Új Szó, 2000. április (53. évfolyam, 77-99. szám)
2000-04-03 / 78. szám, hétfő
Sportvilág ÚJ SZÓ 2000. ÁPRILIS 3. A Forma-1-es autós gyorsasági világbajnokság első két nagydíja után Michael Schumacher (Ferrari) 20:0 arányban vezet a címvédő Mika Hákkinennel (McLaren) szemben Szópárbajok Imola előtt Pelé is nyert már világbajnokságot, csak éppen más sportágban, mint Michael Schumacher Hat éve alakult ki az a hagyomány, hogy aki a Brazil Nagydíjat megnyeri, az a világbajnokságot az első helyen fejezi be. Kétszer sikerült ez Michael Schumachemek, egyszer Damon Hillnek, kétszer Jacques Villeneuve-nek és az elmúlt két esztendőben Mika Häkkinennek. Korábban Ayrton Senna (1991) és Nigel Mansell (1992) állt a dobogó legfelső fokán. JÁN HUDOK Csak 1993-ban nem vált be a dolog, amikor a brazil Ayrton Senna győzött, de a vébé összetett versenyében Alain Prost bizonyult jobbnak. A forróvérű dél-amerikaiak tehát hét évig hiába vártak arra, hogy „saját” pilótájuk legyen a befutó. Ayrton Senna halála után a Sao Paulo lakói csalódottan vették tudomásul, hogy nincs versenyző, akire igazán büszkék lehetnének. Mígnem tavaly megtört a jég. Az élen álló Rubens Barichellot (Stewart) sem Schumacher, sem Häkkinen nem tudta megelőzni. Végül a motor fogott ki rajta és Mika Häkkinen nyert. Idén sokan arra számítottak, hogy a hazaiak kedvence, Rubinho a Ferrarival sokkal többre lesz képes, mint egy éve a Stewarttal. A várakozásokat az Ausztrál Nagydíjon aratott kettős Ferrari-siker alapozta meg, s mivel Barichello már Melboume-ben is gyorsabbnak tűnt, mint Schumacher, minden jel arra mutatott, hogy hazai pályán ót koronázzák meg. „Fittipaldi, Piquet és Senna után a braziloknak szükségük van egy újabb világbajnokra” - hangoztatta Barichello az idei versenysorozat kezdetekor. Néhányan már párhuzamot is vontak Rubinho és Senna közt, mert mindketten kisebb csapatoknál kezdték pályafutásukat (Toleman, Lotus - Senna, ill. Jordan, Stewart - Barichello) és mindketten 27 évesen kapták első nagy lehetőségüket egy komolyabb csapatnál (McLaren, ill. Ferrari). Mindketten a kettes számú pilóta szerepében (Senna Alain Prostnak asszisztált, Barichello Schumachemek). Az ausztrál és a brazil fuam közötti két hét alatt az istállók nem tétlenkedtek. Ron Dennis, a McLaren csapatfőnöke (és 10 százalékkal társdulajdonosa is) „nekiment” a Ferrarinak, mondván, hogy azért az olaszok autói egyáltalán nem olyan jók, mint azt a melbourne-i diadal után (elfogultságukban) gondolták. Azt is a szemükre vetette, hogy kihasználták Barichellot, amikor egy be(nem)tervezett alkalommal kihívták a boxba, s ezzel Schumacher vette át a vezetést. A kétszeres világbajnok német pilóta nem sokat ad a McLaA kétszeres világbajnok pilóta nem sokat ad a McLaren kritikájára. ren kritikájára: „Ron Dennis nem bír veszteni.” David Coulthard, az Ezüst Nyilak versenyzője sem hagyta szó nélkül a dolgot: „Azt állítani, hogy a Ferrarik sikere előre átgondolt stratégia eredménye lenne, s hogy Scumacher a harmadik helyről készült az élre tömi, egyszerűen nem felelhet meg a valóságnak. Csak annyi igaz, hogy a Ferrari autói tavalyhoz képest valamelyest megközelítették a McLarent, de még mindig mi vagyunk a gyorsabbak. Ami pedig Brazíliát illeti, a Mercedesek hibátlanul fel voltak készítve.” Talán ebben a hitében az erősítette meg Coulthardot, hogy mind a tíz motort, amelyet Ausztráliából egyenesen Sao Paulóba kellett volna szállítani, előbb visszaküldték Angliába, ahol minden alkatrészt alaposan átvizsgáltak. A szópárbajok mellett más érdekesség is történt a száguldó cirkusz kulisszái mögött. Egy müncheni mamutvállalat, az LMTV 1,7 milliárd euróért 50 százalékos részesedést szerzett a Forma-l-ben. Ezzel megdőlt Bemie Ecclestone monopolhelyzete, aki az SLEC Holding Ltd. által eddig egyeduralomnak örvendett. A másik esemény szintén üzleti jellegű: A Remault megvásárolta a Benetton-istállót. A Benetton-csa- lád két egyéni világbajnoki címmel és egy konstruktőr-győzelemmel a zsebében távozott. A francia Renault tékozló fiúként tért vissza a Forma-l-be. Motorjaival a 90-es években a Williamsnek és a Benet- tonnak szerzett dicsőséget. Egyelőre a Benettonok a Supertec motorokkal versenyeznek, a franciák csak jövőre veszik át az irányítást. A Brazil nagydíj előtti edzés legalább annyira érdekesen alakult, mint maga a futam. Nemcsak azért, mert állandóan úgy nézett ki, elered az eső, hanem a pálya miatt is. Az interlagosi aszfaltcsík ugyanis évek óta a leggöröngyösebb. Bár a szervezők új borítással látták el, eltúlozták az igyekezetüket: a pénteki tréningen a pálya olyan csúszós volt, hogy szinte minden autó a fü- vön végezte. A szombati selejtező pedig egyenesen botrányba fulladt: háromszor leszakadt valamelyik hirdetőtábla, ami miatt az időmérő edzést ugyanennyiszer le kellett állítani. Jean Alesi 300 kilométeres sebességgel neki is ütközött az egyik reklámplakátnak, s csak a szerencsének köszönheti, hogy épp bőrrel megúszta.. Rohonyi Tamás, a futam fő ellenőre szerint szabotázsról van szó: a drótokat, amelyekkel a táblák ki voltak feszítve, valaki elvágta. A sors a Sauber-istál- lót sem kerülte el. Mika Salo az edzésen a kavicságyon kötött ki - a komolyabb bajtól a gumiabroncsfal mentette meg. Peter Sauber ezért is határozott úgy, hogy lemondja a futamot. „Elnézést kérek a szurkolóktól, a szponzoroktól és védenceimtől, de amíg nem garantálhatom a püóták biztonságát, nem engedhetem őket versenyezni. Amíg nem próbáljuk ki az autókat, nem tudhatjuk, minden rendben van-e” - indokolta döntését a svájci Peter Sauber, aki 1994-ben, Monte-Car- lóban ugyanezt tette, amikor az osztrák Wedlinger szerencsétlenül járt. Sao Paulóban az első rajtrácsot Mika Häkkinen harcolta ki. Pályafutása során ez volt a 23 alkalom, hogy az első helyről kezdte a versenyt, s ezzel beállította Michael Schumacher csúcsát. De minden úgy alakult, mint Ausztráliában. Hiába volt az edzésen Häkkinen a legjobb, a futamot nem tudta befejezni, s a McLaren végül pont nélkül maradt. A Ferrari kezdettől fogva a taktikára helyezte a hangsúlyt. A címvédő Hákkinent jócskán megelőzte Schumacher, majd néhány kör elteltével Barichello is. Aztán kiderült, az olaszok az üzemanyagon spóroltak, ezért húztak el az Ezüst Nyilaktól, de az ötletük nem tűnt eredményesnek: Schuminak hamar ki kellett állnia a boxba, kisvártatva Rubinho is követte, s az első helyen a finn világbajnok menetelt. A 26. körben Barichello föladta a versenyt: ugyanúgy, mint tavaly, megint a motor hagyta cserben. Häkki- nenen volt a sor. Ó, ugyanúgy, mint Melboume-ben, megint nem tudta befejezni a futamot. A motor miatt.. Schumacher előtt megnyílt az út az idei második nagydíjgyőzelem előtt. David Coulthard azonban a nyomába eredt, s ki tudja miért, Schumacher egyre lassabban ment. A kettejük közötti különbség az utolsó előtt körben nem egész hét másodperc lehetett, de Coulthard ebből már nem tudott lefaragni. A Mclaren táborában legalább annak örülhettek, hogy Coulthard máso: dik helyével begyűjtötte a csapat első pontjait. Az ünneplés nem tartott sokáig. Az első terelőszámyak szabálytalan felfüggesztése miatt a skót pilótát diszkvalifikálták. A sorrend tehát így alakult: 1. Michael Schumacher, 2. Fisichella, 3. Heinz-Harald Frentzen. Coulthardnak még van egy lehetősége: a Nemzetközi Automobil Szövetség ma hozza meg a végleges döntést. Semmi sem változik azonban a tényen, hogy az első két futam után Schumacher 20:0-ra vezet Häkkinen előtt. Következik az San Marinó-i Nagydíj, ahol mindenki a Ferrari diadalára számít. Ez nem túl kecsegtető a konkurens West McLaren- Mercedesre nézve. Drámai küzdelem után a Duslo női kézilabdacsapata bejutott az EHF Kupa elődöntőjébe; Ján Packa edző szerint azonban ez még nem elég a dicsőséghez Vágsellye egy lépéssel közelebb Európa legjobbjaihoz Ekkor még nem lehetett tudni, ki nevet a végén (TA SR-felvételek) JÁN PLESNÍK A vágsellyei kézilabdázónők 29:26 arányban legyőzték az EHF Kupa visszavágóján a dán Frederiksbeg IF Koppenhága csapatát, s mivel az első találkozón, idegenben, csak két találattal kaptak ki (22:24), ók jutottak tovább a torna elődöntőjébe. A szlovák közszolgálati televíziónak köszönhetően március 25.-én az egész ország szemtanúja lehetett annak a drámának, amely végül a Vág-parti együttes javára dőlt el. Mivel nem mindennapi eredményről van szó a szlovákiai kézilabdasport történetében, érdemes elgondolkodni, mi minden játszott közre a sellyeiek sikerében. Ján Packa edző az első mérkőzés után örömmel vette tudomásul, hogy védencei mindössze két góllal maradtak alul a dánokkal szemben, de már akkor jelezte, odahaza nem lesz könnyű dolga a csapatnak. „Bár a kétgólos hátrány barátságosnak tűnik a visszavágó előtt, a játék képe alapján más eredményre számítottam. A norvég bírónők legalább negyven százalékban hozzájárultak a házigazdák találataihoz. A visszavágón nem lesz könnyű dolgunk, de ha a lányok úgy fognak küzdeni, mint Koppenhágában, akkor van esélyünk” - mondta Packa, és jól tudta, mit beszél. Szavait a világ egyik legjobb játékosa, Camila Anderson is megerősítette: „A játékvezetők gyönge teljesítményének köszönhetően nyertünk. Vág- sellyén biztosan jobban fogunk szerepelni.” így is történt. A tapasztalt dánok kezdettől fogva rutinosabban járatták a labdát, a második félidőben már hat góllal vezettek. Á hazaiak számára egyre jobban távolodni látszott a továbbjutás reménye, de Katarina Dubajová bámulatos teljesítménye (17 gólt dobott) csapattársait is „észhez térítette”. Az idegtépő csatában a vendéglátók bizonyultak jobbnak, s 29:26 arányú győzelem után ők jutottak az elődöntőbe. A játékvezetői sípszó balzsam volt a lányok, a szakmai stáb és a hazai szurkolók lelkére. Nem volt könnyű kiharcol'ni a győzelmet, de megérdemelten billent a mérleg a szlovák együttes javára. A találkozó után a hazai tréner elégedetten nyilatkozott: ,,Mivel a kézilabdát nem ötven, hanem hatvan percig játsszák, 12:18-nál is bíztam abban, hogy megfordíthatjuk az állást és kiharcoljuk a továbbjutást. A lányok hihetetlen odaadással küzdöttek. Valamennyiüknek köszönettel tartozom. A legnehezebb pü- lanatokban Fabiánová, a kapus mentette meg a csapatot. Külön figyelmet érdemel Dubajová 17 gólja. Ha ő nincs, most nem hiszem, hogy okunk lenne ünnepelni.” Ján Packa már korábban is edzősködött Vágsellyén, de az 1997/1998-as idény után más klub után nézett. Milyen változásokat hozott a csapatban az a két év, amíg Dusán Danis, illetve Alojz Berec helyettesítette? Nincs nagy különbség. Akkor is, most is hiányzik a társaságból egyfajta robbanékonyság és egy kis plusz erőnlét. Ezeket nem lehet egyik napról a másikra megszerezni. Éppen ezért, amikor a kispadra kerültem, nem produkáltunk semmi váratlan eredményt, a Szlovák Kupa negeddöntőjében is az egyik találkozón kikaptunk a Nymától, majd a 23. fordulóban a Partizáns- ketól. Az Inter elleni 11 gólos bajnoki győzelem és az EHF Kupában való négy közé jutás arról árulkodik, hogy a vágsellyei női kézilabdacsapat jó irányban halad. A Duslo vezetése a bajnokság közepén ajánlotta fel az edzői posztot. Miért döntött úgy, hogy visz- szatér egykori kenyéradóihoz? Az elmúlt két esztendőben Ausztriában próbáltam szerencsét. A Krems, majd a Burk férfi csapatát irányítottam, de rossz tapasztalataim után úgy döntöttem, visszatérek a lányokhoz. Tisztában vagyok vele, hogy Vágsellyén komoly elvárásai vannak a vezetőségnek. Azonban engem is hasonló fából faragtak. Azzal vállaltam el a megbízást, hogy a Szlovák Kupa mellett védenceimmel a bajnoki címet is meg akarjuk szerezni. Fokozatosan szeretnék kiépíteni egy olyan csapatot, amely ütőképes lehet a Bajnokok Ligája összecsapásain vagy más kupákban. Ez nem könnyű feladat, de kemény munkával elérhetjük a célunkat. Évekig Európa egyik legjobb klubcsapatánál, a Hype Niede- rösterreichnél szerepelt. Mi pozitívat tudna a Duslonál bevetni abból, amit a Hyponál tanult? Hasonló útra kellene lépni - és nemcsak anyagi szempontból, ahogy azt sokan képzelik. Vágsellyén már évek óta azon munkálkodnak, hogy az európai modell szerint működjön a klub. Bízom benne, ez hamarosan valóra válik. Szerényebb körülmények között is lehet hasonló színvonaló együttest kovácsolni, mint a Hypo Niederösterreich. Mivel személyesen is ismerem az osztrákok menedzserét, Gunnar Prokopot, a napokban szeretnék megegyezni vele, hogy a két klub a jövőben együttműködjön. Ha már a Hyponál tartottunk, miben maradnak el a szlovákiai egyesületek az európai élmezőnytől? Nálunk sokan még mindig a 0-6- os felállású védekezést alkalmazzák, ami világviszonylatban elöregedett felfogásnak számít. A magára valamit is adó klubok a 2-4-es vagy az 1-2-3-as rendszert használják. Nagy lemaradásunk van a támadójáték tekintetében: külföldön sokkal több kombinációt ismernek, mint nálunk. A legnagyobb különbség az erőnléti felkészültségben rejlik. Gond van a lányok kondíciójával, ami miatt az egy egy elleni párharcokban mindig a milyeink maradnak alul. Hiányzik a robbanékonyság, a lányok felső végtagjai sem a legerősebbek, ezért a góldobási kísérletek kevésbé veszélyesek. Sok a pótolni való.. Rajtunk, edzőkön múlik, hogy ezeket a hátrányokat minél előbb eltávolítsuk, s akkor talán egy lépéssel közelebb kerülhetünk Európához.
