Új Szó, 2000. április (53. évfolyam, 77-99. szám)

2000-04-17 / 90. szám, hétfő

Sportvilág ÚJ SZÓ 2000. ÁPRILIS 17. Május közepére megtudjuk, melyik nyolc csapat jut tovább az észak-amerikai profi jégkorongliga rájátszásának második fordulójába, a negyeddöntőbe Lélegzetelállító pofonok az alapszakaszban Az ilyen típusú szabálytalanságoknál nincs rá garancia, hogy a sértett magához tér. (TA SR-felvételek) Egy héttel ezelőtt ért véget az észak-amerikai profi hokiliga (NHL) alapszaka­sza, az utolsó találkozók döntöttek arról, mely csapa­tok kerülnek föl a továbbju­tók névsorára. A legeredmé­nyesebb játékos sorsa is ezeken az összecsapásokon dőlt el. MAREK SVÁTEK Kitűnő hajrájának köszönhetően a cseh Jaromír Jágr (Pittsburgh) ér­demelte ki az Art Ross Trophyt (96 pontot gyűjtött). Jágr három pont­tal előzte meg az orosz Pavel Buret (Florida), aki viszont 58 találatá­val a gólkirályi címet harcolta ki - a legtöbb győztes gólt is (14) az orosz légiós szerezte. A legtöbb gólpasszt Recchi (Philadelphia) osztotta szét (63). Lindström (Detroit) bizonyult a legeredmé­nyesebb hátvédnek, míg a legjobb újonc a New Jerseyben szereplő Gomez lett. A mostani idény nemcsak izgalmas meccsekkel, hanem kisebb-na- gyobb szabálymódosításokkal is járt. Az egyik leglényegesebb a döntetlenül végződő találkozókat érintette, ugyanis itt változott a pontozás. Hatvan perc játék után 1-1 pont illette a csapatokat, ha a hosszabbításnál valamelyik együt­tesnek sikerült dűlőre vinnie a dol­got, az újabb pontot hozott a kony­hájára. A hosszabbításokban több gól született, mint a korábbi évek­ben, ami többek közt annak is kö­szönhető, hogy ekkor már nem 5- 5, hanem 4-4 játékos szerepelt a jégen. A csapatok számának növe­lése is a színvonal eemelkedését volt hivatott szolgálni, de az újonc Atlanta Trashers nem sok vizet za­vart, mindössze 39 pontot szedett össze, ami egy nagyon gyenge utolsó hellyel járt. A szakértők három korszakot kü­lönböztetnek meg a Los Angeles Kings életében: az első a Gretzky előtti, a második a Gretzky alatti, a harmadik a Gretzky utáni érát je­lenti. Hasonlóan lehetne kategori­zálni az egész bajnokság sorsát. Az 1999/2000-es idény az első ilyen volt a harmadik csoportból. Wayne Gretzky hamar bekerült a Dicsőségek Csarnokába, de amíg játszott, mindenki tudta, tudásá­val és tehetségével a párját ritkítja. Méltó utódjára még néhány évig valószínűleg várni kell. Egy mási legenda mégiscsak visszatért. Bár nem húzott korcsolyát a lábára és nem is öltötte magára egykori me­zét, mégis nagyban hozzájárult ah­hoz, hogy a Pittsburgh Penguins- nek ma is méltó helye van az NHL mezőnyében. Mario Lemieux-ről van szó, aki anyagilag húzta ki a Pingvineket a kátyúból. Épp az ő csapatánál történtek a legjelentő­sebb változások az alapszakasz so­rán. Mivel Jágrék nem a legjobban vágtak neki az új idénynek, a Pitts­burgh vezetőséggé úgy határozott, elköszön Kevin Constantine edző­től és új szakvezető után néz. Herb Brooks került a helyére, aki húsz évvel ezelőtt olimpiai bajnoki cí­met szerzett az Egyesült Államok­kal. Mivel Brooks sem vált be, Lemieux forradalmi változtatásra határozta el magát: a csapatba, amelyben nyolc cseh játékos szere­pel, cseh szakvezetőt szerződtet. Ivan Hlinka így lett az észak-ame­rikai profi ligában az első európai edző. A cseh társaságot később Josef Beránek egészítette ki, így Hlinka edző igazán otthonosan érezheti magát. Elsősorban Jaro­mír Jágrra támaszkodik, akárcsak az egész csapat. A kladnói származású hokizseni sokáig magabiztosan vezette az NHL eredményességi listáit, ám idővel az ellenfelek hátvédei kisze­melték maguknak. Durva szabály­talanságok, alattomos hátbatáma­dások áldozata lett, sérülései miatt 20 találkozót ki kellett hagynia. Ezért gyűjtött össze mindössze 96 pontot. Annál nagyobb meglepetés volt, hogy 100 pont alatt sikerült kiharcolnia az Art Ross Trophyt. Ez utoljára Stan Mikitának sikerült 1968-ban, amikor 87 pont is elég volt a dicsőséghez. Mikita és Jágr is négyszer hódította el az alapsza­kasz legeredményesebb játékosá­nak járó elismerést. A Bure testvé­rek is új csúcsot állítottak fel: együtt 92 gólt ütöttek, ami négy­gyei jobb, mint a Hull fivérek telje­sítménye. Sajnos, Pavel Bure sem tudta a maximumot kiadni magá­ból, mert őt is célba vették a hátvé­dek, aminek az lett a vége, hogy Pavel kilenc találkozón nem segít­hette a floridai Párducokat. A ke­mény, agresszív játék gyakori je­lenség volt az NHL mérkőzésein. Néhány „csatajelenet” láttán a né­zőkben is meghűlt a vér. Amit Do­nald Brashear elszenvedett Marty McSorleytól a Boston-Vancouver találkozón, az jóval túlhaladta a jó­zan ész határát. A Vancouver védő­jét hátúról vágta szájon McSorley úgy, hogy Brashear azonnal elvesz­tette az eszméletét és csak néhány perc elteltével tért magához. McSorleyt a szezon végéig eltiltot­ták, s az eset a bíróságon folytató­dik. Pavol Demitra, a St. Louis szlo­vák csatára sem úszta meg agyráz­kódás nélkül.. Honfitársa, Zig- mund Pálffy a sokéves New York-i vergődés után a Los Angeles Kings- szel végre bejutott a playoffba. Jozef Stümpellel és Luc Robitaille- lal a csapat legveszélyesebb táma­dótriójának a tagja. Szakértők sze­rint az LA Kingsnek komoly szere­pe lehet a Stanley Kupáért folyó küzdelemben. A Colorado is méltó jelöltnek tűnik, különösen azután, hogy a klubnak sikerült megszerez­nie Ray Borque-ot. Sokat vitatott téma a New York Rangers idei sze­replése. Ez a csapat fektette a leg­több pénzt az erősítések vásárlásá­ba, leigazolta Theo Fleuryt, de sem ő, sem Kamenszkij vagy Lefebvre nem tudott Gretzky nyomdokaiba lépni. Az igazi küzdelmek csak most, az alapszakasz lezárta után kezdőd­tek meg a bajnokságban. Ha nálunk lett volna a Davis Kupa-találkozó, talán másként alakulnak az események Nem kapta el Hrbaty mentőövét JÁN HUDOK Valamennyi sportágban óriási előnyt jelent a hazai közönség. Ez alól a tenisz sem kivétel. Különö­sen, ha csapatversenyről van szó. Amikor kisorsolták a Davis Kupa Világcsoportjának idei párosítása­it, világos volt, Szlovákia csak az első fordulóban élvezheti a hazai pálya adta kedvezményeket. Ausztria könnyű falat volt Milos Mecír védencei számára, akik ta­valy Moszkvában, a negyeddöntő küzdelmei során estek ki. Ahogy idén is, bár a brazil salakon az utolsó találkozóig nyitott volt a to­vábbjutás sorsa. Brazília 1992-ben harcolta ki a Vi­lágcsoportba jutást. Akkor az első fordulóban Németországot fogad­ták a dél-amerikaiak. A vendégek legnagyobb csillaga Boris Becker volt. Nyolc évvel ezelőtt a brazilok pályája a Copacabana strandjaira emlékeztetett, az improvizált stadi­on pedig leginkább valamelyik he­lyi futballpálya lelátóját idézte. Beckerék valósággal leégtek a bra- zü környezetben. A házigazdák há­rom pontjáról az öreg kontinensen ismeredennek számító Jaime Oncins gondoskodott. Ugyanaz az Oncins, aki két héttel ezelőtt Gustavo Kuerten oldalán párosban lépett pályára a Dominik Hrbaty/Karol Kucera kettős ellen. A brazilok számára kész tragédia lett volna, ha nem kedvenceik jutnak tovább. Kuertenék az első forduló­ban a címvédő franciákat búcsúz­tatták, s Szlovákia ellen sem számí­tottak különösebb megpróbáltatás­ra. Az eredmények egyértelműen Kuerten mellett szóltak. Santiagó- ban (Chile) játszmavereség nélkül nyert tornát, Bogotában az elődön­tőben esett ki. Miamiban pedig, közveüenül a Davis Kupa-találkozó előtti viadalon a döntőben állt meg a tudománya. Az elődöntőben Andre Agassinél bizonyult jobbnak, a fináléban azonban, ha nehezen is, Pete Sampras harcolta ki az elsősé­get. Az ATP-ranglistán a nyolcadik helyet foglalja el, amiről Szlovákia két legjobb játékosa egyelőre csak álmodhat. Eddig még nem fordult elő, hogy Dominik Hrbaty legyen a szlovák csapat első számú játékosa. Rio de Janeiróban ezen is túlestünk. Hrbaty Miamiban a legjobb 16 közé jutott, a világranglistán pedig elő­kelőbb helyen szerepel (46.), mint Karol Kucera. A 25 esztendős po­zsonyi fiatalember sugárzott az örömtől, s attól sem riadt vissza, hogy a sorsolásnál az ő nevét húz­ták ki először a kosárból, ami azt je­lentette, az első találkozón ő mutat­kozik be. A 10 ezer embert befoga­dó Marapendi Racket pályán Femando Meligeni ellen kellett bi­zonyítania. Korábban négy mérkő­zést játszottak egymás ellen, vala­mennyiszer Hrbaty nyert - játszma- vereség nélkül. A favorit tehát adott volt, s a szlovák fiú nem is kímélte ellenfelét. Nem egész két órába telt, amíg megszerezte Szlovákia első pontját. Pedig a közönség mindent megtett azért, hogy megnehezítse a dolgát. „Minél hangosabban kiabál­tak, annál kieményebben hajtot­tam” - mondta a meccs után Hrbaty. A második összecsapáson Karol Kucerának nem volt szeren­cséje. Öt játszmájába került Kuertennek, hogy legyőzze a szlo­vák fiút. Az első kkét találkozó után döntetlen volt az állás. Igor Moska, a Szlovák Tenisz Szövetség elnöke így kommentálta az eseményeket: „Ahhoz, hogy továbbjussunk, min­den nap egy pontot kell szerez­nünk.” Az elméleti három pont egyikét párosban várták a csapat­tól. Kucera és Hrbaty e tekintetben a legeredményesebb kettősök közé tartozik a Davis Kupában. S miután Hrbaty Indiana Wellsben (a svájci Federerrel) elődöntőbe, Miamiban (a cseh Damm oldalán) pedig dön­tőbe jutott a párosok versenyében, Milos Mecír egyöntetű győzelmet várt. Nem így alakult. A játékosok is elismerték, az Oncins/Kuerten duó magabiztosabban teniszezett és ke­vesebb hibát vétett a hálónál. Dominik azonban nem adta fel a küzdelmet. Még egy utolsó esélyt adva Szlovákiának legyőzte a ha­zaiak legjobbját, Gustavo Kuertent. Játszmaveszteség nél­kül, két óra ötven perc alatt. A ha­zaiak becsületét Meligeninek kel­lett megmentenie, aki eggyel keve­sebb találkozót játszott, mint Kucera. A hazai szurkolók kitartó­an buzdították csapatukat, s Meligeni győzelemmel hálálta meg, amiért lélekben ők sem adták fel a küzdelmet. Ennyit a közönség erejéről. Elképzelhető: ha Szlová­kiában rendezték volna a mérkő­zést, a másik oldalra billen a mér­leg nyelve. Talán majd jövőre, a- csapat aligha veszít tudásából. JÁN HUDOK Három nagydíj - egy győztes. Michael Schumacher sorra nyeri a Forma-l-es világbajnokság futa­mait, s úgy tűnik, ném akad pilóta, aki megállítaná. Április 9-én Ola­szországban hatalmas eufória tört ki, miután a kétszeres világbajnok gyorsabbnak bizonyult Mika Hákkinennél. A 4943 méter hosszú San Marinó- i pályát Enzo és Dino Ferrariről - a legendás autómárka alapítójá­ról és fiáról nevezték el. Az asz­faltcsík jóval simább, mint a Bra­zil Nagydíjnak otthont adó interlagosi. Ezzel érvelt a McLa­ren csapata is a Nemzetközi Auto­mobil Szövetség (FIA) előtt, de a FIA bizottsága nem adott helyet az Ezüst Nyilak óvásának - David Coulthard nem kapta vissza má­sodik helyét, melyet a terelőszár­nyak szabálytalan felfüggesztése miatt vettek el tőle. Ron Dennis, a McLaren csapatfőnöke meg van róla győződve, hogy a nemzetközi szövetség, Bernie Ecclestone-nal az élen erősen Ferrari-párti, s tel­jes szívből kívánja az olasz istálló­nak, hogy 21 év után világbajnok pilótája legyen. A kizárásnak kö­szönhetően Jenson Button (BMW Williams) örökre beírta nevét a sportág történelemkönyveibe: minden idők legfiatalabb verseny­zője lett, aki pontot szerzett (6. hely Brazíliában) a száguldó cir­kusz világában. Wokingben, a McLaren székhe­lyén két nagydíj után az autók megbízhatósága okozott némi fej­fájást a csapat munkatársainak. Imolában egy új; öt kilogrammal könnyebb sebességváltóval sze­rették volna ellátni a kocsikat, de végül minden maradt a régiben. Hogy a McLarenek e nélkül is elég gyorsak, azt Mika Häkkinen - szo­kás szerint - az időmérő edzésen is igazolta. Megint ő mente a leg­gyorsabb kört, bár ezúttal szeren­cséje is volt, hiszen az utolsó kísér­let során bizonyult gyorsabbnak Schumachemél. A Repülő Finn pályafutása során 24. alkalommal harcoltaki a pole pozitiont, s ezzel utolérte a sportág eddigi csúcstar­Egy ugrással közelebb a világbaj­noki cím felé. Michael Schumacher sorra nyeri a futamokat. tóit, Nelson Piquet-t és Niki Lau- dát. Michael Schumachertől, miután nyert Ausztráliában és Brazíliá­ban, mindenki mesterhármast várt. A feketepiacon 30 ezer koro­nának megfelelő összeget is fizet­tek az olszok a jegyért, csak azért, hogy győzni láthassák kedvencü­ket. Schumi nem jól kezdte a ver­senyt, a rajtot mindjárt elszúrta. Ha Rubens Barichello nem segít be, David Coulthard simán elhúz mellette. Rubinho azonban gálán­sán beengedte maga elé világbaj­nokjelölt csapattársát, aminek az lett a vége, hogy az élen megint Schumacher és Häkkinen üldözte egymást. Mindkét csapat azonos taktikát választott: két boxkiállást terveztek be a pilóták számára. A második „látogatás” azonban so­kat változtatott a sorrenden: Häkkinen elveszítette vezető pozí­cióját, Scumacher került az élre, míg a harmadik helyen Coulthard váltotta fel Barichellót. A sorrend ezek után nem változott. Mika Häkkinen a sajtótájékoztatón nem tagadta csalódottságát: „Elégedet­len vagyok az eredménnyel, mert ma nyugodtan nyerhettem volna.” Schumacher sem rejtette véka alá boldogságát: „Ez a nap nem ala­kulhatott volna szebben. Hazai közönség előtt nyerni úgy, hogy a pályán verjük meg a McLarent - ennél többet nem kívánhat az em­ber - mondta Schumi, aki elismer­te, pályafutása 38. futamgyőzel­me a legnehezebbek közé tarto­zott. - Nem emlékszem, mikor for­dult elő, hogy az utolsó körig a maximumot kell kiadni magam­ból.” Nemcsak Häkkinen számí­tott job eredményire, hanem Ru­bens Barichello is. Életében elő­ször a brazil televíziónak adott in­terjújában a Ferrari címére is tett néhány bíráló megjegyzést: „A másik autó sorra nyeri a versenye­ket, az enyém nem. Vagy az autó­ban van a hiba, vagy bennem.” Barichello kritikája egyelőre süket fülekrre talált. Talán azért is, mert Imolában túl hamar feladta a küz­delmet David Coulthard ellen. Mindezek ellenére a San Marinó-i Nagydíjon is beigazolódott: a Fer­rari és a McLaren messze megelőzi a mezőny többi autóját. Nemcsak az első négy hely miatt mondjuk ezt. A két istálló versenyzői min­denkit legalább egy körrel lehagy­tak. A mezőnyből még Jacques Villeneuve lehetett elégedett, aki ötödik helyével (29. születésnap­ján) újabb pontokat szerzett a BAR csapatának. Eddie Irvine és Heinz-Harald Frentzen számára ez volt a 100. nagydíj. Míg Irvine végre célba tudott érni a Jaguar­ral, Frentzen hamar kiesett. De ta­lán nem is bánta, mert azonnal a repülőtér felé vette az irányt, hogy hazautazhasson Németországba. Felesége, Tanja egy napra rá szül­te meg első gyermeküket. Michael Schumacher tehát zsinór­ban harmadik győzelmét ünnepel­hette Imolában. De a pálya nem csak a boldog pillanatokra emlék­szik. Itt vesztette életét Ayrton Senna, a világ egyik legjobb Forma-l-es pilótája. Ezért is szá­mít Imola történelmi helynek. Páros kudarc. Sokan megesküdtek volna rá, hogy ezt a találkozót a Hrbaty-Kucera (háttal) kettős nyeri. A szlovákok duó veresége egy meglepetés volt a sok közül. Forma-1: ismét Häkkinen rajtolt az első helyről, de megint Schumacher nyert Vb-cím felé nyargal a Fekete Táltos

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom