Új Szó, 2000. április (53. évfolyam, 77-99. szám)

2000-04-08 / 83. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2000. ÁPRILIS 8. TÁRCA Háború és béke KORPÁS ÁRPÁD „Ha senki sem veszélyeztet bennünket, szükségünk van-e a NATO-tagságra?” - teszi fel a szónoki kérdést Jaroslav Paska, a Szlovák Nemzeti Párt alelnöke. Tehát senki sem ve­szélyeztet bennünket. Ez figye­lemre méltó állítás. Nem azért, mintha pillanatnyi­lag nem lenne igaz - most ép­pen lényegében keletre lesve is -, hanem mert éppen a nemze­tiek alelnöke mondta. Alig né­hány napja még a szlovák-magyar határ menti magyar hadállásokról, csapat- mozgásokról szóltak a nemzeti szájak, féltették a haza területi épségét. Most, úgy tűnik, Paska még ellentámadástól sem tart, mert a Budapestre tankkal készülő Ján Slota ko­rábbi nemzeti pártvezér is csak egy, az elnöki tisztnél kisebb hadállást őrzött, szerzett meg a pártban. Tehát szükségünk van-e a NA­TO-tagságra? „Nos, talán nincs. Ha volna tényleges há­borús fenyegetettség, akkor ta­lán foglalkozhatnánk azzal, miként oldjuk meg biztonsá­gunk kérdését” - véli a politi­kus. Először aggodalmat keltő magyar csapatmozgások, aztán senki sem veszélyeztet ben­Hová tovább? JUHÁSZ KATALIN „Azt mondd meg nékem, hol lesz majd lakóhelyünk?” - énekelhetné Cseh Tamás után szabadon Ján Mazák, az al­kotmánybíróság elnöke Ste­fan Vranovsky kassai kerületi elöljáró fülébe, hacsak nem a „Kde domov műj” menne job­ban neki. Az elöljáró ugyanis a napokban váratlanul cáfolta a taláros tes­tület fejének kijelentését, mely szerint a bíróság az év folya­mán a volt vármegyeházára, a Kelet-szlovákiai Galéria épüle­tébe költözik át. Mazák boldogan kürtölte világ­gá a hírt, mi több, máris részle­tekkel szolgált, szerinte belső építészek lelkes csapata már javában nézelődik és méricskél odabent. Megoldódni látszot­tak tehát a taláros testület helyszűkegondjai: a világ leg­parányibb tárgyalótermébe például az alperesen, felpere­nünket, és nincs tényleges há­borús fenyegetettség. Néhány héten belül nemzeti logikai bukfenc, mondhatnánk. De nem logikáról, hanem taktizálásról van szó; tán poli­tológiai szempontból is inkább ez a fogalom a megfelelőbb. A logika nálunk valamelyest ki­számíthatóságot jelent. Ebből van kevesebb. A választó kiszá­míthatatlansága a számító po­litikust teszi gyakoribbá. Az SNS nem bukfencezik, csak a képét van képe mindig arról a feléről mutatni, ahonnan ma­gasabb preferenciák ígérete le­gyezi. Semmi vész. Ha magyar kártya: a kétes csa­patmozgásoktól félti a hazát, s vigyázó száját Pestre veti. Ha a többségnek éppen nem kell a NATO-tagság: akkor a pártnak sem kell, mert nincs veszély. Paska nyelvére fordítva: ha van veszély, akkor így, ha nincs fe­nyegetettség, akkor úgy foglal­kozhatnánk azzal, hogyan old­juk meg létbiztonságunk kér­dését. A haszna - a kárunk - kettős: magának is (így), hívei­nek is (úgy) biztosítja a min­dennapi betevőt. A fokozottabb hatás, vagyis a nagyobb kábítás érdekében tá­borának - a „háború és béke” táborának - esetleg megtoldja: nem csak kenyérrel él az em­ber. Persze, csak akkor, ha ép­pen nem az áremelkedésekről, a nyugdíjakról és a munkanél­küliségről regél. sen, ügyvédeken és alkotmánybírókon kívül nem sokan férnek be, az aktákat sem tudják megfelelően tárol­ni, reprezentálni, külföldi ven­déget körbevinni pedig maga a lehetetlenség. Már Milan Cié, az alkotmánybíróság előző el­nöke is elsüllyedni készült a szégyentől, valahányszor rányitotta az ajtót egy-egy fon­tos európai idegen. Két héttel a Mazák-féle beje­lentés után azonban az elöljáró tagadta, hogy már konkrét épületet jelöltek volna ki a testület számára. Az ügy hátte­re homályos, további felvilágo­sítás helyett egy szóvivői bőví­tett mondattal voltunk kényte­lenek megelégedni. „Intenzí­ven keressük a méltó székhe­lyet Kassa központjában e fon­tos intézmény számára, ám ez semmiképp nem a galéria épü­lete lesz.” Nesze nektek, belső építészek! A képzőművészet kedvelői megkönnyebbülten sóhajthat­nak fel, a talárosok viszont va­lószínűleg egyre türelmetle­nebbek, ez ugyanis két év alatt már a második füstbe ment költözési tervük. JEGYZET Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Úrbán Gabriella - panoráma - (58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Ilona - mellékletek - (58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14M, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetóiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Lapterjesztési osztály, laprendelés: 58238327,58238326 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA KFT.- Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PrNS, valamint a D. A CZVEDLER KFT. - Somolja. Külföldi megrendelések: PrNS ES-vyvoz tlace, Kosická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-maü: redakda@ujszo.com Szobormászás. Indonéziában ezrek tüntetnek, mert a kormány ismét engedélyezni kívánja az egyszer már be­tiltott kommunista párt működését. Nálunk akárki büszke lehet kommunista múltjára. (CTK/EPA) A hatályos törvény alapján továbbra is bármikor elvehetik színházaink jogalanyiságát Színházaink csapdában Ha valaki mostanában a két szlovákiai magyar színház helyzetéről folyó sajtóbeli vi­tából esetleg arra a következ­tetésre jutna, hogy minden gond hátterében a színházak vezetésének az inkompeten- dája áll, ahogyan az a kor­mánykörökből érkező vála­szokban megjelent csúsztatá­sokból kisejlett, igencsak na­gyot tévedne. DUSZA ISTVÁN Az 1997. december 5-én a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsában elfogadott, s 1998. január 1-jén ha­tályba lépett színházi törvény 3. sz. paragrafusa, 3. bekezdésének a./ pontja alapján a kerületi hivatal a minisztériummal megtárgyalva ala­píthat és megszüntethet hivatásos színházakat mint jogi személyeket. E paragrafus b./ pontja szerint a ke­rületi hivatalnak a minisztérium jó­váhagyásával jogában áll a regioná­lis kulturális központok részeként működő hivatásos színházakat lét­rehoznia és megszüntetnie. Ennek megfelelően állt módjában a Milan Knazko vezette kulturális kormány­zatnak, hogy a színházi törvény mó­dosítása helyett, az 1998-as parla­menti választások után, megeléged­jen a jogalanyiságuk elvesztésével sújtott színházak jogalanyiságának visszaadásával a kerületi hivatalo­kon keresztül. Ami nem jelent mást, mint ugyanennek a fordítottját, a hatályos színházi törvénynek meg­felelően, bármikor végrehajthatja bármelyik kerületi hivatal. A színházainkra leselkedő másik csapdát a színházi törvény 3. sz. pa­ragrafusa 3. bekezdésének c./ és d./ pontjában rejtették el. A c./ pont szerint az államigazgatási létra ke­rületi hivatali fokára sorolt színhá­zak koncepcióját is a hivatal készíti el. Ez nem jelent mást, mint hogy egy színház koncepciójába tartozó hosszú (több évadra szóló) és rövid lejáratú (egy évad dramaturgiája) terveket, társulatfejlesztési elképze­léseket, műszaki beruházások üte­mezését, működési szabályzatot stb. a kerületi hivatal készít elő. A d./ pont szerint pedig mindennek fejében ellenőrzi a színházak gaz­dálkodását és a kiutalt pénzek fel- használásának hatékonyságát. Az érvényes színházi törvény alapján minden más eset törvényellenes. Hol van itt a színházak működésé­nek a hudeci éra alatt sztrájkokkal is követelt művészeti autonómiája? A harmadik csapda, hogy a minisz­tériumnak is jogában áll koncepció­kat készíteni e törvény 2. bekezdé­sének b./ pontja alapján. Ráadásul a törvény eléggé pontadan megszö­vegezése nyomán akár a kerületi hi­vatalok hatáskörébe utalt állami színházak (köztük a komáromi Jó­kai Színház és a kassai Thália Szín­ház) számára is. Pedig az állami költségvetés kultúrát támogató té­teleiben ezek a színházak a kerületi hivatalok támogatási struktúrájá­ban név szerint nem is szerepelnek. Vannak ugyanis olyan állami szín­Különalkukra nem le hét egy színház tevé­kenységét alapozni. házak (elsősorban az önálló tör­vénnyel szabályozott Szlovák Nem­zeti Színház), amelyeket közvetle- nül a kulturális minisztérium tart fenn. Ugyanakkor ennek a színház­nak az igazgatója kinevezése után egy személyben teljes hatáskörben képviseli a színházát. Ellentmondás ellentmondás hátán. Míg a minisztérium az alája rendelt állami színháznak semmiféle műkö­dési koncepciót nem dolgozhat ki, a törvény szerint a kerületi hivatalok a felügyeletük alá sorolt színházak esetében mindenbe beleszólhatnak. A törvény ugyanis nem tekinti sem­misnek a hivatal beleszólási jogát a jogalanyiság visszaadása után. Mindezeket figyelembe véve, tegye szívére a kezét mindegyik MKP-po- litikus és magyar nemzetiségű mi­nisztériumi hivatalnok, aki a kormá­nyban, illetve Kulturális Minisztéri­umában kulturális ügyeink jobbítá­sán dolgozik, s kérdezze meg egy csendes órán önmagától: valóban mindent megtett kultúránkért? Nem kevésbé faggathatják lelkiis­meretüket az MKP parlamenti kép­viselői, akik felelősek azért, hogy ef­féle színházi törvényeket a parla­ment módosítás nélkül hagyott. Sú­lyos politikai tévedést prezentált a kulturális minisztérium nemzeti ki­sebbségi főosztályának vezetője is, amikor a két magyar színház társa­dalmi súlyát néhány szlovák szín­ház társadalmi súlyával összevetve, könnyebbnek találta az előbbieket. Egy üyen állásfoglalás után le kelle­ne mondania arról a szándékáról, hogy továbbra is a szlovákiai ma­gyar kultúra ügyét a kulturális mi­nisztériumban a legmagasabb szin­ten képviselje. A szlovákiai magyar közvélemény és az MKP felelős ve­zetői pedig úgy tesznek, mintha mi sem történt volna. Tény, hogy a kassai Thália Színház kapott rendkívüli kormánytámoga­tást, de az is tény, hogy a pénz fel- használása ellenőrizhető. A Csáky Pál által a Kassai Kerületi Hivatal­ban kötött egyezségek is azt bizo­nyítják, hogy sem az érvényes szín­házi törvény, sem a költségvetés nem ad biztosítékot színházainknak a fenntartóiktól járó zavarmentes költségvetési támogatásra. Különál­lóikra, alkalmi pénzjuttatásokra, politikai jelleget öltő kegyosztások­ra nem lehet egy színház tevékeny­ségét alapozni. Ha mégis ezt tartják a járható útnak, akkor ne csodálkoz­zunk azon, hogy tavaly a kerületi hi­vataloknak címzett pénzcsomagból elveszett anemzeti kisebbségek kul­túrájára szánt több mint másfélszáz millió korona. Idén viszont ez a tétel ilyen megfogalmazásban már nem is szerepel a törvényként elfogadott költségvetésben. TALLÓZÓ VECERNJI LIST Koszovóban minden üzleti vállal­kozást a szervezett alvilág ellen­őriz - állítja a Vecernji List című horvát lap. A Koszovó a maffia ke­zében címmel megjelent helyszíni beszámolójában arról adott hírt, hogy a koszovói háború tavalyi befejeződése óta az ottani gazda­ság a törvényesség utolsó jellem­zőit is elveszítette. Az üzem­anyagoktól a cigarettáig és az élelmiszerekig a teljes kereskede­lem a maffia kezébe került. A he­lyi rendőrség arra gyanakszik, hogy a kétes ügyletek többségét a Koszovói Felszabadítási Hadsereg feloszlatása után megalakult Ko­szovói Védelmi Hadtest irányítja. Elenyésző azoknak a koszovói ká­vézóknak, bároknak vagy üzletek­nek a száma, amelyek tulajdono­sai ne fizetnének védelmi pénzt. A zsarolás mindennapossá vált: aki vállalkozni akar, fizetnie kell. Számos jel arra mutat, hogy az al­világi fellépések mögött az önje­lölt „koszovói kormány”, vala­mint a Koszovói Védelmi Hadtest és annak vezetője, Hashim Thaqi áll. Gnjilane városka esete a ko­szovói helyzet egészére jellemző. E település üzlettulajdonosait rendszeresen „adóellenőrök” ke­resik fel, akik a Thaqi vezette „kormánynak” gyűjtenek pénzt. Arra kényszerítik a tulajdonoso­kat, hogy járuljanak hozzá e „kor­mány” tevékenységének finanszí­rozásához. A városka ENSZ- rendőrsége szerint az „adóellen­őrök” hetente 50 ezer dollárt gyűjtenek be. A legjövedelme­zőbb az üzemanyagokkal való üz­letelés. Hetente üzemanyagok tonnáit csempészik be a tarto­mányba Montenegróból. Koszo­vóban szaporodnak a benzinku­tak, amelyek ugyancsak a „kor­mány” ellenőrzése alatt állnak. ROMÁN LAPOK A folyamatos sikertelenségek mi­att szélnek eresztette a válogatot­tat a Román Jégkorong Szövetség. Az együttes a márciusi pekingi C-csoportos világbajnokságon - amelyet Magyarország nyert meg - csak a 6. helyen végzett, így nem jutott a jövő évi vb selejtezőjébe. A román sajtó részletesen foglalko­zott a témával. A lapok szerint a C-vb egyik jellemző esete volt, hogy a román tartalékkapus a cse­repadon mérkőzés közben el­aludt. - Az is dühös reagálást vál­tott ki - írták a lapok -, hogy a já­tékosok ütői a vb után elkallódtak és egyszercsak a magyaroknál tűntek fel. Gyanítható, hogy elad­ták őket. A magyar válogatott má­sodedzője cáfolta, hogy a magyar korongosok bármilyen ütőt nem vásároltak volna. POLITIKA A belgrádi lap megkérdőjelezi a hágai törvényszék pártatlanságát, Ágim Ceku szakadár albán vezető és Momcilo Krajisnyik boszniai szerv vezető esetét összehasonlít­va. Ceku 1993-95 közt a horvát hadsereg tábornoka volt, s hábo­rús bűnök elkövetése miatt vizsgá­latot folytattak ellene Hágában, azonban a vádat elejtették. A lap azzal védelmezi Krajisnyikot, hogy neki nem volt katonai funkciója. OLVASÓI LEVÉL Televízió a kórházban Márciusban kezelésre kellett men­nem a rimaszombati sugárterápia onkológiai osztályára. Hárman vol­tunk egy szobában. Egy középkorú szlovák hölgy, egy 77 éves magyar néni és én. Vagy tévét néztünk, vagy beszélgettünk. Sajnos, a nénivel nem nagyon tudtam szót érteni, mi­vel nagyot hallott. így maradt a szlovák hölgy, akivel eleinte sok kö­zös témánk volt. Csak akkor nem ér­tettünk egyet, amikor arról beszélt, hogy a néni nem nagyon tud szlová­kul. Magyarázgattam neki, hogy hi­szen már öreg, nem kell ezért bán­tani. Aztán eljött a szerda, és a 77 éves néni, aki addig keveset beszélt, megszólalt. Vajon megnézheti-e es­te a Rosalindát? Vajon átkapcsolják- e a tévét a magyar TV2-re? Egész nap rettegett, a kezét tördelte. Dél­után már nem tűrtem tovább „szen­vedését”, megígértem neki, hogy es­te szólok a nővérkének, kapcsolja át a tévét arra a húsz percre. Este 8 óra után már nem találta a helyét. Szo­batársunk is értette a helyzetet, hi­szen ő maga mondta el, hogy vala­mit ért magyarul, falujukban sok a magyar. Ezért úgy láttam, egyre idegesebb lesz ő is. Haragja akkor csapott a tetőfokra, amikor megkér­tem a nővérkét, hogy kapcsolja át a televíziót. Megjegyzem, akkor már csak négyen voltunk a folyosón (2:2 arányban). Kérésem bombát rob­bantott: „Na Slovensku po sloven- sky!” A szóváltásnak a nővérke ve­tett véget a következőkkel: „Ne ha­ragudjon, asszonyom, de itt ilyen még nem volt. Mindig beosztottuk, mikor melyik programot nézzük.” Rosalinda meg is jelent a képer­nyőn. Tizenöt-húsz perc múlva a néni elégedetten vonult el aludni, és még az ágyban is Rosalinda nevét suttogta. Amikor megtudtam, hogy a rimaszombati kórházba kell befe­küdnöm, valamiféle kimondhatat­lan érzés fogott el. Hiszen én itt szü­lettem! Most már nem vagyok any- nyira büszke rá. Az ott dolgozó or­vosok, nővérek, sőt még a főorvos is igyekeztek megértetni magukat a nénivel. Akkor betegtársunk miért nem? Miért kell még üyen helyen is politizálni? Miért nem adjuk oda egymásnak azt a 20 percnyi jót? Azt mondják, a jókedv, az optimizmus fél gyógyulás! Miért nem tartjuk eh­hez magunkat? Azt hiszem, kérdé­seimre nem kapok választ, de így sem veszítem el hitemet embertár­saimban. így talán életben mara­dok! Fehér Eleonóra, Fülek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom