Új Szó, 2000. március (53. évfolyam, 50-76. szám)

2000-03-30 / 75. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 2000. MÁRCIUS 30.

Régióink

A rendszerváltás után szinte újra kellett kezdeni mindent, meg kellett állapítanunk, ugyancsak le vagyunk maradva e téren (is) a fejlett Nyugattól

szakemberei rendeztek a Kassa környéki Szepsiben, ám sok hasonló anomáliára fény derült, illetve sok olyan javaslat, észervé- tel és ötlet elhangzott, amiért érdemes volt a városban tölteni két napot a mintegy száz résztvevőnek. A helyi Bódvavölgyi Falvak és Városok Társulása, valamint a miskolci Borsod-Abaúj-Zemplén megyei fejlesztési ügynökség rendezvényét az EU Phare Credo Programja támogatta, a cél pedig nem kevesebb volt, mint a regionális fejlesztésben résztvevő szereplők hálóhatának kialakítása és tevékenységük koordinálása. Ugyanezen program keretében valósult, illetve valósul majd meg a szomszédos országok szakembereinek munkalátogatása, információrendszer-bázisok kialakítása, valamint egy közös internetes honlap létrehozása. Mivel a szándék mellett mára már a közös régiófejlesztésjogi feltételei is kialakultak, konkrét lépésként a Bódvavölgyi és Csereháti Település- szövetségek együttműködési szerződést írtak alá az Edelényi regionális feljesztési központtal, továbbá a bódvavölgyi társulás négy magyarországi szervezettel fonta szorosabbra a kapcsolatot. Magyarországon három kiemelt területi egység várja az EU fokozottabb anyagi támogatását, ezek egyike az Eszak-Kelet-magyaror- szági régió. A közeljövőben várható pénzügyi injekciók áldásos hatása valószínűleg a határ innenső oldalán is érezhető lesz. Kísérletképpen már létrejött egy kockázati tőkehitel-társaság, melynek hatása szintén országhatáron átnyúlónak ígérkezik.

A szepsi konferencián képviseltette magát Hama István építésügyi miniszter (bár a program személyes megjelenését ígérte), a kassai

A konferencia résztvevői

kerületi hivatal, az egyes eurorégi- ók, illetve az Észak-magyarországi megyék területfejlesztési szakemberei. Ez utóbbiak készek tapasztalataik megosztására gazdasági, idegenforgalmi és oktatásügyi téren egyaránt. Természetesen szó volt a szlovák kormány által jóváhagyott, ám egyelőre csak papíron

nak semmi haszna nincs belőlünk. Még nem kezdte meg munkáját az a katasztrófaelhárító bizottság sem, amelyet az eurorégión belül hazánk feladata működtetni, és a tiszai ciánmérgezés kapcsán ugyancsak elkellne a segítsége. Az építésügyi minisztérium illetékese szerint az eurorégió számára megnak a régiók közti jelentős gazdasági, infrastrukturális és persze életszínvonal-beli különbségek. A decentralizáció, a kis- és középvállalkozások megerősödése, a humán erőforrások jobb kihasználása és persze az EU-segítség “ügyes” igénybe vétele jelenleg nagyon fontos. Örömteli tény, hogy olyan

Remák László felvételei

létező állami pénzekről is, melyeket leginkább a sürgős fejlesztésre szoruló eperjesi és kassai kerületekben várnak. E két területi egység immár teljes jogú tagja a sokáig tiltott Kárpátok Eurorégiónak, viszont tenni nemigen tudnak semmit anyagiak hiányában. Szlovákia még a “tagsági díjat” sem volt képes befizetni, azaz, udvariatlanul sarkítva a dolgot, az öt ország területén létrejött eurorégiószavazott 960 ezer korona a pénzügyminisztérium szűrőjén akadt fenn, formai kifogások miatt, a kerületi elöljáróhelyettes pedig jelezte, hogy az a bizonyos bizottság április 6-án alakul meg. Van ok tehát az optimizmusra, ha nem is lesznek olyan könnyűek és gyorsak az első lépések, mint azt az utca embere várná. A területfejlesztés egyike a legfontosabb teendőknek, mivel egyre inkább mutatkoztanácsadó- ületve szolgáltató-irodák is működnek már, amelyek az EU-kompatibilis pályázatírás rejtelmeibe igyekszenek bevezetni az helyi önkormányzatokat és civil szervezeteket, illetve leveszik a hozzájuk fordulók válláról ezt a terhet. Reméljük, hogy a szepsi konferenciát több hasonló rendezvény követi majd, a határmenti régiók „egymásra találásának” gyorsítására.

JUHÁSZ KATALIN

szlovák-magyar határ két oldalán többnyire hasonló természeti adottságokkal rendelkező, ennél fogva nem túl eltérő gondokkal küszködő, azonos történelmi múlttal büszkélkedő vagy éppen egyforma erejű „ostorcspá- sok” sújtotta települések találhatók. A határmenti együttműködésnek az elmúlt rendszerben is voltak ugyan csírái, ám a jószomszédi kapcsolatok a kezdeményező polgármesterek vagy más helyi vezetők leváltását, esetleg halálát követően nagyrészt abbamaradtak, elsorvadtak. A rendszerváltás után szinte újra kellett kezdeni mindent, az elmúlt évek kisebb-na- gyobb jogi gubancai, bürokratikus akadályai miatt pedig ma konstatálnunk kell, hogy ugyancsak le vagyunk maradva e téren (is) a fejlett Nyugattól. Érdemben kevés

történt, a jelenlegi kormány igyekszik ugyan pótolni a pótolandókat, de errefelé, mint tudjuk, semmi sem megy egyik napról a másikra. Meciar miniszterelnök például szigorú álljt parancsolt a Kárpátok Eurorégióval kapcsolatban, és magától az “eurorégió” szótól is rosz- szul lett, nem volt szabad kimondani a jelenlétében sem. A szlovákmagyar határ pedig különösen érzékeny sáv volt akkoriban. Önök közül bizonyára sokan emlékeznek a Nagykövesd-Pácin határátkelőhely körüli bonyodalmakra, amikor a két község polgármesterei éhségsztrájkkal vívták ki azt a paraszti ésszel egyértelműen racionális, ám sok hercehurcával járó döntést, hogy a helyieknek negyven kilométeres kerülő helyett csak negyven métert kelljen megtenniük egymás felé.

Ez a sikeres akció ugyan nem került szóba a Határok Nélkül című konferencián, melyet a szomszédos régiók településfejlesztési

„Az a tény, hogy anyanyelvem magyar, és magyarul beszélek, gondolkozom, írok, életem legnagyobb eseménye" (Kosztolányi)

Beszéljünk hadarás, mormolás, suttogás, hangsúlyhibák nélkül

FARKASNÉ BARTAKOVICS ADRIANNA

öbb versenyt és mozgalamat megéltünk már az oktatás területén, némelyek ideig-óráig virultak csak, mások meg is szűntek. A számba vehető versenyek többségét két tényező élteti: az áldozatos szervezők (egy-egy iskola, város), valamint azok a lelkes pedagógusok, akik évről évre vállalják tanítványaik felkészítését. A kiejtés ápolásában a legtöbb versenyformának szerepe van. Anyanyelvi versenynek azonban leginkább a Szép Magyar Beszéd Verseny tekinthető. Itt a tanulók nemcsak felkészültségüket, talpraesettségüket, hanem az anyanyelvi nevelés sokszínűségét is bemutatják.

A komáromi Selye János Magyar Tannyelvű Gimnázium falai között március 8-án rendezték' meg a Szép Magyar Beszéd Verseny kerületi döntőjét.

A rendezvénynek sokéves hagyományai vannak, az elbírálás szempontjai sem változtak sokat, de talán az áprilisi országos döntő előtt érdemes jobban odafigyelni rájuk! A résztvevőknek először egy kötelező szöveget kell felolvasniuk, majd 20-25 perces felkészülés után a megadott témák valamelyikéről háromperces beszédművet kell előadniuk. A kötelező szövegek általában 20. századi szakmai, tudományos, értekező művek, esz- szék részletei. Évek óta a legtöbb szöveget Kosztolányitól, Illyés Gyulától, Németh Lászlótól Sütő Andrástól, Babitstól halljuk. A szövegmondás elbírálásának szempontjai: a szöveg megértése, tónusa, tagolása; hangképzés, hangsúly, hanglejtés, beszédtempó. Jóllehet a versenyzők évről évre mások, a verseny hatalmas utat tett meg a kiejtés ápolásában, javításában, kifejezővé tételében. A legfőbb cél: a halk beszéd, a gyors, hadaró előadás, az elnagyolt (mormolt) hangképzés, pöszeség, hangsúlyhibák és a más beszédhibák kiküszöbölése.

Mire érdemes figyelni a saját szöveg alkotásánál:

A legfontosabb, hogy a választott téma és a tanuló alkata összhangban legyen. Azaz: ügyelni kell arra, hogy a versenyző egyénisége ne álljon ellentétben a szöveg jellegével, stílusával, hogy az előadó értse is, amit előad. A tanulóknak a témától függően van mondanivalójuk, de elég sokszor nem töltik ki a három percet. El-eltémek a témától, s ennek gyakori módja, hogy otthonról hozott szöveget beleerőltetnek valahova a beszédükbe, akár illik az adott helyre, akár nem. Ami a szerkesztést illeti: nem szabad, hogy túl hosszúra nyúljon a bevezetés, viszont a befejezés se legyen suta!

Mindent figyelembe véve a zsűrielnök, Héder Ágnes egyetemi oktató az I. kategória résztvevőit többek között így értékelte: „Bár előfordult, mégsem volt túlsúlyban a hangsúlyhiba. A nyelvi megformálást legtöbbször a diáknyelvi szavak tették változatossá. Hiányoltam viszont néhány tanulónál a közvetlen kapcsolatfelvételt a hallgatókkal. Ehhez sokszor elég egy röpke tekintet a közönség felé a cím felolvasása után.”

Mózes Endre tanár, a II. és III. kategória zsűrijének elnöke szerint a leggyakoribb hibák a hangsúlyozásból és a beszédtempóból erednek. „Bár a diákok felkészülten jöttek, talán az egyéniségüket kellett volna bátrabban kinyilvánítaniuk” - hallhattuk tőle.

Ezek után pedig nézzük a választható témákat!

I. kategória:

1. Bemutatom városunkat, községünket (ismertetés)

2. Velem mindig történik valami (elbeszélés)

3. Ha én felnőtt lennék (elbeszélés)

4. Akire felnézek (bemutatás)

A II. és III. kategória választható témái:

1. A vendégek befogadásáról és gyámolításáról

2. Mit jelent nekünk az anyanyelv (kiselőadás)

3. Olvasmányélmény, amelyik befolyásolta világképem kialakulását (fejtegetés)

4. Barátunk és ellenségünk a tévé (felszólalás)

A felsoroltakban a zsűri az alábbi tanulókat találta a legjobbaknak. Ők a kassai döntő résztvevői lesznek:

I. kategória: 1. Csintalan Péter (Hetényi AI), 2. Balázsy Zsófia (Selye J. Gimnázium, Komárom),

3. MeriakAnna (Párkányi AI).

II. kategória: 1. Dibűz Zsófia (Párkány, SOA), 2. Héder Zoltán (Komárom, Selye J. Gimnázium), 2. Bóna Katalin (Komárom, Selye J. Gimnázium), 3. Preszinszky Gel- lért (Érsekújvár, Gimnázium).

III. kategória: 2. Szenei Katalin (Komárom)

Befejezésként néhány gondolat az áprilisi országos döntő előtt. Milyen szerepe van az anyanyelvi versenyeknek a fiatalok nyelvi tudatosságának fejlesztésében? Ahogy ezen a versenyen is érezhető volt, a résztvevők a verseny ideje alatt szinte benne élnek a magyar nyelvben. Más és több lesz a nyelv megismerésével és a vüággal való kapcsolatuk. A nyelv esztétikum, a szépség hordozója, az egyen kifejezője, a magatartásnak, az érzelmek megnyüvánulásának a kifejező eszköze. Aki anyanyelvét jól ismeri, megkülönbözteti a táplálkozás, a szeretet, a szerelem árnyalatait, és tudja, micsoda különbség van a Jó napot kívánok! és a Napot! közt. Nekünk, szlovákiai magyaroknak pedig, ahogy azt Jakab István nyelvész több ízben is elmondta:,.Állandóan figyelemmel kell kísérnünk a nyelv fejlődését és használatát: segíteni kell a pozitív jelenségek elterjedését, amelyek a nyelvnek hasznára vannak, és szüntelenül harcot kell folytatnunk a negatív jelenségek ellen, amelyek a nyelvnek kárára vannak.”

Ha a jövőben továbbra is erre törekszik pedagógus és diák egyaránt, akkor a sejtjeinkben érezhetjük Kosztolányi szavainak erejét: „Áz a tény, hogy anyanyelvem magyar, és magyarul beszélek, gondolkozom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható. Nem külsőséges valami, mint a kabátom, még olyan sem mint a testem. Fontosabb annál is, hogy magas va- gyok-e vagy alacsony, erős-e vagy gyönge. Mélyen bennem van, a vérem csöppjeiben, idegeim dúcában, metafizikai rejtélyként. Ebben az egyedülvaló életben csak így nyilat- kozhatom meg igazán. Naponta sokszor gondolok erre. Épp annyiszor, mint arra, hogy születtem, élek, és meghalok.”

Héder Ágnes, a zsűri elnöke a verseny értékelése közben

Egyforma ostorral sújtott települések

Eredményhirdetésre váró résztvevők A szerző felvételei