Új Szó, 2000. március (53. évfolyam, 50-76. szám)
2000-03-29 / 74. szám, szerda
5 UJ SZÓ 2000. MÁRCIUS. 29. Kultúra - thália színház Kolár Péter: „Egyre inkább az a vélemény alakult ki Szlovákiában, hogy nem az államnak kell eltartania a színházakat." A közeljövőben megvitatják a témát az illetékesek Thália púpjai és más testi hibái Társadalmi súly szerint? Művészetről az alábbiakban alig esik szó. A szomorú, illetve bosszantó történetek kedvelőit ezért arra biztatjuk, lapozzanak tovább. Azok viszont, akik továbbgondolásra, színészi beleér- zésre hajlamosak, maradjanak bátran velünk, főleg számokról beszélgetünk ugyanis Kolár Péterrel, a kassai Thália Színház igazgatójával. Elöljáróban csak annyit, hogy ez hazánk egyetlen profi színháza, amely harminc éve, megalakulása óta nem rendelkezik saját épülettel. JUHÁSZ KATALIN Ön szerint mekkora ma a szlovákiai magyar színjátszás társadal- f mi megbecsülése? Sajnos, azt kell mondanom, minimális. Úgy érzem, sem a lakosság, sem politikusaink nem igazán mérik fel, mekkora szükség van a művészettel való közvetlen találkozásra. A kiállítások, tárlatok szükségesebbnek tűnnek, mert ezeket nem tudja helyettesíteni a televízió és az amerikai filmdömping, a színházról viszont sokan úgy hiszik, helyettesíthető konzerv-kul- túrával. Ez sok mindennel összefügg, elsősorban anyagi háttere van. Egyesek azért nem értékelik, mert a pénzük után futnak és nincs rá idejük, mások nem vitatják ugyan a színház fontosságát, csak éppen fedezetet nem teremtenek elő rá, ehelyett inkább ők is megfogják a pénzt. Az állam milyen támogatást tud biztosítani a színházaknak? SS Egy magyar r színész ugyanazért az ezer koronáért 3,26-szor többet dolgozik, mint szlovák kollégája. N\ Egyre inkább az a vélemény alakult ki Szlovákiában, hogy nem az államnak kell eltartania a színházakat, a hagyományos értelemben vett állami színházak kora lejárt. Ezzel egyetértek, ám vizsgáljuk meg Franciaország példáját, ahol összesen öt hagyományos értelemben vett állami színház működik, viszont minden színház valamiképpen állami pénzből él. Az állam által létrehozott kulturális alapoknál lehet pályázni produkciókra és tevékenységre, azaz a színházigazgató nem a vállalkozóknál kalapozik támogatásért, az „Ha én Magyarországon azt mondom, hogy a színház költségvetése 36 millió forintnak megfelelő összeg, mindenki azt hiszi, a negyedéves költségvetésről beszélek." (Prikler László felvétele) állam feladata, hogy elossza az adófizető polgárok pénzét. Minket jelenleg arra próbálnak kényszeríteni, hogy szó szerint kolduljunk. Az állami támogatást nem leépíteni, hanem átszervezni kell. Sajnos az utóbbi években csak emlegették ezt, már Snopko miniszter elkezdte, Eubo Roman folytatta, és azóta is sokan beszélnek róla, de egyetlen érdemi lépés sem történt. Nincs meg az új színházi törvény, az 1978-ban jóváhagyott törvény lépett újra életbe, az állam nem foglalkozik ezzel a kérdéssel. Müyen a kassai Thália Színház jelenlegi helyzete, főleg ami az anyagiakat illeti, a legutóbbi hírek szerint ugyanis működőképes autóbuszuk sincs, amivel a vidéket járnák. Úgy döntöttünk, ameddig kitart a pénzünk, bérelt teherautóval és autóbusszal utazunk le a vidéki előadásokra. Az éves költségvetésünk utazásra szánt részét már március folyamán elköltöttük. Egy-két hétig még kihúzhatjuk, de ha nem sikerül megjavíttatni a járműveinket, lehúzhatjuk a redőnyt, ígéretet kaptunk viszont arra, hogy a javítási költségek felét megkapjuk. Azt hiszem, Verebes Istvántól hallottam, hogy a Macbeth Vígszínház-beli előadásának díszlete annyiba került, mint amennyi a Thália éves költség- vetése. Lehetséges ez? Sajnos igen. Ha én Magyarországon azt mondom, hogy a színház költségvetése 36 millió forintnak megfelelő összeg, mindenki azt hiszi, a negyedéves költségvetésről beszélek. Nincs olyan kis színház odaát, amelyik negyedévente ne kapna ennyit. A Thália országos, sőt közép-európai hatáskörű színház, mivel a tavalyi előadásaink csaknem felét külföldön játszottuk, elsősorban Magyarországon. Érzékeny kérdéshez értünk, amely összefügg az előzőekkel: harminc évvel ezelőtt elég nagy ellenállás mutatkozott Komáromból a Thália megalakulásával szemben. Azzal érveltek, hogy egy szegény színház helyett két még szegényebb lesz, mivel az állam a komáromi színházat sem kényezteti el. Ha visszagondolok az akkor történtekre, két alapvető indok szólt az ellen, hogy Kassán színház alakuljon. Viszonylag kevés szlovákiai magyar színész volt a pályán, a gárda kettéosztása pedig két gyenA színházteremmé átalakított tornaterem még betölti feladatát, a busz már felmondta a szolgálatot (Juhász László felvétele) ge színházat eredményezett volna. A másik valóban anyagi indok volt. Az akkori politikai helyzetben jogos volt ez a kérdésfeltevés, mégis összeszedtük a szükséges pénzt és harmincötezer támogató aláírást gyűjtöttünk. A Thália, ha keservesen is, de túlélte az elmúlt rendszert, működni tudott még úgy is, hogy majdnem húsz éven keresztül a komáromi színházhoz tartozott, és a repertoárba is beleszóltak odaföntről. Ha akkor egyetértettünk volna a fenti logikával, ma sem lenne a szlovákiai magyarságnak két színháza. Ön szerint elegendő ez a két színház? El tudják látni feladatukat? Szlovákiában huszonöt állami színház működik, és ha az arányszámokat tekintjük, minimum három színházra lenne jogunk. És akkor még nem beszéltem a bábszínházakról, gyermekszínházakról, melyekből csak hat szlovák nyelvű létezik. Legalább valamelyik magyar színház részeként létrejöhetne egy gyermekszínház. Azt is meg kellene vizsgálni, miért ilyen „mini-színház” ez a két magyar színház. Szlovákiában összesen 996 regisztrált színész dolgozik az állami színházakban. Ha tíz százalékos arányszámot veszünk, körülbelül 90 szlovákiai magyar színész működésére lenne jogunk, számukra kellene biztosítani az ösz- szes ezzel járó költséget. A komáromi és a kassai színészek száma viszont a negyvenet sem éri el, azaz a felét sem annak, amennyire jogunk lenne. A fizetéseik pedig csak hatvan százalékát érik el a szlovák színészek átlagfizetésének. Konkrét számokról is beszélhetünk? 1998 végén a magyar társulatok tagjai átlagban 6900 koronát kerestek, ezzel szemben a szlovákiai szlovákok fizetése meghaladta a 11500 koronát. Tavaly 7100, illetve 13000 koronára módosultak a számok, ami azt jelenti, hogy a szlovák kollégák majdnem a dupláját keresik a magyarok átlagfizetésének. Ide kívánkozik még az az adat is, mely szerint hazánkban évente körülbelül 127 színházi bemutatót tartanak, a magyar színházakben ötéves átlagban tizenegyet. Ha ezt átvetítjük a dolgozók számára, kiderül, hogy egy magyar színész ugyanazért az ezer koronáért 3,26-szor többet dolgozik, mint szlovák kollégája, gyakran sokkal mostohább körülmények között. A Thália egyébként Szlovákia legtöbbet tájoló színháza, ez viszont sajnos nem mutatkozik meg a dolgozók bérezésében. Ezek az érvek nem eléggé nyomósak ahhhoz, hogy történjék valami? Nem. Politikusaink sajnos nem figyelnek eléggé erre, esetleg azt mondják, sajnos most fontosabb dolgokra kell a pénz. Harminc évvel ezelőtt még próbáltam megérteni a helyzetet, húsz évvel ezelőtt már türelmetlenebb voltam, tíz éve azt mondtam, nem vagyok hajlandó megérteni, ennek következményeképpen önállósult a Thália Színház, most pedig nem értem, miért nem lehet három százalékkal csökkenteni a szlovák színházak költségvetését. Csupán ennyire lenne szükség ahhoz, hogy a két szlovákiai magyar színház legalább a felét megkapja annak, amit a szlovák intézmények. Ebbe senki sem rokkanna bele, nem lenne szükség költségvetés-módosításra sem, nem kellene több pénz a reszort számára, csak egy kis akarat és odafigyelés a politikusok, legalább magyar politikusaink részéről. Mindent leírtam, kiszámítottam és elküldtem különböző helyekre, ám szerintem egyetlen politikusunk sem vette azt a fáradságot, hogy elolvassa. A kultúra ügye mindig „ráér”. ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ Jarábik Gabriella, a szlovák kulturális minisztérium kisebbségi kultúráért felelős főosztályának igazgatója szerint a fenti számadatok tükrében a reális helyzet jócskán leegyszerűsítődik. A százalékokban való kimutatás szélsőséges számokat takar, a helyzet sokkalta összetettebb, mivel például néhány szlovák állami színház sokkal nagyobb súllyal van jelen a társadalom egészének szemszögéből, s ez természetesen nagyobb költség- vetést indokol. Az igazgatónő szerint az ügy átértékelése folyamatban van, már a közeljövőben megvitatják a helyzetet az ületékes kormánykörökben. A rossz emlékű Hudec-érában nem csupán a nemzetiségi színházakat, hanem minden „unszimpatikus” színházat, többek közt a Stokát is megpróbálták ellehetetleníteni, ezért a regionális kultúrközpontok megszűnése óta megkülönböztetett figyelem Jarábik Gabriella, a kulturális minisztérium kisebbségi főosztályának vezetője (Dömötör Ede felvétele) övezi ezeket az intézményeket. Jarábik Gabriella ígérete szerint a minisztérium reakciója hamarosan várható e hasábokon, (juk) A KASSAI THALIA SZÍNHÁZ 1969 Önálló művészeti vezetéssel megalakul a MATESZ kassai Thália Színpada, tájoló jellegű színházként. A színház első bemutatójára (Goldoni: Két úr szolgája) február 29-én kerül sor, megfelelő épület híján Gömörhorkán. A társulat állandó rendezője Beke Sándor. 1970 A társulat beköltözik mindmáig ideiglenes játszóhelyére, a kassai Magyar Tannyelvű Középfokú Ipariskola átalakított tornatermébe. 1976 Távozik Beke Sándor, a társulat vendégrendezőkkel dolgozik tovább 1980 Állandó rendező Gágyor Péter 1983 Közös rendezők a komáromi MATESZ-szal 1984 Állandó rendező Horváth Lajos 1990 Július 1-jén Thália Színház néven önállósul a kassai társulat, első igazgatója Kolár Péter. Ketten a Thália egykori állandó rendezői közül: Beke Sándor és Gágyor Péter (Dömötör Ede felvételei) 1993 Megalakul a Márai Stúdió. A színház állandó rendezője Dezsényi Péter (1995-ig). 1996 Július 1-től a színház a Kassai Kultúrközpont (Kosické kultúrne centrum) igazgatósága alá kerül. 1998 Az életveszélyes állapotok miatt február 25-én elrendelik az irodaként működő Timonová utcai épület azonnali kiürítését. 1999 Április 1-jén a színház visszakapja jogalanyiságát. Július 1-től újra Kolár Péter az igazgató. 2000 Nem történik meg a színházi dolgozók számának eredeti, 1995-ös szintre emelése, az állam „bebetonozza” a hudeci időszak csökkentett költségvetését. (Összeállította: Ötvös Anna) A Thália - anyagi gondjai ellenére - idei előadásaival is „végigtájolja" Dél-Szlovákiát. Jelenet a színház legutóbbi bemutatójából, a Mikó István m. v. rendezte A csúnya lányból. Felvételünkön a két főszereplő, Petrik Szilárd és Szvrcsek Anita. (Svátopluk Písecky felvétele)
