Új Szó, 2000. március (53. évfolyam, 50-76. szám)

2000-03-03 / 52. szám, péntek

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2000. MÁRCIUS 3. KOMMENTÁR Szibériai akcentus TÓTH MIHÁLY Megérdemelné ez a kormány, hogy „leckekönyvébe” társadalomlé­lektanból elégtelent íijanak be. Nemcsak azért, mert a kincstárból 30 millió koronát különített el NATO-propagandára. Főleg azért szogálna rá a rossz érdemjegyre, mert világgá is kürtölte, hogy mennyire nem ismeri a társadalom állapotát, a rossz állapot jobbra fordításának lehetőségét. Szinte látom a televíziós állomások és a napilapok reklámfőnökeit, ahogy (már bocsánat a képzavarért) he­gyezik a számológépet, számolgatva, mennyit kanyaríthatnak le az országosan jelentéktelen, végső soron azonban mégis figyelemre méltó összegből. Látom a szlovák kisembert, ahogy a propaganda­anyag láttán a tévékészüléket ki-, netán átkapcsolja, az újságot pe­dig továbblapozza. Az elmúlt évtizedben már többször tapasztal­hattuk a kampányok siralmas színvonalát. Vajon van-e rá esély, hogy ugyanazok a propagandisták, ugyanazokkal az eszközöldcel most csodát művelnek? Megtörténhet, hogy ha majd valóban lesz tétje a szavazásnak, különösebb propaganda nélkül is sokkal kedve­zőbb lesz a NATO-ra voksolók aránya, mint amit a felmérési ered­mények pillanatnyüag mutatnak. Az a körülmény, hogy a megkér­dezetteknek mindössze 38 százaléka válaszolt igennel a nyugati védelmi szervezethez való csatlakozásunkra, aligha azt jelzi, hogy az ember olyan viszonyokra áhít, amelyek Oroszországra jellemző­ek. Ilyen rosszul még nem állunk. Figyelemre méltó, hogy a kor­mánypártok szavazótáborai közül azokban a legkisebb a NATO-ra igent mondók aránya, amelyekben a legmagasabb a megszorító in­tézkedésekre ráfizetők hányada. Kivétel az MKP; a magyar tisztá­ban van azzal, hogy NATO-taggá válásunk esetén marginalizálódik a nacionalista kútmérgezés. Az SNS igenjeinek részaránya 18 szá­zalék. Ez sem meglepetés. Az azonban, hogy a HZDS rokonszenve- zőinek mindössze 17 százaléka helyesli a NATO-tagságot, azokat igazolja, akik mélységes gyanakvással tekintenek Meciar mozgal­mára. Elsősorban figyelmeztető kiáltásként kell értelmezni a társa­dalmilag leszakadt rétegek véleménynyilvánítását. Úgy hívják fel magukra a figyelmet, ahogy tudják. A kormány is úgy próbálja az elszegényedetteket meggyőzni, ahogy szellemi kapacitásából telik. Nem vette észre, milyen felháborodást keltett a pártok bőkezűbb állami finanszírozására tett javaslat. Most rátettek még egy lapáttal - 30 millió koronát. Pártállami állapotokat idéző szibériai akcen­tust vélek propagandistáink stílusában felfedezni. JEGYZET lentkeznek, hanem a kispénzű nyugdíjasok, gyermekes csalá­dok. Bár ritkán, de előfordul, hogy egyesek elvárásai vagy túl­zottak, vagy megpróbálnak visz- szaélni jóhiszeműségünkkel. Az utóbbi időben a szerkesztősé­gi postánkban sokasodnak a nem anyagi jellegű ségélykéré- sek: egyre többen magatehetet­len hozzátartozójuk intézeti el­helyezését várják el, sokan az or­vosok etikátlan viselkedésére hívják fel a figyelmünket. A baj csupán az, hogy általában nevük elhallgatását kérik. A minap is megdöbbentő levél érkezett Ke- let-Szlovákiából: egy kétség- beesett nagymama garázdálko­dó vejére panaszkodik, tiki bán­talmazza a lányát, unokáit, és pokollá teszi életüket. Hiába ér­zünk együtt a levélírókkal, lehe­tőségeink korlátozottak. Egyet tehetünk csupán: azt ajánljuk, hogy a panaszosok az illetékes szervektől követeljék a jogorvos­latot. A családját rettegésben tartó házastársat fel kell jelente­ni a rendőrségen, a beteg ellátá­sát elhanyagoló, vagy pénzt kö­vetelő orvosról beszélni kell az egészségügyi intézet vezetőjé­vel, esetleg a tisztiorvossal. Féle­lem és szégyenérzet nélkül, ön­magunk érdekében. Önmagunk, szeretteink védelmében. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Ilona - mellékletek- (58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Lapteijesztési osztály, laprendelés: 58238327,58238326 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft.- Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PrNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Somoija. Külföldi megrendelések: PrNS ES-vyvoz tlaée, Kosická 1, 813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12,1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem érzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@ujszo.com Korlátozott lehetőségek PÉTERFI SZONYA A bérből élők gyakran nehezen képesek úgy beosztani jövedel- meküket, hogy fedezni tudják szükségleteiket. Ha csupán egy felnőtt dolgozik, s látja el család­ját, a helyzetük jóval rosszabb. Persze, a legnehezebben a mun­kanélküliek élnek. Amíg lehet, sokan baráti, családi kölcsönök­kel pótolják a hiányt, ám amikor a források „kiapadnak” egyre többen az újságon keresztül kér­nek segítséget. Elsősorban gyer­mekeiről írnak, akiknek meleg ruha, cipő, esetleg egészségügyi segédeszköz, gyógyszer stb. kell. Számtalan esetben - miután meggyőződünk a levélíró élethelyezetével, s általában két­ségbeejtő nélkülözéssel szembe­sülünk - készségesen vállaljuk a közvetítő szerepét az adomány­kérő és adományozó között. Jól­eső érzés, hogy vannak embe­rek, akiknek önzetlensége nem ismer határt. Akik ugyan nem dúskálnak a javakban, mégis se­gíteni akarnak. Felhívásunkra többnyire nem a sikeres vállal­kozók (tisztelet a kivételnek) je­- Az előrehozott választást kezdeményező népszavazással az a célom, hogy az országot a járható útra vigyem. A- bolond is látja, az út, amin most haladunk, járhatatlan, a végén túlságosan összeszűkül. (Agócs Ernő karikatúrája) TALLÓZÓ PRAVDA A Mikulás Dzurinda vezette kor­mány miniszterei a napokban megkezdték a tavalyi év végén törvénytelenül felvett prémiu­mok visszafizetését, a hozzávető­leg százhúszezer koronát néhá- nyan egy összegben, mások rész­letekben törlesztik. A jutalmak visszafizetése azonban a volt Meciar-kabinet minisztereire is vonatkozik, de eddig még egyi­kük sem jelezte ebbéli szándékát. A korábbi években jóval nagyobb jutalmakat kaptak a miniszterek; például Vladimír Meciar minisz­terelnök-helyettesei 1997 végén négyszázötvenezer koronát kap­tak kézhez. A kormányhivatal ve­zetője közölte, ha az exminisz- terek nem kezdik meg önszántuk­ból az összeg törlesztését, az ügy bíróság elé kerül. Vladimír Me- ciart már 1996-ban figyelmeztet­te a Állami Számvevőszék elnöke, hogy az év végi prémiumok kifi­zetése ellenkezik a hatályos tör­vényekkel. Jack Straw brit belügyminiszter a lehető legalkalmatlanabb időpontra időzítette döntésének kihirdetését Alaposan begyakorolták Pinochet „Távozási Műveletét” Jack Straw brit belügymi­niszter tegnap úgy határo­zott, hogy a brit hatóságok nem adják ki Spanyolország­nak Augusto Pinochet volt chilei államfőt, mert rossz egészségi állapota miatt nem alkalmas bírósági tár­gyalásra. Pinochet a döntés után szabadon távozhatott Chilébe. MTI-PANORÁMA Pinochet 1973-ban döntötte meg véres puccsal Salvador Allende ál­lamfő kormányát, s a katonai junta vezetőjeként, 1974-től államfő­ként kíméletlenül leszámolt ellen­feleivel. A megkínzottak és eltűn­tek számát háromezerre becsülik. 1990-ben polgári politikusoknak adta át a hatalmat, de a hadsereg főparancsnokaként, majd 1998-tól örökös szenátorként mentességet élvez hazájában. 1998. október 16. - A brit rendőr­ség egy spanyol bíró által népirtás, terrorizmus és kínzás miatt kiadott nemzetközi körözés alapján egy londoni kórházban előzetes letar­tóztatásba helyezte a gerincműtét­je után lábadozó Pinochetet. 1998. október 28. - A londoni fel­ső bíróság ügy döntött, a 82 éves Pinochet, mint egykori államfő, mentességet élvez a felelősségre vonás alól olyan cselekedetek ese­tében, amelyet hivatalos minősé­gében követett el. 1998. november 25. - A legfel­sőbb bírói hatalmat gyakorló Lor­dok Háza bírái úgy döntöttek, Pi­nochet az emberiség ellen elköve­tett bűncselekmények esetén nem élvez mentességet a büntetőjogi felelősségre vonás alól egykori ál­lamfőként. 1998. december 9. - Jack Straw brit belügyminiszter felhatalma­zást adott Pinochet ügyében a ki­adatási eljárás folytatására. 1998. december 10. - Pinochet ügyvédei fellebbezést nyújtottak be a lordbírák döntése ellen, mert a bírák egyike elfogult volt. De­cember 17-én a lordbírák új meg­hallgatást rendeltek el, amely 1999. január 18-án kezdődött meg. 1999. március 24. - A Lordok Há­zának bírái 6:1 arányban úgy dön­töttek, Pinochet csak részleges büntetőjogi védettséget élvez és ügyében a spanyol kérés alapján megindítható a kiadatási eljárás, a vádpontok körét azonban leszűkí­tették. Jack Straw brit belügy­miniszter úgy döntött, nem adják ki Pinochetet. 1999. április 15. - Jack Straw brit belügyminiszter másodszor is úgy döntött, lefolytatják a kiadatási el­járást Pinochet ügyében. 1999. október 8. - Az illetékes londoni rendőrbíró határozata szerint Pinochet kiadható Spanyo­lországnak. 2000. január 5. - Pinochetet vizs­gálatnak vetette alá egy független orvosi bizottság, amely január 11- én úgy tájékoztatta Jack Straw bel­ügyminisztert, hogy Pinochet egészségileg alkalmatlan a perre. 2000. február 15. - A londoni fel­ső bíróság Belgium és hat emberi jogi csoport keresetére úgy dön­tött, a kormányzat köteles az érin­tett felek tudomására hozni a tá­bornok egészségügyi állapotáról készített orvosi jelentést. 2000. március 2. - Jack Straw brit belügyminiszter úgy döntött, nem adják ki Pinochetet. Brit sajtóértesülések szerint gon­dosan megtervezett, jól előkészí­tett „akció” volt Augusto Pinochet tábornok viharos gyorsaságú távo­zása Nagy-Britanniából. A kiadatá­si eljáráshoz közelálló ügyvédek a The Daüy Telegraph brit napilap­nak elmondták: a brit belügymi­niszter a lehető legalkalmatlanabb időpontra időzítette döntésének kihirdetését, hogy elejét vegye egy azonnali bírósági fellebbezésnek azelőtt, hogy a 84 éves tábornok elszállítanák Nagy-Britanniából. Jack Straw tegnap reggel 8 órakor hozta az érintettek tudomására határozatát. A Kínzások elleni nemzetközi konvenció alapján Straw köteles volt tájékoztatni a legfőbb ügyészt is arról, hogy a kínzás vádjával őrizetben lévő sze­mélyt mentesíti a kiadatás alól. A legfőbb ügyésznek ki kellett nyil­vánítania, hogy Augusto Pinochet rossz egészsége miatt alkalmatlan bírósági tárgyalásra Nagy-Britan- niában is, és hivatalosan fel kellett oldania az elrendelt háziőrizetet. E határozatok kézhezvétele után Augusto Pinochet és kísérete azon­nal távozhatott Nagy-Britanniá­ból. A kiadatását kereső feleknek legkorábban a 10 órakor nyitó fel­ső bíróságra lehetett volna hivata­losan előterjeszteni fellebbezésü­ket, igaz, elvileg lett volna lehető­ség arra, hogy otthonában, sürgős­séggel riasszák a felső bíróság va­lamelyik bíráját. Pinochet brit ügyvédje szintén a kíséretben volt, hogy kéznél legyen. A The Daüy Telegraph tudni véli, hogy a brit rendőrség alaposan el­próbálta az úgynevezett „Távozási Műveletet”. A brit katonai támasz­ponton várakozó chilei légierő re­pülőgépének személyzete, az orvo­sok és a nővérek is begyakorolták a tábornok gyors elszállítását Nagy- Britanniából. Pinochet egyik közeli barátja a brit lapnak felfedte: ,A tá­vozást úgy tervezték meg, mint egy katonai műveletet, hogy amilyen gyorsan csak lehet elvigyék Nagy- Britanniából a tábornokot.” Augusto Pinochet kíséretében volt felesége, Lucia és Carlos Molina tá­bornok, akik segítettek megszer­vezni a tábornok hazatérését. Michael Caplan, Pinochet brit ügy­védje szintén a kíséretben volt, hogy kéznél legyen, ha az utolsó pillanatban bárki jogilag megtá­madná a brit hatóságok döntését, és megpróbálná „a célegyenesben” megakadályozni a tábornok távo­zását. OLVASÓI LEVÉL Következetesebb lehetne az elnök A köztársasági elnöki tisztségért négy szóba jöhető jelölt indult. Vásáryová, Mjartan, Meciar és Schuster. A többi jelölt indulása eleve reménytelen volt. A válasz­tások második fordulójába Meciar és Schuster jutott. Schuster került ki győzetesen, a második forduló­ban én is Schusterre voksoltam. Én sem akartam, hogy Meciar le­gyen Szlovákia köztársasági elnö­ke. Azt gondoltam, hogy a két rossz közül a kisebbik rosszat vá­lasztom. Mint utóbb kiderült, a választópolgárok többsége ezen logika alapján választotta Szlová­kia köztársasági elnökévé Schustert. Azt a jelöltet, aki a bár­sonyos forradalom után talán utolsóként dobta el piros köny­vecskéjét, aki mint a Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja feszített minden pirosbetűs ünne­pen a dísztribünön és aki aktívan részt vett a párt rossz és még rosz- szabb döntéseiben. Azt az embert, aki kommunista múltjával arcpi­rulás nélkül kezet csókolt a pápá­nak. Szeretném tudni, mikor szí- nészkedett. Mert hogy egyszer biztosan, az kétségtelen. Vagy mint Schuster elvtárs, vagy mint Schuster úr. Lehetetlen, hogy mindkét esetben valódi énjét adja. S ezt feltétlenül Schuster úr is tu­datosítja. (Jó volna tudni, hogy ál­maiban melyik szerepét folytatja.) Az említett tényeket valamennyi választó valószínűleg mérlegelte. A döntő többség nem valaki mel­lett voksolt, hanem valaki ellen, így hát nem biztos, hogy a leg­eredményesebb egyúttal a leg­jobb is. Az elnöknek e tények tu­datában kellene folytatnia a min­dennapok politikáját és aktivitá­sait annak kellene alárendelnie, hogy utólag kiérdemelje választói bizalmát. Elfogadhatatlan, hogy az egyik mozgalom elnökével folytatott tárgyalásairól hírzárla­tot rendelt el. Választópolgárai­nak joga, hogy az elnök áttekint­hető politikáját minden alkalom­mal nyomon követhesse. Továbbá az is elfogadhatatlan, hogy egy le­hetséges népszavazás kérdéseit már az aláírások gyűjtése előtt jó­váhagyta. Választói nemtetszését váltja ki az is, hogy a köztársasági elnök a legerősebb ellenzéki moz­galom elnökének minden kíván­ságát fenntartás nélkül teljesíti. Erre elég ideje lesz majd akkor, ha egy esetleges előrehozott vá­lasztást megnyernek. (A jó Isten mentsen meg bennünket ettől.) A mostani kormány döntésével sem lehetünk minden alkalommal elé­gedettek. De időt kell adni, hogy a programjában vállaltakat telje­sítse. A választási időszak végén pedig el kell számoltatni. Ezen el­számolás alapján fog a választó- polgár új kormányt választani. Várjuk ki nyugodtan a választási időszak végét. És hagyjuk, hogy a kormánykoalíció nyugodtan kor­mányozza ezt a sokat próbált or­szágot. Sem időelótti választások­ra, sem az ezt előidéző népszava­zásra nincs szüksége a lakosság józan többségének. És az ezzel já­ró fölösleges kiadásokra (többszáz millió korona) még ke­vésbé. Ezt a pénzt okosabban és megfontoltabban is el lehetne költeni. Tomanovics Zoltán, Pozsony

Next

/
Oldalképek
Tartalom