Új Szó, 2000. március (53. évfolyam, 50-76. szám)

2000-03-06 / 54. szám, hétfő

Hétfő, 2000. március 6. 9. oldal A gömöri születésű Székely István somorjai kihelyezése után egy életre a csallóközi városban ragadt Szertornászból sportághonosító Együtt a somorjai kajak-kenuklub vezérevezösei. Balról: Székely István, Csölle József menedzser és Sebestyén Aladár elnök. LABDARÚGÓ PNB A19. forduló eredményei: ♦ Kispest-Vasas 0:4 (0:2) ♦Újpest-Dunaferr 0:l-es állásnál félbeszakadt ♦ FTC-Pécs 4:1 (3:1) ♦ Siófok-ZTE 1:1 (0:1) ♦ Tatabánya-MTK 0:4 (0:3) ♦ Debrecen-Nyíregyháza 2:0 (0:0) ♦Diósgyőr-Győr 2:0 (1:0) ♦ Szeged-Haladás 0:3 - mérkőzés nélkül ♦ Nagykanizsa-Vác 13. oldal GÓLLISTA - 15 gólos: Tököli (Dunaferr); 12 gólos: Horváth P. (FTC); 10 gólos: Tóth M. (FTC); 9 gólos: Frunza (Di­ósgyőr); 8 gólos: Kenesei K. (MTK), Tóth N. (Újpest); 7 gó­los: Horváth Gy. (Nagykanizsa 5, Kispest 2), Illés (MTK), Ga- laschek (Vasas), Sowunmi (Va­sas), Zavadszky (Dunaferr); 6 gólos: Faragó (Szeged), Nicsen- ko (Dunaferr), Szüi (Vasas); 5 gólos: Egressy (MTK), Ferenczi (ZTE), Herczeg (Győr), Kiprich (Tatabánya), Kiss B. (Tatabá­nya), Kovács Z. (Újpest), Lu­kács (Gázszer), Szüveszter (Va­sas), Térjék (Újpest), Tiber (Va­sas), Vadicska (Debrecen). A PNB állását a 13. oldalon kö­zöljük. A következő, 20. forduló páro­sítása - március 7., kedd, 14.30: Pécs-Kispest, 17.00: Haladás-Győr, március 8., szer­da, 14.30: Dunaferr-Tatabá- nya, Nyíregyháza-Újpest, Di- ósgyőr-Debrecen, 17.00: ZTE-FTC, Vác-Siófok, MTK- Nagykanizsa. Orosz Ferenc (sötét mezben) csapata, a Dunaferr egyik legjobbja volt az első két tavaszi fordulóban. (Fotó: Nemzeti Sport) Légfegyveres Európa-bajnokság: Jozef Gönci negyedik Öt magyar érem MTI ÉS TA SR-TUDÓSÍTÁS Nevelőedzőként ismert a ho­ni kajak-kenusportban. So- morján tevékenykedik már hosszú évek óta, s egyre ke­vesebben emlékeznek arra, hogy valamikor egy másik sportágnak, a kosárlabdának is ő volt a meghonosítója a csallóközi városban. Decem­berben életpályája elismeré­séért az olimpiai bizottságtól Fair play-díjat kapott. J. MÉSZÁROS KÁROLY Ön is furcsállotta, hogy a sport tisztaságával kapcsolatos díja­zást érdemelt ki... Az ember mindig szubjektív, saját szemüvegén keresztül látja a törté­néseket. Tudja, régebben előbb a kosárlabdát indítottam útjára a vá­rosban. Gömöri, egészen ponto­son felsővályi születésű vagyok, s mikor Pozsonyból erővel ide he­lyeztek, találtam egy palánkot, tor­natermet, és elkezdtünk kosaraz­ni... Még jóval előtte, mikor jött a háború, Miskolcon ragadtam. Népi kollégista és rossz káder voltam. De valahogy megtűrtek. Apám re­formátor lelkész volt, ami abban az időben nagy bűnnnek számí­tott. Gyakran kérdezték a kollégi­umban, hogy kik a szüleid? Egy­szer azt feleltem: pásztor az apám. Milyen pásztor? - firtatta a kérde­ző. Lelkipásztor, vágtam rá. Több­ször ezt nem húzhattam elő. Már akkor testnevelőtanár akartam lenni. Közben a DVTK-ban verse­nyeztem, tornában. Komáromi di­ákéveim után Prágába kerültem főiskolára, ismert tornászként. A közép- és a főiskolát kitáncoltam, kitornásztam. Egy idő után aztán rájöttem, hogy nem megy, és soha nem érhetem utol a világ legjobb­jait. Találkoztam egy bukott úszó­val, ' s bukott tornászként vele együtt nekivágtam a kajak-kenu- zásnak. Kopaszra nyíratkoztunk - ami akkor még egyáltalán nem volt divat -, mint a szerzetesek, és napi harminc-negyven kilométe­res adagokkal kezdtünk. A követ­kező évben már vittek a prágai vá­logatóra... Még a pozsonyi testne­velési tanszéket is otthagytam, pe­dig másodiktól már ott oktattam. Azt mondtam, én sportoló akarok lenni. De közbeszólt a hatalom, és lehelyeztek Somorjára. Ötvenha­tot írtunk. Pedagógust neveltünk, nem pedig sportolót, hallottam út­baigazításképpen. Lehoztam a ka­jakot magammal, és elkezdtünk a Dunán edzeni. Egész jól ment, míg egyszer el nem ütött az autó, Po­zsonyban. Tönkrement a térdem, kénytelen voltam abbahagyni. Hogyan talált rá a kosárlabdára? Örültem, hogy a főiskolán levizs­gáztam belőle, vagyis nagyon tá­vol állt tőlem, de mikor megláttam a palánkot, valahogy megtetszett. Első tanítványaim, Diósi Berti, Szilvássy Jóska és a társaik is idő­vel e labdajáték fanatikusaivá vál­tak. Minket nem vert meg senki a környéken. Nekünk az volt a mér­cénk, hogy százat adni, húszat nem kapni. Hogyan tért vissza újra a kajak­kenuhoz? Nagyon szerettem az erdőt, hor­gásztam, halásztam, mígnem egy­szer az itteni nagy pártember nem mondta azt, hogy szerez pénzt, ha elindítjuk Somorján a kajakozást. Szavát betartotta, így elmehettünk bevásárolni Prágába. A hatvanas évek végén, hetvenes évek elején történt. Először nem is toboroz­tunk, hanem belevaló gyerekekkel próbálkoztam. Elég nehezen in­dult be. Aztán volt egy időszak, amikor taroltunk Csehszlovákiá­ban, a szlovák bajnoki címek szá­ma nem is nagyon érdekelt ben­nünket. Jó érzés (volt) látni nö­vendékeimet a dobogón. Elejétől kezdve meghatározó személyisége a somorjai kajak­kenunak. Sohasem akartam csak tanár len­ni, nem akartam begyepesedni. Rájöttem, tudományoskodni nem lehet, úgy kell dolgozni, mint egy napszámos: csinálni, csinálni és csinálni. Könnyű volt a gyerekeket fanatikusokká tenni, mert közben tanítottam is őket. És el is hitték, amit mondtam. Hatalmas hatással volt rájuk, hogy szereplőként lát­tak a sportfilmeken. Persze, ben­nem is bújkált a kisördög. Amikor valaki okoskodott, azt mondtam neki: Mutasd meg! És akkor kide­rült, ki mire képes. Tanítványai­mat mindig arra vezettem, hogy akkor dumáljunk valamiről, ha már jól megy. Nagyon rühellem azt, aki nem ért hozzá, és csak jár a szája róla. Három évtizede neveli a fiatalo­kat, de egyikük sem jutott el a vi­lágbajnoki címig. Van erre ma­gyarázat? Mire lehetett volna valakiből vb- első, már elment innen. Úgy, mint annak idején Orosz Csaba. Vagy elhívták, vagy én tanácsoltam ne­ki, hogy menjen máshova. Amikor épült az erőmű, áldatlan állapotok uralkodtak nálunk. Engem a csakazértis hajtott. Dehogyis a sportszeretet! Messze volt az már a sporttól. Félig beleőrültem a teher­autók robajába, a hatalmas porfel­hőkbe. Azt se tudom, hogyan éltük át azt az időszakot. A világbajnok neveléséhez szerencse is kell. Egy­szerűen mindennek össze kell jön­nie, nálunk nem jött össze. Nem lebecsülendő az edző és ta­nítványa közti összhang sem. Er­re nagy hangsúlyt fektet(ett)? Nem mindegyiknél. Láttam, hogy kivel lehet. Tanárként megszok­tam, hogy mondandóm közben ol­vassam a diákok gondolatait. Aki küóg a sorból, annak hiába mon­dani bármit. Később már nem le­het vezetni a gyereket, tudnia kell, hogy mit akar, s elindulhasson az önállóság útján. Ehhez viszont már kénytelen önmagát mind job­ban megismerni. Hogy bírja a kí­nokat. Nálunk legalább a huszon­öt-harminc perces kitartást, száz­nyolcvanas pulzusszámmal. Sokan tudják ezt csinálni, de nem mind­egyikükből lesz világbajnok. Mert bármikor lesérülhet. Edzői hitvallása? Hozzám a katonás rend áll közel. Az iskolában is úgy szerettem csi­nálni, így is oktattam. Bemondtam, ami kell, és elvégezték. Néha élvez­ték is. Ezt szoktam meg a szertor­nánál, s olyan iskolát kaptam, amely a porosz módszeren alap­szik. Mit mondjak: nem jó stílus. Hatvanhét évesen még rákény­szeríti magát az önművelésre, vagy csak tapasztalataiból él? Minden nap hajszolom az új ismere­teket, rengeteget olvasok. Töpren­gek versenyzőim fejlődési lehetősé­gein. Dehát ezek még így is nagyon szerény körülmények és eredmé­nyek. Engem szórakoztat, amit csi­nálok. De nem szeretek erről beszél­ni, nehogy dicsekvésnek tűnjön. Tanítványai azért mégiscsak kaptak az életre útravalót, ha nem is lettek világbajnokok... Ha számadást kellene tennem, azt mondhatnám: Somorján beindítot­tam a kosárlabdát és a kajak-kenut. Iskolánkból, a somoijai magyar gimáziumból pedig húsz-harminc testnevelő tanár került ki. Ez meg­örvendeztet. Nemcsak az tesz bi­zonytalanná, hogy nem neveltem ki világbajnokot, hanem más is. Történetesen az, sokan gondolják, érzik úgy, hogy csak a jókkal törőd­tem, őket meg elüldöztem innen. És ez tényleg így is lehet, mert bi­zony én leválasztottam a legjobba­kat, s velük csináltam, amit kell. A többivel meg tessék-lássék módra foglalkoztam. Ez nagyon rossz ér­zés. Utólag már bánom. Még egy­két év, míg mostani tanítványaim a felnőttek közé kerülnek. Már nem hiszem, hogy a kis gyerekekkel el­kezdem. Nem érzem a kor terhét, csak egyszer szépen el kell vonulni. Nem szabad megtűrtként maradni. Addig kell csinálni, amíg a tanítvá­nyok elhiszik, amit mondok. Mióta nem tanít, megváltozott az élete? Nem. Engem a tanítás nem nagyon érdekelt, mert ott nem lehetett eredményeket hozni. Én viszont szerettem az eredményekért hajta­ni. Ezért vagyok büszke arra, hogy egykor a gimibajnokságokon si­kert sikerre halmoztunk. Menekvés volt ön számára a sport? Azt hiszem, igen. A versenypályán nem használt se a párt, se a protek­ció, mindenkinek magának kellett bizonyítania. A mai fiatalok talán azért gyakorlatiasabbak, mert a sa­játjukat részesítik előnyben. Én mindig másokkal próbáltam fog­lalkozni. Magamat és családomat is elhanyagolva. Mert az ember mit csinálhatott Somorján? Bele­menekült a sportba. Másképp tenném ha még egyszer ugyanezt kellene. De a sportágakat megho­nosítanám. Az egy jó érzés. München. Münchenben tegnap délután véget ért a légfegyveres Európa-bajnokság. Jól szerepeltek a hétvégén a magyarok, négy ér­met is szereztek, a szlovákok egy ízben állhatták fel a dobogóra, mégpedig a P. Peíach, E. Pel’ach, Jurco összeállítású futócéllövő­csapat. Meglepetésnek számít, hogy a favorizált Jozef Gönci csak a negyedik helyen zárt. A magyar női futócéllövő-csapat ezüst és bronz, Sidi Péter, Tasi Ta­más és a férfi futócéllövő-együttes bronzérmet nyert. EREDMÉNYEK - férfiak, puska: 1. Amat (francia) 697,9, 2. Bosch- mann (holland) 695,5, 3. Sidi 695,1, 4. Gönci (szlovák) 694,6. Csapatban: 1. Oroszország 1778,... 8. Magyarország (Sidi, Fluck, Tár­csa) 1761, 9. Szlovákia (Gönci, Svorada, Buberník) 1758. Futó­cél, 40 vegyes: 1. Ivanov (orosz) 388,... 3. Tasi (magyar) 382. Csapatban: 1. Oroszország 1142, 2. Szlovákia (P. Pel’ach, E. Pelach, Jurco) 1137, 3. Magyar- ország (Tasi, Sike, Ángyán) 1136. Nők, futócéllövés, 20+20 lövés: 1. Izmalkova (orosz) 379/95 - világ­csúcs,... 4. Máthé (magyar) 366,5. Kuti (magyar) 366. Csapatban: 1. Fehéroroszország 1096 - Európa- csúcs, 2. Magyarország (Máté, Ku­ti, Bujtor) 1086. Pisztoly: 1. Szmir- nova (orosz) 486,6, csapatban: 1. Lengyelország 1145... 11. Ma­gyarország (Sike, Gallai, Kotroc- zó) 1100. Futócéllövés, 40 vegyes: 1. Soquet (francia) 372 - világ­csúcs... 6. Kuti (magyar) 360. Csa­patban: 1. Fehéroroszország 1080 - Európa-csúcs, ... 3. Magyaror­szág (Kuti, Bujtor, Máthé). „Somorján beindítottam a kosárlabdát és kajak-kenut." (Prikler László felvételei)

Next

/
Oldalképek
Tartalom