Új Szó, 2000. április (53. évfolyam, 77-99. szám)
2000-04-13 / 87. szám, csütörtök
Régióink ÚJ SZÓ 2000. ÁPRILIS 13. Kilencven évvel ezelőtt adták át a Jeseníky-i Priessnitz-szanatórium impozáns főépületét, amely azóta a vízgyógyászat fellegvárává vált Legenda és valóság A gyógyfürdő (Archív felvétel) KOVÁCS ISTVÁN ét alkalommal is úgy hozta a sors - egyszer télen, egyszer meg nyáron hogy három-három felejthetetlen hetet tölthettem Jeseníky-i fürdő Priessnitz- szanatóriumában. A cseh-lengyel országhatártól csupán néhány kilométernyire kéldő hegyek karjában, 212 m tengerszint feletti magasságban fekszik Jeseníky. Évente sok gyógyulnivágyót vonz bűvkörébe, hazait és külföldit egyaránt, akik ott keresnek gyógyírt kezdődő vagy már idült betegségükre. S találnak is! Számos hálálkodó feljegyzés, írásos emlék és fénykép ezen örvendetes tényt igazolja! És a jelenkor gyógyulni vágyó, vagy már gyógyult embere is csak elismerő szóval illetheti ezt a híres szanatóriumot. Mi teszi olyannyira híressé, vonzóvá, látogatottá? Kétségkívül a kitűnő gyógykezelés, a kristály- tiszta levegő, az idegnyugtató csönd és a gyógyító víz. Akit csupán csak egyszer is a bűvkörébe vonz ez a megnyerő környezetű szanatórium, az többször is ide vágyik... Mint ahogy most, egykoron is voltak emberek, akiknek kezét az örökzöld fenyveserdők rakták tele munkával. Egy volt közülük az alig tizenötéves Vincent Priessnitz, aki gazdag szülők gyermekeként fát fuvarozott az erdőből, és nagy hódolója volt a természtnek. Egyszer, amint az erdőben kószált, észrevette, hogy a csobogó, kristálytiszta forrásvízben lábatörött szarvasüsző ápolgatja sebét. Ennek a gyógyító műveletnek többször is a szemtanúja volt. A sebzett vad napok alatt felgyógyult és eleség után nézett... Ezen látomások az ifjú Vincentnek jól az emlékezetébe vésődtek. Sőt, többször mélyen elgondolkodott rajtuk. Történt egyszer, az iíjú legényke fával megrakott szekere a hegyeslejtős területen felborult, s maga komoly sérülést szenvedett. Éles paraszti észjárása arra késztette, hogy segítsen önmagán. Olyképpen morfondírozott, ha a szarvasüsző jóformán napok alatt felgyógyult, hátha az ő baján is segít a forrásvíz?! Úgy is tett. S lám a sérülés, a keletkezett seb gyorsan behegedt. Vincent legénysorba lépett, s ekkor, férfihoz méltón nagy munkába kezdett: erdei fürdőket létesített. Kezdetleges módon, de a forrásvizet a gyógyítás szolgálatába állította. Ajkkor még maga sem tudta, mily nagy dolgot művelt. Első páciensei 18 éves korában fordultak hozzá. Ez az ifjú Priessnitzet további fáradhatatlan alkotómunkára késztette. Kidolgozta sajátos gyógymódját, amellyel lényegében a vízgyógyászat alapjait rakta le. Úttörő kezdeményezésére, gyógymódja eredményességére a külföld is felfigyelt. Fürdővendégek jöttek Európa számos országából. Ám az erdei fürdők az egyre növekvő igényeket már nem tudták kielégíteni. így Priessnitz korszerűbb fürdőt építtetett, amely még ma is áll (a tulajdonképpeni Várgrill ebben az épületben található). Tapasztalatait előadások formájában adta közre, népszerűsítette. A közben férfivá érő Priessnitz áldozatkész munkásságát ellenlábasai nem nézték jó szemmel: ku- ruzslással vádolták őt s beperelték. Ám, az összetákolt vádirat nem ért célba; a számtalan elismerő levél meggyőzőbbnek bizonyult - köztük Ny. V. Gogolé is, amelyben az orosz író nagyrabecsülte töretlen fáradozását. Az ármánykodók minden erőfeszítése kudarcba fulladt. Priessnitz győzött. Ma a Priessnitz-szanatórium főbejáratánál embernagyságú festmény emlékeztet a nagy alkotóra. Az itteni múzeumban nézelődve megtudhatjuk, olyan híres orvosok segítették álmai, elképzelései valóra váltásában, mint dr. Josef Schindler, dr. J. Reinholdt és mások. Neves írók, zeneszerzők, szobrászok állítottak örök emléket Priessnitznek. Többek között Rudolf Trőber zeneműve, Schwanthaller német szobrász bronzba öntött oroszlánja is a hála műve. Ez utóbbit a magyarok állíttatták. Az emlékmű talapzatán az 1838-39-es évszám látható s nemkülönben az ismeretlen szerző hexameterben írt verse. A vaddal köz italt megkezdő vetni az ember s gőgett fejében kór agg leve és nyavalás Priessnitz visszaadó a víznek régi hatalmát s ősi erőben kél újra az emberi faj. Priessnitz elhunytéval életműve nem tört derékba. Módszereit követői továbbfejlesztették, tökéletesítették. A fokozódó igények egy nagy épületkomplexum létrehozását segítették elő; a Priessnitz-szanatóriumot, az idegrendszeri megbetegedések gyógyítására 1910-ben adták át rendeltetésének. Részlet a Priessnitz-emlékműből Műtét, viharlámpás mellett KOVÁCS ISTVÁN II. világháború eléggé zajos, halottakban sem szűkölködő vég- vonaglásait már Bécs- ben éltem át, mégpedig 1945 tavasza nem másutt mint a magyar személyzetű Szennyvíz- csatorna utcai szükségkórházban ért, amely annak előtte minden bizonnyal iskola volt. Hivatalosan meg nem erősített hírforrás szerint 21 magyar kórház „szedte sátorfáját” és menekült Nyugatra, jobbára az osztrák fővárosban ütött tanyát, s működött igen szegényes felszereléssel. Jómagámat, mint lábsérültet - egy fáradt puskagolyó feneklett meg a jobb alsó lábszáramban, s annyira megdagadt, hogy ölfahasábnak éreztem - az eléggé sűrű légiriadók ideje alatt hordágyon cipeltek le a III. emeletről a légópincébe, amely eléggé tágas volt, sokan elfértünk benne; itt izgulva végig a gyakori bombázások idegtépő, nehéz óráit. A mindjobban közeledő frontot ágyúdörgések jelezték. S nemsokára megérkeztek a menekülő szürkemundérosok, akik a kórházunkban is „tiszteletüket” tették: valahány jámitudót felleltek, azokat felsorakoztatták és maguk előtt hajtották, Berlin irányába. Hogy meddig jutottak el, s mi lett a sorsuk, ez soha nem derült ki... Utána egy ideig hozzávetőleges csend uralkodott a fővárosban. Ezt az időszakot aránylag jól hasznosította a sebész-kollektíva. Sok sebesült került műtőasztalra, köztük jómagam is. A jobb alsó lábszáramat félarasznyi szélességben felnyitották 20-25 cm-es hosszúságú gumicsövet helyeztek a nyitott sebbe... Ez volt az egész. Mivel röntgen nem állt rendelkezésre, a befulladt puskagolyó bentmaradt. Erről mit sem tudtam. Önsúlyánál fogva a golyó egyre lejjebb csúszott, s két év elteltével önmagától távozott, kifordult. Az oroszok nem sok időt hagytak a szürkemundérosoknak. Elfoglalták Bécset. Ez alól a kórház sem volt kivétel. Sőt, az orosz sebesültek száma egyre szaporodott. Bajtársai behoztak egy gyomorlövé- ses hadnagyot is. Ä legmagasabb rangú tiszt ráparancsolt a kórház magyar orvosalezredesére, ha Iván hadnagy netán műtét közben kilehelné a lelkét akkor a főorvosunk is elbúcsúzhat az életétől, mutatván a géppisztolya csövével a saját homlokára, hogy főbe lövik. Erre a műtétre a légópincében került sor. Mégpedig úgy, hogy közvetlen közelről végignézhettem egy másik bajtársammal együtt. Ugyanis, mi ketten tartottuk jobbról, ületve balról az egyetlen valamire való fényforrást jelentő viharlámpákat. Mint ahogy illik, kezet mostak, gumikesztyűt húztak s a fő-fő sebész belemélyesztette szikéjét Iván hadnagy jobb felébe. A sérült részeket kinyisszantotta, majd bámulatos ügyességgel ösz- szetoldotta, összevarrta. Utolsó mozzanatként a felnyitott résen könyökig benyúlt, hogy a helyére igazítsa a megbolygatott - és kijavított - bélrendszert. Mit mondott úgy magunk között a főorvos?- Ha ebből a hadnagyból az életben épkézláb, egészséges ember lesz, akkor belőlem római pápa nyugodtan lehet... Nos, az eléggé erős kötésű katona nyikkanás nélkül, jól átvészelte a nehéz műtétet. A bajtársai szinte naponta látogatták, s hordták be neki az eszem-iszomot. Megjegyzem: úgy vedelte a vodkát, mintha orvosi szike sosem érintette volna. Műtété után egy hétig volt szerencsénk látni. Makkegészséges ember benyomását keltette. KOVÁCS ISTVÁN uttyó gyerek koromban esett meg velem az alábbi történet, amelyre azóta is élénken emlékezem. Drága jó anyám rám bízta az ebéd vitelét apámnak a Nádszeghez aránylag közel levő Szihony- majorba, amely akkor Popper milliomos bérlő vásárúti uradalmához tartozott. Bandukolok a Forró töltésen s ki ér utol, mint a Gukkerék Icája, aki ugyancsak ebédet vitt a két bátyjának. Együtt alig mentünk vagy tíz lépésnyit a nálamnál egy évvel idősebb utitárs azt ajánlotta, hogy rövidebb utat választva vágjunk át a dohánytábla gyalogúján. Ajánlatát habozás nélkül elfogadtam. Bár ne tettem volna! Miért? Mert Icának, „észbontó” ötlete támadt. Elkezdett cukkolni.- Fogadni mernék nem mersz kihúzni egy dohánypalántát... - úgy tettem, mintha nem hallottam volna, csak nem hagyott békén:- Gyáva fickó vagy! - ugrott ki a száján a lealacsonyító, becsmérlő kijelentés.- Már miért ne merném?! - vágtam rá hetykén, palástolva szégyenérzetemet, s azon nyomban kicibáltam egy jól megeredt palántát. Ica vihogott egy sort a látottakon, de magyarázatot nem fűzött hozzá. Semmi gyanút nem fogtam. Ica ment a bátyjaihoz én meg az apámhoz. Elhallgattam a palánta ügyet. Azt egy percig sem tételeztem fel, hogy Ica ellocsogja báty- jainak. Tévedtem, mert elmondta. A bátyjai meg tovább adták a béresgazdának. A béresgazda elmondta a csemegének számító hírt a segédtisztnek, aki alig várta, hogy az intéző úr megérkezzen Vásárútra... Akkoriban még hetente volt a fizetés. Apám is besorolt, hogy várja, mikor szólítják a nevén. De bizony neve nem szerepelt a fizetési listán! Kivárta, míg befejeződik a fizetési ceremónia utána azonnal reklamált: hogyan lehet az, hogy őt kihagyták, hiszen egész héten át dolgozott?- Az ön fia kitépett egy dohánypalántát, ezért büntetésül elvonom az összes napszámbérét. Ekkor ütött be a csapás. A népes család fillér nélkül maradt. Én csodák csodája, testi fenyítés nélkül úsztam meg a dolgot. Annyi haszna azért volt, hogy sikerült olyannyira megutálnom ezt a nikotinban dúskáló növényt, hogy életem során egyetlen cigarettát sem szívtam el. És persze ez volt a gyöngébb nembe vetett hitem első csalódása. (Prikler László illusztrációs felvétele) RBG) Ő) KIK AZ ÜJ SZÓ MBJJ A mellékletet szerkesztette: P. Malik Éva Levélcím: Régióink, Vox Nova Rt., Prievozská 14/A, P.O. BOX 49, 824 88 Bratislava, tel.: 07/58238310 TÖRTÉNETEK A RÉGMÚLT IDŐKBŐL Gukker Ica kelepcéje
