Új Szó, 2000. március (53. évfolyam, 50-76. szám)
2000-03-24 / 70. szám, péntek
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2000. MÁRCIUS 24. KOMMENTÁR Hullaszagú HZDS JARÁBIK BALÁZS Európa állítólag két embertől fél. Ebben a vonatkozásban viszont Haider és Meciar nevét jobbára a szlovák sajtó szajkózza. A világmédiában már csak Haider neve bukkan fel, Meciar Szlovákiától nyugatra senkit sem érdekel. A Demokratikus Szlovákiáért Mozgalomnak minden esélye megvolt, hogy néppártként megpróbálja elfogadtatni magát otthon és külföldön egyaránt. Próbálkoztak párttá alakulással, modernizációval, s jó előre külföldi kampánnyal. Leporolták a titkos- szolgálatnál tanulóéveit lehúzó Rudolf Ziakot, és bevetették külföldön. Ziak az utolsó évben több időt töltött Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban, mint otthon, azt bizonygatva mindenhol: a mozgalmon belül eléggé erős az a szárny, amely immáron a vezér nélkül szeremé a jövő Szlovákiáját építem. Tkác, Keltosová, Krajci (!) és a többiek tudták: a szalonképességhez a vezért kell kirúgni. A mozgalom legutolsó kongresszusán azonban kiderült, a vezér nem vak, hogy ne vegye észre, mi zajlik. Mivel a „Meciar-nélküliek” totális vereséget szenvedtek, minden szlovák politikusok leghalhatadanabbja ismét elegendő hatalommal bír pártjában, s oda vezetheti, ahová való: a politikai szemétdombra. Ráadásul mindez úgy sikerült, hogy az ország szinte észre sem vette azt, hogy a HZDS-ben egyesek palotaforradalommal próbálkoznak - sikertelenül. Márpedig Meciarral a HZDS-Néppárt lassú haldoklásra van ítélve, Meciar beteges kicsinyességében ugyanis taktikai érzékét is elvesztem látszik. Nem vonult a háttérbe, mint Haider, az ő színpadéhsége üyesmit nem tűr. A mozgalom lassú haldoklása azonban Szlovákia szenvedését is meghosszabbítja, mivel mind az Európai Unió, mind a NATO eléggé világossá tette, a következő választásig szó sem lehet semmiféle integrációról. A vezérrel viszont nincs lehetőség a politikai paletta letisztázására. A HZDS szavazóinak és a szlovák politikai elitnek igazán feltűnhetne, hogy Meciar politikai hullaszaga már az egész pártot átitatja. A szerző a Columbia Egyetem (New York) ösztöndíjasa Ki lesz a nyerő? TÓTH MIHÁLY Egyszerű volt 1998 nyarán-őszén a később Dzurinda-koah'ció néven ismertté vált, meglehetősen bonyolult pártszövetség választási győzelmének képlete. Nem volt nehéz elbájolni a lakosság többségét a korrupció- és kliensrendszer-ellenesség jelszavával. Meciar évekkel ezelőtti több mint 80%-os népszerűsége a korrumpálódás és a klientelizmus miatt kopott meg. A vagyon és a hivatalok újrafelosztása során kiderült, hogy még az ígérgetésben leggádástalanabb politikus se tudja meggátolni az elhíresült alaszkai tétel, nevezetesen a „több az eszkimó, műit a fóka” demonstrálódását. A jóhiszeműek százezrei most, a KDH Siemens-botránya, az SDE Kosovan-ügye, a régi és az új közlekedési miniszter érdekeltségeinek tisztázatiansága láttán fölöttébb meg vannak lepődve azon, hogy minél inkább változott a kormányhatalom, annál kevésbé módosultak a praktikái. Rendszertani szempontból ugyanaz, ha X-mozgalom „helyzetbe hozza” funkcionáriusát, mondjuk, egy kohászati vállalat privatizálásánál, mint amikor Y-párt 24 órával kormányra kerülése után eléri kebelbelijének kinevezését valamelyik monopolhelyzetben levő állami vállalat élére. Sanda gyanú kezd az emberben motoszkálni, hogy csak a pártvezetők ügyességén, rábeszélőképességén és a választópolgár naivságán múlott, hogy nem Kosované, hanem Rezesé lett a vasmű. Sokan már nem is azon csodálkoznak, hogy a párttagsághoz igazodó országparcellázás és tisztségosztogatás Dzurindáéknál úgy folytatódik, ahogy Meciarék abbahagyták. Másfél évvel a választási győzelem után attól botrányos a kormánykoalíció pártvezetőinek magatartása, hogy pirulás nélkül a választók szemébe mosolyogják a tényt: nemcsak a miniszteri, az államtitkári és a többi főhivatalnoki pozíciót osztották el, hanem minden mást is arányosan felparcelláztak. 1998 őszén azért nyert a Dzurinda-koalíció, mert az urambátyámko- dó vagyon- és pozícióosztogatásnak az ellenkezőjét ígérte. Vajon ki nyeri a következő választásokat? Elméletileg könnyű a diadal kovácsolása: érezhetővé kell tenni az életszínvonal emelkedését és a munkanélküliség csökkenését. Ez két és fél év alatt megvalósíthatatlan. Győzelemre tehát csak az a politikai erő számíthat, amelynek vezetői a botrányok miatt kiábrándültakkal el tudják hitetni a maguk erkölcsi makulátlanságát. E szempontból a HZDS már leszerepelt. Még akkor is, ha a lakosság egyharmada Meciarra szavaz. Érthető, hogy a koalícióban mostanában sokasodnak a partnerek általi leleplezések. Az lesz a nyerő, akire a gyanúnak még csak az árnyéka se vetődik, és ez még ötletgazdagsággal is párosul. Az ötietesség eddig csak abban nyüvánul meg, hogy a pártok lekopintották a HZDS módszerét... Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Ilona - mellékletek - (58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztóségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Lapteijesztési osztály, laprendelés: 58238327,58238326 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA KFT.- Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PrNS, valamint aD.A. CZVEDLER KFT. - Somoija. Külföldi megrendelések: PrNS ES-vyvoz tlace, Kosická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@ujszo.com TALLÓZÓ PRAVDA Bohus Lenicky írásában a mesebeli tűzoltóbrigádhoz hasonlítja a jelenlegi szlovák kormányt, amely mindent elront. A tűz oltását még együtt kezdték el kezdeti sikerekkel, de mára oda jutottak, hogy a lángok helyett egymást lo- csolgatják. Mintha már elfeledkeztek volna arról, miért, minek köszönhetően tudtak kormányt alakítani. Még nincs nagyobb gond, mert sem az Észak-atlanti Szövetség, sem az Európai Unió nem emelte fel a hangját a belső viták ellen, de bármikor bekövetkezhet az a pillanat, amikor azt mondják, elég. De akkor már késő lesz, a tüzet nem fogják tudni eloltani a koalíciós pártok. A kormánykoalíciónak és az egyes politikusoknak végre észre kellene venniük, hogy ha nem egyeznek meg és nem fognak össze, Vladimír Meciar és a HZDS visszatérését alapozzák meg - írja a Pravda kommentátora. Egy évvel a légicsapások után is megoldatlan az albán és a szerb kérdés, egymás mellett élésről aligha lehet beszélni A NATO egy éve Koszovóban Koszovói 1999. júniusa óta Koszovói az ENSZ ideiglenes igazgatása alá helyezték és a NATO által irányított nemzetközi erőt vezényeltek területére. George Robertson NATO-főtitkár kijelentette, a békefenntartók mindaddig a térségben maradnak, amíg csak szükséges lesz rájuk. MTI-HÁTTÉR Az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1999. június 10-én elfogadott határozata elismeri Jugoszlávia szuverenitását Koszovó fölött és a tartomány számára jelentős autonómia létrehozását írja elő. A 10 877 négyzetkilométeres Koszovó lakosságát mintegy 2 millió főre becsülték az 1998 februárjában, a Belgrád és a Koszovói Felszabadító Hadsereg (UCK) között kialakult konfliktus előtt. Ebből 1,6 millió albán, több mint 200 ezer szerb, ezenkívül törökök, nem albán muzulmánok, romák és goránok (iszlám vallású szerbek) lakták. A NATO-bombázás kezdete után Belgrád tömegesen űzte el az albánokat, a menekültek száma csaknem egymillió főt ért el. Azt követően, hogy 1999. júniusában véget ért a háború, az albán menekültek visszatértek, viszont több mint 240 ezer szerb és más nem albán viszont elmenekült a tartományból az albánok erőszakos cselekményei és fenyegetései miatt. Koszovó a középkori szerb királyság székhelye volt. A szerbek veresége a rigómezei csatában 1389. június 28-án megnyitotta az utat a Balkán fölötti török uralom létrehozásához. Az 1974 évi jugoszláv alkotmánnyal autonóm tartomány lett, státusát 1989-ben Szlóbodan Milosevics, aki akkor Szerbia elnöke volt, felszámolta. 1991-ben az albánok kikiáltották a maguk „köztársaságát” és egy évvel később félig illegális népszavazást szerveztek a függetlenségről. A Belgrád által el nem ismert voksoláson az igen 99 százalékos többséget szerzett. 1992-ben az albánok „parlamentet” és Ibrahim Rugóvá személyében „köztársasági elnököt” választottak, ugyancsak fél-illegális módon. 1999. márciusában kudarcot vallottak azok a nemzetközi erőfeszítések, amelyek arra irányultak, hogy rákényszerítsék Milosevicset az albán lakosság elleni elnyomás megszüntetésére. A bombázások 11 hétig tartották és június 10-én értek véget, azt követően, hogy Belgrád elfogadta: kivonja erőit Koszovóból. A tartományba bevonult a KFOR, a közigazgatást az ENSZ missziója vette kezébe. Februárban Rugóvá bejelentette a „Koszovói Köztársaság” minden intézményének feloszlatását. Gazdaságilag Koszovó a volt Jugoszlávia legszegényebb része. Gazdag azonban ásványokban (ólom, cink, ezüst, króm, vas, nikkel) és energiahordozókban. A KFOR jelenleg 38 ezer embert állomásoz- tattak Koszovóban, 7-8 ezer főt Macedóniában, Albániában és Görögországban. Az UCK-t hivatalosan demilitarizálták tavaly szeptemberben, az ENSZ égisze alatt koszovói védelmi erővé (TMK) alakították át. Polgári feladatokat lát el, kijelölt létszáma 5 ezer fő. Egy évvel a NATO balkáni légiháborújának megindítása után a nyugati szövetség katonai bizottságának egykori elnöke inkább negatívan ítéli meg az intervenció hozadékát. A Der Tagesspiegel berlini lapnak nyilatkozva Klaus Naumann annyiban helyesnek minősítette a Jugoszlávia elleni katonai beavatkozást, hogy ezáltal lehetővé vált a Koszovóból elűzött lakosság hazatérése, s megelőzheA békefenntartók legalább öt évig Koszovóban maradnak. tő volt egy Nyugat-Európát elárasztó albán menekülthullám. Hibának tartja viszont, hogy „a NATO nem érte el elsődleges célját: a fegyveres harc elkerülését. Egy évvel a légicsapások után is megoldatlannak nevezi a nyugalmazott német tábornok az albán, illetve a szerb kérdést. „Nem tudom megmondani, sike- rül-e megvédeni a különböző népcsoportok együttélését. A multietnikai kísérlet annyit jelent, hogy sok éven át ott kell maradnunk Koszovóban, nagy türelmet tanúsítunk, és hatalmas összegeket ruházunk be.” Arra a kérdésre, vajon a boszniai és koszovói tapasztalatok fényében van-e értelme az ilyen kísérletnek, vagy pedig az 1945 után Közép-Európá- ban átéltekhez hasonlóan inkább szét kellene választani az egyes népeket, hogy azután maguktól tudjanak békésen közeledni egymáshoz, Naumann kijelentette: a Balkán és a II. vlágháború utáni Közép-Európa nem hasonlítható össze. „A közép-európai kitelepítést és elűzést egészen más feltételek mellett fogadták el az érintettek. Két nemzedék elteltével az emberek nem térnek már haza. Ezt a Balkánra átültetni azt jelentené, hogy elfogadjuk az etnikailag tiszta államokat. Nem hiszem, hogy ez minta lehetne. Ezért inkább fordítva kérdeznék: tudunk- e jobb modellt a Balkán számára annál, hogy türelmesen próbáljuk megvalósítani a többetnikumú kísérletet?” - mondta Klaus Naumann. Rudolf Scharpint német védelmi miniszter szerint egyelőre nem lehet megjósolni, meddig tart majd a nyugati katonai jelenlét Koszovóban. Úgy véli, még öt év is túlságosan rövid idő lenne. Napi 67 millió dollárjába került a háború a szövetségnek 1999. március 24-én, pontosan egy éve kezdte meg a NATO Jugoszlávia bombázását. 1999. június 3- án a jugoszláv vezetés bejelentette, hogy elfogadja a béketervet, azaz az etnikai tisztogatás és erőszak befejezését, a katonai erők kivonását, a nemzetközi biztonsági erő Koszovóba engedését, a menekültek visszatérésének lehetővé tételét és a Jugoszlávia területi egységét megőrző, de Koszovónak széles körű autonómiát biztosító politikai keretmegállapodás elfogadását. A hetvenhét napig tartó légi csapások alatt másfél millióan menekültek el Koszovóból, az anyagi kár elérte a 35 milliárd dollárt, a jugoszláv hadsereg több ezer embert vesztett. A NATO-nak napi 67 millió dollárjába került a háború. Június 10. Az ENSZ BT felhatalmazta a nemzetközi erőt, hogy „bármely szükséges eszközzel” szavatolja a koszovói albán menekültek hazatérését. A békefenntartásban 19 NÄTO- és 15 kívülálló ország vett részt. Augusztus 2. Az ENSZ szerint a KFOR-erők Koszovóba érkezése óta 178 ezer szerb és cigány hagyta el a tartományt. Augusztus 8. Kosovska Mitrovicában összetűzés robbant ki a francia katonák és az albán tüntetők között. Az etnikai megosztottság jelképévé vált városban ezután szinte naponta tüntettek mindkét nemzetiség képviselői. Október 11. Az EU mentesítette Koszovói a Jugoszláviát sújtó szankciók alól. (MTI) OLVASÓI LEVÉL Villanyszámla és atomszemét Azt hiszem, azoknak lesz igazuk, akik azt állítják, hogy az atomerőművekben előállított villanyáram rendkívül drága, s ezek az erőművek sohasem térítik meg a rájuk fordított beruházást és költségeket. Ezt látszik bizonyítani a kiégett fűtőelemek elszállítása körül kialakult huzavona. Gondoljunk csak bele, mibe kerülhettek ezek a fűtőelemek, mennyiért szállították őket ide, ha csupán az elszállításuk költségét nyolcmilliárd koronára taksálják. Nem arról van szó, hogy valaki ismét előnyös, semmivel meg nem szolgált bevételhez akarja juttatni a villamosipari lobbit, vagy a sokszor nem éppen tiszta ügyletei miatt hírbe hozott Devín Bankot? Mert ha nem, akkor az egész affér azt támasztja alá, hogy az atomerőművekben előállított villanyáram tiszta ráfizetés. Mindenesetre jó lenne, ha a Szlovák Villamos Művek nyilvánosságra hozná, mit mennyiért vesz, és milyen költséggel állítja elő a villamos energiát. Szóval, ha a mostanában elég gyakran emlegetett „transzparens” módon működne. Jogom van tudni, ha már az atomszemét elszállítását is velem, veled, vele akarják megfizettetni. Mert addig csak találgatjuk, hová folyik el a vállalat pénze, hiszen nem is olyan régen még nyereséges volt a jóval alacsonyabb fogyasztói díjszabás mellett. Nem kellene a körmére nézni a „menedzsmentnek”, hogy sáfárkodik a vagyonúnkkal, merthogy állami. Hová teszi azt a temérdek pénzt, amelyhez úgy jut hozzá, hogy lassan hét bőrt húz le - a kormány beleegyezésével - rólunk, fogyasztókról? Ezzel kapcsolatban engedtessék meg még egy észrevétel: szerintem a bősi szupererőmű sem téríti meg soha a reá fordított költséget, s még unokáink is nyöghetik majd, hogy megfizessék egy megalomániás - a kommunizmusban ragadt rá -, ún. vízügyi szakember beteges rögeszméjének káros következményeit. Palágyi Lajos, Dunaszerdahely Remélem, felismer bennünket a kalauz, ugye ti se vettetek jegyet. Rohadt drágák manapság. (TA SR-felvétel)
