Új Szó, 2000. április (53. évfolyam, 77-99. szám)

2000-04-01 / 77. szám, szombat

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. ÁPRILIS 1. VENDÉG KOMMENTÁR Értékeinket ne adjuk Olykor kitekinteni a nagyvilágba, s megnézni, hogy bizonyos dol­gokat ott miként csinálnak, min­dig hasznos. Még a mesében is azt olvastuk, hogy régen is úgy volt: mielőtt valaki mestere lett egy-egy szakmának, vándorbotot fogott, s inasként elment tapasz­talatokat szerezni más égtájakra. A kitekintés, a tapasztalatszerzés fontosságát nem is igen tagadja manapság senki, de hajói körülnézünk, ................ könnyen észrevesz- szük, hogy már szülte hagyományosan sok­kal gyorsabban vesz- szük át a rossz, mint a jó példákat. Pedig ez utóbbiakból is van bőven. Nemrégiben, egy Prága központjá­ban, a Cseh Biztosító új iroda- és parkoló­házának építése köz­ben tavaly felfedezett középkori zsidó te­mető kapcsán például nyomon követhettük, hogyan harcolnak a zsidók minden egyes vallási és kulturális emlékük megőrzésé­ért, legyen az nem túlságosan je­lentékeny, s még a diaszpórában is. Bár az említett temetőt már a XIV. században maguk a zsidók megszüntették, maradékainak régészeti feltárása és a megma­radt emlékek méltó elhelyezése érdekében világszerte megmoz­dultak szervezeteik, s több mint egyéves kemény vita után végül mindkét félnek nagyjából megfe­lelő kompromisszumot találtak. Hasonlóan megmozdult a zsidó vüág, amikor átment a köztudat­ba, hogy a nevezetes Károly híd egyik szobrának régi felirata részben zsidóellenes, s egy törté­nelmi tényt nem pontosan rögzít. Kokes János A város vezetésétől sikerült kicsi­karniuk az ígéretet, hogy a jövő­ben egy kis táblát helyeznek el a szobor alatt, amely úgymond helyre teszi a régi írás tévedését. Mindkét eset nagyon is tanulsá­gos. A dolgok egyik esetben sem mentek ugyan könnyen, de az igyekezet, az erőfeszítés, a kitar­tás végül is meghozta gyümöl­csét. Es ezt a magunk, kisebbségi sorban élő magyar ................ népközösségek szá­mára is követésre méltó, példaértékű. Nekem úgy tűnik, hogy egyes magyar közösségek Szlováki­ában, Romániában, Kárpátalján vagy a Vajdaságban olykor túlságosan is köny- nyen és gyorsan en­gednek a „hatalom­nak”, amely fokozato­san kisajátítja, vagy megpróbálja kisajátí­tani,.megváltoztatni, sőt eltün­tetni szülőföldünk ránk utaló sa­játos színeit, történelmi emléke­inket, iskoláinkat, templomain­kat, emléktábláinkat. A jó példák mellett, mint a Cirill és Metód- szobor esete a komáromi önkor­mányzattal, sajnos, a számunkra rossz példákból is van rengeteg. Elég figyelemmel olvasni a napi sajtót. Természetesen nem célom konkrét eseteket bolygatni, csu­pán arra szeretném felhívni a fi­gyelmet, hogy fokozottabban kell vigyázni értékeinkre, a lé­tünket bizonyító alkotásokra, műtárgyakra, emlékeinkre, hatá­rozottabban kell óvnunk őket, ha azt akarjuk, hogy „szülőföldünk legyen a hazánk” továbbra is. A szerző a cseh sajtóiroda munkatársa JEGYZET Pár sor pártsors KORPÁS ÁRPÁD Ülünk - egy szakajtónyi sajtó - a pozsonyi Új Színpad feletti Olympia kávéházban. Alkalmi Olümposz, alkalmi istenek hegye a világot je­lentő deszkák fölött. A szlovák belpolitika sekélyében és ámyékvilá- gán túl éppenséggel mennyország is lehetne. A pártok gyors felfutá­sához és hanyatlásához a honi belpokol forgószínpadán mindig adott a díszlet és a képlet, a statisztéria és a hisztéria, s gyakorta nem az elv a rendező. Szemben a lencsékkel és szempárokkal, hegyezett fülek és írószerszámok előtt - képletesen szólva - éppen a politikai csúcsra és halhatatlanságra tör Ján Budaj, a Demokratikus Unió alelnöke. Kávé­zóba szorult magányos hajdani néptribün. Issza a feketelevest, politi­zál; volt már neki kényelmesebb is a „mennybéli” zsöllye. Budaj „egy­előre” maradásra bírná azt a DÚ-t, mely már félig-meddig SDKU, vagy tán egészen az. Ez az „egyelőre” pedig gyakorlatilag már egy Vi­lágossal ér fel. A pártelnök Harach is az SDKU-ba látszik lelécelni. Nincs Harach, de nincs harag: Budaj mindent megtesz, hogy szabad­elvű külön odú legyen a DÚ. Ne az SDKÚ-é, Dzurindáék nem oroz­hatják el a márkát! De nem odú, Budaj! Mondja az alelnök, az SDKÚ már rendszeres sajtóértekezleteket tart, mégsem vallja be, hogy léte­zik. Odasúgom a mellettem ülő halandónak: a DÚ még mindig sajtó- értekezleteket tart, és nem vallja be, hogy nem létezik. Nyájasan szendergő kollégámnak azonban már így is minden közvélemény-ku­tatásnál világosabban beszél a tény, hogy míg korábban a párt állta a cechet, most saját zsebből fizeti a Zeus narancslét. Ráébredt. A többi­ek isszák a feketelevest. Ezt még a párt: ez a párt fizeti nekik. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella -panoráma - (58238338), P. Malik Éva - régió- (58238310), Kovács Ilona - mellékletek - (58238314) Tomi Vince-sport- (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, 53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Lapterjesztési osztály, laprendelés: 58238327,58238326 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA KFT.- Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PrNS, valamint a D. A. CZVEDLER KFT. - Somolja. Külföldi megrendelések: PrNS ES-vyvoz dace, Kosická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@ujszo.com TALLÓZÓ SME A Robert Fico vezette Smer népsze­rűségének okait boncolgatja a napi­lap. Az ambiciózus politikus támo­gatottsága összefügg azzal, hogy a Smer értelemszerűen ezidáig még nem sározódott be. Ugyancsak a párt felfutásának esélyeit növelte a kormánypártok viselkedése. Hiszen az 1998-as parlamenti választások nem csupán a meciarizmus elutasí­tásáról, hanem a lobbizmus, a klien- telizmus és a korrupció megszünte­téséről szóltak. Ezért a Cérnák és Pa- lacka miniszterek ügye, Duracka ex­képviselő botrányai, Sládecek affér­ja, Presperín esete, Kosovan és az SDL egymásra utaltsága mind a kor­mánykoalíció erózióját növelte. Az írás megjegyzi, az MKP kivételével az összes párt már meglehetősen bemocskolódott. A választók szá­mára tavalyelőtt még világos lehe­tett, miért utasítják el a HZDS-t, ma már aligha egyértelmű, miért lenné­nek vonzóak a kormánypártok. Fico támogatottsága tehát erről is szól. Bruce P. Jackson, az USA NATO-bizottságának elnöke nevén nevezte az integárció lehetséges akadályait Akarni kell a csatlakozást „Kormányok jönnek-men- nek, de az egyházak, az egyetemek és az újságok ge­nerációkon keresztül létez­nek. Ezek az intézmények je­lentik a legjobb ellenszert a kormányok túlkapásaival és téves lépéseivel szemben. Biztosítani kell, hogy ezek az intézmények a lehető legszi­lárdabbak és legfüggetle­nebbek legyenek.” GAÁL LÁSZLÓ Ezek Bruce P. Jacksonnak, az USA NATO-bizottsága elnökének sza­vai, amelyeket a NATO - Szlovákia kilátásai a 3. évezredre című po­zsonyi konferencián mondott. A megállapítás azzal kapcsolatban hangzott el, hogy a NATO-csatla- kozáshoz nem elegendő, hogy a kormány deklarálja a csatlakozási szándékot, azt az állampolgárok többségének is támogatniuk kell. A NATO-tagállamok parlamentjei ugyanis el fogják várni, hogy a csatlakozni kívánó államok polgá­rai 70 százalékos tetszésindexszel fogadják a csatlakozási igyekeze­tét. A közvélemény alakítására pe­dig nem mindig a kormány, sokkal inkább a nevezett intézmények a legalkalmasabbak. Jackson rámu­tatott, hogy bár gyakran esik szó a NATO-bővítés második köréről, valójában már az ötödik bővítési körről van szó. Az 1949-ben alapí­tott szövetséghez 1952-ben csatla­kozott Törökország és Görögor­szág, 1955-ben Nyugat-Németor- szág, 1991-ben az egyesült Néme­tországon belül Kelet-Németor- szág, tavaly márciusban pedig Csehország, Lengyelország és Ma­gyarország. A következő körben kilenc további állam szeretne csat­lakozni, köztük Szlovákia, a tervek szerint 2002 végéig. Ehhez azon­ban az kell, hogy ezt az állampol­gárok is akarják. A diplomata fi­gyelmeztetett, hogy ha a jelölt or­szágok a haiderizmus, a ilies- cuizmus és a meciarizmus borot­vaélén egyensúlyoznak, a szövet­ség a bizonytalanság veszélyének tenné ki magát befogadásukkal. A szakértő szerint legjobb, ha a csat­lakozni kívánó államok a NATO- tagsággal egyidejűleg próbálnak bejutni az Európai Unióba, hiszen a két szervezet összefügg egymás­sal. Ugyanakkor rámutatott, hogy Ausztria ugyan élvezi az EU-tagság előnyeit, ám bizonyos történelmi kérdésekben, például a nácizmus és az antiszemitizmus megítélésé­ben más véleményen van, és a NA­TO katonai aktivitásait sem hajlan­dó támogatni. Például a jugoszlá­viai beavatkozás során nem volt hajlandó megnyitni légterét a NA- TO-gépek előtt. A konferencián jelen volt az egyik leggazdagabb szlovákiai gyáros, Jozef Majsky, aki az előadásokat követő vita során arra volt kíván­csi, hogy az övéhez hasonló, teher­gépkocsikat, alvázakat, és egyéb, a hadsereg számára is felhasználha­tó termékeket gyártó vállalatok milyen pozitívumokat várhatnak a NATO-csatlakozástól, esetleg a szomszédos NATO-hadseregek is megrendelőivé válhatnának-e az említett termékeknek. Ám ha a gyáriparos reklámozni akarta saját termékeit az amerikai vendégnél, nem jó helyen kereskedett, mert Jackson válasza az volt, hogy ilyen technikára a NATO-ban nincs szükség. Ott amúgy is túltengés van olyan berendezésekből, tech­nikai felszerelésekből, amelyek a hidegháború idejéből maradtak meg, amikor a szovjet veszedelem ellen hatalmas védelmi potenciált kellett építeni, mára azonban fe­leslegessé vált. Ha majd sza- teliteket fog gyártani a szlovák iparos, akkor valószínűleg labdá­ba rúghat, biztatott a diplomata. Más szempontból viszont gazda­sági előnye is lesz a NATO-tagság- nak, mégpedig a külföldi tőke be­áramlása. Mert egy NATO-tagál- lamban szívesebben ruháznak be a fejlett államok, mint egy bizony­talan régióba. Pavol Kanis védelmi miniszter rá is mutatott, hogy ezt a már csatlakozott visegrádi hár­mak is bizonyítják, hiszen Lengye­lországban 13-szor, Magyarorszá­gon 11-szer, Csehországban pedig 9-szer nagyobb a külföldi tőke részvétele, mint Szlovákiában. Persze, ez nemcsak a tavaly áprili­si csatlakozás óta érvényes, és Ka­A szövetség legalább 70 százalékos „tetszési indexet” vár el. nis éppen Magyarországot hozta fel példának, ahol a NATO-csatla- kozás szempontjából mindegy volt, ki nyeri a parlamenti válasz­tásokat, mert a külpolitikában kormánypártok és ellenzékiek alapvetően egységes irányvonalat követtek, míg ez Szlovákiáról egy­általán nem mondható el. A kong­resszuson az is szóba került, hogy a NATO-n belüli kollektív védelmi rendszerhez való csatlakozás sok­kal olcsóbb, mint egy önálló vé­delmi rendszer kiépítése. Az 1994-ben elfogadott szlovák vé­delmi doktrína is módosításra szo­rul, hiszen azóta Szlovákia állam­határainak 87 százaléka lett NA- TO-határ. Persze, belső védelemre továbbra is szükség van, egyrészt mert ezt a NATO a saját tagálla­maitól is megköveteli, másrészt, hogy az új veszélyekkel, a terroriz­mussal, a kábítószer-kereskede­lemmel, az illegális migrációval meg tudjanak küzdeni. A vita so­rán a sajtó részéről bírálat is el­hangzott a védelmi minisztérium címére, mégpedig az, hogy a vé­delmi tárca vezetésében nem ér­vényesül a polgári, vagyis civil el­lenőrzés elve, valamint hogy a hadseregben túl sok a régi „politruk”, azaz kommunista ideo­lógiai-politikai nevelő tiszt. A bí­rálatra a tárcavezető azzal vála­szolt, hogy 2002-re a hadsereg ve­zérkarával összevont védelmi mi­nisztérium alkalmazottainak több mint fele lesz polgári alkalmazott, a jelenlegi helyzetet azonban nem ecsetelte. A politrukokat úgy vette védelmébe, hogy nem lehet min­denkit egyszeriben lecserélni csak azért, mert a régi rendszerben végzett humán beállítottságú is­kolát. Ugyanakkor pozitív példa­ként hozta fel, hogy a nyugati - nagy-biritanniai, amerikai, fran­cia vagy német - katonai egyete­meken végzett tisztek mindannyi­an magas poszton kamatoztathat­ják tudásukat. Ezek közé tartozik Milan Cerovsky vezérkari főnök, aki a csatlakozási felkészülés üte­mével kapcsolatban elmondta, ta­valy annyi katona végezte el az angol nyelvtanfolyamot, mint az­előtt öt év alatt együttvéve. Ez azért fontos, mert az amerikai szakértő is azt vallja, mint előtte sokan mások: a csatlakozási felté­telek teljesítése szempontjából a műszaki felkészültségnél sokkal fontosabb az emberi potenciál. OLVASÓI LEVÉL Szemet szemért Az Új Szó március 16-i számában az érsekújvári kórház szemészeti osztályának Szemünk Fénye elne­vezésű társulása felhívást tett köz­zé azzal kapcsolatban, hogy a te­vékenységükhöz szükséges műsza­ki felszerelés kibővítéséhez, azaz kb. egymilliós értékű funduska- mera megvételéhez támogatókat szerezzen. Ennek segítségével út­törő munkát kezdhetnének, pon­tosan meg tudnák határozni az egyes szembetegségek súlyossá­gát. Nos, hasonló témához szeret­nék hozzászólni, mivel jól isme­rem a komáromi egészségügy problémáit. A komáromi Ember­szeretet Közkórháznak már az első Csehszlovákiában is volt szemé­szeti osztálya dr. Beringer vezeté­sével. Őt követte dr. Joachim, aki mint ezredorvos került Komárom­ba 1938 után, tudásával általános elismerést vívott ki magának. AII. világháború után azonban minden külföldinek, akinek nem volt cseh­szlovák állampolgársága, rövid időn belül el kellett hagyma az or­szágot. Mivel Joachim doktor ma­gyar állampolgár volt, útra készen állt. Őt azonban mint nagy tudású szemorvost, egyenesen visszatar­tották a hatóságok, mert nemcsak Komáromban, hanem messze vi­déken nem volt szemorvos- utánopótlás. így maradt itt egy ún. anyaországi szemorvos, aki min­den támogatást megkapott ahhoz, hogy később szemklinikát alapít­son. így jött létre a jelenlegi szem­klinika, melyet haláláig nagy szak­tudásával vezetett, a legsúlyosabb szemműtéteket is sikeresen végez­te. Messze vidékről jöttek hozzá a betegek. Nemcsak gyógyított, át­adta tudását a hozzá beosztott or­vosoknak, így halála után a szem­klinika nem maradt jó szakembe­rek nélkül. A komáromiak és a környéken lakók sajnálattal érte­sültek arról, hogy leépítik ezt a jól és sikeresen működő klinikát, amivel Komárom, ez a 40 ezer la­kost számláló város és környéke szemészet nélkül marad. Kérdés, mennyivel olcsóbb, ha a betegek idegen járásokba kénytelenek gyógyulás után járni, útiköltség, kísérószemélyzet, mentőautó stb., mintha egy jól felszerelt klinikán, elsőrendű szakorvosok kezelik őket. Ki tudna erre megnyugtató feleletet adni? Másik nagy gondja a kórháznak a rétegröntgen hiá­nya, mivel a kórház nem rendel­kezik a röntgenlámpa megvétel­éhez szükséges 5 millió koroná­val. Megindult ugyan a gyűjtés, a kisemberek koronáiból azonban nem fog hamar összegyűlni az összeg, ha a vállalatok és a vállal­kozók nem segítenek. így aztán azokat a betegeket, akiknek diag­nosztizálásához feltétlenül szük­ség van a gépre, idegen járásokba kell szállítani, aminek következté­ben az intenzív kezelés megkezdé­se órákat, esetleg napokat vehet igénybe. Vajon mi lesz akkor, ha a többi kórházban működő réteg­röntgenező is felmondja a szolgá­latot? Az ezzel kapcsolatos kiadá­sok szintén a kórház számláját ter­helik, amihez hozzájön a külön e célra felállított éjjeli orvosi ügye­let a mentőautó kíséretére. Erre kellene pénzt fordítani, nem a pa­pírháborúra. Özv. Petőcz Kálmánná Komárom Dzurinda csak biciklizzen, én fonák helyzetekben is leütöm a labdát (TA SR-felvétel)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom