Új Szó, 2000. március (53. évfolyam, 50-76. szám)
2000-03-04 / 53. szám, szombat
8 Tudomány és technika ÚJ SZÓ 2000. MÁRCIUS 4. Az állatok megrémülnek a helikopterek zajától A Galileo amerikai űrszonda egzotikus vidéknek mutatja a Jupiter harmadik legnagyobb holdját, az lót Pingvinek pánikban HÍRÖSSZEFOGLALÓ Vulkánóriások háborgó térsége Vulkánkitörés az lón, a Jupiter egyik holdján. Naprendszerünk legnyugtalanabb égitestjéről van szó. (Fotó: HVG) A császárpingvinfiókák félnek a felettük szálldosó furcsa gépmadaraktól. Az Antarktiszon dolgozó kutatók figyeltek fel arra, hogy ha túl alacsonyan szállnak a helikopterekkel, akkor a fiatal állaKét kanadai kutató -szerint a csillagok körül kialakuló por- és gázkorongok, valamint a belőlük elsőként kiváló nagy tömegű bolygók közti kölcsönhatások döntő szerepet játszanak a bolygórendszerek kialakulásában, s ebből következően a Földhöz hasonló bolygók sokkal ritkábbak lehetnek, műit maguk a bolygórendszerek. Philip Armitage és Brad Hansen azt vizsgálták, hogy a részlegesen kialakult bolygórendszerekben a már kialakult bolygók hogyan serkentik további bolygók keletkezését. „Számításainkból úgy tűnik, hogy alapvetően a csillag körül kialakuló por- és gázkorong kezdeti tömege szabja meg, rrülyen bolygórendszer jön létre. Ha ez viszonylag csekély, akkor a fejlődés lassú, akár többször tízmillió évig is eltart, és eredménye a mi Naprendszerünkhöz hasonló bolygórendszer - mondta Armitage. - Nagyobb HÍRÖSSZEFOGLALÓ Miközben Európa nagy várakozásokat keltő új röntgentávcsöve, az XMM épphogy megkezdte működését, a NASA Chandra röntgenobszervatóriuma is tovább ontja az adatokat. Legutóbb a Tejútrendszerünkhöz legközelebbi spirálgalaxis, a mindössze 2 millió fényévre fekvő, szabad szemmel is jól látható An- droméda központi vidékéről készített a tőle már megszokott szintű, páratlanul éles felvételeket. Az An- droméda a Tejútrendszer után a második legalaposabban vizsgált galaxis. A csillagászati megfigyelések számára különösen értékes, mivel benne olyan részletek is tanulmányozhatók, amelyeket saját galaxisunkban elfednek a közénk eső csillagok, valamint a csillagközi por- és gázfelhők. A Hubble űrtávcső eddigi megfigyelései alapján a csillagászok már hosszabb ideje gyanítják, hogy az Androméda galaxis magjában egy szupemehéz, legalább 30 millió naptömegű fekete lyuk rejtőzik. Ha HÍRÖSSZEFOGLALÓ Amerikai kutatók először akadtak azoknak a népi zavargásoknak a régészeti nyomaira, amelyekről ókori egyiptomi írott források megemlékeztek. A Pennsylvania Állami Egyetem régészei Kairótól 100 km- re északkeletre, a Nüus-deltában Mendes környékén, Teli er-Rub’a lelőhelyen 18, kegyetlen halálba dermedt halott csontvázát találták meg körülbelül Kr. e. 2280-ból, az Óbirodalom lehanyatlásának idejéből. A kutatók a 26. dinasztiabeli II. Amaszisz fáraó által Kr. e. 530 körül építtetett templomot és egy nekro- poliszt tártak fel. Mélyebbre ásva azonban egy 20 méter széles, félkör alakú, különös módon hajlított vonalú fallal körülvett udvart találtak. Az építkezésnek ez a módja azért rejtélyes, mert az egyiptomiak egyenes falakat alkalmaztak. Az udvaron 18, torz helyzetbe merevedett halott csontvázát találták meg. Nétok megriadnak, fejvesztve ro- hangásznak a partokon, szárnyaikkal csapdosnak. A hatóságok ezért fontolgatják a repülési magasság szabályozását: 1500 méternél alacsonyabbra nem szállhatnak majd a helikopterek. (New Scientist) tömeg esetén viszont a folyamatok hevesebben és gyorsabban mennek végbe, és egészen más jellegű bolygórendszert eredményeznek.” A Naprendszer keletkezését ennél kiegyensúlyozottabbnak, kevésbé viharosnak képzeljük. Az eddig felfedezett Naprendszeren kívüli exo- bolygók túlnyomó többségének a Jupiter többszörösét kitevő tömege viszont arra mutat, hogy kezdeti por- és gázkorongjuk tömege jócskán meghaladhatta Naprendszerünkét. így bennük valószínűleg az imént vázolt, viharosabb fejlődés mehetett végbe, ezért nem valószínű, hogy Föld-szerű bolygóik vannak. A miénkhez hasonló bolygó- rendszerek kisebb tömegű por- és gázgyűrűkből keletkezhetnek, ilyenek azonban, úgy tűnik, sokkal ritkábbak a Világegyetemben. A Föld ezért végül is magányosabb lehet, mint azt az exobolygók sorozatos felfedezésének lázában égve gondoltuk - mondják a kutatók. (É. T.) ez valóban így van, akkor erről röntgensugárzásának is árulkodnia kell, ezért is előzte meg nagy várakozás a Chandra megfigyeléseit. Miért bocsát ki a fekete lyuk erőteljes röntgensugárzást? Valójában a sugárzás nem tőle magától (hiszen belőle a fény sem tud kiszökni), hanem gigantikus gravitációs erejének fogságába esett csillagoktól, por- és gázfelhőktől származik, amelyek spirális pályán zuhannak a fekete lyuk felé, valahogy úgy, ahogy a víz örvénylik be a folyóba. Ez az ún. akkréciós korong, amelyben a kavargó anyagtömeg több millió fokra hévül, és a röntgenhullámhosszak tartományában erőteljes „izzásba” kezd. A Chandra tavaly októberben készítette első felvételeit az Androméda központi vidékéről. Ezeken több mint száz egyedi röntgenforrás volt kivehető. Legtöbbjükről úgy vélik, kettős csillagok, ám közülük a legfényesebb, nagyjából a galaxis középpontjában, ott található, ahol a szupemehéz fekete lyukat már régebben is feltételezték. (É. T.) melyek teteme egy kupacban hevert, például egy gyermeken egy öregember, rajtuk egy öregasszony feküdt. Mások egymagukban voltak. Nyüvánvalóan lemészároltak mindenkit, majd miután a gyilkosok végeztek, egy közelben lévő templomot leromboltak, a falakat a halottakra döntötték, végül mindent felgyújtottak. Legalábbis erre utalnak az égésnyomok. Mindez a 6. dinasztia második felében történt II. Pepi fáraó uralma alatt. Ez megállapítható a régészeti réteg és a halottak mellett talált kerámiatöredékek korából. Az óbirodalom, a piramisok kora II. Pepi alatt hanyatlott le. Ekkorra az udvari posztok örökletessé váltak, az előkelőségek gazdagabbak, hatalmasabbak lettek, mint a fáraó. Ráadásul aszályos évek jártak, birodalomszerte éhínség pusztított, s zavargások dúltak mindenütt. Az első átmeneti kor és az azt közvetlenül megelőző időszak sötét kora volt Egyiptomnak. (É. T.) A legfrissebb képeken űrléptékkel mérve is egzotikus vidéknek mutatja a Galileo űrszonda a Jupiter harmadik legnagyobb holdját, az lót. A jégfelszín alatti tengert rejtő Európa holdról készült izgalmas felvételek után a csillagászok az Io felszínének változékonyságát és mozgalmasságát csodálhatják. HÍRÖSSZEFOGLALÓ A kezdeti zűrök után a Galileo űrszonda mára többszörösen is beváltotta a hozzá fűzött reményeket. A berendezés az 1989-es start óta kielégítően működik, sőt az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA kutatói azt tervezik, hogy a Szaturnusz felé haladtában hamarosan a Jupiterhez érő Cassini-szondával közös kutató- programra is utasíthatják. De addig is lesz idő feldolgozni az ugyancsak nem kevés szakmai érdeklődést keltő adattömeget, amelyet a szonda eddig az lóról gyűjtött. Mostanában ugyanis ezt tekintik a csillagászok a legérdekesebb objektumnak a Jupiter mini bolygórendszerében. A sok leg közül csak egy: a jelenlegi ismeretek szerint ez a Naprendszer vulkánokkal leginkább teletűzdelt égitestje, minek következtében ennek a legváltozékonyabb a felszíne is. Ez utóbbi léptékéről a friss észleletek szerint elég legyen annyi, hogy a hold felszínére ható árapályerők néhol száz méter magasra is „kiemelik” a szüárd talajt. Összehasonlításképpen: a Föld óceánjaiban mért legmagasabb dagály is legfeljebb 18 méter magas. Ezt és a viharos mozgékonyságot az anyabolygó és főleg a két belső nagy hold, az Europa és a Ganimedes tömegvonzásának tulajdonítják. E holdak állandóan igyekeznek kitéríteni az lót a Jupiter körüli pályájáról, míg a Jupiter ott kívánná tartam. A többfelől érkező gravitációs hatások így óriási anyagtömegeket mozgatnak meg a hold képlékeny belsejében, amely ennek hatására egyre forróbbá válik, egészen addig, míg a felgyülemlett feszültség egy ponton vulkáni kitörések formájában levezetődik, így távozva a „fölös” hőenergia. Hogy milyen intenzitással, az csak mostanában kezd világossá válni: az 1979-es Voyager szondák még csak kilenc működő vulkánt mutattak az Io felszínén. A Galileo hosszú élettartama, érzékenyebb és sokoldalúbb műszerei, valamint manőverezőképessége folytán viszont a HÍRÖSSZEFOGLALÓ Újabb tenger alatti átjárók tervét tette közé a napokban a La Manche csatorna alatt húzódó alagút üzemeltetője, az Eurotunnel konzorcium. A Nagy-Britanniát Franciaországgal 1994 óta összekötő csalagút mellé egy további közúti vagy vasúti pályát álmodnak a tervezők. Az első esetben 48 kilométer hosszan egy kétszer kétsávos autósztráda haladna a tenger alatt - ha elkészül, ez lenne a vüág leghosszabb üyen létesítménye. Az ellenkező irányba vezető útpályákat egymás felett alakítanák ki, szintenként egy-egy 15 méter átmérőjű „csőben”. Az alagu- takat 400 méterenként menekülőlépcsők kapcsolnák össze egymással, 4 kilométerenként pedig baj esetén járművekkel is át lehetne jutni egyik alagútból a másikba. A biztonság érdekében kizárólag motor- kerékpárok és személyautók hajthatnának rá a víz alatti sztrádára, a kamionokat, ahogyan ma, továbbra is „be kellene vagonírozni”. A másik tervvariáns egy, a meglévőhöz hasonló újabb vasúti alagutat képzel el. Az Eurotunnel azonban pénzügyi szempontból a - 3 milliárd fontból tíz év alatt megépíthető többszöri megközelítés során mostanáig már több mint száz működő vulkánról küldött jelentést. A kitörések némelyike oly heves, hogy az egyik nemrég látható volt még a Föld körül keringő Hubble űrtávcsővel is. Természetesen a Galüeo közelről észlelte ezt és az ennek nyomán a hold felszínére szétszóródott, magyarországnyinál is nagyobb területet beborító törmeléket. Ami meg az Io-táj változékonyságát illeti: a Galileo egy új lávafolyamot is talált, amely azóta egy, a Voyager által néhány évvel korábban még üresnek, nyugalomban lévőnek fényképezett területet foglalt el. Ennél is meglepőbb volt a legaktívabb vulkán, a Prometheus, amely 75 kilométerre vándorolt attól a helytől, ahol 1979-ben észlelték. A kutatók szerint valószínűleg az történt, hogy az eredeti kürtő elzáródott, és a láva ugyanabból a magmakamrából kiindulva egy másik, igen távoli kijáratot nyitott magának. Ugyancsak a vulkáni tevékenységgel magyarázzák, hogy a mi Holdunknál alig kisebb Jupiter-holdnak olyan nagy az átlagsűrűsége. A jelenleg elképzelt szerkezeti modellek szerint ugyanis a belső olvadt kőzetből a nehezebb fémkomponensek lesüllyednek, és fémes magot alkotnak, míg a gázokat és a könnyű elemeket a kitörés energiája kiszólja az űrbe, miközben a felszín„csalaközutat” tartja vonzóbbnak, mondván, sokaknak kellene kiszállniuk az autóból ahhoz, hogy a vasút üzletileg is életképes legyen. Ám ezen még alighanem ráérnek lamentálni, mivel a projekt egyelőre csak az előtanulmányoknál tart; ezeket is csupán azért vázolták fel, mert a koncessziós megállapodás erre kötelezi a céget. Az első kapavágást csak akkor szabad megtenni - fűzték hozzá -, ha a beruházás nyereséget hoz. A csalagút ugyanis eddig - a BBC szerint - a brit cégtörténelem legnagyobb üzleti kudarca. A víz alatti átjáró az 1994-es átadás óta tavaly hozott először profitot - akkor is csak különböző pénzügyi bűvész- mutatványoknak köszönhetően -, de az Eurotunnel még mindig kötéltáncot jár, hogy törleszthessen. A problémák gyökere, hogy az 1981-ben startolt és 13 éven át tartó építkezés közel 12 milliárd fontba került, majdnem kétszeresébe a tervezettnek. Az Eurotunnel eddig képtelen volt akkora bevételre szert tenni, amiből fedezni tudta volna az adósságszolgálati terheket. 1996-ban rekordnagyságú, 925 millió fontos veszteséget kényszerült elkönyvelni, s nem maradt re törő magas hőmérsékletű anyagból a kőzet és a szilárd részecskék java része természetesen visszahull a felszínre. Ennek következtében folyamatosan fogy is a hold: a Jupiter a legfrissebb becslések szerint másodpercenként körülbelül 1 tonna anyagot „rabol el” az lótól. Ugyanakkor a vulkánok „szennyezik” is az égitest körzetét. A Galileo fényképein jól látható, hogy a hold Jupiter körüli pályájának mentén ionizált részecskékből és porból álló gyűrű található. A részecskesugárzás miatt egyébként az lót páratlan fényjelenségek is övezik. A Jupiterrel átellenes oldal vörös, zöld és kék színekben pompázik, a sarki területeken pedig a vörös sarki fény parázslik. A jelenség okozója nem a napszél, hanem a Jupiter magnetoszférája. A Galileo szonda Io-megközelítései során a NASA szakemberei igyekeztek a felvételeken egyre jobb nagyítást elérni. így ma már egészen kis részleteket is tanulmányozhatnak. A szonda tavaly november 25-én már 300 küométerre is megközelítette a holdat, s a legjobb felvételeken már 9 méter kiterjedésű felszíni formák is megkülönböztethetők. Az eddig egyik legalaposabban vizsgált Io-objektum a Naprendszer legintenzívebb vulkánjának tűnő Löki. A patkó alakú vulkáni kaldera átmérője csaknem 200 kilométer - méretének érzékeltetéséhez képzeljünk más hátra, mint megpróbálni kiegyezni a bankárokkal; átütemezték az adósságok visszafizetését, több milliárd fontnyi kölcsönt pedig részvényekre váltottak át. A pénzügyi bajokat az 1996 novemberében pusztító tűz is tetézte, amelynek során harmincán megséel a nagyjából Európa-méretű holdféltekén egy Dunántúl-méretű katlant. E megavulkán kitöréseinek intenzitása a becslések szerint mégha ladja a Föld működő vulkánjainak összenergiáját - legutóbbi aktivitásakor sikerült lefényképezni egy több mint másfél kilométer magas látványos lávaszökőkutat is. A csekély gravitáció miatt egyébként a kitörések akár 300 kilométer magasra is feljuttatják a vulkanikus törmeléket, míg az akár 1200 Celsius-fok hőmérsékletű láva több tíz küomé- teres lávafolyásokat hoz létre az Io felszínén. A Föld egy sokkal korábbi korszakát idéző „forradalmi” állapotok a NASA szerint nagy segítséget jelenthetnek a földi vuikanikus- ság törvényszerűségeinek megismerésében is. És nem véletlenül nevezik egyre inkább az lót a fizika és a kémia vegykonyhájának sem. A csillagászok azonban mindezen túl is hallatlanul izgalmasnak vélik e régiót. Igencsak figyelemre és tudományos magyarázatra méltó, hogy Naprendszerünk ilyen, viszonylag kis térrészében egymástól ennyire eltérő objektumok alakulhattak ki. Hiszen a még ugyancsak számtalan rejtélyt hordozó Jupiter anyabolygó körül itt kering a felszíni jege alatt szinte bizonyosan hatalmas víztartalékokat cipelő Europa, a bolygóméretű Ganimedes és a .halott” Callisto is. (A HVG nyomán) rültek, és 15 napig állt a teherforgalom. Ám a tengernyi adósság ellenére a csalagút működik, tavaly mintegy 15 millióan vették igénybe. A Folkstone és Calais közötti közel 50 küométert mintegy fél óra alatt száguldják be az Eurostar szerelvények. (HVG) Mégis rendkívüli helyzetben van bolygónk? A Föld magányossága HÍRÖSSZEFOGLALÓ Hűvös fekete lyuk van az Androméda galaxisban A Chandra felvételei Egyiptom ókori történetének sötét korszakára derült fény Óbirodalmi mészárlás Ha a terv megvalósul, akkor 48 kilométer hosszan egy kétszer kétsávos autósztráda haladna a tenger alatt A ráfizetéses csalagút nem törte meg a lendületet Az alagút kifúrása és beépítése még napjainkban is veszélyes feladatnak számít, főleg ha tenger alatti munkálatokról van szó (Illusztrációs felvétel)
