Új Szó, 2000. március (53. évfolyam, 50-76. szám)
2000-03-25 / 71. szám, szombat
Szombat, 2000. március 25. 4. évfolyam, 12. szám Az Élet szigete kampány gyermekéletek megmentését tűzte ki célul. Az egészségügy pénztelensége közismert. Szerencse, hogy az állam kötelességeit olykor átvállalják mások. Jó kezdet és folytatás, remek befejezés PÉTERFI SZONYA irénázó mentőautó, eszméletlen kis beteg, a rettegéstől félőrült szülők, az életfunkciók stabilizálásáért harcoló orvosok. A végkifejlet, a kis emberke sorsa gyakran függ attól, van-e az egészségügyi intézetben gyermekre méretezett lélegeztető készülék, s szabad-e éppen. Hiszen alig van kórház Szlovákiában, ahol ne okozna gondot az intenzív osztály műszerezettsége. Felmérve az áldatlan viszonyokat, tavaly szeptemberben a Szlovák Gyermekalapítvány az UNICEF-el karöltve a gyermekéletek megmentését segítő műszerek vásárlása céljából különgeleges adománygyűjtést, kampányt hirdetett meg. - Az intenzív osztályok naponta általában nyolc, életveszélyben lévő gyereket - az újszölöttektől egészen a kamaszkorúakig - lámák el, miközben sok esetben kizárólag tudásukkal, illetve rögtönzéssel pótolják a műszerhiányt. Az élet szigeteinek neveztük el az életmentő - lélegeztető készülékből, monitorokból, adagolókból és korszerű fekhelyből álló - műszereket, amelyekre az anyagiakat a meghirdetett kampány keretében kívántuk megszerezni. Mivel az életmentő készülék ára néhány millió korona, két-három megszerzése volt a cél. Kezdeményezésünk nem lett volna ennyire sikeres, ha nem támogattak volna partnereink: a Procter- &Gamble cég kilenc féle eladott termékből á 50 fillért, a Danone tíz termékből á 1-20 fillért, a Pepsi Cola öt termékéből á 45 fillért utalt a számlánkra. A matricával ellátott áruféléket az emberek szívesen vásárolták, hiszen ezzel ők is hozzájárultak a gyűjtés sikeréhez. Örömmel tölt el, hogy január 31-ig 4 754 953 korona gyűlt össze, az egyéni adományozók pedig 36 185,70 koronát küldtek a számlánkra. Mivel kezdettől fogva bíztunk a sikerben, novemberben a Szlovák Pediátriai Társasággal együtt versenytárgyalást hirdettünk, az életmentő műszerek szállítási jogát a Drager és a Hospimed Slovakia cégek, illetve a Johnson &Johnson nyerték el. Annak ellenére, hogy egy-egy komplett műszer ára 3,5 millió korona, mi a gyártóknak köszönhetően kedvezményes áron, kétmillióért kaptuk. Az első „élet szigete” két hete valóban életeket ment - ismertette a tényeket a besztercebányai gyermek- kórház intenzív osztályán tartott ünnepi átadáson Alena Synková, a Gyermekalapítvány elnöke. A nagy adósságairól híres kórház költségvetése havi 64 millió korona, a szűk anyagi keretek nem teszik lehetővé a korszerű gyógyítást. A helyzetet nehezíti az elöregedett műszerállomány is. - A korszerű gyógyítási eljárásokkal - hangsúlyozta a Michal Bucek megbízott igazgató - lerövidül a hospitalizáció időtartama, a műszerek segítségével pedig megelőzhető a szövődmények kialakulása. Egyértelmű, hogy ha a felszereltségünk megfelelő volna, anyagi eszközöket takaríthatnánk meg. Az egészségügy pénztelensége közismert, még szerencse, hogy az állam kötelességeit olykor átvállalják mások. Köszönet érte. Ideje volna viszont végre tudatosítani, hogy az egészség a legértékesebb, de a szó szoros értelmében egyben a legdrágább „kincsünk” is. - Annak ellenére, hogy húsz éve vagyok a szakmában, pályafutásom alatt először választhattam ki mindazt, ami nélkülözhetetlen a korszerű életmentéshez. Az Élet szigete kampány kezdete óta tudtam, hogy az első műszert mi, a másikat a kassaiak kapják, a maradék pénzt pedig a pozsonyi gyermekkardiológia. Kimondhatatlan boldogság, hogy két hete nem kell rögtönöznünk, pótmegoldásokat keresnünk, mert rendelkezésünkre áll az életfunkciók ellenőrzőt célzó, monitorral, hat infúzió-adagolóval, illetve az agy belső nyomását mérő műszerrel ellátott lélegeztető készülék - nyilatkozta lelkesen Ladislav Laho osztályvezető főorvos, bár nem tagadta, hogy az osztály teljes felszereltségéhez, biztonságos üzemeléséhez további négy komplett műszerre, illetve hat intenzív fekvőhelyre volna szükség. Kifejtette, hogy Szlovákiában nagyobb figyelmet kellene szentelni a gyerekgyógyászatnak, s ezen belül az inzentív betegellátásnak. A pediátriai társaság szakértői tervezetet dolgoztak ki, amely magába foglalja a gyermekellátás korszerűsítésének szükségét. A pozsonyi kardiológiai központon kívül, amely európai színvonalú, további három egyenrangú, - Pozsonyban, Besztercebányán és Kassán - csúcsminőségű műszerekkel ellátott kerületi munkahelyeket kell létrehozni. Késedelem nélkül, hiszen a gyerekek betegellátására, gyógyítására meg kell találni az anyagi forrásokat. Két hét leforgása alatt „az élet szigete” segítségével már a második kis beteg életét mentették meg Besztercebányán. A súlyos tüdőgyulladás okozta légzési zavarokkal küszködő csecsemőt néhány napos intenzív kezelés után áthelyezhették a hagyományos gyerekosztályra. A következő kis beteg, az agybénulásos kislány életfunkcióit, légzését a korszerű, új műszer ellenőrzi. Nem tudni még, hogy alakul a sorsa, ám egy biztos: esélyt kapott. A sikeres kampánynak köszönhetően „az élet szigete” valóban életeket ment. Azt mondta, hanyag vagyok és feledékeny. Mondtam: nem igaz! Erre kaptam egy beírást az ellenőrzőmbe. Spenót, Tömör Gyönyör és Fránya Tánya RÉVÉSZ ADRIANNA isi, azonnal gyere fel! Nincs kész a leckéd. Ha megírtad, még lemehetsz focizni - szólítja fiát az anyuka az ablakból kihajolva.- Mindjárt - próbálja elodázni a házi feladat keserveit a fiú.- Most azonnal! - érkezik a parancs. Misi nagy nyeglén elindul. Látom rajta, mit nem adna érte, ha még egy ideig kedvére kergethetné a labdát társaival. Felénk tart. Köszön egy nagyot, majd leguggol és simogatni kezdi a kiskutyámat. Hagyom őket. Félix imádja, ha simogatják. Ha még beszélnek is hozzá, a mennyekben érzi magát. Mint most.- Hazamegyek, mert anya is cirkuszolni kezd, mint ma a suliban Spenót. Pedig megvolt a feladatom. Gondosan összegyűjtöttem a gesztenyét és a préselt levelet. A faleveleket szépen be is ragasztottam egy füzetbe. Mindegyik alá odaírtam, milyen fának a levele, hogy: hárs, dió, alma, szőlő... Ja, ez utóbbi nem fa, de mindegy. Ezt így osztályozni nem is volt kötelező. Én megcsináltam. A baj csak azt, hogy itthon felejtettem. Mind a gesztenyét, mind a leveles füzetet. Spenót nem hitte el, hogy megvan. Azt mondta, hanyag vagyok és feledékeny. Mondtam: nem igaz! Erre kaptam egy beírást az ellenőrzőmbe. Az anyu még nem látta. Mondja is a nagyi gyakran, felnőttnek ne mondjak olyat, hogy nem igaz. Dehát, hogy mondtam volna Spenótnak: „Tévedni tetszik” vagy „Ez így nem felel meg a valóságnak”? így udvariasabb?... Tudod, Félix, ha itt valaki feledékeny, akkor az éppen Spenót. Mindig tőlünk kér kölcsön tollat. Azt mondja: „Jaj, elfelejtettem. Jaj, hol is hagytam? Kölcsönözd egy percre, míg beírom az órát...” Arról nem is beszélve, hogy néha elfelejti visszaadni... Méghogy én feledékeny!- Te, Misi! Ez a spenót netán... - tenném fel a kérdést, de nem hagyja, hogy befejezzem. - Igen, az oszti. O tanítja a környezetismeretet.- Miért hívjátok így? Nem tudjátok a rendes nevét? - Dehogynem! Varga Márta. Hát, azért hívjuk így, mert a spenót a kedvence. Gyakran ismételgeti, milyen egészséges, mennyi benne a vitamin. Együnk mi is sokat. Attól növünk nagyra. Néha úgy beszél velünk, mint a dedósokkal... Azonkívül a zöld a-kedvenc színe. Ha nincs is mindennap talpig zöldben, valami zöld mindig van rajta. A szeme is zöld, azt hiszem. Egy pillanatra elmerengek. Az én időmben nem volt divat külön elkeresztelni tanítóinkat. Ha jól emlékszem, egyetlen ember volt csupán, akit csúfhévvel illettünk, a 110 kilós mogorva-morcona nevelőnő: Tömör Gyönyör. Az ő tisztes polgári nevét egyikünk sem tudta. Érdeklődöm Misitől, van-e a suliban több, nevét vesztett, átkeresztelt pedagógus. - Hajjaj! Persze. - válaszolja. - Például: Fránya Tánya szlovákot tanít, Frici németet, Iksz matematikát, Zambezi földrajzot. Zambezirt kívül Missisipit is tanít földrajzot, de ő az angolos. Ja, és Dirr-Durr, a diri bácsi.- Te még csak negyedikes vagy, Misi. Nektek még nincs földrajz, német, angol. - Nincs, de azért ismerem őket. Petit, a bátyámat tanítják. Tovább faggatom Misit. Azt tudakolom, mi alapján keresztelnek el egy tanárt. Szeretem-nem szeretem alapon? Azt feleli: „Ez változó, de nem jellemző. A szlovákos tanító néni valódi neve például: Tána Franeková. Mi csak egy picit magyarosítottuk. A szlovák néhány gyereknek tényleg fránya nehéz, de a Tánya alapjában véve nem rossz. Jól magyaráz és igazságos. A németes és a matekos tanító bácsikról nem sokat tudok. Az igazgató bácsi azért Dirr-Durr, mert hirtelen természetű, hangos szavú. Hamar méregbe gurul és akkor szétcsap. Zambezi Petiéknél fölrajzot tanít. Szeretik. Missisipit pedig a múlt hónapban a mi osztályunk szerette meg, amikor Spenótot helyettesítette. Jó volt vele. Többször is megdicsért. Két egyest kaptam tőle. Nekem, úgy látszik, a földrajz lesz a kedvencem. Ha éppen nem kint vagyok a gyerekekkel, otthon a térképet bújom. Megkeresem, melyik ország melyik földrészen van, melyiknek mi a fővárosa, van-e tengere, van-e sok folyója. Kikeresem az ország zászlaját. Lerajzolom. Megjegyzem. Akarsz te is egy feladatot? - kérdi tőlem. Meg se várja a választ. Máris adja az instrukciót: - Gondolj az országok lobogóira és színeire! Ezt segítségnek szántam. Maga a feladat most jön. Állapítsd meg, melyik a kakukktojás: Magyarország, Olaszország, Mexikó, Szenegál, Tádzsikisztán, Madagaszkár. Holnap kikérdezlek! De most már futok, mert anya ellátja a bajomat. Különben nincs sok lecke holnapra... Készülődés a tavaszra... (Somogyi Tibor felvétele) Lőrincz János felvétele
