Új Szó, 2000. március (53. évfolyam, 50-76. szám)

2000-03-21 / 67. szám, kedd

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. MÁRCIUS 21. KOMMENTÁR Se vele, se nélküle VRABEC MÁRIA Hát elkezdődött a HZDS történetének új fejezete, ami a nagyszomba­ti közgyűlés szónokai szerint minőségi változást, a külföldnek szánt egyértelmű üzenetet és megkérdőjelezhetetlen euroadanti orientáci­ót jelent. Vagyis semmi újat, mert a deklarációk szintjén eddig sem hirdetett mást a mozgalom, arra pedig, hogy elhiggyük, ezentúl a gyakorlatban is ehhez tartja magát, most sincs semmi okunk. Még an­nak ellenére sem, hogy Meciar bocsánatkéréssel kezdte a one man show-t - gondolta, ha a pápa egy ilyen gesztussal vüágszerte osztat­lan elismerést szerez, neki se árthat. A HZDS rajongóinak biztos a sze­mük is könnybe lábadt a lélek ily nagysága láttán, de kérdés, hogy Robert Remiás édesanyja, az ifjabb Kovác vagy a „becsületes szlovák vállalkozók” gazdálkodása miatt az utcára kerültek megelégednek-e ennyivel. Pláne, hogy a bocsánatkérést rögtön az előrehozott válasz­tások víziójának ecsetelése követte, amihez Meciar szerint most már talán referendumra se lesz szükség, mert „a transzformációval meg­alapozták a kormány széthullását”. Vagyis: innen kezdve rohamosan növekszik a néppárt koalíciós potenciálja, a kormánypártok meg nem nevezett csoporljai egymással vetekedve igyekeznek felvenni vele a kapcsolatot - s ha mégsem, akkor még mindig ott van a bespájzolt 600 ezer aláírás, jöhet a referendum, majd a „közjó pártjának” negye­dik kormányzati ciklusa. Ami az újonnan megválasztott alelnökök személyét tekintve a privatizációs hibák és külpolitikai tévedések be­ismerése ellenére sem különbözne egy jottányit sem az 1998 előtti gyakorlattól. Mert ugyan mi lehet az a csoda, Meciar meggyőződésén kívül, ami Maxont egy csapásra jobboldali közgazdásszá, Kálmánt szociális reformátorrá, az első kötetes Kramplovát pedig külügyi szak­értővé alakította át? A legnagyobb talány még a küldöttek számára is az alig 24 éves Jozef Bozik felfedezése volt - úgy tűnik, nem hallgat­ják a Hviezda FM rádióban Meciar társadalomértékelő kommentárja- it, ahol már többször is elismeréssel szólt a „különösen tehetséges és elkötelezett” ifjúról. Kiderül, sikerül-e elérnie, hogy a tükör ne azt mutassa, aki beletekint, mert nem kevesebbet várnak tőle, mint a HZDS médiában prezentált arculatának megszépítését. Egy biztos, a néppárt legfőbb védjegye, a vezér, továbbra is szent és sérthetetlen, és a következő választási kampány plakátjain is látjuk még ezt az ar­cot. A mérföldkövet jelentő transzformációs kongresszus egy lépéssel sem jutott előbbre a jól ismert alaptézistől: Meciar nélkül nincs HZDS, vele viszont csakis úgy lehet, ahogy ő akarja. Hol a béke alapj a? PÁKOZDI GERTRÚD Pénteken végre megszületett a kormány, a munkáltatók és a munka- vállalók általános egyezménye. Véget ért a szakszervezeti konföderá­ció által még novemberben meghirdetett sztrájkkészültség is. A visz- szavonulásra trombitálást a szakszervezeti csúcsvezetés azzal indo­kolja, hogy a szociális béke feltételeként általuk megszabott húsz pont mindegyikében sikerült megállapodásra jutniuk a kormánnyal, ületve a munkáltatókkal. Az ágazati szakszervezetek azonban to­vábbra is bármikor meghirdethetik a munkabeszüntetést, ha vala­mely kérdésben nem tudnak dűlőre jutni a munkaadókkal. Látszólag tehát semmi akadálya, hogy a kormány immár nyugodtabb körülmé­nyek között folytathassa a gazdaság stabilizálását, illetve megteremti se a hőn áhított gazdasági élénkülés bázisát, a modernizációt. Az ál­talános egyezmény aláírásával ugyanis a másik két partner is szente­sítette a kormány ebbéli szándékát. A kormány pedig nem keveseb­bet vállalt, mint pl. a munkanélküliség ez évi 3%-os csökkentését, a reálbérek növekedésének szavatolását stb. De még nyitott kérdés, mi­ként akarja mindezt megvalósítani. Két hét múlva talán többet tu­dunk, Ivan Miklós gazdasági miniszter ennyi időt kapott a teendők konkretizálására. Igaz, néhány héttel ezelőtt a kabinet hadat üzent a már-már kezelhetetlen munkanélküliségnek, de az általános egyez­ménnyel együtt mindaddig az a program is papírízű marad, amíg megfelelő törvények elfogadásával nem gyorsul fel egyrészt a gazda­ság stabilizálódásának folyamata, másrészt pedig a gazdasági élénkü­lés. Magyarán: amíg a vállalkozókat óriási járulék- és adóterhek nyomják (fejlesztésre nem marad pénzük), amíg tőkehiány miatt nem teremtődnek új munkahelyek, amíg nem korszerűsödik az ipari termelés, a külföldi tőke idecsalogatásában döntő jelentőségű infrast­ruktúra stb., addig az általános egyezmény aláírása valójában csak aláíróit nyugtatja meg. A munkavállalók százezreit aligha - dolgozza­nak magántulajdonú vagy állami vállalatnál. Számukra marad a több mint 10%-os infláció, marad a munkahely elveszítésétől való félelem. Persze, azért már az is valami, hogy az érdekegyeztető partnerek leg­alább néven nevezik a mindannyiunkat nyomasztó kérdéseket. Or­szágosan tehát megköttetett a béke. Most már „csak” az alapját kell lebetonozni. Ott, ahol az értékteremtés folyik... Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Ilona - mellékletek - (58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, 53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Lapteijesztési osztály, laprendelés: 58238327, 58238326 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA KFT.- Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PrNS, valamint a D. A. CZVEDLER KFT. - Somoija. Külföldi megrendelések: PrNS ES-vyvoz tlace, KoSická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@ujszo.com Nem megmondtam, hogy az összes küldött egyszerre emelje fel azt a rohadt szavazólapot! (TA SR/EPA-felvétel) Mivel magyarországi felsőfo­kú tanulmányaim ideje alatt a magyar állam adófizető pol­gárainak kenyerét eszem, ezért megfogadom, hogy egyetemi éveim alatt nem ké­rek letelepedési engedélyt Magyarországon. Valahogy így hangozhatott az a nyilat­kozat, amelyet a közelmúlt­ban aláírattak az anyaország­ban tanuló „határon túli ma­gyar fiatalokkal”. KMOTRIK PÉTER A dokumentum kapcsán számos an­két, interjú, jegyzet és elemzés látott napvilágot. A- „nem kötelezően vá­lasztható” (ha nem írod alá, nem kapsz ösztöndíjat!) nyilatkozat megfogalmazói azzal indokolják lé­pésüket, hogy ezzel talán megállít­ható az agyelszívás a határon túli magyar lakosság köréből. Tehát, ha visszaebrudalják a határon túli fél­diktatúrákból érkezett, anyaország­ban kiművelt összes fiatalt „hazájá­ba”, akkor ez az értelmiség majd ott­hon sokasodni fog, és idővel bekö­vetkezik a nagy határon túli magyar Kánaán. Más ellenzők viszont azzal érvel­nek, hogy egyrészt ma már Magya­rországon is elkezdődött a népesség számának csökkenése (miért a hongkongiakkal kell gyarapítani az anyaország lakosságának számát?), másrészt pedig felteszüt a kérdést: nem mindegy, hogy hol magyar a magyar, ha a nemzetét gazdagítja? Ezt a kérdést a Felvidéken főleg a Nyugat-Szlovákiában lakó magya­rok emlegetik a leggyakrabban. S az egy tömbben élő magyarok szem­pontjából talán (?!) tényleg igaz: mindegy, hogy egy frissen végzett magyar szociológussal, néprajzku­tatóval, jogásszal, történésszel, épí­tésszel, urbanistával, ökológussal, mezőgazdasági vagy közigazgatási szakemberrel, pappal és pedagó­gussal több van-e vagy kevesebb a Csallóközben. Ezzel szemben azo­kon a vidékeken, ahol ma már szór­ványokban élnek a magyarok, ott egyáltalán nem. Vannak ugyanis közép- és kelet-szlovákiai járások, ahol harminc-negyvenre tehető azoknak az értelmiségi magyarok­nak a száma, akik a vidék kulturális életét szervezik - s ha valamelyik fa­luban „kiesik”, megbetegszik, elköl­tözik vagy meghal egy közülük, ak­kor megeshet, hogy abban a község­ben már soha többé nem emlékez­nek meg március 15-én a magyar szabadságharcról, mert nem lesz, aki megszervezze az ünnepséget. Ezeken a vidékeken olyan is meg­történik, hogy szakemberhiány mi­Vannak járások, ahol 30- 40 főre tehető a magyar kultúrát szervezők száma. att, kényszerűségből, a Magyar Koa­líció Pártja egy szlovák iskolát járt és gyermekeit szintén szlovákul tanít­tató értelmiségit juttat a járási szin­tű államigazgatás élére. Sőt, az is megesik, hogy a magyarok jobb hí­ján egy a szlovák és a magyar nyel­vet egyaránt csapnivalóan beszélő, középiskolát végzett polgárt juttat­nak egy város önkormányzatának vezető tisztségébe. Ezeken a vidéke­ken, ületve viszonyok közepette, egyáltalán nem mindegy, hogy visszajön-e Magyarországról a diák, miután teletömték a kobakját min­denféle tudományokkal. De az sem mindegy, hogy miként kí­vánja elérni mindezt az anyaország. Bizonyos, hogy a fent említett nyi­latkozatok kikényszerítésével nem fog célhoz érni. A szórványmagyar­ság megerősítésének tényleg hatha­tós eszköze lehetne a magyarorszá­gi ösztöndíj-támogatás, de nem így. Ehhez meg kellene mutatkoznia a nemrég megújult Szlovákiai Ösz­töndíjtanács döntéseiben a regionalizmus elvének. Jó lenne, ha a tanács az ösztöndíjpályázatok ki­írása előtt felmérné az egyes régiók­ban jelentkező igényeket - ebben példáid segítségére lehetnének a Rákóczi Szövetség városi célalapjai, s legalább részben ez szerint állapí­tanák meg járásonként az odaítél­hető ösztöndíjak számát és a támo­gatott tanulmányi irányzatokat. így az egyes járások fiataljaira valóban ösztönzőleg hatna a tanulásban, ha tudnák, hogy a legjobbak közülük bizonyosan ösztöndíjban részesül­hetnek, valamint azt is éreznék, hogy az ösztöndíj a helyi közösség támogatásának is köszönhető, s ez a közösség visszavárja egy olyan dip­lomával, amelyre bizonyosan szük­ség van otthon. Azokat az ösztöndí­jasokat pedig, akiknek szívük vagy eszük mégis az anyaországban való letelepedést diktálja, ultimátumsze­rű nyüatkozatok vagy szemrehá­nyások helyett inkább kéréssel kel­lene megcéloznunk, hogy ha ott ma­radnak, s a sorsukjóra fordul, támo­gassák tanáccsal, befolyással vagy anyagüag az utánuk jövő földieket. Az anyagi segítség egyik formája az lehetne, ha például a jövedelem- adójuk civü szféra támogatására szánható egy százalékát célirányo­san a Felvidéken szétosztandó ösz­töndíjak növelésére fordítanák. Ezeket a kéréseket egyébként nem­csak a Magyarországon letelepedett „szórványmagyaroknak” keüene gyakrabban elismételgetni, hanem a Közép- és Kelet-Szlovákiából Nyu­gat-Szlovákiába átköltözőknek is... TALLÓZÓ .^PÁFRONTADNES Vladimír Meciar visszatérése Szlo­vákia élére politikai katasztrófát je­lentene az ország számára - véli a prágai liberális lap. Az újság szerint ez nemcsak Szlovákia demokratikus fejlődését sodorná ismét veszélybe, hanem sok évvel elhalasztaná Szlo­vákia csatlakozását a NATO-hoz és az EU-hoz. Mindez annak eüenére is bekövetkezne, hogy Meciar a kong­resszuson támogatta a NATO-, illet­ve az EU-tagságot, és az immár párt­tá alakult mozgalma nevében egy­fajta bocsánatkérést is jelzett, A lap emlékeztet rá: Meciar kormányfő­ként eltűrte a demokratikus normák és a törvények megsértését, lehető­vé tette a kulcsfontosságú szlovákiai váüalatok igazságtalan magánosítá­sát, a politikai és a gazdasági szféra megengedhetetlen összefonódását. „Normális, demokratikus államok­ban ez elegendő lenne a politikából való egyszer s mindenkori távozás­ra, sőt netán arra is, hogy az illető hosszabb időt töltsön rács mögött” - írta a kommentár, majd így folytat­ta: Meciamak nem lehet hinni: már a múltban is bebizonyította, hogy saját érdekeit Szlovákia érdekei fölé helyezi. Amikor például arról kellett dönteni, hogy betartja-e a demokra­tikus játékszabályokat, s ezzel fenn­tartja Szlovákia esélyeit egy közeli NATO-, ületve EU-csatlakozásra, vagy törvénytelen, ületve félig tör­vényes eszközökkel megerősíti saját hatalmát, nem habozott, s ez utób­bit választotta. Szlovákia ennek kö­vetkeztében kiesett a NATO-hoz csatlakozó országok első köréből, s gyakorlatilag kizárták az EU-bővítés első köréből is. Meciar, aki az ellen­feleivel folytatott politikai harcban hajlandó volt eltűrni az emberrablá­sokat és a gyilkosságokat is, a Nyu­gat számára teljesen elfogadhatat­lan személlyé vált, akinek már senki sem hisz. Es jól teszi. Meciar a hét végi kongresszuson megpróbált új­nak, demokratikusnak, nyugatba­rátnak mutatkozni. Senki, nem merte azt kiáltani, hogy „a király meztelen!” Pedig jól tudják: elfo­gadhatatlan ő mind Európa, mind Szlovákia demokratikus fejlődése szempontjából. Az üyen politikusok csak egy dolgot érdemelnek: élet­fogytig tartó politikai magánzárkát - szögezi le a cseh lap. PRÁCA Az utóbbi időben érezhetően növek­szik a feszültség a Szlovák Televízió vezetése és a televíziós tanács kö­zött. A testület elégedetlen a veze­tésnek az intézmény átalakítása ér­dekében tett lépéseivel. A tagok sze­rint ugyanis az SZTV idei költségve­tése nem fedezi tervezett kiadásait, így akadályozza feladatának teljesí­tésében. A tagok felszólították Mi­lan Materák vezérigazgatót, terjesz- szen elő egy olyan reális költségve­tésijavaslatot, amely megfelelő hát­teret biztosít a televíziónak. Az SZTV tanácsának két tagja, Miros­lav Luther és Július Gembicky kez­deményezték, hogy a testület márci­us 27-i ülésén szavazzanak a vezér- igazgató, Milan Materák leváltásá­ról. A két taggal kapcsolatban azon­ban felmerült, hogy esetükben ér­dekütközés áll fenn. Gembicky az EDOM.SK internetes társaság tagja, amely előnyös reklámszerződést kötött az SZTV-vel. Egyesek össze­függést lámák a két dolog közt. OLVASÓ! LEVELEK Hamis próféták Kramplová volt nagykövet asz- szony újabb ambíciói kapcsán ju­tott eszembe a másik nagykövet asszony, Garajová, aki járásunk (az Érsekújvári) nemzetiségeit összeugrasztotta. Merem állítani, ha ő nem hangoskodik itt, főleg Surányban, a mi járásunk lehetne a példa a békés együttélésre. Nem részletezem az iskolaügy belügye- ibe való beavatkozást, Bencíková rágalmait. Ők valószínűleg most is aktívan tevékenykednek és gyűjtüt az aláírásokat az előrehozott vá­lasztásokra. Például Párkány is a fekete, elegáns autóból kiszálló fi­atalemberek jó pár autogramot összegyűjtöttek. Azzal ösztönöz­ték az aláírókat, hogy a cigányok ellen fognak fellépni. Ilyen-olyan hamis próféták járják a déli régió­kat. Kitippelik a szerényebb (vé­dekezni nem tudó) egyéneket, akik közül sajnos, többen a nevü­ket adják az aláírásgyűjtéshez. Alaposan oda kellene figyelni rá­juk, az aláírásokat pedig tüzete­sen megvizsgálni. Hajtman Kornélia, Nána Hol van már a tavalyi hóvirág? Iskolás korunkban üyentájt, mikor a nap sugarai erőteljesebben szór­ták a meleget, tornaóra helyett a ta­nító néni gyakran kivitt bennünket a Komárom határában levő Har­csásra, vagy a Vág és töltése közötti árterületre, ahol gyönyörködhet­tünk a hóvirág- és tőzikeszőnyeg- ben. Annak dacára, hogy akkor még nem volt védettnek nyüvánít- va egyik növény sem, a tanító néni mégis csak egy csokrocskát enge­dett szedni mindenkinek azzal, hogy azt adjuk át édesanyánknak. Még azt is szinte parancsban adta ki, vigyázzunk, úgy lépjünk, hogy a többi virágot le ne gyúrjuk, főleg ne hagymástól húzzuk ki a földből, mert évelő virág, és akkor jövőre már nem teremne. Sajnos, idén el keüett búcsúznunk ettől a nagyon kedves tavaszhímöktől, s úgy gon­dolom, ezt az emberi gyarlóságnak, az emberi kapzsiságnak lehet kö­szönni. Haüottam róla, sokan hagy­mástól szedték ki a virágot, hogy az eladásig friss maradjon, vagy pedig otthoni termesztésbe kezdenek. Ezért a valamikori hóvirágszőnyeg helyén ma alig találni pár szálat. özv. Petőcz Kálmánná, Komárom Az egyes régiók igényei szerint kellene kiírni a magyarországi ösztöndíjpályázatokat Nem mindegy, hogy hol magyar a magyar...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom