Új Szó, 2000. március (53. évfolyam, 50-76. szám)

2000-03-29 / 74. szám, szerda

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2000. MÁRCIUS 29. KOMMENTÁR Alapgázon a hajógyár PÁKOZDI GERTRUD Egy jó gazdasági hír volt a múlt héten, és egy nagyon rossz. Mindket­tő közelről érinti a munkanélküliségi statisztika alakulását. Mikulás Dzurinda és csapata hosszas tárgyalássorozattal elérte: az amerikai U. S. Steel konszern belép a kassai vsműbe. A nyilatkozatok értelmében a leendő tulajdonostárs (és a valószínűleg 100 százalé­kossá váló tulajdonos) szavatolja a kelet-szlovákiai, de országos vi­szonylatban is a legfontosabb vállalatok egyikének átalakítását, ver­senyképessé fejlesztését. A közös nyilatkozat értelmében az új társa­ság vállalja a vasmű múltbeli kötelezettségeinek egy részét is. Na­gyobb létszámkarcsúsítással nem számolnak. Igaz, amíg tisztázódnak a tulajdonosi viszonyok - jelenleg még az sem tudható pontosan, mekkora a Rezes-csoport részesedése -, vezetésének számítania kell néhány kemény összecsapásra. De a lényegen, hogy az amerikai tár­sulás tőkét hoz az óriásvállalatba, remélhetőleg ez nem változtat. Ért­hető a miniszterelnök lelkesedése, az Európában terjeszkedni kívánó amerikai partner megnyerésével talán sikerül a Szlovákiára egyelőre csak kacsingató más potenciális befektetőkkel is elhitetni: az ország­ban stabilizálódik a gazdasági helyzet, a reformlépések folytatódnak. Más kérdés, hogy a kisember az átalakításnak egyelőre csak hátrá­nyait érzi. Ez alól nem kivétel a komáromi hajógyár immár egykori al­kalmazottja sem. Azok helyzete is kilátástalannak tűnik, akiknek vár­hatóan április elsejével kötik talpukra az útilaput. Ha addig nem tör­ténik valami, mintegy ezren kerülnek pár nap leforgása alatt kapun kívülre a Komárom és környéke munkavállalóinak foglalkoztatása szempontjából stratégiai jelentőségű vállalatból. És bár a hajógyár ro­hamos leépülésében szerepet játszott a NATO-haderők balkáni beve­tése, a vállalat alkalmazottainak pénteki tüntetésén részt vevők nem ezt, hanem elsősorban a vállalatvezetés tehetetlenségét okolták a gyár leépüléséért. Azért, hogy megrendült a bankok bizalma a hajó­gyár iránt, s hogy a kilencvenes évek elején még háromezer alkalma­zottat foglalkoztató nagymúltú vállalatot immár a teljes összeomlás veszélye fenyegeti. A tüntetők - a vállalat tulajdonosain és vezetésén kívül - a kormányhoz fordultak segítségért. Műit annyi más, némely privatizátorok jóvoltából tönkrement vállalat alkalmazottai tették, mondjuk ki, eddig nem túlságosan nagy sikerrel. Félő, hogy Komá­romban - és nemcsak ott - még sokáig kell várni a vasműből érkezett­hez hasonló jó hírre. Előbb-utóbb azonban felépítik a lebombázott hi­dakat, a hajógyár újra beindul. Kérdés azonban, hogy a termelés leál­lítása miatti piacvesztést mikorra tudják pótolni. JEGYZET Autósnak áll a világ MISLAY EDIT Kétféle ember létezik: akinek van gépkocsija, és akinek nincs. Pon­tosabban: már nincs, még nincs, esetleg nem is lesz. Örül, ha busz­vagy villamosjegyre telik neki. Én mindenesetre a „négykerekűsí- tettek” kategóriájába szeretnék tartozni. Egyelőre ugyanis nem tartozom közéjük. Ezt a meglehe­tősen nyugtalanító és remélhető­en minél rövidebb átmeneti álla­potot úgy próbálom kellemeseb­bé tenni, hogy „lélekben gyakoro­lok”. Elképzelem, müyen lesz az életem, ha boldog gépkocsi-tulaj­donos leszek. Az autóm termé­szetesen gyors lesz, elegáns, el­lenállhatatlan, biztonságos, ne­kem pedig egy csapat behemót rosszfiú láttán sem száll mamba a bátorságom, mert csak bepatta­nok a kocsimba, és már szágul­dók is. Bottal üthetik a nyomo­mat. Legalábbis a reklámok sze­rint. Garázsra nem lesz gondom, vidáman parkolhatok a járdán a ház előtt, esedeg a kevés füves te­rületek valamelyikén, ami még a fővárosban található (lehet, hogy ez a természetközeliség a kocsi­kerekeknek is jólesik). Vagy téve­sek az elképzeléseim? Hogy a jár­da nem autóparkoló? Dehogy­nem! Elég körülnézni a lakótele­peken. Időnként könnyebb az úton közlekedni gyalogosként, mint a járdán. Folytatva az autós­élet előnyeit: ha egy forgalmas útkereszteződésnél (bizonyára időmegtakarítás céljából) egy­szerre kap zöldet az autós meg a gyalogos, természetesen nekem, az autósnak lesz előnyöm, és vi­dáman hajtok bele a zebra zöldjé­be. A gyalogos meg vagy ne fut­kosson az utca egyik oldaláról a másikra, vagy várjon, és ha már nem hajt bele több autó a zöldbe (amiről a szerencséden gyalogka­kukk tévesen azt gondolja, neki szól), átiszkolhat. Ha autótulaj­donos leszek, nem fog zavarni, hogy némely buszmegállót a szakemberek (a közlekedés egy­hangúságát színesítendő) kanyar elé helyeznek, közvedenül mö­götte gyalogátkelő van. Csak ije- dezzen a gyalogos, ha megrémíti a busz mögül hirtelen előugró au­tó, s legalább kiábrándul abból a tévhitből, hogy a zebrán neki van előnye. Szép lesz az élet, ha au­tóm lesz. Addig azonban a gyalo­gosok oldalán állok. • Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (58238312), Tallósi Béla -kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), P. Malik Éva- régió - (58238310), Kovács Ilona - mellékletek - (58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetóiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Lapterjesztési osztály, laprendelés: 58238327,58238326 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA KFT.- Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PrNS, valamint a D. A. CZVEDLER KFT. - Somoija. Külföldi megrendelések: PrNS ES-vyvoz daőe, Kosická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com Email: redakcia@ujszo.com Kezemben a világ! - Muhammad Rasheed al-Ubajdí, Irak olajipari minisztere az olajexportáló államok szövet­ségének (OPEC) bécsi konferenciáján (TA SR/EPA-felvétel) TALLÓZÓ NÁRODNÁ OBRODA A kormány a Kelet-szlovákiai Vas­mű eladásáról tárgyal. Az érdekel­teknek úgy tűnik, a U. S. Steel társa­ság megvásárolja ugyan a vállalatot, valamennyi problémáját és adóssá­gát azonban nem vállalja. A lap arra kereste a választ, a képviselők he- lyeslik-e a tranzakciót. Sergej Kozlík (HZDS) szerint az eladás átláthatat­lan, és vagyonkimentésre emlékez­tet. Ez viszont csak akkor fog kide­rülni, amikor felszínre kerülnek a Dzurindával kötött egyezmény rész­letei is. A kormányfő nemzetközi si­kert akart elérni, hogy milyen áron, mellékes. Pavol Prokopovic (SZS) szerint a vasműnek szüksége van egy befektetőre. Az eladás nem azonos a vállalat szétlopásával. Lubomír An- drassy (SDE) azt tartja meglepőnek, hogy a tárgyalások titokban zajlot­tak. Jaroslav Volf (SDSS) szerint olyan megoldást kellett találni, amely megmenti a vállalatot. A U. S. Steel neves társaság, melynek érdeke a termelés fenntartása. Ma nem az a téma, kinél lehet tutibb anyagot szerezni, hanem a marihuana termesztésének módja, ill. apróbb titkai. Propagáció, vagy amit akartok Nem akar csitulni a Richard Müller vallomása okozta botrány. Keményebbnél ke­ményebb hangvételű nyilat­kozatok látnak napvilágot. SZABÓ LÁSZLÓ Egyesek öt-nyolc éves börtönbün­tetéssel fenyegetnek, mások pedig törvénymódosítási javaslattal pró­bálják elérni, hogy a jövőben még csak véletlenül se jelenjen meg a kábítószer a televízióban, rádió­ban vagy a nyomtatott sajtóban. E nyilatkozatok közt az egyik leg­szélsőségesebb azé a Vladimír Pal­kóé (KDH), aki 10 millió koroná­val büntetné azokat a sajtótermé­keket, amelyek a nap 24 órájának valamelyikében „propagálják” a kábítószert. Egyről azonban Palkó és a többi lázadó elfeledkezett: a kábítószert ma már nem kell nép­szerűsíteni, a 90-es években kö­nyörtelenül gyökeret eresztett a mindennapi életben. És itt vannak az egyszerű polgárok is, akik szintén felháborodtak, mondván: mit képzel a szerkesztő, hogy ilyen szennyet műsorra tűz. Ezeknek a polgároknak pedig nem ártana körülnézniük saját falujuk­ban, hiszen a drogok már a legki­sebb községeket is elérték. A fiata­lok egy részénél ma már nem az a téma, hogy kinél lehet tutibb anya­got szerezni, hanem - például - a marihuana termesztésének módja, ill. apróbb titkai. Sőt, a legkülön­bözőbb ínyencségek receptjei is a slágertémák közé tartoznak, hi­szen a marihuánás puding, kalács vagy egyéb „desszert” már hétvégi ételkülönlegességé vált. Ezek a je­lenségek nem mostaniak, több mint öt éve az egész országban (a legszegényebb részeken is) jelen vannak. Ézért érthetetlen, miért csak most ébredt fel az a nagykö­zönség, amely feltehetően eddigi életében még nem beszélt kábító- szeressel, vagy beállt egyénnel. Ám most itt a nagy lehetőség, hogy gyakorlatilag a legkeményebben fellépjenek azok ellen, akiknek el­méletileg közvetíteni kellene a megelőzést. Mert ha Palkó javasla­ta jogerőre emelkedne, valószínű­leg elérné hatását - eltűnnének a kábítószerrel, ill. kábítószeresek­kel foglalkozó riportok. Hiszen melyik főszerkesztő vállalná azt az - akár 10 millió koronás büntetést is maga után vonó - kockázatot, hogy egy megelőző riportot nyilvá­nosságra hozzon -, amiről később kiderítenék, propaganda volt?! Már csak a rendőrségi hírekben je­lenne meg a kábítószer, ebből pe­dig a szülők és a veszélyeztetettek nem tudnák meg az adott szer(ek) előnyeit és hátrányait. Mert a dro­gosok állítják, a kábítószernek vannak előnyei, mi több, az első adagoknál az anyag tényleg csak jót ad. Olyat, amit eddig még nem érzett a fogyasztó, ezért újabb ada­gok után nyúl, majd - itt a lényeg - függő lesz, később már csak az el­vonási tüneteket tudja enyhíteni. Egyesek szerint ezeknek az orvosi­lag is alátámasztott tényeknek a közlése propagációnak minősül, így nem jelenhetnek meg legáli­san. Az a szülő pedig, akinek a fia/lánya furcsán érkezik haza, nem tudja, mit csináljon, miért olyan furcsa. Nem tesz semmit, pe­dig tehetne, majd egyre mélyebbre süllyednek a családi gondok, és el­indulnak a lejtőn, ahol nagyon ke­vés az esélye annak, hogy megáll­jának. Eddig is büntetendő volt a kábító­szerek használata, mégis egyre többen élnek vele. A kábítószerpi­ac ezután sem fog változni, csak majd nem veszünk tudomást róla. Egyszóval homokba dugjuk a fe­jünket, vagy minden kábítószerest a bűnöző jelzővel titulálunk. Pedig ők is emberek. Beteg emberek, akik segítségre szorulnak. De nem a Palkó és az egyéb lázadók segít­ségére, akik - cigarettával és sörrel a kezükben - helyből belerúgná­nak az összes drogosba. A szerző a Szlovák Rádió magyar adásának munkatársa Az ELI nyilván komolyan gondolja, hogy mindegyik tagjelölt saját tempójában érkezhet el a célhoz Luxemburgi csoport és helsinki csoport VERES BÉLA Luxemburgi és helsinki csoportra bontják az Európai Unió szakzsar­gonjában a bővítési tervekben sze­replő tizenkét tagjelölt állam hal­mazát, aszerint, melyiket mikor hív­ták meg a csatlakozási tárgyalások­ra. Az EU-nak sokáig fejtörést oko­zott, hogyan különböztesse meg a tagjelölt országokat anélkül, hogy egyikükben se keltse a másodosztá­lyú tagjelöltség érzését. Kínossá vált a megfelelő formula hiánya az EU- nak azután, hogy 1997 végén - a lu­xemburgi csúcson - a csatlakozási tárgyalások megkezdésére az akko­ri tizenegy tagjelöltből hatot kiemel­tek, és két csoportot hoztak létre. OLVASÓI LEVÉL Ezeréves üzenet Március 27-én múlt ezer éve, hogy II. Szilveszter pápa koronát adomá­nyozott Szent Istvánnak, nemzet­közi elismerést adva az alakuló ma­gyar államnak, s miután karácsony­kor megkoronázták I. Istvánt, befe­jeztetett a bölcs férfiú nagy műve. István király bevezette népünket Európába, törvényeket alkotott, amelyek ma is példaértékűek. Messze megelőzte korát. Egy évez­reddel ezelőtt felismerte, amit né­mely befelé forduló politikus ma Ma már nyilvánvaló, hogy a felosz­tás nem jelentette a bekerülési sor­rendet is: az egykori második körből négy országnak is esélye van arra, hogy a legelső bővítési hullámban legyen, csupán Bulgária és Románia kivétel. A felosztás ugyanakkor vi­tathatatlan előnyt jelentett az első körnek; előbb kezdhették a csatla­kozási tárgyalásokat. A terminológi­ai gordiuszi csomót Günter Verheu­gen, az Európai Bizottság bővítési felelőse oldotta meg. Ő honosította meg az „EU-szótárban” a luxembur­gi és a helsinki csoport elnevezést. Az elsőbe került Ciprus, Csehor­szág, Észtország, Lengyelország, Magyarország és Szlovénia, mert ezeket a luxemburgi EU-csúcsér­sem akar megérteni, hogy nem le­het törzsi felfogáson alapuló bezár­kózással szilárd, életképes államot építeni. I. István az európaiságot választotta. Uralkodása alatt özön­löttek az országba az idegen kéz­művesek, akik megtanították a ma­gyarokat a különféle mesterségek­re. Kereskedelmi és zarándokuta- kat nyitott. Tudósokat, törvényis­merőket, hadtudományokban jár­tasakat, papokat fogadott be, hogy előbbre vigyék az ország szellemi­ségét. Fiához, Imre herceghez inté­zett Intelmeiben az idegenek meg­becsülésére figyelmeztetett. Meny­nyivel más felfogás ez, mint egyes tekezleten hívták meg tárgyalni. A helsinki csoportot Málta, Bulgária, Lettország, Litvánia, Románia és Szlovákia alkotja, ezeket tavaly de­cemberben invitálták a tagsághoz vezető tárgyalásokra. A két csoport kiindulópontja más volt, a végcél ugyanaz. Az EU nyilván komolyan gondolja, hogy mindegyikük saját tempójában érkezhet célhoz, má­soktól függetlenül. A luxemburgi és helsinki csoportfelosztással az EU elérte, hogy úgy tűnjék, mintha a két kör automatikusan jött volna létre. Tisztázatlan még Törökország helyzete, amely ma egyik csoport­hoz sem tartozik, jóllehet mindkét névadó csúcs főszereplője volt. An­kara azzal vigasztalódhat, hogy az mai hatalombitorlók szándéka a népek egymás ellen uszítására. Erős, jól szervezett államrendszert épített ki, tisztelte és becsülte a más népeket, és alattvalóit is erre intet­te. A politikacsinálóktól a szabad­ság világának szavatolását követel­te. „Minthogy pedig Istenhez mél­tó, s az embernek igen jó, ha min­den egyes ember szabadságban éli , le életét, királyi rendelettel úgy in­tézkedünk, hogy ezentúl senki se merészeljen szabad embert szolga­ságra vetni” - hagyta meg törvé­nyeiben. Mi csak remélni merjük, hogy ezer év után eljön az az idő, amikor nálunk is minden ember uniós tagjelöltek tizenhármas köré­nek végérvényesen elismert tagja. Magyarország abban a kétarcú hely­zetben van, hogy miközben a luxem­burgi csoport meghatározása fontos állomása EU-csatlakozásának, a hel­sinki hatos létrejötte növekvő bi­zonytalanságra emlékezteti. Újabb államok tárgyalási bevonásával fennáll a veszélye, hogy a csatlakozá­si folyamat lelassul, és bár Magyaror­szág támogatja a második körhöz tartozók mielőbbi tagságát is, legfon­tosabbnak azt tekinti, hogy saját fo­lyamatából semmi ne zökkentse ki - legyen tagja egyébként bármilyen névvel illetett csoportnak is. A szerző az MTI munkatársa egyenlő lesz - tekintet nélkül nem­zetiségére, fajára. Államalkotó lesz mindenki, mint István idejében. Az államalapító hagyta örökül azt is, hogy a szilárd magyar államiság, a kereszténység és az európaiság el­választhatatlan. Életművéből meg­tudhatjuk, hogyan kell szilárd er­kölcsi alapokra országot építeni, tiszteletben tartani mások jogait. Életműve kiállta ezer év viszontag­ságait. Kár, hogy térségünkben na­gyon kevesen ismerik törvényeit és intelmeit, s még kevesebben iga­zodnak szerintük. Ha így lenne, bé­ke és nyugalom költözne közénk. Palágyi Lajos, Dunaszerdahely

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom