Új Szó, 2000. április (53. évfolyam, 77-99. szám)
2000-04-18 / 91. szám, kedd
ÚJ SZÓ 2000. ÁPRILIS 18. Kultúra MŰEMLÉKVÉDELMI VILÁGNAP A népi építészeti műemlékek a legveszélyeztetettebbek. A szakember szerint ezektől rövid időn belül elbúcsúzhatunk „Nincs okunk az optimizmusra” Tököly Gábor: „Az államnak itt is erkölcsi kötelessége lenne támogatást nyújtani." (Archív felvétel) JEGYZET Eltűnő kastélyok MISLAY EDIT Történetünk főszereplője egy falu. Olyan, amilyenhez hasonló számtalan található az országban. Takaros házak sorakoznak egymás szomszédságában, és az emberek is ugyanúgy élnek, mint bármely más vidéken. Nyaranta vagy telente nem ostromolja turisták hada, hiszen a templomon kívül nincs különösebb látnivalója. Valamikor régen azonban gazdagabb volt egy szemrevaló kastély- lyal. Nem hiszem, hogy a tulajdonos grófi család tagjai életük nagy részét a faluban töltötték volna, annyi viszont bizonyos, hogy kellemes környezet várta őket, ha odalátogattak. A kastély körül gyönyörű kert pompázott, amelyben nemcsak a hazai földben honos, hanem számos külföldről betelepített virágfajta is illatozott. A kastélyszobákat drága bútorokkal rendezték be, a főúri család irodalom iránti vonzódását értékes könyvtár jelezte. A háború szele aztán elsodorta a régi dicsőséget, a család leszármazottai, akik túlélték a világégést, más országban kerestek menedéket. A grófi otthon tulajdonos nélkül maradt. Azaz dehogy: az új tulajdonos az állam lett. A szebb napokat látott kastély a szocialista országépítés idején a „közt szolgálta” - raktárhelyiség lett belőle. A bútoroknak, a könyvtár köteteinek lassanként lába kelt. De nemcsak a mozdítható tárgyak tűntek el. Az épület is fogyni kezdett, Téglánként, napról napra, hétről hétre. Helyét régóta fűszőnyeg borítja. Vannak országok, amelyek nem dicsekedhetnek túl sok évszázados műemlékkel. Viszont nagy becsben tartják azt, ami a természeti és egyéb csapások pusztítása után megmaradt. Tájainkon, ahol nincs hiány régi korok emlékeiben, túlságosan is „nagyvonalúan” bántak az értékes örökséggel. Talán úgy vélték, mit számít, ha egy- kettő eltűnik, hiszen úgyis marad még elég. Manapság más a helyzet. Csakhogy most a pénzhiány miatt lett kérdéses a karbantartásuk, a megőrzésük az utókor számára. Főként a kisközségekben található műemlékek sorsa aggasztó. A pénzhiány ugyan elfogadható indoknak látszik, de egyvalamiről nem szabad megfeledkeznünk: az eltűnt kastélyokat már soha senki nem fogja felépíteni. Nincs pénz a falu egykori büszkeségének helyreállítására Vevő híj án romba dőlnek a bélyi falak? KATÓCS GYULA Tököly Gábort, a Szlovák Műemlékvédelmi Intézet Rozsnyói Regionális Központjának vezetőjét a központ munkájáról és a hazai állami műemlékvédelem helyzetéről kérdeztük. KMOTRIK PÉTER Mivel foglalkozik a központ? A rozsnyói műemlékvédelmi kirendeltség a Szlovák Műemlékvédelmi Intézet egyik láncszeme. A Rozsnyói, a Rimaszombati és a Nagyrő- cei járás műemlékeinek metodikai gondozását, felügyeletét látja el. Ez a terület tulajdonképpen a történelmi Gömör megye ma Szlovákiában található része, műemlékek tekintetében az ország egyik leggazdagabb vidéke. Nagyon sok tennivaló akadna a védelmük érdekében, de sajnos az intézet anyagilag nem járulhat hozzá a műemlékek védelméhez. A legnagyobb gondot az jelenti, hogy a szocializmus idején a műemlékek állami tulajdonban voltak, majd 1989-ben a tulajdonviszonyok az 1945 előtti állapotnak megfelelően rendeződtek, ám a kormányzat megfeledkezett arról, hogy az állam egykor ragyogó állapotban vette át ezeket az épületeket a tulajdonosoktól, de romként adta vissza nekik. Az ő vállukra dobta helyreállításuk költségeinek terhét, anélkül, hogy megteremtette volna a műemlékvédelem támogatási rendszerét. Ez meglátszik műemlékeink állapotán. Abból a 100-150 ezer koronából, ami a belügyminisztérium támogatási alapjából éyente az egyes járásokra jut, nem lehet csodát tenni. Mit jelent a metodikai gondnokság? Ha egy műemlék épület tulajdonosa bármiféle javítást, felújítást óhajtana végezni, az intézet szakembereitől mindennemű segítséget megkap a műemlékvédelmi szempontból legoptimálisabb megoldás terveinek elkészítéséhez. Ez a szolgáltatá- s ingyenes. Állagának megőrzése érdekében egy épület rendszeres gondoskodást igényel, függetlenül attól, hogy egy 50 éves épületről vagy egy 500 éves kora gótikus polgárházról van-e szó. A gond az, hogy egy műemlék esetében ezek a munVRABEC MÁRIA A kistapolcsányi kastélyt manapság leggyakrabban annak kapcsán emlegetik, hogy 1923-tól 1993-ig a csehszlovák köztársasági elnökök nyári rezidenciája volt, és a környék polgármesterei szeretnék rábeszélni Rudolf Schustert, töltsön itt évente néhány hetet, de a műemlékké nyilvánított objektum elsősorban a Keglevichek és a Habsburgok által felhalmozott fegyver-, régiség-, kép- és könyvgyűjtemények miatt érdemel figyelmet. Az eredeti kastélyt még a XVII. században a Rákócziak építették. Az utánuk következő tulajdonos, Keglevich Károly barokk kálatok sokkal igényesebbek, bonyolultabbak és drágábbak. A világ más részein az állam hozzájárul ezekhez a többletköltségekhez, vagy kompenzálja azokat a tulajdonosnak, nálunk viszont ez nincs így. Pedig az államnak itt is erkölcsi kötelessége lenne támogatást nyújtani. Mert igaz, hogy minden műemléknek van saját tulajdonosa, de az a műemlék egy ország kulturális örökségének a része is. Sajnos, nálunk a műemlékek védelméről szóló törvényből hiányzik az a kitétel, hogy a műemlékek gondozása államérdek. Egy ország elsődleges kötelességének kellene lennie annak, hogy identitását őrizze, kulturális örökségét becsülje, fejlessze és legalább olyan állapotban adja tovább a következő generációknak, mint amilyenben átvette az elődöktől. Nyugaton miként működik a műemlékvédelem? Nem szerencsés az ausztriai, a hollandiai, a német- vagy a franciaországi helyzettel összehasonlítani a miénket, mert ezek az országok nem mentek át 40-50 éves szociálisstílusú templomot „ragasztott” hozzá 1784-ben, és Pichl Alajos bécsi építészmester tervei nyomán klasz- szicista stílusban kibővíttette az épületet. Az árkádos reneszánsz udvar már az 1890-ben a kistapolcsányi uradalom birtokosává váló Habsburg Károly Ludvig főherceg műve. Unokaöccse, József Ágoston az épületet érintetlenül hagyta, de neki köszönhető a hatalmas kastélypark kialakítása, és ő rakta le a híres kistapolcsányi lovarda alapjait is. Az Osztrák-Magyar Monarchia széthullása után a kastély a Csehszlovák Köztársaság tulajdona lett, 1970- ben műemlékké nyilvánították, és míg 1923-tól 1993-ig a turisták csak ta „fejlődésen”. Ott a tulajdonviszonyok töredenül éltek tovább, s öröklődnek azok a törvényben nem is mindig rögzített kötelességek, amelyek egy műemléki épület birtoklásával járnak. Ott ez a kötelesség egy település közösségének belső igényéből fakad, s egy város lakossága másként viszonyul lakhelyéhez ék annak kulturális értékeihez, mint itt. Ott nem cserélődött ki úgy a városok lakossága sem, mint nálunk. Ausztriában például egyharmados támogatási rendszer van érvényben, vagyis az országosan védett műemlékek felújítási költségének égjük harmadát a tulajdonos, másik harmadát pedig a regionális kormányát állja, további egyharmadot az országos költségvetésből lehet nyerni. Fontos még megemlíteni, hogy ott 5-7 %-os kamatra lehet kölcsönt felvenni műemléki helyreállítás céljából, s a bank nem öli meg a partnerét 25 %-os büntetőkamatokkal. A többi nyugat-európai országban szintén hasonló kedvezményekben részesülnek az érintettek. Ezért célszerűbb összehasonlítani a hazai műemlékvédelem helyzetét a mint múzeumot látogathatták, mostani tulajdonosa, a Szakszervezetek Szövetsége az épület egy részét luxusszállóvá alakíttatta át, ahol főleg lakodalmat, koncerteket, konferenciákat rendeznek. A klasz- szicista stílusú épületszámyban ma is múzeum működik, az érdeklődők megcsodálhatják a kastély hajdani tulajdonosainak bútorait, dísztárgyait, vadásztrófeáit, a páradan értékű történelmi fegyvergyűjteményt és a főleg magyar és latin nyelvű kötetekből álló könyvtárat. Vélhetően még ebben az évben befejeződik az épületegyütteshez tartozó vadászkastély teljes felújítása is. Az épület 70 évig csakis a köztármagyarországival. Tudomásom szerint a magyar kormányzat jelenleg évente több milliárd forintot fordít a műemléki hivatalokon keresztül a műemlékek állagának megőrzésére, helyreállítására. Ha ezt összevetjüka szlovák állam műemlékvédelemre fordított éves összegével, amely kb. 20 millió forintnak felel meg, akkor az összehasonlítás talán nem igényel bővebb kommentárt. Magyarországnak van továbbá szisztematikus, évek óta működő turisztikai programja, amelyben a műemlékeknek pótolhataüan helyük van. Nálunk ugyan mindenki beszél a turizmusról, de szinte senki sem tesz érte semmit. Senki sem ismeri el, hogy egy régió idegenforgalmának növeléséhez elengedhe- teüenül szükséges a műemlékek védelme és ezek állapotának javítása. Melyek a legveszélyeztetettebb műemlékeink? A népi építészeti műemlékek állnak az első helyen. Ezektől belátható időn belül elbúcsúzhatunk, hiszen a falumúzeumokon kívül alig marad meg néhány parasztház. Egyiket a másik után törölhetjük a műemlékek listájáról. A következő csoport - főleg Gömör esetében - a rengeteg kastély, kúria és hasonló kisnemesi építmény. Ezek gyakran az állami gazdaságok és földműves-szövetkezetek .jótékony” tevékenységének köszönhetően mentek tönkre - különböző raktárhelyiségeknek használták őket. A harmadik csoportba a technikatörténeti emlékek tartoznak. Ezek is nagyon rossz állapotban vannak, sőt, előfordul, hogy nyomuk is alig maradt. Itt említhetném a demői és a gombaszögi vasgyárat. Elvétve akadnak pozitív példák is, mint Krasznahorka vára vagy a betléri kastély, de ezek csak egy kis töredékét jelentik műemlékiépületeinknek. Úgy érzem, egyáltalán nincs okunk optimizmusra, mert nem sok jele van annak, hogy belátható időn belül olyan változásokra kerül sor Szlovákiában, amelyeknek köszönhetően a társadalom értékeinek felelősei - köztük a nagypolitika főszereplői is - felismerik a kultúra és oktatásügy fejlesztésének fontosságát. Pedig csak ez eredményezheti, hogy idővel felnő egy olyan generáció, amely megfelelő módon fog viszonyulni a kultúrához és a műemlékekhez is. sasági elnököknek és vendégeiknek adott otthont, 1993 óta pedig az erdőgazdaság tulajdona. Új gazdái vadászvendéglőként szeretnék működtetni. Egy éve polgári társulás is alakult a környéken, amely célul tűzte ki, hogy a szlovák államfőt Kis- tapolcsányba csalogatja. Rudolf Schuster azonban a jelek szerint nem hamarkodja el a döntést az ügyben, bármennyire is a régió idegenforgalmának fellendülését várják a helyiek attól, ha a kastély homlokzatára újra kitűzhetnék az elnöki zászlót. Jelenleg az épület tetőszerkezetének és belső terének a rekonstrukciója főijük, 1996-ban elkezdték a park felújítását is az eredeti tervek szerint, és ha nem fogy el a pénz, jövőre már teljes pompájában fogadhatja a látogatókat. A híres Habsburg lóistálló melletti, hajdan kaszárnyaként szolgáló épületrész tulajdonosa a Slávia Bratislava sportklub, amely szintén vidéki jellegű panzióvá szeretné átalakítani az objektumot - a munkálatokat még ezen a nyáron elkezdik. Egykét éven belül tehát Kistapolcsány- ban minden adott lesz ahhoz, hogy a legigényesebb nyugati turistákat is fogadhassák, mert azt sem az épületek tulajdonosai, sem a felújítást anyagiakkal támogató vállalkozók, sem pedig a település polgármestere és lakói nem tagadják, hogy elsősorban ez a szándékuk. Bély. ATőketerebesijárás 104 műemléke közül talán a bélyi Sennyei-kastély a legelhanyagoltabb. Roskadozó tetőszerkezete, düledező falai már nem sokáig állnak ellent az idő vasfogának. Sennyei Pál gróf múlt század elején épített családi kastélyát a második világháború idején, a család külföldre távozása után katonák foglalták el. A felszabadító hadsereg tagjai nemcsak a környező fákat használták tüzelőnek, hanem olykor a kastélyépület faanyagát és berendezését is. Távozásuk után az építmény egyik szárnya végében a tulajdonos itt maradt idősebb hozzátartozója kapott helyet az akkori hatalom képviselőitől, a kastély többi részét raktárakként használták. Később ide költözött be az 1950-ben megalakult magyar tanítási nyelvű iskola, majd ismét raktár lett. Egy ideig élelmiszerüzlet is volt az épületben. Az ideiglenes bérlők nem nagyon törődtek az épület karbantartásával, állagának megőrzésével, így az évről évre romlott, s ma már szinte lehetetlen megközelíteni a kastély heljüségeit. Az 1989-es rendszerváltás után már teljesen üresen maradt épület a vandálok martalékává vált. Az időközben községi tulajdonba került Sennyei-kastély továbbra is védtelen, mert á 14 hektáros parkkal övezett épület felügyeletét az önkormányzat önerőből nem tudja megoldani, nem beszélve annak felújításáról. Állami vagy egyéb támogatás híján szinte semmit sem tud kezdeni az épülettel, pedig sok mindenre lehetne használni, s talán némi jövedelmet is hozhatna az erre fölöttébb rászoruló községnek. Czető Ferenc polgármester elmondta, elődje néhány évvel ezelőtt 1,2 millió korona támogatásból megpróbálta rendbehozni a főbejáratot és a fölötte lévő kupolaszerű tetőzetet, de mára ezt is Némi jövedelmet is hozhatna az erre fölöttébb rászoruló községnek. tönkretették az „alkalmi látogatók”. Szerinte, ha nem akad sürgősen vevő az épületre, hamarosan romokban fog heverni a Sennyeiek és a község egykori büszkesége, mert a községnek támogatások nélkül sohasem lesz annyi pénze, hogy a kastélyt rendbehozza. Az önkormányzat évekkel ezelőtt vállalta, hogy mielőbb megépíti a községi csatornahálózatot, így jelenleg erre gyűjti a közös kasszába befolyó összegeket. A reneszánsz udvar (Archív felvétel) Ma már szinte lehetetlen megközelíteni a kastély helyiségeit (TA SR-felvétel) Kistapolcsányban újra fejedelmi ellátásban részesülnek a vendégek. A park felújítását jövőre fejezik be Műemlékből kialakított luxuspanzió
