Új Szó, 2000. április (53. évfolyam, 77-99. szám)
2000-04-22 / 94. szám, szombat
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2000. ÁPRILIS 22. VENDÉGKOMMENTÁR Politikusokat locsolni Húsvét kapcsán jutott eszembe: olykor tán nem ártana a politikusok forró fejét is meglocsolni, egyrészt azért, hogy ne mondjanak annyi marhaságot, másrészt pedig azért, hogy emlékezzenek, mit állítottak még nem is olyan régen. Meciar exkormányfőnek, aki oly gyakran beszél a magyar kisebbség nacionalizmusáról, egy kis locsolás után például eszébe juthatna, mit is mondott Jozef Márkusnak, a Matica főnökének az európaiságról, a tolerandáró akkor, amikor a pozsonyi parlament első ízben tárgyalta a nyelvtörvényt. Václav Klaus cseh exmi- niszterelnök pedig - mielőtt fejcsóválva kijelentené, mennyire sokkolta őt politikai druszájának, Meciamak a rendőrségi elővezetése egy egyszerű állampolgári kötelesség teljesítéséhez - egy kis felfrissülés után elgondolkodhatna azon, hogy az elmúlt években jómaga is mi mindent mondott a jogállamról. Miközben az egyszerű ember mindennap látta, hogyan lopkodják szét az általa is nehezen összegürcölt, államinak minősített vagyonokat az új világ kiváltságosai, szerencsései. Klaus pedig még ebben a helyzetben is képes volt azt állítani, hogy ő nem ismer fekete pénzeket. De ne csak őt marasztaljuk el. Az új világ hatalmasainak emlékezniük illene a bársonyos forradalom egyik jelszavára: mások vagyunk, mint a kommunisták. Tíz év alatt kiderült: bizony nem mindenben van ez így. Az átlagember Szlovákiában, Csehországban, Magyarországon is elégededen. Látja, hogy egyeseknek valóban jól megy, sőt túlságosan is jól, de bizony nem a többségnek. Elég a munkanélküliséget említeni: Szlovákiában húsz, Csehországban vagy Magyarországon tíz-tíz százalék körüli. A szlovákiai magyarság sem érte el azt, amire oly nagy szüksége lenne, hogy önállóan dönthessen az őt érintő dolgokról. Pedig volt fogadkozás, ígéret a Szlovákiái magyar berkekben is éppen elég. A mai kormányzati szerep újabb tapasztalat, lehetőség a vezetőinknek. Csak remélhetjük, hogy - újraválasztásuk érdekében is - higgadt, hűvös, azaz „meglocsolt” fejjel végre megértik, mire is van valójában szüksége a „szlovenszkói magyar népnek”. A szerző a CTK és az MTI prágai munkatársa. KOMMENTÁR Tétova demokrácia TÓTH MIHÁLY Annyira látványossá degenerálódott a Meciar-jelenség, hogy még a legkomolyabbnak ismert közéleti személyiségek, publicisták is bulvárlap stílusban nyüvánítanak róla véleményt. Erre az jellemző, hogy művelője csak a jelenségek felső rétegét kapargatja, ami sokkal köny- nyebb, mint mélyre ásni a múltban, nagyító alá venni a volt miniszter- elnök politikai stílusát. Amelyre az jellemző, hogy Meaar nemcsak a HZDS számára szeret és tud forgatókönyvet írni, hanem az ország egész politikai struktúrája számára is tudott. Talán még annak a forgatókönyvét is ő írta meg, hogy 2000 áprilisában hogyan rohamozzák meg az otthonát. A paragrafusok görbítésével pl. elérte, hogy kezdetben vala az államfő fia elrablásának világra szóló ügye, most pedig itt van egy, az eredetihez képest csak tyúktolvajlásnak minősíthető eset, a miniszterek premizálásának kérdése. Ennek is évekig tartó jogi csű- rés-csavarás lesz a vége. A1 Capone, a gengszter se gyilkosságért került rács mögé, hanem adócsalásért. De legalább rács mögé került. Meciar viselt dolgai Szlovákia közelmúltját jellemzik. Olyan mozzanatokról van itt szó, mint Csehszlovákia felparcellázása, Szlovákia vagyonának privatizáció orvén és állami segédlettel való szétlopkodása, kleptomá- niás újgazdagok kormánypártfogásba vétele... Szlovákia közeljövője azon múlik, hogy az 1998 őszén hatalomra került sokszínű politikai garnitúra képes lesz-e újítani. Ez irányú készségéről sok mindent elárultak a volt kormányfő kierőszakolt előállítását követő politikai nyilatkozatok. Ezeket, sajnos, nem a magabiztosság jellemezte. Még a köztársasági elnökét sem. Mintha mindenki tartana Meciartól, akinek a stílusa valóban félelmetes. Inkább Müosevicsére vagy Lukasenkóéra emlékeztet, mint bárki máséra az eredményesebb rendszerváltó országokból. Lehet, hogy a tegnapelőtt történtekkel valami elindul a politikai életben, és bátrabbá, elmélyültebbé válik demokráciánk tétova- ságának kritikája. Ez azonban megköveteli, hogy a helyzetelemzők minden aktuális politikai és ideológiai megfontolástól mentesen mondjanak véleményt az elmúlt tíz esztendő valamenyi lényeges eseményéről. A koalíciós struktúra bonyolultsága szintén magán viseli Meciar keze nyomát, és 1998 ősze óta a jobbítási törekvések rendre amiatt futottak zátonyra, hogy mindig akadt vezető politikusaink között, aki a mozdulni próbálót a Meciar-veszéllyel érvelve utasította rendre. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), P. Malik Éva-régió- (58238310), Kovács Ilona - mellékletek- (58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, 53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Lapterjesztést osztály, laprendelés: 58238327,58238326 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA KFT.- Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PrNS, valamint a D. A. CZVEDLER KFT. - Somorja. Külföldi megrendelések: PrNS ES-vyvoz tlace, Kosická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem érzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@ujszo.com Washingtonban április 17-én is összecsaptak a globofóbok a rendőrökkel (TA SR/EPA-felvétel) TALLÓZÓ DER STANDARD Aki még mindig azt reméli, hogy Jörg Haider a pártelnöki tisztségből való távozással egyidejűleg visszavonul Karintiába és a következő parlamenti választásokon már nem szerepel, most szegényebb egy illúzióval. Ezt a Der Standard című liberális bécsi lap írta annak kapcsán, hogy Haider az utóbbi napokban többször is heves támadásokat intézett az EU ellen, felvetette Ausztria kilépésének lehetőségét, támadta pártja koalíciós partnerét, amiért az nem tesz semmit a szankciók ellen, és elérte, hogy Schüssel kancellár, aki eddig kínosan ügyelt a koalíciós egység látszatának fenntartására, határozottan ellentmondjon neki. A Der Standard szerint Haider ezzel a rohammal a május 1-jén esedékes tényleges távozása előtt még idejében megmutatta, ki az úr a háznál az Osztrák Szabadságpártban. Az osztrák televízió híradójában azt emelte ki, hogy megjelent az első látható repedés a koalíción: Haider megtámadta a kormány EU-val kapcsolatos vonalát. A világgazdaság átalakulása zavart okoz a fejekben és mélyíti a társadalmi különbségeket Prágába tartanak a globofóbok London, Seattle, Davis és Washington - eddig e városokban mutatták meg a globalizáció ellen küzdők haragjukat, elszánt dühüket, a következő állomásuk pedig Prága lehet, ahol szeptember végén a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank őszi közgyűlését tartja. SIDÓ H. ZOLTÁN Mintha 1968 indulatos diáktüntetéseinek reinkarnációját lámánk: tavaly nyáron Londonban, annak is szívében, a Cityben a világgazdaság globalizációja, a pénz túlzott hatalma, a multinacionális óriásvállalatok megzabolázhatat- lansága ellen tüntettek a globofóbok, késő ősszel következett Se- atte, ahol a Kereskedelmi Világ- szervezet (WTO) soros miniszteri tanácskozását zavarták meg rendesen, sőt el is lehetetlenítették azt a gazdaság új trendjei ellen harcolók, majd januárban Davos- ban a Világgazdasági Fórum emelkedett és előkelő légkörét rondították el, végül legutóbb a társadalom jelenlegi állapotával elégedetlenek Washingtonban a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a Világbank tavaszi ülésén késztették a tökéletes eleganciájú bankárokat konspirativ jellegű bujkálásra, nekik hajnalinak számító hét órakor kezdődő tanácskozásra. Vajon mi történt, mi váltotta ki a heves indulatokat? Hiszen az Egyesült Államok eddigi történelme leghosz- szabb gazdasági fellendülését éli, Nyugat-Európa az Öböl-háború óta szinte megszakítás nélkül felszálló ágban van, az 1997-es távolkeleti majd az azt követő brazil válság hatása elmúlt, Afrika reménytelen leszakadása, Oroszország agóniája pedig nincs érdemleges kihatással a világgazdaságra. Összességében tehát a jólét folyamatosan növekszik a fejlett világban, a demokrácia szilárd, valami azonban mégis repedéseket okozott a nyugati társadalmak szövetében. Hogy jobban megértsük a globalizáció ellen tüntető globofóbokat, vizsgáljuk meg röviden, mi is az a globalizált világgazdaság! A globalizáció ismérvei, azaz a határokat nem ismerő beruházások, az áruk, a szolgáltatások és a tőke a korábbinál jóval szabadabb nemzetközi áramlása, a vámhatárok lebontása, a termelés nemzetkö- ziesedése, a pénzügyi szplgáltatá- sok kiterjedt hálózata, a tőzsde mindenható szerepe, mind mind a hatékonyabb és olcsóbb termelést, a gyorsabb szolgáltatásnyújtást garantálja. Ehhez párosul még az e-business, azaz az elektronikus kereskedelem, a távközlés elképesztő ütemű fejlődése és az óriáscégek példátlan méretű egyesüléshulláma. Az így kialakult globalizált ún. új gazdaság azonban megingatja a társadalmi stabilitást, megkérdőjelezi az állam, a politikai pártok szerepét, ellehetetleníti a szakszervezetek és egyA globalizáció kiveszi a hatalmat a közjóért felelős kormányok kezéből. általán az érdekvédelmet, és az emberek, országok közötti eleve meglévő egyenlőtlenségeket szakadékká mélyíti. Ahogyan David C. Körten fogalmazott a Tőkés társaságok világuralma c. könyvében: „A gazdasági globalizáció kiveszi a hatalmat a közjóért felelős kormányok kezéből és egy maroknyi multinacionális társaság és pénzügyi intézmény kezébe juttatja, melyeket egyetlen kényszerítő erő mozgat: a rövid távú pénzbeli nyereségre való törekvés.” A globalizálódás hatására nő a különbség a gazdag és a szegény országok között - állapította meg az ENSZ tavaly nyáron közzétett tanulmánya, leszögezve: mintegy nyolcvanöt országnak sok tekintetben rosszabb a helyzete, mint tíz évvel ezelőtt. A tanulmány szerint az emberiség leggazdagabb és legszegényebb egyötödének jövedelmi aránya 1960-ban 30:1 volt, míg 1997-re ez az arány 74:l-re nőtt - amire nincs példa az emberiség történetében. A gobalizáció további kockázata, hogy a tudáson, számítógépes ismereteken alapuló gazdaság kilátástalan helyzetbe kergeti a szakképzetlen, illetve betanított munkások millióit, az elmaradott térségek lakóit, sőt fokozatosan azokat is, akik nem tudják kezelni a számítógépeket és nincs csatlakozásuk az internetre. A tőke szabad áramlása, a vámhatárok lebontása révén az egyes államok számára rendkívül megnehezül eddig kiépített társadalombiztosítási rendszerük fenntartása, hiszen a nagy adót fizető cégek könnyedén a fejlődő, alacsony bérű országokba telepítik a termelésüket. A környezetvédők pedig azért ágálnak a globalizálódás ellen, mert a nyugati cégek a fejlődő világban még az elementáris környezetvédelmi szabályokat sem tartják be, a felelősségre vonás elől pedig egyszerűen elzárkóznak - erre a legjobb példa a Romániában működő ausztrál aranymosó vállalat által elpusztított Tisza esete. A globalizációt támogató és e trendet elvető globofóbok közötti törésvonal a következőképpen húzható meg. A globalizáció élharcosai szerint a szegénységet csak a gazdasági fejlődés, a kereskedelem, a vámhatárok megszüntetése számolhatja fel, szerintük a szegény országoknak a nyugati piacgazdasági normákat követve kell és lehet eljutniuk a tehetősebb állapotba. A globofóbok viszont úgy látják, a világkereskedelemnek több káros oldala van, mint hasznos. A globalizáció csak a nagy nemzetközi cégeknek kedvez, ezek pedig nem törődnek a környezet védelmével és az ember méltóságával. Igen, az emberi méltóság sem elhanyagolható tényező, hiszen Csehországban már most berzenkednek az IMF és_ a Világbank arroganciája miatt. Őszi prágai közgyűlésük edA képlet tehát adott: a globalizáció nyertesei és vesztesei csapnak össze. digi költsége már elérte a 850 millió koronát (a tervezettnél legalább 250 millióval több), miattuk szeptember 25-e és október 1-je között gyakorlatilag lehetetlen szállást találni a fővárosban, az iskolai oktatás szünetelni fog, sőt a leginkább érintett városnegyedben, a Kongresszusi Központ térségében megszűnik az alapvető ellátás, ezért a nyugdíjasoknak javasolták, ebben az időszakban menjenek kirándulni. Ilyen arrogáns fellépés láttán kevés ember szemébe csalnak örömkönnyeket James D. Wolfensohn, a Világbank elnökének szavai, aki szerint bankja végre többet akar tenni a szegényekért. A képlet tehát adott: a globalizáció nyertesei és vesztesei csapnak ösz- sze immár rendszeresen a pénz- és üzleti világ csillogó rendezvényeinek helyszínein. A szakszervezetek képviselői, a környezetvédők, állatbarátok, anarchisták, forrófejű egyetemisták a világ minden táján már most, elővételben veszik a repülőjegyeket, amelyek - igen, eltalálták - szeptember végére Prágába szólnak. A globofóbok újabb (vesztes) csatája tőlünk már karnyújtásnyira lesz. TARCA Verőfényes húsvétokról Talán tegnap történtek ezek a dolgok, talán tegnapelőtt, vagy az elbizonytalanodó emlékezet összegubancolta évek valamelyikében? Gyerek is lehettem, felnőtt is akár. Nem az idő és a testi kor a lényeges. Nem tudom, miként tette a dolgát édesanyám a családi ház építése köré települt szegénységben, de húsvétia mindig került pénz egy pár új cipőre. Akkor még ártatlan kisfiú élt a lelkemben, aki később otthonülő, gátlásos kamasz-szörnyeteggé növekedett. A cipő akkor is megvolt. Igazi ünneplő. Kezdetben amolyan cukortalpú, egészcipő. Sárga vagy fekete. Később igazi hegyesorrú csuka, mert nőtt ám a lába annak a kiskamasznak. Konfirmáláskor már varratott öltöny is dukált hozzá. A gyermekien szabad húsvétokat aztán lelkiismeret-furdalásos templomkerülések követték. Parancsok, tiltások. Egy közösség megromlott önbecsülése, istentagadó gőgje ellenére is élt bennem bűntudat, s a mai napig él, mások helyett is. Verőfényesek voltak azok a gyerekkori húsvétok. Akkor még szabadon mentünk a templomba, s fenn a kakasülőn ülve azon töprengtem, milyen jó annak a legénynek, aki az orgona fújtatóján hintázhat az istentisztelet alatt. Ilyennek maradtak meg bennem az emlékek. Gyermekien tisztáknak és bűntelennek. Egészen addig, amíg el nem kezdtem keresni önmagamat. Valahol belül és valahol kívül. Tévelyegtem kiüresedett eszmék közelében. Mígnem megdöbbentem, ha a magyarázat, amit kerestem, igazából ahhoz a gyerekkori templomi élményhez vitt közelebb, amely egy templomi boltozat kék egén ragyogó csillagokkal adta számomra a mennyország áttetszőén tiszta képét. A tudomány nagyjait olvasva rádöbbentem: a kezdet és a vég ugyanaz a pont, az eredendő információ, a legkisebb atomi részecske, amely már nem osztható, azonos a teremtő Istennel. Benne van és benne volt öröktől fogva. Közben húsvétok sorjáztak. Az ünneplőcipőt magam kezdtem vásárolni az édes szüleimtől kapott pénzekből. És megcsaltam magam, és megcsaltam másokat, és megcsalattattam. Derű és ború váltotta egymást. Korai húsvétok hóesései, későiek kánikulaszerű berobbanásai. Mint most is, amikor már nem az ünnep tavaszi fényei, hanem az igény, az alkalmak fényesítik a cipőimet. DUSZA ISTVÁN
