Új Szó, 2000. március (53. évfolyam, 50-76. szám)
2000-03-22 / 68. szám, szerda
ÚJ SZÓ 2000. MÁRCIUS 22. Kultúra - új könyvek E Dörmögő, döccenő, szabálytalan ritmusait, belső hullámzásait hamar megszereti az oda bemerészkedő versélvező Krojer Angi bemutatkozó kötete szimpatikus versekkel Cifra szolga csak a vers A Mizser-bizser hatása biztos! Meglepő hangvételű költészet Mizser Attila költészete. Ka- jánkodó, nyelvfacsaró, szóharapó. Ami az igazán siker ezekben a költői praktikákban, hogy nem öncélúak, hanem a szöveg többsíkú értelmezésének lehetőségét nyitják meg az olvasó előtt. SZÁSZI ZOLTÁN Dörmögő, döccenő, szabálytalan ritmusait, belső hullámzásait hamar megszereti az oda bemerészkedő versélvező. Új ihletésű, teljesen szabályos, mondhatni mesteri szonettjei, frappáns ötletekkel teletűzdelve sokadik olvasás után is benne ringa- nak az emberben mint furcsa papír- hajó-hadsereg, amely elsüllyeszthe- teden. A szövegek egyedi költői világlátást, a megismerés és megfogalmazás személyes ihletését, az egyetemes költészetbe való olvasóbeavatást képesek nyújtani egy kajla tükörből kivetítve a valóst. (Na, Attilácskám, itt az elején jól megkaptad a nagy tudományost! Különben meg minden igaz, amit leírtam, és isten bizony komolyan is gondolom. Csakhogy ez így hab! Ez így a tudálékosságnak is lehetne valamilyen példája, még ha nem is akar az lenni. Te hab nélkül szereted! Az Amstelt, a kávét, a szerelmet, a világot. A valóst. Ha akarnád se tagadhatnád meg magad. ,A reggel nem mondhatott sokkal több újat.” Ez bizony az az érzés, amelyet oly gyakran megélünk mindannyian. Ami ugyanúgy fáj. Ami ugyanúgy kínoz, lehúz vagy égbe röpít gyönyörbe ejtve ringat, s ha akarja életre-halálra taszít. „Minek sírni, a hősnek lőttek” - látod, így megy ez. Csak azért a hősök ott sorakoznak az örök elíziumi mezőkön, hogy bármikor álmodba térve befejezzék hőstetteiket, amelyekre te is vársz, csak reményed lanyhult egy kissé. ízlelgetni, forgatni, böngészgetni verseidet - érdemes. Minden hab nélkül: rendesen feszegeted a világ létező kereteit, porolod a régi rongyszövegeket, hogy kiteríthesd őket lelked ebédlőjében, ahol halotti ebédet adsz ennek a vasárnapi népnek, feltálalva egy kis megélés- és meghalásélményt csak úgy „á la natúr”. Biztatni kell a kedvest. Nincs semmi baj. Hiába nedv és némi kedv. Csak egy kis gubanc van idebent. Simogat-e az északnyugatról betörő szél Sztregován a strandon? Nem hiszem, hogy mérgelődnöd kellene az EM-díjért. Még megkaphatod. Igaz, a nyugdíjjal is úgy van az ember, folyósíhatnák az első hatvan évre is. Huszonöt évednek teljesen jogos kiáltása hát: ide nekem a világot, de hab nélkül!) Mizser Attila első önálló kötete a Start-könyvek 8. darabjaként jelent meg az AB-ART gondozásában. Névjegykártyánál bizony sokkal nagyobb, bemutatkozásnak több mint ígéretes. Ez a fajta groteszk, a nyelvnek ilyen fajta rugalmas használata, a klaun szomorú vidámsága és nevettető sírása mint költői pozíció, először Bettes István kezdeti költészetében jelentkezett irodalmunkban. Mizser bemutatkozása, szándékosan hangsúlyozom - bemutatkozása, mert az olvasó méltán várja a folytatást, ugyanezeken az utakon kezd barangolni, ezeket a klaun- mosolyokat ízlelgeti. Z. Németh István értő kézzel és jó szívvel kiválogatta, szerkesztette az anyagot, javarészt a versek születésének időrendjét követve, ami a költői személyiségfejlődést a témákon, formákon, mondanivalókon belül pontos ívként meg is adja. (Igaz, ami igaz, sok mindent összehordok itt rólad, Attila. Személyiségfejlődésről, világképedről meg egyebeket is. Mind igaz. Csakhát az igazi költő, és te azok közül való vagy, nem igazán törődik az ilyenfajta „hablattyal”. Az igazi költő igazi kényszert érez megmutatni azt, hogy egyik pülanatban sárkányölő hős, másik pillanatban remegő térdű, vizsgázni induló diák, vagy hősszerelmes egy szál gatyában a téli balkonon, vagy éppen magát százévesnek érző vénember, ki öt ko- nyaknyi attribútummal vésődik az emlékezetbe. Pillanatok alatt átváltozol kicsi gyermekké, hogy felhőt bodoríts városod fölé. A végzet nem hiába áld s ver tehetséggel. Valamit már akar tőled. S ahogy Z. Németh mondaná, veled a vátesz jó lóra tesz.) El kell mondanunk erről a kötetről, hogy kivitelezése is felettéb tetszetős az adott lehetőségeken belül. A grafikák hangulatvilága szervesen kapcsolódik a szövegek, versek lényegéhez, elhelyezésük egy- egy ciklus elején szerkesztői telitalálat. Ferdics Béla kompozíciós készsége és az a felülmúlhatadan adottsága, mellyel kuszáknak tűnő vonalakból világot, embert, arcot teremt, ebben a kötetben erősít és erősödik a versekre hatva, és megfürödve a versek visszahatásában. Aki hab nélkül szereti, szerezze meg. A Mizser-bizser hatása biztos! Gondolatok Esterházy Péter Egy nő című műve, a '90-es évek egyik legsikeresebb magyar könyve kapcsán Kilencvenhét fejezetben: függés a nőtől NÉMETH ZOLTÁN Esterházy Péter áprilisban lesz ötvenéves. Miközben elgondolkodhatunk azon, mennyire értelmes életrajzi megállókhoz komi egy-egy életmű megítélését, valójában kapóra is jöhet minden olyan esemény, amely kapcsán az irodalomról hangozhat el valami. A közelgő jubileum alkalmából tehát felvállalható, hogy elgondolkodjunk a kilencvenes évek egyik legsikeresebb magyar könyve kapcsán. Az Egy nőről van szó, amelynek most jelent meg hatodik kiadása, a Magvetőnél. Különös, érdekes próza az Egy nő, műfaji besorolása csak a probléma egyik oldalát jelenti. Regénynek semmi esetre sem nevezhető, hiszen a szereplői esetlegesek, nem alakítanak ki olyan átlátható rendszert, amelyben a szereplők hierarchikus viszonyba léphetnének egymással. Novellák gyűjteményének sem nevezhetjük az Egy nőt, hiszen a 97 „fejezet” mégiscsak összefügg egymással, ha másként nem is, akkor úgy, hogy mindben a nő tematizálódik, s mindegyik fejezet ugyanazzal a mondattal kezdődik: „Van egy nő.” Mi hát akkor az Egy nő? Olyan próza, amely minduntalan kicsúszik a klasszikus műfaji keretek közül, de azért nem lesz az elvont szövegszerűség foglya sem, hiszen szereti és felhasználja a történetet és az anekdotát is saját céljaira. Próza, amely a monologikus beszédmódot variálja, s amelyről Palkó Gábor Tiszatájbeli kritikájában azt állítja, hogy „a személyesség, az önéletrajziság, a nagy elbeszélői kompetencia jelenségeinek körében értelmeződik”. Valóban: a szöveg a férfi hangját imitálja, olyan férfihangot, amely szüntelen a nőiség közelében tartózkodik, amely a nővel való viszonyrendszer alapján formálja meg önmagát. Ez a függés a nőtől azt eredményezi, hogy végül is teljesen összekeveredik, kiről is szól az Egy nő, mi a szöveg nézőpontja: arról a férfiról, aki csak a nőre képes irányítani gondolatait, vagy arról a nőről, aki meghatározza a róla beszélő férfi hangját, esetleg arról a férfiról, aki a női nézőpontot igyekszik magáévá tenni, vagy esedeg arról a nőről, aki elér- heteüen a férfi szerepébe zárt beszélő számára. Ez az eldönthetet- lenség, a szövegben megszólaló szubjektum nemi szerepeinek és nézőpontjának eldönthetedensége i- gen termékennyé teheti az Egy nő kapcsán fellépő értelmezéseket. Van persze ellenvélemény is az Egy nő kapcsán. Kulcsár Szabó Ernő a Kalligramnál kiadott monográfiájában arról ír, hogy az „erotika nyelve helyett inkább a nőiség tematizá- lása kerekedik felül a könyvben”, s így a szöveg nem a nyelvteremtésre, az esztétikai hatás lehetőségeire irányítja a figyelmet, hanem „a nőkről való tudás kérdéseit állítja előtérbe”. Kulcsár Szabó szerint az Egy nő olyan kérdéseket tesz fel, amelyek főként a nőre, s nem az irodalomra vonatkoznak, olyan kérdéseket, amelyek a laikus olvasó távlatában egyesülnek. Ezért is lehetett az Egy nőnek olyan átütő az olvasói sikere. Irodalmon kívüli kérdésekre adott, s ráadásul nem is radikális válaszként olvassák, s ez nem az olvasó hibája. Persze Kulcsár Szabó Ernővel is könnyű vitába szállni. Hiszen nem éppen ő jelöl ki az irodalmiság számára olyan szűk határokat, amelyekben mozogva minden kívülről érkező kérdés és válasz irodalmiat- lanként tételeződik föl? Nem arról van-e inkább szó, hogy ez az elvont irodalmiság nem képes az Egy nő olvasójaként fellépni? Hogy az Egy nő termékenyebb olvasási lehetőségeit valósíthatná meg mondjuk a de- konstrukció (hiszen az Egy nőben a nemi szerepek dekonstrukciója is folyik) vagy a feminista kritika (a női tapasztalatra és nézőpontra adott válaszként)? Szerencsére az irodalom sokszínűségét és értelmezhetőségét a vitára alkalmas művek képesek leginkább kiváltani. Ha mást nem is, akkor ezt a képességet Esterházy Péter Egy nőjétől sem lehet elvitatni. Ezért nevezhetjük az Egy nőt inspirativ szövegnek, még ha túlzónak is érezzük Nádas Péter fülszövegét, hogy „Esterházy regényével a magyar irodalom egy nagy könyvvel lett gazdagabb, és végre nagykorú”. JUHÁSZ KATALIN Az egyik szemem nevet, a másik kritikusan szemlél. E népmesékben sem szokványos, orvosilag pedig valóban megmagyarázhatatlan állapotot egy új verseskötet megjelenése váltotta ki nálam, Krojer Angi Félig nyitott ablak mögött című könyve. Először jött, mint mindig, a könyv puszta létezése feletti öröm. Krojer Angi egyike a Kapufa a Parnasszusra című antológia sok hallgatag fiataljának, akik egyszeri felvillanás után alig pislákoltak. Ez a főként az Ifi magazinnak, a Madáchnak és Bettes Istvánnak köszönhető válogatás sok félig sikerült művet is tartalmaz ugyan, ám néhány telitalálat is akad benne, kordoku- mentum-értéke pedig vitathatatlan. Valószínűleg ez az antológia adott lökést mai főszereplőnknek is. A vékony könyvecske a félig- meddig családi vállalkozásként működő losonci Plectrum Kiadó gondozásában látott napvilágot, amely kiadócska évek óta sikeresen dacol a földrajzi helyzete által nem éppen a figyelem központjában leiedzés hátrányaival. Tudtommal Közép- és Kelet-Szlovákia egyetlen szépirodalommal foglalkozó könyvkiadójáról van szó, kalapot le tehát, és nézzük magát a terméket. Itt-ott becsúszik egy-két közhely („meg kell a szívnek szakadni”) és képzavargyanús kifejezés („szőnyegbe csavart szerelmedet szélként használtad”), nem százszázalékos tehát az élmény, ám az önkifejezés vágya szimpatikussá teszi a fiatal alkotó verseit. Krónikása ő egy világnak, eddigi élettapasztalatai nem támadó hangú kritizálásra, inkább higgadt konstatálásra késztetik. A kötet legsikerültebb darabjaiban az optimista életigenlés átsüt a lehangoló miliőn, a „művet” egy idő után nem lehet elválasztani az alkotó személyétől, érezhetően személyes indíttatású, megélt dolgokról ír. A kevés szóval sokat sejtetés igyekezete ugyan néhol rejtvényszerűvé teszi a mondanivalót, magyarul az olvasó arra gondol, amire akar, ám másutt épp ennek ellenkezőjével, a „szájbarágós” módszerével találkozhatunk, ez azonban nem zavaró, hiszen, mint tudjuk, „a vers csak cifra szolga”. SorA „művet” egy idő után nem lehet elválasztani az alkotó személyétől. j áznak a két ember kapcsolatáról szóló, a szerelem erejét bizonygató versek, a belső és külső történések összemosódnak, a költő gyakran ott hallgat el, ahol az olvasó belelendül a műélvezetbe, izgalmas játékká téve a befogadást. Sok versben akadnak felejthetetlen sorok („Simogatások virágos függönyét / Egy lehelettel átszínezni”), az erős és erőtlenebb darabok egymásutánja, a színvonalbeli ingadozás pedig azzal magyarázható, hogy ilyen vékonyka kötetből nem lehetett többet kirostálni. A borító nem érdemel szót, ami valószínűsíthetően a szűkös anyagi lehetőségeknek tudható be. Ez tehát Krojer Angi bemutatkozása. Kíváncsian várjuk a folytatást. Valóságunkról jobbat, igazabbat szeretne írni Kapcsolatok vizsgálata VÖRÖS PÉTER A Nagyfödémesen élő Száraz Pál első novelláskötetével olvasmányos kisprózát kap az olvasó. Ez a huszonnégy írást tartalmazó gyűjtemény a Gyurcsó István Alapítvány gondozásában jelent meg Kilométerkő címmel, jelezvén egy félbetört vagy (most) nem látható, ám mindenképpen folytatható pályaív pillanatnyi állapotát. Száraz Pál - három ciklusra tagolt (Kilométerkő, A torony, A pók) könyvének írásaiban - legfontosabb feladatának „az emberek közti kapcsolatok vizsgálatát” tartja. Száraz Pál úgy ír realista prózát, hogy közben az élmény természetét próbálja megrajzolni. Ám opusaiból hiányzik a tárgyiasított élmény valóságelemző megjelenítése. A jól megszerkesztett kötetben régebbi és újabb írások - elbeszélések, történetek, tárcanovellák, elmélkedések és egyéb szövegek - úgy váltogatják egymást, hogy közben a szerző egyetlen mondat erejéig sem tér el a klasszikus kispróza íratlan követelményeitől. Egyetlen írásában sem tesz kísérleHiányzik a tárgyiasított élmény valóságelemző megjelenítése. tét a formai, stílusbeli és nyelvi megújulásra/újításra. S ez talán nem baj. Mert a posztmodembe is bele lehet pusztulni, a minimaliz- mustól meg kiszáradhat a torok. A kritikus meg rájön, hogy nem csak az irányzatok, nemzedékek, csoportosulások és műhelyek kiemelten kezelt alkotóit keíl figyelnie, hanem a magányos, saját útjaikat járó írók értékteremtő műveit is. Számomra egyaránt fontos és izgalmas a kötet címe: Kilométerkő. Megállásra, összegzésre, akár valaminek a folytatására is ösztönözhet. Bizonyára Száraz Pál jól tudja, hogy most valami mögött és valami előtt áll. Száraz Pál novellái azt mutatják, hogy neki „az élmény és a gondoSZÁRAZ PÁL KILOMÉTERKŐ NOVELLÁK lat, a szuverén valóság, valamint a karakteres eszmeiség művé ötvözése” (Kis Pintér Imre) csak ritkábban sikerült. Kötetének két legjobb írása, A torony és A pók, már valódi és figyelemre méltó írói erényekkel mutatja be azt a világot, melyet a szerző maga is lázasan monitoroz. A könyv legizgalmasabb mondata éppen A pók című novellából való. íme: „Egyetlen nagyítóüveggel fel lehet borítani a vüág rendjét.” Az imént említett két opus, valamint az egzotikus tájba elhelyezett, Páskándi Gézát is eszünkbe juttató Szárda című remek kis történet so- katmondóan sejtetheti azt a, szerzőnk számára ma még talán be nem határolható utat, melynek motívumai - kulcsszóként - a könyv jó néhány írásában is felbukkannak. Ám kérdés lehet az is, hogy így, ezen az írói színvonalon folytatható-e, egyáltalán elégséges lehet-e ez az előrelépéshez. Mert Száraz Pál novelláiban jóval több van, mint amit kihoz belőlük. A szerző mindenképpen helyet kér magának, helyet a Kilométerkő című novelláskötetének, melynek hátoldalán ekként fogalmazza meg egymondatos ars poeticáját: „Valóságunkról jobbat, igazabbat szeretnék írni.” S mindez akár a posztapokalipszis előszele is lehet.