Új Szó, 2000. március (53. évfolyam, 50-76. szám)
2000-03-29 / 74. szám, szerda
Szerda, 2000. március 29. 1. évfolyam, 1. szám Tartós visszaesés után az idén az építőipari termelés 4,1 százalékkal, az ágazat alkalmazottainak száma pedig 5-6 ezer fővel nőhet Megáll az építőipar mélyrepülése Harna István: „Kormányzásunk első évében 10 ezret, idén 12,5 ezret, jövőre 15,5 ezret, a kormány hivatali idejének utolsó évében pedig 18 ezer lakás felépülését vállaltuk." (A minisztérium szívességéből) Az építésügy, az egészségügy és az oktatásügy mellett, a lakosság által az egyik legjobban figyelt és sokszor kritizált szakterület. Az ágazat jelenlegi helyzetéről és a szakterületet felügyelő minisztérium előrejelzéseiről beszélgettünk Harna István építésügyi miniszterrel. MOLNÁR IVÁN Az építésügyi tárca az év elején elégedettségét fejezte ki, mivel a lakásépítési programban lefektetett fő feladatot 10 745 lakás átadásával sikerült teljesíteni. Egy nemrég végzett közvélemény-kutatás szerint ugyanakkor a megkérdezettek csak kevesebb mint fél százaléka szerint teljesíti a tárca a kormányprogramban vállaltakat. Ön minek tulajdonítja ezt a kettőséget? A kormányprogramban azt ígértük, hogy kormányzásunk alatt Szlovákiában 56 ezer lakás épül fel. Ez éves átlagban ugyan 14 ezer, az építésügyi tárca lakásépítési szekciója által kidolgozott program ugyanakkor az 56 ezer lakás felépítését nem arányosan oszMinisztériumunk még januárban elkészített egy előrejelzést, amely az idei évre az építőipar visz- szaesésének megállásával számol. tóttá el az egyes évekre, mivel a lakásépítés átlagos időtartama nálunk 3-4 év, így egyik évről a másikra nem lehetett megduplázni a lakások számát. Kormányzásunk első évében így 10 ezret, idén 12,5 ezret, jövőre 15,5 ezret, a kormány hivatali idejének utolsó évében pedig 18 ezer lakás felépülését vállaltuk. A lakosság nagy részében azonban az rögződött, hogy minden évben 14 ezer lakás épül, ami aztán ahhoz vezetett, hogy egy részük úgy ítéli meg, nem teljesítjük a kományprogramban vállaltakat, holott tavaly csaknem 750-nel léptük tűi az eredetileg tervezett 10 ezer lakás felépülését. Az Ipari Szervezetek Szövetségével folytatott tágyalásait követően Ön kijelentette, hogy standard piaci körülmények megléte esetén idén akár 20 ezer lakás is felépülhetne. Mi áll ennek az útjában? Az egyik akadály a reguláit lakbérekben van. Ezek miatt a bérlés nemhogy nem hoz nyereséget a bérbeadóknak, hanem például a községek esetében annyi pénzt sem hozott, amiből karban lehetett volna tartani a lakásokat. Nem lehet elvárni egy magánvállalkozótól, hogy bérlakásokat építsen, ha tudja, hogy ez nem térül meg számára. Ezt az akadályt azonban már részben eltávolítottuk. A január elsején életbe lépett minisztériumi rendelet szerint a nem közpénzekből épülő lakások esetében a lakbért már kölcsönös egyezség szerint állapítják meg. Továbbra is probléma azonban a bérlők túlzott védelme a bérbeadókkal szemben. Ön lát esélyt ennek a megváltoztatására? Esélyt látok rá, mivel a kormány amikor tavaly kidolgozta az ezzel kapcsolatos koncepciót, kötelezte az érintett minisztereket, hogy ezeket a korlátokat távolítsák el. A pénzügyi tárca ezt már megtette, a bérlők túlzott védelmével kapcsolatban azonban az igazságügyi miniszternek kéne lépnie a Polgári Tövénykönyv módosításán keresztül. Az igazságügyminiszternek november táján kell a kormány elé terjesztenie a módosítást. Milyen gazdasági előrejelzésekkel számol a tárca az idén? A gazdasági megszorító intézkedéseket tartalmazó kormánycsomag miatt csökkent a gazdaság növekedési üteme. Tavaly többen a gazdaság visszaesését, vagy legalábbis stagnálását jósolták, ez szerencsére nem következett be, így tavaly 2 százalékos gazdasági növekedést könyvelhettünk el. Az építőipar ugyanakkor 27 százalékos visszaeséssel mélyrepülésbe ment át. Ez elsősorban amiatt volt, mivel a gazdasági megszorító intézkedések első lépéseként a nagy állami közberuházásokat fogták vissza, mint például az autópálya-program vagy a vasút rekonstrukciója. A kormány elsősorban itt fogta vissza a kiadásokat, mivel ezek a lépések a lakosságot közvetlenül nem érintik. Minisztériumunk mégjanuárban elkészített egy előrejelzést, amely az idei évre az építőipar visszaesésének megállásával számol, sőt a gazdaság jelenlegi fejlődési trendjeinek figyelembe vétele mellett az építőipar idén akár 4,1 százalékkal is növekedhet. A foglalkoztatottság tekintetében a tárca előrejelzése 5- 6 ezres növekedéssel számol. Az építőipari termelés szempontjából azonban rendkívül fontos lenne, ha a költségvetésből juttatott pénzek nem hónapokra elosztva érkeznének, hanem nagyobb összegekben még az év első felében. Ezzel kapcsolatban már levélben kértem a pénzügyminiszter asszonyt, hogy esetünkben adjon kivételt a költségvetési törvény szabályai alól. Az építőipari termelés növelésének egyik módja a hazai cégek külföldi projekteken való részvétele. Ön nemrég Törökországban járt az ottani lehetőségek felmérése érdekében. Tervez- nek-e hasonló tárgyalásokat más országokkal is? Az építőipari tárca képviselői több országgal is tárgyaltak, és alkalmazottaink, az Építőipari Szövetség képviselőivel egyetemben folyamatosan külföldön vannak, Jugoszláviában a háború utáni újjáépítésen való részvétel koordinálásában segítünk. Törökország szintén a helyreállításhoz kérte segítségünket. Ott a földrengés után váltak többen otthontalanná, nekik szükséglakásokat építenek. Érdekes befektetésnek számít azonban az a törökországi terv, amely a kaukázusi országokból, Oroszországot kikerülve a Fekete-tengeren keresztül földgázvezeték lefektetésével számol. A szlovákiai cégek közül elsősorban a Hydros- tav az, amely a szakmai felkészültségen kívül megfelelő technikával is rendelkezik ennek a feladatnak az ellátásához. A tárgyalások elkezdődtek, de igazán sikeresek csak akkor lehetünk, ha közös vállalatokat alapítunk a török cégekkel, mivel elsősorban ott is a hazai cégeket juttatják előnyhöz. A törökországi útjáról szóló beszámolójában megemlítette, hogy az ottani építőipari vállalatok érdeklődnek a szlovákiai lakásépítés iránt. Ez konkrétan mit takar? Természetesen a törökországi cégek is az építőipari kapacitások exportjára törekszenek. Az ottani cégek hajlandók lennének beszállni a szlovákiai lakásépítésbe. Ajánlataik szerint az általuk felépített típusházakat 14 ezer koronás négyzetméterenkénti áron tudnák felépíteni, ami nálunk az átlaghoz közeli árnak felel meg. Ezt akár tőkével is hajlandók megelőlegezni, ehhez azonban állami garanciát követelnek, ami azonban problémásnak számít. A szlovák pénzügyi helyzet ugyanis olyan, hogy állami garanciát csak a költségvetésben lefektetett beruházásokra hajlandók adni, és erre az évre ilyen lehetőség már nincs. Jövőre szintén nem látok erre nagy esélyt. Március 6-án Ön Rudolf Schuster államfővel tárgyalt, ahol szó esett a kassai Lunik IX.-es lakótelep nem roma lakosainak juttatott pótlakásokról, az erre fordított összeg felét az állam, felét pedig a város állná. Ön ezzel kapcsolatban kijelentette, hogy ha más szlovákiai városokban kerülne hasonló helyzetbe a lakosság, esetleg az ő ügyükkel is foglalkoznának. Mi segítünk Kassának, de csak a már létező programok keretén belül. Az egyik ilyen program a bérlakások építését segélyező program, ahol az állam a mi tárcánkon keresztül a bérlakások építésével kapcsolatos költségek 50 százalékát át tudja vállalni. Az erre fordított pénzösszeg nem végtelen, ezért a program értelmében a pénzt kerületenként osztottuk el, figyelembe véve a kerületek ellátottságát és a lélekszámát. 30 millió koronát utaltunk ki a Kassai kerület számára, melyből Kassa városa ennek a helyzetnek a megoldására is fordíthat pénzt. Függetlenül attól, hogy lesz-e pénz erre a célra vagy sem, nem tartja-e faji megkülönböztetésnek a Lunik lakótelep nem roma lakosainak „kimentését” a romák közül? Amikor a Lunik IX. lakótelepet létrehozták, akkor ott 250 roma és 250 nem roma család települt le. Egy év leforgása alatt a romák száma megháromszorozódott, mert minden romák által lakott lakásba beköltözött még 2-3 másik család, de nem elhanyagolható az sem, hogy ezek a családok nagyon gyorsan szaporodnak. A helyzet így tarthatatlanná vált, a nem roma lakosság ugyanis veszélyeztetett helyzetbe került. Sokszor nem mernek kimenni az utcára, féltik a gyerekeiket, így valamilyen megoldást mindenképp kell találni. Nem lenne jó kivárni, míg valamilyen tragédia történik, így én a családok pótlakáshoz juttatásának sürgős kivitelezését megértem. Pozsony-Ligetfalun javában épül a Danubia üzletközpont (Somogyi Tibor felvétele) Hanyatló hazai építőipar A Szlovák Statisztikai Hivatal adatai szerint tavaly Szlovákiában az építőipar együttes teljesítménye 63 milliárd koronára rúgott. Ez a mutató éppen 25 százalékkal kevesebb, mint 1998-ban. Különösen aggasztó a helyzet az 500 főnél többet foglalkoztató építőipari vállalatok esetében, ugyanis e cégek egyetlen év leforgása alatt közel 50 százalékkal mérsékelték teljesítményüket, alkalmazottaik számát pedig 28 százalékkal faragták le. Milos Blanárik, a Szlovákiai Építőipari Vállalatok Szövetségének vezérigazgatója a leépülés hallatlanul súlyos következményeire hívta fel a figyelmet: „Ha a jelenlegi irányzat folytatódik, akkor gyakorlatilag felszámoljuk ezt az ágazatot. Ám a későbbiek során újra létre kell hoznunk az építőipari kapacitásokat. Ez nem megy egyik napról a másikra, ráadásul csak külföldi segédlettel valósítható meg. Egyszerűbb volna a jelenlegi kapacitásokat megőrizni és folyamatosan fejleszteni, mint hagyni az ágazatot összeomlani, majd újból a porból felemelni.” (T) Napjainkban a lakásépitési program felfuttatása mellett a nagy bevásárló központok, a hipermarketek építése jelenti a kiutat az ágazat válságából (Illusztrációs felvétel) A hazai lakásárak viharos drágulása 1989-ig egy szövetkezeti lakás valós ára 72 havi átlagbérnek felelt meg, azonban a tényleges vételár legfeljebb 10 havi átlagbért ért el. Ez a számok nyelvére lefordítva azt jelenti, hogy egy 65 négyzetméternyi alapterületű lakás tényleges ára 195 ezer koronába került, ám a vevő csupán 30 ezer koronát fizetett érte. Napjainkban egy ugyanilyen alapterületű lakás piaci ára 900 ezer és 1,2 millió korona között ingadozik, ami az átlagbér 90- szerese, illetve 120-szorosa. Ebből következik, hogy az elmúlt 10 évben csak a korábban államilag támogatott alapvető élelmiszerek árának növekedése vetekedhet a lakásárak növekedésével. Ennek dacára az építőipar számára nem igazán kifizetődő a lakásépítés, mivel a lakbérek még mindig alacsonyak. Ha azt szeretnék, hogy a lakás felépítésének költsége 20 év alatt megtérüljön, akkor 5000 koronás lakbért kellene kérni, ami megfelel a jelenlegi átlagbér felének. (T)
