Új Szó, 2000. március (53. évfolyam, 50-76. szám)

2000-03-16 / 63. szám, csütörtök

Kultúra ÚJ SZÓ 2000. MÁRCIUS 16. SZÍNHÁZ ____________________POZSONY____________________ NEM ZETI SZÍNHÁZ: Tosca 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Stuart Mária 19 KIS SZÍNPAD: Székek 19 KASSA THÁLIA SZÍNHÁZ: A szürke ló (vendégjáték Feleden) 13, Kakuk Marci szerencséje (vendégjáték Feleden) 19 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: A kőszívű ember fiai 10 MOZI POZSONY HVIEZDA: Frankofón filmek fesztiválja OBZOR: A bennfentes (am.) 18 A John Malkovich-menet (am.) 16, 20.45 MLADOST: A félkegyelmű visszatér (cseh) 15.30, 17.30, 20 MÚZEUM: Oscar Wilde szereiméi (am.) 20 ISTROPOLIS: Green Mile (am.) 16.30, 20 Az orléans-i szűz (am.) 17.30, 20.30 A félkegyelmű visszatér (cseh) 17.30, 20 YMCA: Az orléans-i szűz (am.) 17, 20 CHARLIE CENTRUM: A félkegyelmű visszatér (cseh) 17, 20.45 Tamás, a solymász (szlov.) 16 South Park (am.) 17, 21.15 Mindenki, akit szeretek (cseh) 19 A bennfentes (am.) 18.30 A hat mesterlövész (szí.-cseh) 21 A világ nem elég (am.) 17.15 Le Mans (am.) 18 KASSA DRUZBA: Amerikai szépség 15.30, 17.45, 20 TATRA: A John Malkovich-menet 15.30, 17.45, 20 CAPITOL: Ember a Holdon 15.45,18, 20.15 ÚSMEV: Az orléans-i szűz 15.30,18, 20.30 DÉL-SZLOVÁKIA DUNASZERDAHELY - LUX: Harcosok klubja (am.) 17.30, 20 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Hatodik érzék (am.) 17,19 LÉVA - JU­NIOR: Hatodik érzék (am.) 16.30, 19 SLOVAN: Az utolsó császár (am.) 19 ZSELÍZ - VÁROSI MOZI: ítéletnap (am.) 19 NAGY- KAPOS - ZEMPLÉN: Ideglelés (am.) 18 GYŐR CINEMA CITY: Amerikai pite (am.) 14, 16, 18 A tehetséges Mr. Ripley (am.) 14.30, 17, 19.45 Sivatagi cápák (am.) 13.30, 15.45, 18,20.15 Amerikai szépség (am.) 15,17.30,20 A bennfentes (am.) 14.30, 17.30, 20.30 Anna és a király (am.) 14.30, 17.30, 20.30 A csontember (am.) 15,17.30, 20 Stigmata (am.) 17.45, 20 MAGYAR KULTURÁLIS NAPOK - POZSONY MAGYAR INTÉZET: Irodalmi társalgó. Vendégek: Darvasi László, Parti Nagy Lajos, Szilasi László, Závada Pál (16.00) Az irodalmi társalgóban napjaink prózáját mutatja be Szilasi László irodalomtörténész, kritikus. Részletek hangzanak el Darvasi László, Parti Nagy Lajos elbeszéléseiből, Závada Pál készülő regényéből, a szerzők tolmácsolásában^ illetve szlovák nyelven - Renáta Deáková fordítása alapján - Peter Simún előadásában. Darvasi László (1962) A nehezen olvasható, történetet és elbeszélést egyaránt kérdésessé tevő, befelé forduló modem szövegek után, Darvasi írásai olyan új szövegek, amelyek oly módon állítják vissza a követhető történetvezetést és az élvezetes elbeszélésmódot, hogy közben megőrzik az eseménynek - a magyar irodalomban hagyomá­nyosnak mondható - primátusát. Parti Nagy Lajos (1953) Az életműnek a lírától a drámán át a regény felé tartó expanziója, radikális és hangsúlyozott többszólamúsága, beszélt és írott, jelenkori és irodalomtörténeti diskurzusok durva ke­verésére, rombolására, alulfogalmazásra való hajlandósága, szétap­rózó hatású tömörsége és túltelítettsége által a ’90-es évek magyar költői köznyelvének egyik paradigmatikus példája lett. Závada Pál (1954) A Závada-életmű vándorló és kereső irányultsága a történeti szociográfiától a rövidebb elbeszéléseken át vezetett el a regényhez. Jadviga párnája című regénye az 1989 utáni magyar iro­dalom legnagyobb és legváratlánabb könyvsikere. Nyelve magáénak tudhatja és szerencsésen ötvözi a történetírás mindig cselekményesí- tés által történő értelmezésmódját, a szociográfia hitelesítő erejű pontosságát és információtömegét. STÚDIÓ S SZÍNHÁZ: Ladányi Andrea és társulata Éjféli marathon No.2 - No.3, kortárs táncművészeti előadás (19.00) Grunwalsky Fe­renc Test - Tér című fotókiállítása Ladányi Andrea és társulata táncprodukciója Grunwalsky Ferenc többször elmesélt allegorikus történetét idézi fel: „A maratoni futó lé­lekszakadva rohan a harctérről, hogy megvigye Athénba a győzelem hírét. Csapzott, hullafáradt mire a városba érkezik: ott langyos este van, zeneszó, ebbe a békébe fut be a maratoni ember.” A futó ezen az előadáson nem csak egy csata hírét viszi. A léte, a kitartása, mozgásá­nak harmóniája az üzenet. Az előadás találkozások, látomások, vala­mint megpróbáltatások egész sora. Grunwalsky Ferenc sok kitűnő film rendezője és operatőre. A „Test - Tér” című kiállítás anyaga egy tökéletesen „képzett“ testen keresztül az emberi test térszervező erejét közvetíti, bizonyítékot szolgáltat ar­ra, hogy a test nem csak jelentésteremtő, hanem térteremtő képes­séggel is rendelkezik. TATRA MOZI: Kalózok (18.00) R.: Sas Tamás. Két srác, Pipi és Max huszonévesek és jóbarátok. Szenvedélyük a rádiózás. Amíg nem kap­nak hivatalos nyilvánosságot, addig szabadon rabolják a frekvenciát a négykerékmeghajtású Kalózadójukkal. Pipi egy DJ-válogatáson „bedumálja“ magát egy kereskedelmi rádió-adóállomás állandó programjába, de Max nem jut be. Megmarad-e a barátság, amikor Pipi népszerűsége egyre nő? Hiteles-e még a Kalózadó és életérzés, a szabadságba és összetartozásba vetett hit? Ámbár tanár úr (20.00) R.: Koltai Róbert. Ámbár tanár úr matek-fi­zika szakos tanár. Ami a nézeteit illeti, legalább száz év lemaradás­ban van, de gyorsabban számol, mint a legkorszerűbb számológépek. Szereti alaposan körüljárni a dolgokat, ettől néha kissé körülményes­nek tűnik. Ezért is hívják Ámbámak. Nevetséges és szeretette méltó egyszerre. Kinevezik a 4. C. osztályfőnökének. Itt kezdődnek Ámbár tanár úr megpróbáltatásai. Új szlovák „romantikus családi kalandfilm": Solymász Tamás. Egy árva kisfiú története, aki ért az állatok nyelvén Megújulhat a hazai filmgyártás? Tamást kalandjaiban nemcsak a sólymok kísérik, hanem egy csinos barátnő is (Fotó: Václav Polák) Bár az üzleti megfontolás is kiérezhető a dologból, min­denképp szimpatikus, hogy a hazai filmipar egy egész estét betöltő mesefilmmel kezdte a várva várt megújulást. Persze nem egyedül vágtak bele, cseh, lengyel, magyar, német és francia partnerek segéd­keztek az élesztésben. JUHÁSZ KATALIN Laco Halama producer-társrendező szerint és a filmes törvények értel­mében is a produkció azé az orszá­gé, amelyik a legtöbb pénzt invesz­tálta a filmbe. A Solymász Tamás szlovák író (Jozef Cíger Hronsky) művéből készült, szlovák forgató- könyv alapján, szlovák helyszíne­ken, túlnyomó többségben szlovák színészekkel és stábbal. Hivatalos meghatározása „romantikus családi kalandfilm”, az alkotók érezhetően ódzkodnak a „mese” szótól, felnőtt nézőknek is szeretettel ajánlva a fil­met. Ez is érthető, hiszen ha nyere­ségre hazánkban könnyelműség is lenne számítani, a százezres szlová­kiai nézettségi álomhatár megdön­tése reális törekvésnek tekinthető. Halama úr nem győzi hangsúlyozni a film közép-európaiságát, egyete­mes mondanivalóját, és valóban nem lehet konkrét régióba helyezni a történetet, annyi bizonyos csak, hogy Mátyás korában járunk, vala­hol Európában. Természetfölötti lé­nyek, megfejthetetlen varázslatok ugyan nincsenek ebben a mesében, ám maga a kiindulási helyzet eléggé meseszerű: egy szegény, árva kisfiú ért az állatok nyelvén. Egy szeren­csés véletlen folytán bejut a várúr­hoz, akinek lánya azonnal megked­veli őt, az addig zord és embertelen atya pedig földet adományoz a rá­szorulónak. Tamás „megbűvöli” a várúr kedvenc vadászebét, ezért az pandúrokat küld érte, ám az állatok figyelmeztetik a fiút a veszélyre, ke­reket old, és a várúr elcsapott soly- mászánál talál menedéket. Tőle tudja meg, hogy az úr egy kastélyt ígért annak, áld befogja számára Mátyás király sólymát, amely a le­genda szerint egyszer kivezette a ki­rályt a mocsárból. Ám ott a gonosz solymász is, minduntalan keresztbe tesz a jó solymásznak, akit végül majdnem felakasztanak miatta, cimboráival, köztük Tamással együtt. Ekkor kis barátnője és az ál­latok a fiú segítségére sietnek, aki mindent rendbehoz, a bűnösök megbűnhődnek, a szerelemesek egymáséi lesznek, a királyi sólyom pedig az úré, aki kegyeibe fogadja a kis solymászt. Nagyjából ennyi a történet, amely a szlovák nézők többsége előtt ismert, hiszen a film kötelező olvasmány alapján készült. A mesék szigorú dramaturgiai sza­bályainak betartása mellett ez a tény is megnehezítette az alkotók dolgát, hiszen képüeg kellett valami pluszt nyújtaniuk. A zömében tele­víziós múlttal rendelkező stáb ezt a feladatot jelesre teljesítette. Amel­lett, hogy rácsodálkozhatunk ha­zánk valóban gyönyörű tájaira (az árvái vár és környéke, a krasznahorkai vár, a Szepesség), a szépen komponált és lírai érzékkel felvett képek szinte szétfeszítik a gondosan „kitervelt” szerkezetet. (Tragédia az örömben, hogy az ope­ratőr, Emil Sirotek csupán negyven nappal élte túl a forgatás végét.) A díszletekből sem spóroltak ki sem­mit, a solymásztanya külön erre az alkalomra épült fel, csakúgy, mint Tamás életre keltője, a tizennégy éves Brano Holicek igazi telitalálat. Tamásék házikója, a jelmezek szin­tén nem egy színházi jelemeztár el­fekvő készleteiből lettek előkoto­rászva. A hang Dolby digital, teljes a technikai tökély, az összköltség nyolcvanmillió korona volt, köszö­net érte a Pro Slovakiának és az Eurimages nevű európai célalap­nak. A filmes eszközök használata emlékeztet a hetvenes évek tévés mesefilmjeire, gyakran visszakö­szönnek az Arabella sorozat és más hasonló mesék megoldásai. Remél­hetőleg nem tűnik ünneprontásnak, kákán való csomókeresésnek, ha feltesszük a kérdést: vajon nem kell- e minden egyes filmnek a meglévő filmes műfaji hagyományokhoz, jól bevált elemekhez képest saját teret keresnie, s egyúttal az épp emiatt di­namikusan változó normákat mó­dosítania? Enélkül a merész hozzá­állás nélkül a film csupán egyjelesre letudott iskolai feladat. A színészek kiválasztása is sikerült, a mellékfigurák karakteresek, de nem „nyomják el” a főhőst, Tamás életre keltője, a tizennégy éves kas­sai Brano Holicek pedig igazi telita­lálat. A terjesztés a Continental Film dol­ga, nagyszabású, nyereményekkel kecsegtető kampánnyal készültek, a jegyárak sehol sem haladhatják meg az ötven koronát, csoportosan ennél is kevesebből kijön a mozizás. A film létrejötte pedig reményre ad okot, hogy végre kiépül a hazai film­ipar a Koliba stúdió romjain. Rangjelek, amelyek újabb és újabb teljesítményekre köteleznek, valamint a köszönetnyilvánítást is közvetítik Átadták a Kossuth- és művészeti díjakat ÖSSZEFOGLALÓNK Budapest Rockenbauer Zoltán, a nemzeti kulturális örökség miniszte­re március 15-e alkalmából művésze­ti díjakat adományozott. A díjak nem érhetnek fel az alkotóművészet nagy­ságával, ám mégis fontosak, mert egyfajta jelek, az alkotói életpálya „karói”, mondta Rockenbauer Zoltán a díjak átadásakor. A kultuszminisz­ter hozzátette: a díjak rangjelek is egyben, amelyek újabb és újabb telje­sítményekre köteleznek, valamint a köszönetnyüvánítást is közvetítik. Balázs Béla-díjban részesült többek között B. Müller Magda, a Magyar Filmtörténeti Fotógyűjtemény filmfo­tós gyűjteményvezetője, akinek fotói gyakran jelentek meg lapunkban is. Standfotósként készült felvételeit Filmgyári capriccio című albumában tette közzé. Ferenczy Noémi-díjat kapott többek között Szyksznian Wanda tervező­grafikus, aki sok egyéb művészeti te­vékenység mellett számtalan popze­nei lemez borítóját tervezte. A nemzeti kulturális örökség minisz­tere a szakmai kuratórium javaslata alapján Harangozó Gyula-díjat ado­mányozott Ladányi Andrea táncmű­vésznek, aki pályafutását a Győri Ba­lett társulatánál kezdte, majd Észak- Amerikában és Finnországban dolgo­zott. Ő készítette a budapesti Vígszín­ház híres West Side Storyjának kore­ográfiáját is. Pozsonyban is fellépett már, a szlovák fővárosban társulatá­val ma este mutalják be az Éjféli marathon No.2-No.3 című előadást. Jászai Mari-díjat kapott többek kö­zött Hegyi Barbara, a Vígszínház szín- művésznője, Schell Judit, a Radnóti Miklós Színház színművésznője, Se­ress Zoltán, a Szegedi Nemzeti Szín­ház színművésze, Stohl András, a Ka­tona József Színház színművésze. A József Attila-díjat többek között Balia D. Károly, a Kárpáti Igaz Szó szépirodalmi rovata szerkesztője, Bé­kés Pál ifjúsági író, Kertész Erzsébet ifjúsági író vehette át. Szvorák Katalin, a Honvéd Művész- együttes népdalénekese Liszt Ferenc- díjban részesült. Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke - a miniszterelnök javaslatára - március 15. alkalmából Kossufh-dí- jat adományozott Béres Ilona Jászai Ladányi Andrea táncművésznek a kulturális miniszter Harangozó Gyu­la-díjat adományozott Mari-díjas színművésznek, kiváló művésznek emlékezetes film- és szín­házi szerepformálásaiért, a közönség odaadó és igényes szolgálatáért, mű­vészi életútja elismeréseként. Bitskey Tibornak, az Evangéliumi Színház Já­szai Mari-díjas színművészének, ér­demes művésznek színházi és film­szerepek kiváló megformálásáért, át- lényegített, emlékezetes alakításai­ért, színészi életművéért. Fehér Lász­ló Munkácsy Mihály-díjas festőmű­vésznek, a táci Gorsium Művészeti Alapiskola tanárának a kortárs kép­zőművészetben elért kiemelkedő, nemzetközi kiállításokon is elismert teljesítményéért és jelentős művész­oktatói tevékenységéért. Kocsár Mik­lós Erkel Ferenc-díjas zeneszerzőnek, Stohl András színművész Jászai Mari-díjat kapott (Oláh Csaba felvételei) érdemes művésznek zeneszerzői te­vékenységéért, különös tekintettel vi­lágszerte elismert kórusműveire: a körtárs magyar zene hírnökeire. Sza­bó Gyula Jászai Mari-díjas színmű­vésznek, kiváló művésznek sokoldalú művészi pályája elismeréseként, em­lékezetes színházi- és filmszerep-for- málásaiért. A köztársasági elnök megosztott Kossuth-díjat adományozott Gyar- mathy Lívia Balázs Béla-díjas filmren­dezőnek, producernek, kiváló mű­vésznek és Böszörményi Géza Balázs Béla-díjas filmrendezőnek, forgató­könyvírónak, érdemes művésznek nemzetközüeg is elismert játék- és dokumentumfilm-rendezői, vala­mint forgatókönyvírói munkásságu­kért, az Illés együttes tagjainak a pop­műfaj és a magyar népzene szimbió­zisának egyedi jellegzetességű meg­teremtéséért, az igényes magyar pop­zene meghonosításáért, a nagy ma­gyar történelmi pillanatok zenébe ál- modásáért. A Kaláka együttes tagjai­nak a magyar és világirodalom verse­inek sajátos és újszerű - nemzetközi­leg is elismert - zenébe foglalásáért és interpretálásáért. Ifjú Nagy Zoltán Liszt Ferenc-díjas balettművésznek, kiváló művésznek és Volf Katalin Liszt Ferenc-díjas balettművésznek, érdemes művésznek. Március 15. alkalmából többek kö­zött az érsekújvári születésű Luzsica Lajos Munkácsy Mihály-díjas festő­művész (március 8-ai számunkban közöltünk vele interjút) vehette át a Köztársasági Elnöki Aranyérmet mű­vészi életútja elismeréseként.

Next

/
Oldalképek
Tartalom