Új Szó, 2000. március (53. évfolyam, 50-76. szám)
2000-03-15 / 62. szám, szerda
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. MÁRCIUS 15. KOMMENTÁR Rázós döntés TUBA LAJOS Egy állami cég vezetője kétszer is meggondolja magát, ha politikai problémához szól hozzá. Ez nem szlovákiai sajátosság. így Stefan Kosovan, a Szlovák Villamos Művek vezérigazgatója vasárnapi sajtó- értekezletét látva nyilvánvaló volt: a kocka el van vetve. A hatalmas állami monopólium első embere akkora agresszivitással tenyereit bele a legkényesebb vitatémákba, és szegült ellen a kormány európai orientációjú energiapolitikai stratégiájával, hogy nem maradhatott a helyén. Már nem csak arról van szó, milyen gyanús üzleteket játszott át Kosovan a pártja körüli köröknek. Kis téma már az is, hogy a kormányprogrammal ellentétben konokul szorgalmazta a hazai atomszemetet és eladósodottságot növelő újabb mohi reaktorok befejezését. Az igazi konfliktus sokkal nagyobb horderejű: a 200 milliárd korona értékű Szlovák Villamos Művek privatizációjának módja. Itt két elképzelés csap össze, az első szerint meg kell hagyni a kolosszust, és kisebbségi tulajdonosként be kell engedni a külföldi tőkét. A másik decentralizálna és néhány részen kívül mindent eladna. Az elkövetkező hónapok ilyen vitája előtt annyit érdemes leszögezni, hogy mindkét megoldás mellett sok-sok értelmesen hangzó szakmai érv sorakoztatható fel. De mivel a vitában sűrűn fognak hivatkozni a kisember érdekeire, el kell mondani, ebben a fázisban a kisembernek mindegy, milyen döntés születik. Neki főként arra lenne szüksége, hogy mielőbb megalakuljon a természetes monopóliumot kordában tartó függeden áramhivatal (ennek elbliccelésében a kormány sem szeplőtlen) . A kisembernek a következő fázis lesz érdekes, amikor a piac liberalizálásával érvényesül az „egy konnektor, több szolgáltató” lehetősége. A kolosszus megőrzését az SDK szorgalmazza, a decentralizációt a jobboldali pártok által támogatott liberális Harach gazdasági miniszter. Klasszikus politikai konfliktus, melynek választóvonala nálunk a kormányon belül húzódik. Mégis jó hír, hogy a kormány Euró- pa-orientált része végre a sarkára állt, és másfél év után megálljt intett a koalíció SDK fedőnévvel operáló, legütőképesebb lobbicsoportjának. A villamos műveket ugyanis behelyettesíthetjük az összes állami monopóliumba, amelyek sorsáról a legfelsőbb szinteken stratégiai döntést kell hozni. Ennek során a frontvonal is mindig ugyanott fog húzódni. Az erőviszonyokat jó előre tisztáznikell, hogy legalább halvány remény maradjon a szerencsés végkifejletre; hogy a gazdaságpolitikában a következő néhány évben meglépik a legfontosabb lépéseket. JEGYZET Hurrrrá, neki... SÓKI TIBOR Miniszterelnökünk meghirdette a korrupcióellenes harc programját. Rövid időn belül harmadszor. Az egész kezd Orbán Viktor magyar kormányfőre emlékeztetni; szívhez szóló beszédét sokadszor is műsorára tűzi a tévé. Ez a korrupciós dolog más. A BBC szerint Magyarország a korrupció meg a szervezett bűnözés mintaországa, ám mi sem lehetünk messze a csúcstól. Nem árt küzdeni, ha nem akarjuk - legalább ebben - lekörözni a déli szomszédot. Hol is kezdjük? Mármint a harcot. Lent avagy fent? Egy liberális gondolkodó azt mondta, a korrupció elleni harc legjobb módszere, ha olyan feltételeket teremtünk, amelyek közt nem lesz rá szükség (lehetőség). Látszik, hogy legfeljebb könyvekből ismeri az itteni viszonyokat. A szlovák kormány talán tapasztalatból is, mégis meg akarja tanítani az istenadta népet arra, ne tolerálja a korrupt elemeket. Ez dicséretes. Csakhogy az ilyesmit nehéz „alulról” kezdem. Ha az egyszeri ember látja, mi megy „odafönt”, hamarabb ráiegyint a dolgokra. És ez az „odafönt” a vállalati vezetőségektől kezdve a kormányig terjed. Itt vannak a stratégiai fontosságú állami vállalatok. Illetve azok vezetői posztjai, amelyeket pártérdekek és koalíciós megállapodások alapján foglal(tat)nak el. Ez nem korrupció? Amolyan pártosztozkodás. A kormány azzal érvel, a gazdasági örökség . miatt, meg amíg a privatizáció végbemegy, kell némi beleszólás az irányításba. Akié a gazdaság, azé a hatalom. A jelenlegi kabinetnek kezébe kell vennie a gazdaság irányítását, különben nem sok esélye van a megmaradásra. És egy Miki-kormány ezerszer jobb, mint a Nagy Birkózó népnemzeti sovénkommunistáé. Nem lehetne legalább részben a szakmai tudás figyelembe venni egy-egy cég vezetői posztjának kiosztásánál, és nem csak pártérdekeit? Nem lehetne a rátermettséget és megbízhatóságot szembeállítani a demokratikus baloldal pártérdekeivel? S ha valaki besá- rozódik, miért kell a végtelenségig kiállni mellette? Pártérdekből? Kormányérdekből? Akármilyen érdekből? Akkor mi értelme a korrupcióellenes handabandá- nak? Nem egyszerűbb bevallani: korruptak vagyunk, és ott egyen meg bennünket a fene, ahol vagyunk? Egyszerűbb lenne, de talán jobban esne, ha valami tényleg elkezdődne. Nem csak szavakban. Nem csak odafönt. Nem csak idelent... Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Ilona - mellékletek - (58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Lapterjesztési osztály, laprendelés: 58238327,58238326 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA KFT.- Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PrNS, valamint a D. A. CZVEDLER KFT. - Somolja. Külföldi megrendelések: PrNS ES-vyvoz tlace, Kosická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@ujszo.com Szánjon meg, uram. Csak egy könyvet szeretnék venni. (Peter Gossányi karikatúrája) Egy európai kisnép felemelkedése a világtörténelem csúcsainak magasságába A lelkek forradalma Nem tudom, más mennyire van így vele, de számomra a gyújtó lelkületű verseket író Petőfi halála a legelkeserí- tőbb abban a másfél esztendeig tartó nemzeti csodában, amit az európai történelemben az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharcjelent. DUSZA ISTVÁN Márai Sándor 1948-ban írta Naplójába: „Időbe telik, amíg az emberek megtanulják, hogy a szolgaság akkor is szolgaság, ha szabadságharcból és forradalomból születik.” Az írónak az időben visszafelé tekintve és előre haladva is igaza van. Ma is igaza van. És akkor mi van? Talán jobbak leszünk gondolatait megértve és megtanulva? Aligha. Petőfit is mondogatjuk, mindhiába. Mondogatták eddig is, különböző nemtelen célok szolgálatába ráncigálva a legtisztább szavú magyar költőt. Ilyetén az sem lepne meg, ha manapság valahol királypártiak dicsőítenék a „respublica” hívét. Tanulandóan tanulságos, hogy Márai még 1948-ban Svájcba majd Olaszországba emigrált, miközben ilyen gondolatokat írt a Naplójába: „Szabadság, mondják. Szabadság nélkül nem érdemes élni. Ez igaz. Csak arról nem beszélnek, hogy a szabadságot kívülről nem lehet kapni. Az amerikaiak nem küldhetnek szabadságot, sze- retetcsomagban. A szabadság az önként vállalt, jogosnak elismert kötelességek összessége. Minden más nem szabadság, hanem önzés és kapzsi túlzás.” Akkor ünnepelték a magyar forradalom századik évfordulóját. Mégis, már szertefoszlott a remény, hogy a demokrácia újra gyökeret verhet Magyarországon és Közép-Európában. A második világháború után is szétszabdalt nemzetrészek más-más országban szenvedték el a kommunista diktatúrák és a nacionalizmus bosszúját. És mégis évtizedeken át helyettünk szinte csak Petőfi szólhatott a szabadságról, bár őt is csak suttogva idéztük, amikor éppen nem teli torokból harsogták szónokok, üres gondolattalan szavaikat a zseniális hősi halott verssoraival felpántlikázva. Márai tudta, hogy mi következik, tudta, hogy mindaz a hazudott szabadság nevében történik majd, amit a nép nevében hirdettek. Mennyire megrázó olvasni Márai Naplóját: „Ma száz éve szavalt Petőfi. Igaza volt? Nem inkább Aranynak, Tompának volt igaza? Ők tudták, hitték, hogy a nemzet akkor cselekszik történelmien, ha megmarad. Petőfi azt hitte, a nemzet akkor marad meg, ha cselekszik. Az idő most dönt - lassan ebben a perben.” A kétely gondolati Petőfi azt hitte, a nemzet akkor marad meg, ha cselekszik. nagyszerűsége minden mondatában. Sehol a vakító bizonyosság, sehol a büszke magabiztosság, és mégis a lélek teljességét mutatják a szavak. Azt a teljességet, amelyet a nemzetet alkotó emberek lelkében a szabadság képvisel. így voltak Petőfihez hasonlók 1956-ban is, ha nem költőként lettek is nagyok, de a lelkek forradalmában ugyanúgy életüket áldozták a szabadságért. Nem eszme, nem eszmék szabadsága volt a cél, hanem a lelkeké. Ma is ez a cél. Márai nyomán gondolom: hiába jöttek forradalmi felségjelekkel mai változások, amíg az emberek lelkében nem zajlik le a forradalom, addig mindig marad esélye az ellenforradalomnak, akár egy demokratikus szabad választásban is. Hiszen a lélek dönt, s ha abban nem a szabadság termi az egyes ember gondolatait, akkor a szolgaság, a szolgalelkűség motiválja a cselekvést. Ki döntheti el, hogy a legnagyszerűbb két jó barát közül A nemzeti dal vagy A walesi bárdok írója volt-e lelkében szabadabb? Ki formálhat az utókorban jogot erre a döntésre? Egyáltalán méricskélhető-e egymáshoz a lelkek szabadsága? Nem olyan ez, mintha a teremtett világmindenség részeit hasonlítgatnánk egymáshoz? Egy nemzet felemelkedésében, a lelkek szabadságában eldönthetetlen a fontossági sorrend egy Petőfi és egy Arany János esetében. Mércét nem állíthat fel senki utólag, helyettük. Márpedig ők igencsak megtisztelték egymás nagyságát, de sohasem firtatták emberi értékeiket tükröző lelkűk szabadságát. Márai tudta, hogy sem Petőfi hősi halálra alapozott cselekvése, sem Arany és Tompa megmaradásra alapozott lelkisége nem alantasabb, mint a másik. A minap egy mai költőt hallgattam. Modem költészetünkben Kányádi Sándornál aligha van nagyobb tisztelője Petőfi Sándornak. Ha nem pontosan így fogalmazott is, bennem mégis az alábbi gondolat maradt meg: Az sem lenne meglepő, ha minden magyar faluban, városban lenne egy jelképes Petőfi-sír, ha már Szibériában legalább öt van. Megérdemelné az ilyen megtartó emlékezést. És mert nincs, a szabadságot a lelkűkben hordozók e nélkül is emlékezhetnek. Mindenkor, mindenhol a lelkek forradalmára. TALLÓZÓ NÁRODNÁ .9 BRODA Mikulás Dzurinda pozitív jelzésként könyveli el, hogy a tavalyi 3,1 százalékos visszaesés után idén év végéig 0,9 százalékkal növekszik a reálbér. Eubomír Andrassy (SDE) szerint ez csak a munkanélküliség problémájának megoldásával és a termelés fellendítésével érhető el. A kis- és középvállalkozások támogatására regionális fejlesztési programokat kell kidolgozni. Ám ehhez nem elég a kormány, a szakszervezeteket és a munkaadókat is be kell vonni. Pavol Kárász gazdasági szakértő szerint nem lehetnek túl nagy elvárásaink. Tavaly a gazdaság történelmi hanyatlásának lehettünk tanúi, idén pangásra számíthatunk. A nominálbér emelkedése az inflációtól függ. A kormány további népszerűden intézkedéseken kívül nem tehet semmit. Énül Machyna, a szak- szervezeti szövetségek alelnöke szerint a reálbérek növekedése érdekében a munkaadók is sokat tehernek. Tárgyalásokkal elérhető, hogy emeljék az elvégzett munka árát. MI ADÁ FRONTA ONES A prágai liberális napilap keddi száma „A magyar kormány keményen igyekszik uralma alá vonni a televíziód’ című cikkében beszámol a televízió körüli politikai csatározásokról. A helyzet kezd „furcsa és gyanús” leírni, miután a közszolgálati televízió az utóbbi napokban többször is esti főműsoridőben megismételte Orbán Viktor kormányfő február 3-i országértékelő beszédét. „Orbán felszólalásának többszöri ismétlése a közszolgálati médiákban eléggé szokaüan. S ha erre azon a héten kerül sor, amikor másodszor állították össze a közszolgálati médiák tanácsait kizárólag kormány- párti képviselőkiből, akkor szembetűnő. S aki nem vak és süket, annak hangsúlyozza, hogy a magyar köz- szolgálati médiák pártatlanságával valami nincs rendben” - véli Petr Morvay. SZERB MÉDIA A sajtó felfigyelt arra, hogy Wesley Clark, a NATO európai erőinek fő- parancsnoka figyelmeztette Milosevics jugoszláv elnököt: az adanti szövetség nem marad tétien, ha Belgrád megpróbálná „szorosabbra vonni a hurkot” a kisebbik jugoszláv köztársaság, Montenegró körül. Clark erről azt mondta, a nyugati országok politikai vezetői hivatottak dönteni arról, hogy az atlanti szövetség beavatkozik-e Belgrad és (a tőle nagyobb függetlenségre törekvő) Podgorica viszályába. „A NATO szorosan figyeli a montenegrói eseményeket, és Milosevics elnöknek tisztában kell lennie az atlanti szövetség lehetőségeivel” - mondta az amerikai tábornok, aki tavaly a NATO jugoszláviai légicsapásait irányította. Szerbia és Montenegró viszonya az elmúlt években romlott, gazdasági kapcsolataik lazultak; a közös hadsereg maradt az egyetlen működő szövetségi intézmény. Milo Djukanovics nyugatbarát montenegrói elnök felhívta a hadsereget a szövetségi alkotmány tiszteletben tartására és a „párthadsereg” építésének leállítására. Djukanovic a szerb-montenegrói viszony lazítását szeretné. OLVASÓI LEVÉL Tízéves a szövetség Március 10-12-én háromnapos rendezvény keretén belül nagyszabású ünnepség volt Dunaszer- dahelyen. Pénteken a Csallóközi Múzeum kiállítótermében került sor Cserkészetünk története címmel a cserkészkiállítás megnyitására abból az alkalomból, hogy tíz éve alakult a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség. A számos fénykép mellett régi dokumentumokat és cserkészjelvényeket is láthattak az érdeklődők. Szombaton a helyi mezőgazdasági iskolában került sor a tiszti konferenciára. Az előadók próbálták tájékoztatni a tiszteket a magyar ifjúság helyzetéről, így előadást hallhattak a Regnum Marianum célkitűzéseiről és tevékenységéről. Duray Miklós, az MKP ifjúsági alelnöke a felnőtt cserkészek iránti elvárásokról beszélt. Majd Bokody József, a Magyar Cserkészszövetség gyűjteményének vezetője gróf Teleki Pál életéről és munkásságáról tartott előadást. Az esti hálaadó ökumenikus istentiszteletet Bartal Károly Tamás jászóvári apát és Mikó Jenő református püspök végezte. Március 12-én vasárnap elérkezett az ünnepi közgyűlés ideje. A közgyűlést Vitéz László ügyvezető elnök nyitotta meg, s köszöntötte az egybegyűlteket. A bevezető ima után az ünnepi köszöntőt Massányi Lajos, a Szövetségi Cserkésztanács elnöke mondta el, majd szóltak a vendégek is. Ünnepi beszédet mondott Szabó Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke, a magyar ifjúsági és sportminisztériumból Szabó László államtitkár-helyettes, Dobos László a Magyarok Világszövetségétől, a Rákóczi Szövetség küldötte, Pázmány Péter, Duna- szerdahely polgármestere, a szlovák és a cseh cserkészszövetség képviselői, a Magyar Cserkészfórum, a Külföldi Magyar Cserkész- szövetség és a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség küldöttei. A köszöntők után következett a kitüntetések átadása. A szövetség vezetősége a 10 éves jubileum alkalmából két kitüntetést vezetett be, s első ízben osztotta ki a közgyűlésen azoknak, akik érdemben hozzájárultak az SZMCS eredményes munkájához és fennmaradásához. Karaffa Attila Dunaszerdahely
