Új Szó, 2000. április (53. évfolyam, 77-99. szám)

2000-04-18 / 91. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2000. ÁPRILIS 18. KOMMENTÁR Ki cipelje a csomagot? PÁKOZDI GERTRÚD Szokatlanul korán kerültek a nyilvánosság elé a jövő évi állami költ­ségvetést érintő problémák. Ijesztő számok láttak nyomdafestéket a lehetséges költségvetési hiányra vonatkozóan. A lehetséges 73-100 milliárd koronás deficit csak húsba vágó intézkedések árán kerülhető el - szóltak a hírek. Brigita Schmögnerová cáfolta, hogy ez említett adatok az általa vezetett minisztériumból kerültek volna ki. A költ­ségvetés-tervezet kormány elé terjesztett előzetes változatában 22 milliárd koronás bevételi kieséssel számol az államháztartás gazdál­kodásáért felelős tárca. Ez a hiány a bruttó hazai össztermék 2 száza­lékának felelne meg, míg az említett több mint 70 müliárdos deficit már a 7 százalékot is meghaladná. Nyilvánvaló, hogy ekkora hiányt nem engedhet meg magának az or­szág. Az viszont még korántsem nyilvánvaló (különösen, ha figyelem­be vesszük az utóbbi napok parlamenti történéseit), hogy miként tud olyan költségvetést felállítani és elfogadtatni a kormánnyal, majd a törvényhozással, amely a pénzbe kerülő reformok folytatását sem ál­lítaná meg, ugyanakkor takarékosabb gazdálkodást kényszerítene az egyes tárcákra. A fináncminiszter szerint nem lesz bevétel a behoza­tali vámpótlékból, s ezáltal csökken a hozzáadottérték-adóból szár­mazó haszon is, és várhatóan csökken a jogi személyek jövedelméből befizetett adó stb. És akkor még nem szóltunk arról, hogy valamiből ki kell majd fizetnie a vagyonalapi kötvényeket is. Az előrevetített ki­eséseket mindenképpen pótolni kell. Nem csoda, hogy üyen helyzet­ben a tárca újabb adók - például a gépkocsiadó és a váratlan nyere­ségből származó adó - bevezetését javasolja. És máris kezdődik, pontosabban folytatódik a koalíción belüli vita ar­ról, hogy ilyen helyzetben a lakosságra hárítsanak-e újabb terheket, vagy inkább az állam próbálja meg összehúzni nadrágszíját. Meglepő, hogy a jobboldali Ivan Miklós ellenzi az előbbit. Csak nem úgy látja, hogy veszélyben a társadalmi béke? Persze, nem árulja el, hogy me­lyik tárcától mennyit vonna el. Nyilvánvaló, hogy könnyebb általános érvekkel dobálózva kardoskodni valamely elképzelés mellett, mint konkrét számokkal alátámasztani egyik vagy másik elképzelés életké­pességét, esetenként elkerülhetetlenségét. De a kormányprogrammal ellenkező adóemelési szándék is a könnyebb megoldások kategóriá­jába sorolható, még akkor is, ha az ilyen megoldás szorgalmazója konkrét számokkal támasztja alá mellette szóló érveit. Persze, nem ártana, ha az ellenérveket is konkrét számokkal támasztanák alá a vi­tapartnerek, mert ha nem így lesz, akkor a költségvetési vita ismét szánalmas választási kampánnyá silányul ahelyett, hogy megfontolt gazdaságpolitikai lépéseket javasolna. A legtöbb kárt pedig az okoz­ná, ha a koalíciós partnerek között folytatódna az ilyen licitáló „véle­ménycsere”. Régi igazság: üres kamrának bolond a gazdasszonya... JEGYZET Várják a májust JUHÁSZ KATALIN Zorán hiába is tiltakozna, a Ke­let-szlovákiai Vasműben min­denki vátja a májust. A részvé­nyesek közgyűlése az utóbbi évek legfontosabb döntését ké­szül meghozni. Kiderül, akatják- e stratégiai partnerként a U. S. Steel konszernt, vagy sem. A do­log kétesélyes, „hála” jól ismert felforgató emberünknek, Jaros- lav Grubemek és az ő Hutník tár­saságának, amely többször volt már ama bizonyos mérleg nyel­ve. Több külföldi kisrészvényes­sel és a Rezes-féle csoporttal ösz- szefogva ki tudja, mire képesek a U. S. Steel bősz ellenzői. Gabriel Eichler, a vasmű elnöke pénte­ken több mint két órán át tár­gyalt az őt pocskondiázó Gruber- rel, ez azért is biztató, mivel a két ember ilyen hosszú időt először töltött együtt. Csodák csodája, akad, amiben meg is egyeztek. Például abban, hogy a stratégiai befektető belépése szükséges, a vasmű javára válna. Nem kérdé­ses, hogy a létszámcsökkentés nem lehet drasztikus, erre az amerikaiak ígéretet tettek. Mind­két fél biztos akar lenni abban is, hogy az acélgyártással nem ösz- szefiiggő alvállalatok nem sínylik meg, hogy a U. S. Steel nem ér­deklődik irántuk. Kár lenne a működőképes, csak nem acélt gyártó részlegekért, nem beszél­ve az ott dolgozókról. A hajcihő oka az amerikaiak által felkínált összeg, az a hatvanmillió dollár, melyet Gruber igencsak kevesell, ő ugyanis négyszázmilliónál ol­csóbban nem adná a gyárat. (Az sem érdekli, hogy a U. S. Steel az első tíz évben hétszázmilliót kí­ván befektetni Kassán.) Az ame­rikaiak azonban nem fontolgat­nak újabb árajánlatot, a vasmű vezetése pedig többször hangoz­tatta, jelen körülmények közt a lehető legelőnyösebb szerződést írták alá. A helyzetet homályo­san látó külföldi kisrészvényesek rendkívüli közgyűlést javasol­nak, Eichler azonban arra kéri őket, várják a májust, nincs az már olyan messze. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Ilona - mellékletek - (58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Lapteijesztési osztály, laprendelés: 58238327,58238326 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA KFT.- Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PrNS, valamint a D. A. CZVEDLER KFT. - Somoija. Külföldi megrendelések: PrNS ES-vyvoz dace, Kosická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakda@ujszo.com A városok és falvak társulásának közgyűlése nem oldotta meg a reformtervezet sorsát Egyenrangú partnerek „Ez a társulás azért tudott ilyen sokáig fennmaradni, mert pártok feletti. Itt annyi párt képviselteti magát, hogy ha azok képviselői mind a pártérdekeket tarta­nák szem előtt, a ZMOS már rég felbomlott volna” - állít­ja Michal Sykora, a Szlováki­ai Városok és Falvak Társu­lásának (ZMOS) elnöke. GAÁL LÁSZLÓ Az állítás aligha túlzó, hiszen a tíz évvel ezelőtt 176 taggal megalapí­tott szervezet ma a lakosság 91,2 százalékát képviselő 2762 tagköz­séggel működik. Ezeket képviselte 618 polgármester a társulás múlt héten megtartott jubileumi, X. közgyűlésén. És hogy a társulást egyéb szervezetek, intézmények is elismerik, bizonyítja, hogy 205 vendég - külföldiek is - tisztelte meg a közgyűlést. Köztük volt az ország három első embere, a köz- társasági elnök, a házelnök és a kormányfő is, ami egy normális or­szágban teljesen normális lenne, Szlovákiában azonban 1994 óta először fordult elő, hogy e három közjogi méltóság egyszerre jelent meg a ZMOS elnöki asztalánál. Igaz, 1995-ben is tiszteletét tette a házelnök mellett Meciar minisz­terelnök, és Kovác államfő is, csak­hogy két külön napon, ugyanis nem állhatták egymás társaságát. Most mindhárom díszvendég egy­más után szólalt fel, és a hivatalos tiszteletadáson kívül mindannyian mondtak valami konkrétat is. A nemrég még kassai főpolgármes­ter Rudolf Schuster azt ecsetelte, milyen nehéz helyzetben vannak a pénztelenséggel küzdő községek, de főleg a történelmi városmaggal rendelkező települések, mert nem tudnak elég kedvező hitelt felven­ni a város tisztességes fenntartásá­hoz. Az elnök a kormánynak pasz­szolta a labdát, mondván, a kor­mány feladata lenne olyan hitelek felkutatása, amelyeket a városok is törleszteni tudnának. Schuster azt nem részletezte, ő milyen adóssá­gokban hagyta ott Kassát, mielőtt elfoglalta volna az elnöki széket. Mikulás Dzurinda kormányfő az­zal magyarázta a bizonyítványát, hogy felsorolta, a tavalyihoz ké­pest melyik költségevetési tételből mennyivel juttattak többet a köz­ségeknek. Azt azonban elfelejtette hozzátenni, mennyivel növekedett azóta az infláció, és mennyivel emelkedtek az árak. Pedig az ön- kormányzatok képviselői az inflá­ció kiegyenlítését is követelik, s ezt a közgyűlés záródokumentu­mába is belefoglalták. Mert - mint azt Sykora állítja - az őket megvá­lasztó lakosoknak nem mondhat­ják, hogy „mi csak helyi politikát folytatunk, nem tehetünk arról, A közgyűlés egy sor, a kormánnyal szembeni követelést sorol fel. hogy Pozsonyban felemelték az árakat, és mi kénytelenek vagyunk bezárni a művelődési házat, a könyvtárat, feloszlatni a városi rendőrséget stb.” Nem tudni, Brigita Schmögnerovát az államfő felszólalása ihlette-e ilyen véle­ményre, de a pénzügyminiszter azt állította, a községeknek szük­ségük van állami ellenőrzésre gaz­dálkodásuk felett egyebek közt azért is, hogy megakadályozzák olyan kedvezőtlen hitelek felvétel­ét, amelyek aztán térdre kénysze- rítenék a. fizetésképtelenné váló községet. Michal Sykora mindazo­náltal azt állítja, hogy a kormány komoly partnerként kezeli a társu­lást, amit az bizonyít a legjobban, hogy a régóta meddő viták tárgyát képező közigazgatási reform kon­cepcióját egy nappal a közgyűlés előtt végül is elfogadták. Ugyan­úgy, mint ahogyan a kilencedik közgyűlés előtt egyetlen nappal ír­ták alá a Helyi Önkormányzatok Európai Chartáját. De ugyanúgy, ahogyan akkor több fontos pontot kihagytak a chartából, a közigazga­tási reformtervezetet is jócskán megcsonkítva fogadták el, vagyis több kérdést nyitva hagytak. A kor­mány például az illetékes miniszte­reknek további kidolgozásra hagy­ta meg a reform pénzügyi kérdése­it, a hatáskörök elosztását eredeti és átvett hatáskörökre, meg kell nevezniük az összes jogszabályt, amelyet érint az decentralizálás és modernizálás, beleértve az om­budsman intézményével kapcsola­tos kérdéseket, ki kell dolgozniuk a regionális önkormányzatokba tör­ténő választások elvét, a területi- közigazgatási beosztás törvényter­vezetét, valamint ki kell dolgozni a járási hivatalok megmaradásának-, esetleg a helyükbe lépő speciális ál­lamigazgatási szervek létrehozásá­nak módszerét. Viszont a ZMOS közgyűlése által elfogadott doku­mentum is egész sor, a kormánnyal szembeni követelést sorol fel. Kö­veteli például a nevesítetlen földek átruházását községi kezelésbe, és hogy a község kataszterében levő állami földeket térítésmentesen utalják át a község tulajdonába, módosítsák a helyi utak parkolás céljára történő kihasználásáról szóló jogszabályt, hogy oldják meg, hogyan kapják vissza a községek azokat a javakat, amelyeket a gáz- és elektromos vezetékek építésébe fektettek, továbbá hogy még ebben az évben oldják meg a víz- és csa­tornaművek transzformációját. A kormány a legtöbb feladat terén jú­nius 30-ig adott határidőt az egyes tárcavezetőknek. A ZMOS követe­léseiben nem szerepelnek határ­idők, egyben azonban megegyez­nek: a regionális önkormányzatok­nak 2002. január 1-től működniük kellene. VISSZHANG Közös ügyünk Értelmetlen és felesleges az olvasói levelekkel való hadakozás, nem is szoktam rájuk reagálni. Hogy most kivételt teszek, annak egyetlen oka az, hogy a levélíró - kihasználva a Czabán-napok körül mesterségesen előidézett SZMPSZ-MKP vitát - irántam érzett személyes ellenszen­vét az MKP-re, illetve politikusaira vetíti. Észrevételeim: 1. Az SZMPSZ elnöke - mint illik - az MKP elnökének, Bugár Bélának cí­mezte a meghívót. 2. Az MKP-nak egyebek közt azért vannak szakmai alelnökei, hogy minél eredménye­sebben képviselhessék a pártot a szakterületeken. Az oktatásügyi al- elnök, Szigeti László államtitkár, aki mint ismeretes, készült a Cza- bán-napokra, de Budapesten olyan tanácskozáson vett részt, melynek egyik határozata a szlovákiai peda­gógusokat és egyetemistákat fogja szolgálni, tehát nem jelenhetett meg mindkét helyen. 3. Megegye­zésünk értelmében én eljöttem Rozsnyóra a budapesti tanácsko­zásról, és tisztáztam a helyzetet Ádám Zitával, az SZMPSZ elnöké­vel és az ülésvezető Fodor Attila al- elnökkel. 4. Ha ott lett volna a le­vélíró, s nem másodkézből kapott információkra támaszkodik, tudná, én nem tettem ígéretet senki he­lyettesítésére, nem vállaltam, hogy bárki helyett döntök, csupán egy új­ságírói kérdésre válaszoltam, hogy az MKP parlamenti képviselőjeként az oktatási bizottságának és tíz MKP oktatási tanácsának tagjaként vagyok jelen, és így képviselem a pártot. Megjegyzem, évekig voltam az MKP elődpártjának oktatáspoli­tikai alelnöke, és hasonló tisztség­ben dolgoztam az SZMPSZ-ben is. 5. Ami pedig a szakmai hozzáérté­semet illeti, ezt azok tudják legjob­ban megítélni, akiket tanítottam, akikkel együtt dolgoztam, s akik is­merik munkámat az oktatáspolitika terén. Egyébként mindig követke­TALLÓZÓ NÁROD NÁ OBRO D A A kormánytagok fizetését január­ban visszamenőleges hatállyal át­lagban 6700 koronával emelték. Havonta közel 48 300 koronát kap­nak. A kormányfő bére 22 500, a miniszterelnök-helyetteseké pedig 15 000 koronával magasabb. Ha te­hát tavaly a miniszterelnök 61 ezret keresett, most közel 70 800 koronát kap havonta. A kormánytagok bé­rét a gazdasági ágazatok átlagbéré­ből számolták ki, ami 10 728 koro­na. A kormányfő bérét egyelőre nem emelték, mert arról a parla­mentnek kell határoznia. Az állam­fő keresete négyszerese a képvise­lőkének és 40 ezret kap olyan ki­adásokra, mint az öltözködés, havi összkeresete tehát 80 ezer korona. A felsorolt adatok ellenére a szlo­vák közjogi méltóságok bére a leg­alacsonyabbak közé tartozik Euró­pában. Pavol Kárász, a Szlovák Tu­dományos Akadémia munkatársa szerint a közjogi méltóságok béré­nek megállapításánál figyelembe kell venni a gazdaság teljesítőké­pességét, a korrupciót, de a többsé­gi polgárok életszínvonalát is. Ká­rász javasolja, hogy a vezető politi­kusok bére ne csak a családok szoci­ális helyzetének, hanem az általuk betöltött funkció fontosságának és a nagyvállalati vezetők fizetésének függvénye legyen. A kérdés megol­dásához azonban előbb végre kell hajtani a közpénzek reformját. NOW CAS Ján Figel külügyi államtitkár - aki a Kereszténydemokrata Mozga­lom elnöki posztját is megpályázza - kifogásolta Ján Camogursky fel­vetését, hogy le kell váltani az SDKÚ-ba átigazolt kerületi és járá­si elöljárókat. Figel’ úgy véli, ez a lépés nem stabilizálná a helyzetet, sőt leginkább a KDH-nak ártana. Annak idején ugyanis a legráter­mettebb embereket jelölték az egyes funkciókba, ezért visszahí­vásukat meg kell gondolni. Ahe­lyett, hogy leváltjuk azokat az em­bereket, akikben megbíztunk, in­kább a mozgalmon belül kell a vál­tozásokat eszközölni, nem azon kí­vül - mondta Figel. NEWSWEEK Törökország európai uniós tagje­löltségének erőltetése ellen foglalt állást a Német "Kereszténydemok­rata Unió (CDU) új elnöke, Angela Merkel. „Széles körű tárgyalást kell folytatnunk arról, ki kerüljön be az EU-ba. Törökország tagje­löltségének erőltetése hiba, mert a török oldalon csalódást kelt majd, az EU lakosságában pedig túlságo­san magas feszültséget idéz elő” - mondta Merkel. Az új elnök meg­erősítette azt az álláspontját, hogy ha ismét a CDU kezébe kerül Né­metország irányítása, át kell érté­kelni az EU-hoz való viszonyt. Merkel kétségbe vonta, hogy az a helyes integrációs politika, ha „mindent Brüsszel szabályoz, a tűzoltás módjától kezdve egészen a helyi vízellátásig”. Merkel kitért az elől a kérdés elől, kíván-e hazá­ja első női kancellárja lenni. - Ha a CDU nyerni akar 2002-ben, előbb bizonyítania kell, hogy jobb prog­ramja van, mint ellenlábasainak - mondta Angela Merkel. zetesen pedagógusnak vallom és írom magam. Sajnálom, hogy nem vagyok fiatalabb, így a „szódban” nem végezhettem a nyitrai Konstantin Egyetemen; pedagógus­diplomámat annak elődintézmé­nyében szereztem, melyet ha a Tisztelt Olvasó felfedi kilétét és fel­keres, szívesen be is mutatom neki, de etikátlannak tartom visszaélni az olvasók türelmével. Végezetül: azt hiszem, ideje lenne befejezni ezt, s az ehhez hasonló - kétes ada­tok alapján szított - vitákat a szlo­vákiai magyarság szakmai és politi­kai érdekképviselete között, mert végül közös ügyünk látja kárát. Dolliik Erzsébet, az MKP parlamenti képviselője (TA SR/AP-felvétel) Kormánypárt és ellenzék

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom