Új Szó, 2000. március (53. évfolyam, 50-76. szám)

2000-03-15 / 62. szám, szerda

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. MÁRCIUS 15. KOMMENTÁR Rázós döntés TUBA LAJOS Egy állami cég vezetője kétszer is meggondolja magát, ha politikai problémához szól hozzá. Ez nem szlovákiai sajátosság. így Stefan Kosovan, a Szlovák Villamos Művek vezérigazgatója vasárnapi sajtó- értekezletét látva nyilvánvaló volt: a kocka el van vetve. A hatalmas állami monopólium első embere akkora agresszivitással tenyereit be­le a legkényesebb vitatémákba, és szegült ellen a kormány európai orientációjú energiapolitikai stratégiájával, hogy nem maradhatott a helyén. Már nem csak arról van szó, milyen gyanús üzleteket játszott át Kosovan a pártja körüli köröknek. Kis téma már az is, hogy a kor­mányprogrammal ellentétben konokul szorgalmazta a hazai atom­szemetet és eladósodottságot növelő újabb mohi reaktorok befejezé­sét. Az igazi konfliktus sokkal nagyobb horderejű: a 200 milliárd ko­rona értékű Szlovák Villamos Művek privatizációjának módja. Itt két elképzelés csap össze, az első szerint meg kell hagyni a kolosszust, és kisebbségi tulajdonosként be kell engedni a külföldi tőkét. A másik decentralizálna és néhány részen kívül mindent eladna. Az elkövetke­ző hónapok ilyen vitája előtt annyit érdemes leszögezni, hogy mind­két megoldás mellett sok-sok értelmesen hangzó szakmai érv sora­koztatható fel. De mivel a vitában sűrűn fognak hivatkozni a kisem­ber érdekeire, el kell mondani, ebben a fázisban a kisembernek mind­egy, milyen döntés születik. Neki főként arra lenne szüksége, hogy mielőbb megalakuljon a természetes monopóliumot kordában tartó függeden áramhivatal (ennek elbliccelésében a kormány sem szeplőt­len) . A kisembernek a következő fázis lesz érdekes, amikor a piac li­beralizálásával érvényesül az „egy konnektor, több szolgáltató” lehe­tősége. A kolosszus megőrzését az SDK szorgalmazza, a decentralizá­ciót a jobboldali pártok által támogatott liberális Harach gazdasági miniszter. Klasszikus politikai konfliktus, melynek választóvonala ná­lunk a kormányon belül húzódik. Mégis jó hír, hogy a kormány Euró- pa-orientált része végre a sarkára állt, és másfél év után megálljt intett a koalíció SDK fedőnévvel operáló, legütőképesebb lobbicsoportjának. A villamos műveket ugyanis behelyettesíthetjük az összes állami mo­nopóliumba, amelyek sorsáról a legfelsőbb szinteken stratégiai dön­tést kell hozni. Ennek során a frontvonal is mindig ugyanott fog hú­zódni. Az erőviszonyokat jó előre tisztáznikell, hogy legalább halvány remény maradjon a szerencsés végkifejletre; hogy a gazdaságpolitiká­ban a következő néhány évben meglépik a legfontosabb lépéseket. JEGYZET Hurrrrá, neki... SÓKI TIBOR Miniszterelnökünk meghirdette a korrupcióellenes harc prog­ramját. Rövid időn belül har­madszor. Az egész kezd Orbán Viktor magyar kormányfőre em­lékeztetni; szívhez szóló beszé­dét sokadszor is műsorára tűzi a tévé. Ez a korrupciós dolog más. A BBC szerint Magyarország a korrupció meg a szervezett bű­nözés mintaországa, ám mi sem lehetünk messze a csúcstól. Nem árt küzdeni, ha nem akarjuk - legalább ebben - lekörözni a déli szomszédot. Hol is kezdjük? Mármint a harcot. Lent avagy fent? Egy liberális gondolkodó azt mondta, a korrupció elleni harc legjobb módszere, ha olyan feltételeket teremtünk, amelyek közt nem lesz rá szükség (lehető­ség). Látszik, hogy legfeljebb könyvekből ismeri az itteni viszo­nyokat. A szlovák kormány talán tapasztalatból is, mégis meg akarja tanítani az istenadta né­pet arra, ne tolerálja a korrupt elemeket. Ez dicséretes. Csak­hogy az ilyesmit nehéz „alulról” kezdem. Ha az egyszeri ember látja, mi megy „odafönt”, hama­rabb ráiegyint a dolgokra. És ez az „odafönt” a vállalati vezetősé­gektől kezdve a kormányig ter­jed. Itt vannak a stratégiai fon­tosságú állami vállalatok. Illetve azok vezetői posztjai, amelyeket pártérdekek és koalíciós megál­lapodások alapján foglal(tat)nak el. Ez nem korrupció? Amolyan pártosztozkodás. A kormány az­zal érvel, a gazdasági örökség . miatt, meg amíg a privatizáció végbemegy, kell némi beleszólás az irányításba. Akié a gazdaság, azé a hatalom. A jelenlegi kabi­netnek kezébe kell vennie a gaz­daság irányítását, különben nem sok esélye van a megmaradásra. És egy Miki-kormány ezerszer jobb, mint a Nagy Birkózó nép­nemzeti sovénkommunistáé. Nem lehetne legalább részben a szakmai tudás figyelembe venni egy-egy cég vezetői posztjának ki­osztásánál, és nem csak pártérde­keit? Nem lehetne a rátermettsé­get és megbízhatóságot szembe­állítani a demokratikus baloldal pártérdekeivel? S ha valaki besá- rozódik, miért kell a végtelensé­gig kiállni mellette? Pártérdek­ből? Kormányérdekből? Akármi­lyen érdekből? Akkor mi értelme a korrupcióellenes handabandá- nak? Nem egyszerűbb bevallani: korruptak vagyunk, és ott egyen meg bennünket a fene, ahol va­gyunk? Egyszerűbb lenne, de ta­lán jobban esne, ha valami tény­leg elkezdődne. Nem csak szavak­ban. Nem csak odafönt. Nem csak idelent... Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Ilona - mellékletek - (58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Lapterjesztési osztály, laprendelés: 58238327,58238326 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA KFT.- Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PrNS, valamint a D. A. CZVEDLER KFT. - Somolja. Külföldi megrendelések: PrNS ES-vyvoz tlace, Kosická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@ujszo.com Szánjon meg, uram. Csak egy könyvet szeretnék venni. (Peter Gossányi karikatúrája) Egy európai kisnép felemelkedése a világtörténelem csúcsainak magasságába A lelkek forradalma Nem tudom, más mennyire van így vele, de számomra a gyújtó lelkületű verseket író Petőfi halála a legelkeserí- tőbb abban a másfél eszten­deig tartó nemzeti csodában, amit az európai történelem­ben az 1848-49-es magyar forradalom és szabadság­harcjelent. DUSZA ISTVÁN Márai Sándor 1948-ban írta Napló­jába: „Időbe telik, amíg az emberek megtanulják, hogy a szolgaság ak­kor is szolgaság, ha szabadságharc­ból és forradalomból születik.” Az írónak az időben visszafelé tekint­ve és előre haladva is igaza van. Ma is igaza van. És akkor mi van? Ta­lán jobbak leszünk gondolatait megértve és megtanulva? Aligha. Petőfit is mondogatjuk, mindhiá­ba. Mondogatták eddig is, külön­böző nemtelen célok szolgálatába ráncigálva a legtisztább szavú ma­gyar költőt. Ilyetén az sem lepne meg, ha manapság valahol király­pártiak dicsőítenék a „respublica” hívét. Tanulandóan tanulságos, hogy Márai még 1948-ban Svájcba majd Olaszországba emigrált, mi­közben ilyen gondolatokat írt a Naplójába: „Szabadság, mondják. Szabadság nélkül nem érdemes él­ni. Ez igaz. Csak arról nem beszél­nek, hogy a szabadságot kívülről nem lehet kapni. Az amerikaiak nem küldhetnek szabadságot, sze- retetcsomagban. A szabadság az önként vállalt, jogosnak elismert kötelességek összessége. Minden más nem szabadság, hanem önzés és kapzsi túlzás.” Akkor ünnepel­ték a magyar forradalom századik évfordulóját. Mégis, már szerte­foszlott a remény, hogy a demokrá­cia újra gyökeret verhet Magyaror­szágon és Közép-Európában. A má­sodik világháború után is szétszab­dalt nemzetrészek más-más or­szágban szenvedték el a kommu­nista diktatúrák és a nacionalizmus bosszúját. És mégis évtizedeken át helyettünk szinte csak Petőfi szól­hatott a szabadságról, bár őt is csak suttogva idéztük, amikor éppen nem teli torokból harsogták szóno­kok, üres gondolattalan szavaikat a zseniális hősi halott verssoraival felpántlikázva. Márai tudta, hogy mi következik, tudta, hogy mindaz a hazudott szabadság nevében tör­ténik majd, amit a nép nevében hir­dettek. Mennyire megrázó olvasni Márai Naplóját: „Ma száz éve sza­valt Petőfi. Igaza volt? Nem inkább Aranynak, Tompának volt igaza? Ők tudták, hitték, hogy a nemzet akkor cselekszik történelmien, ha megmarad. Petőfi azt hitte, a nem­zet akkor marad meg, ha cselek­szik. Az idő most dönt - lassan eb­ben a perben.” A kétely gondolati Petőfi azt hitte, a nemzet akkor marad meg, ha cselekszik. nagyszerűsége minden mondatá­ban. Sehol a vakító bizonyosság, sehol a büszke magabiztosság, és mégis a lélek teljességét mutatják a szavak. Azt a teljességet, amelyet a nemzetet alkotó emberek lelkében a szabadság képvisel. így voltak Pe­tőfihez hasonlók 1956-ban is, ha nem költőként lettek is nagyok, de a lelkek forradalmában ugyanúgy életüket áldozták a szabadságért. Nem eszme, nem eszmék szabad­sága volt a cél, hanem a lelkeké. Ma is ez a cél. Márai nyomán gon­dolom: hiába jöttek forradalmi fel­ségjelekkel mai változások, amíg az emberek lelkében nem zajlik le a forradalom, addig mindig marad esélye az ellenforradalomnak, akár egy demokratikus szabad válasz­tásban is. Hiszen a lélek dönt, s ha abban nem a szabadság termi az egyes ember gondolatait, akkor a szolgaság, a szolgalelkűség moti­válja a cselekvést. Ki döntheti el, hogy a legnagyszerűbb két jó barát közül A nemzeti dal vagy A walesi bárdok írója volt-e lelkében szaba­dabb? Ki formálhat az utókorban jogot erre a döntésre? Egyáltalán méricskélhető-e egymáshoz a lel­kek szabadsága? Nem olyan ez, mintha a teremtett világmindenség részeit hasonlítgatnánk egymás­hoz? Egy nemzet felemelkedésé­ben, a lelkek szabadságában el­dönthetetlen a fontossági sorrend egy Petőfi és egy Arany János ese­tében. Mércét nem állíthat fel senki utólag, helyettük. Márpedig ők igencsak megtisztelték egymás nagyságát, de sohasem firtatták emberi értékeiket tükröző lelkűk szabadságát. Márai tudta, hogy sem Petőfi hősi halálra alapozott cselekvése, sem Arany és Tompa megmaradásra alapozott lelkisége nem alantasabb, mint a másik. A minap egy mai költőt hallgattam. Modem költészetünkben Kányádi Sándornál aligha van nagyobb tisz­telője Petőfi Sándornak. Ha nem pontosan így fogalmazott is, ben­nem mégis az alábbi gondolat ma­radt meg: Az sem lenne meglepő, ha minden magyar faluban, város­ban lenne egy jelképes Petőfi-sír, ha már Szibériában legalább öt van. Megérdemelné az ilyen meg­tartó emlékezést. És mert nincs, a szabadságot a lelkűkben hordozók e nélkül is emlékezhetnek. Min­denkor, mindenhol a lelkek forra­dalmára. TALLÓZÓ NÁRODNÁ .9 BRODA Mikulás Dzurinda pozitív jelzés­ként könyveli el, hogy a tavalyi 3,1 százalékos visszaesés után idén év végéig 0,9 százalékkal növekszik a reálbér. Eubomír Andrassy (SDE) szerint ez csak a munkanélküliség problémájának megoldásával és a termelés fellendítésével érhető el. A kis- és középvállalkozások támoga­tására regionális fejlesztési progra­mokat kell kidolgozni. Ám ehhez nem elég a kormány, a szakszerve­zeteket és a munkaadókat is be kell vonni. Pavol Kárász gazdasági szak­értő szerint nem lehetnek túl nagy elvárásaink. Tavaly a gazdaság tör­ténelmi hanyatlásának lehettünk tanúi, idén pangásra számíthatunk. A nominálbér emelkedése az inflá­ciótól függ. A kormány további nép­szerűden intézkedéseken kívül nem tehet semmit. Énül Machyna, a szak- szervezeti szövetségek alelnöke sze­rint a reálbérek növekedése érdeké­ben a munkaadók is sokat tehernek. Tárgyalásokkal elérhető, hogy emel­jék az elvégzett munka árát. MI ADÁ FRONTA ONES A prágai liberális napilap keddi szá­ma „A magyar kormány keményen igyekszik uralma alá vonni a televí­ziód’ című cikkében beszámol a tele­vízió körüli politikai csatározások­ról. A helyzet kezd „furcsa és gya­nús” leírni, miután a közszolgálati televízió az utóbbi napokban több­ször is esti főműsoridőben megis­mételte Orbán Viktor kormányfő február 3-i országértékelő beszédét. „Orbán felszólalásának többszöri is­métlése a közszolgálati médiákban eléggé szokaüan. S ha erre azon a héten kerül sor, amikor másodszor állították össze a közszolgálati mé­diák tanácsait kizárólag kormány- párti képviselőkiből, akkor szembe­tűnő. S aki nem vak és süket, annak hangsúlyozza, hogy a magyar köz- szolgálati médiák pártatlanságával valami nincs rendben” - véli Petr Morvay. SZERB MÉDIA A sajtó felfigyelt arra, hogy Wesley Clark, a NATO európai erőinek fő- parancsnoka figyelmeztette Milo­sevics jugoszláv elnököt: az adanti szövetség nem marad tétien, ha Belgrád megpróbálná „szorosabb­ra vonni a hurkot” a kisebbik jugo­szláv köztársaság, Montenegró kö­rül. Clark erről azt mondta, a nyu­gati országok politikai vezetői hi­vatottak dönteni arról, hogy az at­lanti szövetség beavatkozik-e Belg­rad és (a tőle nagyobb független­ségre törekvő) Podgorica viszályá­ba. „A NATO szorosan figyeli a montenegrói eseményeket, és Mi­losevics elnöknek tisztában kell lennie az atlanti szövetség lehető­ségeivel” - mondta az amerikai tá­bornok, aki tavaly a NATO jugo­szláviai légicsapásait irányította. Szerbia és Montenegró viszonya az elmúlt években romlott, gazdasági kapcsolataik lazultak; a közös had­sereg maradt az egyetlen működő szövetségi intézmény. Milo Djuka­novics nyugatbarát montenegrói elnök felhívta a hadsereget a szö­vetségi alkotmány tiszteletben tar­tására és a „párthadsereg” építésé­nek leállítására. Djukanovic a szerb-montenegrói viszony lazítá­sát szeretné. OLVASÓI LEVÉL Tízéves a szövetség Március 10-12-én háromnapos rendezvény keretén belül nagy­szabású ünnepség volt Dunaszer- dahelyen. Pénteken a Csallóközi Múzeum kiállítótermében került sor Cserkészetünk története cím­mel a cserkészkiállítás megnyitá­sára abból az alkalomból, hogy tíz éve alakult a Szlovákiai Ma­gyar Cserkészszövetség. A szá­mos fénykép mellett régi doku­mentumokat és cserkészjelvénye­ket is láthattak az érdeklődők. Szombaton a helyi mezőgazdasá­gi iskolában került sor a tiszti konferenciára. Az előadók pró­bálták tájékoztatni a tiszteket a magyar ifjúság helyzetéről, így előadást hallhattak a Regnum Marianum célkitűzéseiről és te­vékenységéről. Duray Miklós, az MKP ifjúsági alelnöke a felnőtt cserkészek iránti elvárásokról be­szélt. Majd Bokody József, a Ma­gyar Cserkészszövetség gyűjte­ményének vezetője gróf Teleki Pál életéről és munkásságáról tartott előadást. Az esti hálaadó ökumenikus istentiszteletet Bartal Károly Tamás jászóvári apát és Mikó Jenő református püspök végezte. Március 12-én vasárnap elérkezett az ünnepi közgyűlés ideje. A közgyűlést Vi­téz László ügyvezető elnök nyi­totta meg, s köszöntötte az egy­begyűlteket. A bevezető ima után az ünnepi köszöntőt Massányi Lajos, a Szövetségi Cserkészta­nács elnöke mondta el, majd szóltak a vendégek is. Ünnepi be­szédet mondott Szabó Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivatalá­nak elnöke, a magyar ifjúsági és sportminisztériumból Szabó László államtitkár-helyettes, Do­bos László a Magyarok Világszö­vetségétől, a Rákóczi Szövetség küldötte, Pázmány Péter, Duna- szerdahely polgármestere, a szlo­vák és a cseh cserkészszövetség képviselői, a Magyar Cserkészfó­rum, a Külföldi Magyar Cserkész- szövetség és a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség küldöttei. A köszöntők után következett a ki­tüntetések átadása. A szövetség vezetősége a 10 éves jubileum al­kalmából két kitüntetést vezetett be, s első ízben osztotta ki a köz­gyűlésen azoknak, akik érdem­ben hozzájárultak az SZMCS eredményes munkájához és fenn­maradásához. Karaffa Attila Dunaszerdahely

Next

/
Oldalképek
Tartalom