Új Szó, 2000. március (53. évfolyam, 50-76. szám)

2000-03-14 / 61. szám, kedd

Gazdaság és fogyasztók ÚJ SZÓ 2000. MÁRCIUS 14. Napi 260 ezer hordóval több olajat hoztak felszínre Az euró gyengélkedése ellenére az eredetileg kívülmaradó európai uniós országok is a belépést fontolgatják Nőtt az OPEC termelése Európa jó, de Amerika még jobb Lázas építkezés Berlin szivében, a Potsdamer Platzon. Németország adja az eurozóna gazdasági összteljesít­ményének közel a felét. (Illusztrációs felvétel) MTI-HÍR Manama. A Kőolajexportáló Or­szágok Szervezete (OPEC) átlago­san napi 670 ezer hordóval növel­te kitermelését februárban, és így már csak 73 százalék körül teljesí­tette a március végéig érvényben lévő termeléskorlátozó megállapo­dást. Januárban még 88,01 száza­lékos volt az olajkartell termelési fegyelme. A tíz tagállam - Irakot nem számítva - napi 260 ezer hor­dóval több olajat hozott felszínre. A tíz tagállam termelése így febru­árban napi 24,16 millió hordóra nőtt a januári napi 23,9 millióról. Az 1999. márciusi megállapodás­ban vállalt napi 22,976 millió hor­dós kitermelési határt az OPEC na­pi 1,184 millió hordóval lépte túl a MEES szerint. Az OPEC februári termelésnövelésének fő oka az ira­ki kitermelés napi 410 ezer hordós emelése volt, az arab ország febru­árban napi 2,59 millió hordó olajat hozott felszínre, a januári napi 2,18 millió hordó helyett. Az iraki kitermelés további növelése várha­tó a következő hónapokban, ha az ENSZ Biztonsági Tanácsa jóvá­hagyja a világszervezet főtitkárá­nak javaslatát az olajipari beren­dezésekre fordítható pénzeszkö­zök növelésére, és ha az ENSZ meggyorsítja az olajtermelő be­rendezésekre vonatkozó szerződé­sek jóváhagyási eljárásait. Az Egyesült Arab Emírségek olajipari minisztere, An-Naszri szerűit azonban azt egyelőre nem tudni, hogy van-e, lesz-e a kartellen belül egyetértés majd március végén a kitermelés növeléséről. A minisz­ter arra, hogy 2,5 millió hordós többletmennyiséget igényelne a piac, ugyanakkor azt mondta, hogy a piac igényének mértékéről még egyeztetnek és csak az OPEC miniszteri értekezletén derül majd ki, milyen mennyiségi többletről lehet szó. Brüsszel. Tavaly januárban az Európai Unió (EU) 15 tagor­szága közül 11-ben - Nagy- Britanniát, Svédországot, Dá­niát és Görögországot kivéve - kezdte meg pályafutását az integráció egyik legnagyobb vállalkozása, az euróra ke­resztelt egységes valuta. ÚJ SZÓ-FELDOLGOZÁS Akkor számos szaktekintély, köztük például Lámfalussy Sándor, a közös pénzpolitikát vezénylő Európai Központi Bank (ECB) életre hívásá­nak irányítója is inkább az euró túl­értékelésétől és annak kellemeden gazdasági - például exportvisszafo­gó - hatásától tartott. A piacok a- zonban másképpen ítéltek: az euró árfolyama a tavalyi induló, 1,17 dol­láros szintről az év során lényegé­ben folyamatosan lefelé araszolt, idén január 28-án áüépve a „pszi­chológiai határként” emlegetett 1 dolláros szintet. Politikusi, üzleti és szakértői körökben vég nélkül folyik a vita arról, baj-e egyáltalán, hogy így történt, müyen mélyebb gazda­sági folyamatokat tükröz ez a moz­gás, s vajon jól kormányozza-e az európai monetáris politika hajóját az ECB? Utólag persze mindenki o- kos, például Pedro Solbes Mira, az EU gazdasági és monetáris ügyekért felelős főbiztosa nem csodálkozik. , Az euró viszonylag magas dollárár- folyamon indult, mert az alapjául szolgáló európai valutákat 1998- ban a piacok magasabbra értékelték az akkori nemzetközi pénzügyi krí­zisre érzékenyebben reagáló dollár­nál, de a válság elsimultával számos’ befektető visszatért az amerikai va­lutához, így természetesnek tekint­hető az euró leértékelődése” - jelen­tette ki néhány hete Berlinben. „Az euró árfolyama mindaddig ér­dektelen számomra, amíg nincs ha­tással az eurózóna országainak inf­lációjára” - okolta meg több ízben is Wim Duisenberg, az ECB elnöke azt a magatartását, amit számos kívül­álló rejtélyes közömbösségnek talál. A közös európai jegybank monetá­ris politikáját két úgynevezett pillér­re helyezte, a forgalomban lévő Az euró gyengesége nincs hatással az eurózóna or­szágainak inflációjára. pénz mennyiségének gondos figye­lésére, valamint az infláció középtá­von várható alakulására, s szem­pontjai között az euró árfolyama csak sokadikként szerepel. Tény, mutatnak rá a szakértők, hogy a va­lutaárfolyam elsősorban a külkeres­kedelemnek érdekes - ezen keresz­tül persze inflációs hatások is érik a belső gazdaságot márpedig a kö­zös valuta megjelenésével az euró­zóna a korábbinál sokkal „zártabb tömböt” alkot, hiszen az abban részt vevő országok külkereskedelme el­sősorban egymás felé irányult. Mint a brüsszeli Európai Politikai Tanulmányok Központjának kuta­tói kimutatták, all euróországnak a világ többi részébe irányuló együt­tes exportja összesített GDP-jüknek 17%-ára rúg, míg az eurókorszak előtti átlaguk ennek jóval több mint a kétszerese volt. A közös valuta a külkereskedelem zömét belkereske­delemmé változtatta, ezért az árfo­lyamváltozás jelentősége mérséklő­dött. Igaz, nem annyira, mint az Egyesült Államokban, mely GDP-jé- nek csak 11%-át szerzi az exportból, ami magyarázza, hogy az amerikai jegybank szerepét betöltő Fednek miért nem volt soha annyira szív­ügye, mennyit ér a dollár. Az egymás minden moccanását ár­gus szemekkel figyelő befektetők csoportos „vonulása” egyik invesztí­ciós lehetőségtől a másikig, a külön­féle pénzügyi intézmények döntés­hozói által elejtett, nem is mindig átgondolt megjegyzések túlértéke­lése és különféle véletlenek egybe­esése gyakran a „megérdemeltnél” meredekebb hullámzásokat ger­jeszt a piacokon, mondják az elem­zők. Az euró február végi hirtelen zuhanását például sokan annak tu­lajdonították, hogy a korábban a va­luta erősödésére spekuláló japán in­tézményi befektetők a pénzügyi év márciusi vége előtt tömegesen túl akartak adni eurókészleteiken. Mindezzel együtt politikusok, üzlet­emberek és kutatók megegyeznek abban, hogy a dollár és az euró ér­tékkülönbsége a két régió gazdasági alapfolyamatainak különbségét jel­zi, amit röviden úgy fogalmaznak: „Európa jó, de Amerika még jobb”. , Az eurózóna szilárd fizetésimérleg- helyzete, alacsony inflációs rátája és egészséges növekedési kilátásai e- rős eurót indokolnának” - vélekedik a Goldman Sachs befektetési bank. Valóban, az eurózóna hazai összter­méke (GDP) a tavalyi év utolsó ne­gyedében 2,75%-kal emelkedett, és az idén várhatóan eléri a 3 százalé­kot, bár az inflációs ráta februárban - a megugrott energiaárak miatt - elérte az ECB által maximálisan megengedett 2%-os felső határt, a remények szerint az év egészében jóval ez alatt marad, s a szigorú fis­kális politika eredményeként a GDP-hez mérten 1,5%-os tavalyi A gazdasági növekedés Nyugat-Európában gyor­suló ütemű. költségvetési deficit az idén mér­séklődik, megközelíti az 1%-ot. En­nek dacára az eurózóna országai a nemzetközi befektetők számára az USA-nál kevésbé vonzó terepnek bizonyulnak: a Goldman Sachs számításai szerint a tavalyi első 8 hónapban 137 milliárd euróval több működő tőke áramlott ki a zó­nából, mint amennyi oda bejött. Jóllehet a gazdasági növekedés Eu­rópában gyorsuló, Amerikában pe­dig, magasabb szinten, de kismér­tékben lassuló, a befektetők az óce­án túlsó oldalán az üzlet számára barátságosabb gazdaságpolitikai környezetet találnak. Legalábbis az amerikai elemzők szerint a hatal­mon lévő baloldali német, francia, olasz politikusok az invesztorok szemében a jövőre nézve kevésbé megnyugtatóak, mint a pragmati- kusabb amerikai vagy brit kor­mány. Elemzők szerint az eurózónán be­lül is jelentős eltérések figyelhetők meg. A régió GDP-jének felét adó Németországban és Olaszország­ban, ahol viszonylag lassúbb a nö­vekedés, sürgősen liberalizáló re­formokra volna szükség, hogy ru­galmasabbá váljék a munkaerőpi­ac, ritkuljon a szabályrengeteg, karcsúsodjon a kormányzati szek­tor, ésszerűsödjön az adórendszer, de az úgymond viszonylag gyenge kormányok és a lakosság ellenállá­sa miatt e változásokra nem igazán jók a kilátások. Lényegében hason­ló logikával az OECD által múlt hé­ten publikált összegzés is oda lyu­kad ki, hogy az amerikai 4 százalé­koshoz képest magas és makacs, 9% körüli munkanélküliség, a csökkenő munkaidő, magas mini­málbérek, béren kívüli juttatások és bőkezű segélyek okozta merev gazdasági szerkezete következté­ben Európa nem képes kihasználni munkaerő-potenciálját. Emiatt, jóllehet az egy foglalkoztatottra ju­tó termelékenységi szint közel azo­nos, az úgynevezett „európai szoci­ális modell” árát a lassúbb növeke­désben fizeti meg a kontinens. A közös európai valuta árfolyamá­ba némelyek vélekedése szerint kockázati prémiumként az ECB ál­lítólagos kiszámíthatatlanságát is bekalkulálják. A rizikót már eleve az elnök szemé­lye hordozza. Mint emlékezetes, a tagállamok csak úgy tudtak meg­egyezni a holland Duisenberg kine­vezésében, hogy informálisan arról is megállapodtak, 8 éves mandátu­mának félidejében átadja majd a bársonyszéket a francia jegybank- elnöknek, Jean-Claude Trichet- nek. A március egyébként újdonsá­got hoz az euró életében: ebben a hónapban adja be tagsági kérelmét a feltételek zömét immár teljesítő Görögország, aminek elfogadásá­ról a júniusi EU-csúcson várható döntés. Hogy az euró összes „gyerekbeteg­sége” ellenére a kívülmaradás im­már nagyobb kockázattal jár, mint a csatlakozás, azt igazolja, hogy az utóbbi hónapokban mind a dán, mind a svéd kormány újból meg­pendítette országuk belépését az euróövezetbe. (A HVG nyomán) GAZDASÁGI HÍRMORZSÁK Eurokötvények újabb kibocsátása Pozsony. Brigita Schmög- nerová pénzügyminiszter teg­nap Majna-Frankfurtban járt, ahol az ottani pénzügyi körök­kel ismertette a szlovák kor­mány újabb eurokötvény- kibocsátási szándékának részle­teit. Peter Svec, a pénzügymi­nisztérium szóvivője szerint a kabinet az idén mintegy 500 millió euró értékű, 7 vagy 10 éves futamidejű államkötvényt dob piacra, és a kötvények be­vételéből állják a korábbi állam- adósságokat. A kötvénykibocsá­tás lebonyolítói a J. P. Morgan és a Deutsche Bank lesznek. Schmögnerová a siker érdeké­ben Majna-Frankfurtot követő­en Münchenbe, Milánóba, Amszterdamba és Londonba is ellátogat. (SITA) Kína eltökélt a belépésre Peking. Kína sziklaszilárdan eltökélt a Kereskedelmi Világ- szervezetbe (WTO) való belé­pésre, még akkor is, ha az amerikai kongresszus nem ad­ja meg számára az állandó normális kereskedelmi elbá­nást -jelentette ki a kínai kül­kereskedelmi miniszter. Si Kuang-seng úgy vélte: ha a kongresszus nemmel voksol a normális kereskedelmi kapcso­latokra, Kína nagy valószí­nűséggel alkalmazná a WTO- nak azt a szabályát, amely le­hetővé teszi, hogy megtagadja az amerikai vállalatok hozzá­férését Kínához. Ezzel az Egye­sült Államok hatalmas piactól esne el. (MTI) Cseh átlagbérek növekedése Prága. Csehországban 1999 végén a havi bruttó átlagbér 12 658 korona volt, ezer koro­nával több, mint 1998 végén. Az utóbbi három évben tavaly növekedtek a leggyorsabban a bérek Csehországban. Átlag­bért vagy annál magasabb fize­tést havonta az alkalmazottak egyharmada vitt haza, míg kétharmaduknak ennél alacso­nyabb volt a havi keresete. A reálbérek 6 százalékkal emel­kedtek tavaly, az 1998-as 0,7 százalékos csökkenés után. 1999-ben, koronára átszámít­va, a következő bruttó havi át­lagbérek voltak a közép-euró­pai országokban: Szlovénia 19 400, Lengyelország 16 380, Csehország 12 658, Magyaror­szág 10 750, Szlovákia 10 500 korona. (MTI) Ökosegítség Romániának Kolozsvár. Az Európai Unió minden tagállamában „megnö­vekedett érzékenységgel és nagy aggodalommal” tekinte­nek azokra a környezetvédelmi problémákra, amelyekkel most szembesül Románia - jelentette ki Gila Altmann német környe­zetvédelmi miniszterhelyettes, aki a helyszínen igyekszik pon­tosan megtudni, milyen körül­mények között történt és mi okozhatta az újabb romániai környezetszennyezést. Német­ország máris mozgó laboratóri­umot bocsát a román szakem­berek rendelkezésére. (MTI) IMF: francia-német alku készül? London. A francia kormány tá­mogatja a német Horst Köhler - az EBRD jelenlegi elnöke - jelö­lését az IMF vezérigazgatói posztjára, mert cserébe a néme­tek támogatni fogják az Európai Központi Bank élén a holland Wim Duisenberg felváltását a francia Jean-Claude Trichet-vel - efféle titkos francia-német al­kuról vélt tudni hétfőn a The Ti­mes című brit lap. (MTI) Japánban ismét recesszió Tokió. A japán gazdaság erő­sen visszaesett a tavalyi utolsó negyedévben, és mivel az már a második egymást követő romló negyedév volt, a japán gazdaság definíciószerűen is­mét recesszióban lévőnek szá­mít -jelentette hétfőn a japán kormány gazdaságtervezési hi­vatala. Ä tavalyi utolsó negyed­évben 1,4%-kal csökkent a ja­pán GDP az előző negyedévhez képest. (MTI) Mitsubishi és DaimlerChrysler Tokió. A japán Mitsubishi Mo­tors autógyár szóvivője hétfőn cáfolta, hogy elfogadták volna a német-amerikai Daimler­Chrysler autógyártó ajánlatát a Mitsubishi Motors 34 százalékának a megvásárlásá­ra, de a szóvivő megerősítette, hogy folytatódnak a két cég tárgyalásai. Hétvégi japán lap­jelentések azt kiáltották világ­gá, hogy a Mitsubishi vezetése szóban már elfogadta a DaimlerChrysler ajánlatát. A 34 százaléknyi részesedés vé­tójogot adna a DaimlerChrys- lernek a Mitsubishi Motors ügyeiben. (MTI) A bankkönyvek betéti kamatai (érvényben 2000. március 12-én) Bank Felmondási határidő Felmondási idő 3 hónap 6 hónap 9 hónap 12 hónap 18 hónap 2 év nélkül Komercní banka Bratislava 10,50-11,60 11,40-12,60 11,90-13,10 12,40-13,70 11,30-12,50 Bank Austria Creditanstalt 9,00-9,25 9,00-9,25 9,50-9,75 3,75-4,00 Banka Slovakia 14,50 15,00 15,70 15,00 8,00 Dopravná banka 14,20 15,00 15,50 13,50 7,00 Beruházási és Fejlesztési Bank (IRB) 12,50 14,00 14,30 14,50 13,00 6,00 Istrobanka 13,00-13,50 13,50-14,00 14,00-14,50 14,50-15,00 14,70-15,20 5,50 Ludová banka 9,50-10,00 11,00-11,50 12,00-12,75 12,25-13,00 3,50 Pol'nobanka 13,00 13,50 13,75 12,50 4,50 Postabank 12,00 13,30 13,40 12,00 3,75 Prvá komunálna banka 13,50 14,00 14,50 14,70 14,00 _ 4,50 Devin Bank 12,70 13,30­14,90 Slovenská kreditná banka 13,00-13,50 13,25-13,75 13,50-14,50 14,00-16,00 14,00-14,50 4,00 Szlovák Takarékpénztár 6,00-16,00 7,50-16,50­9,50-13,00 10,50-13,00 4,00 Általános Hitelbank (VÚB) 11,20 11,70 11,70 12,20 12,20 12,20 4,75

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom