Új Szó, 2000. március (53. évfolyam, 50-76. szám)

2000-03-13 / 60. szám, hétfő

Sportvilág ÚJ SZÓ 2000. MÁRCIUS 13. Joe Sakic Peter St'astny oldalán Quebecben ismerte meg az NHL légkörét; a szlovák center távozása után, elég fiatalon kezdte viselni a csapatkapitányi mezt Akit még Steve Yzerman is megirigyelhetne Az észak-amerikai profi hokiligában már mindenki a playoffról álmodik (TA SR-felvételek) Az észak-amerikai profi hoki­liga világában sok befolyásos személy megfordul. Senki nem kétli azonban, hogy a já­tékosok számára minden klubban a csapatkapitány a legelismertebb egyéniség. MAREK SVÁTEK Ők azok, akik szükség esetén kiáll­nak a csapatért, ha kell, tartják a há­tukat és a többiek helyett nyelik le a keserű pirulákat. Mark Messierre is jól illik a Jenő leírás” - igazi vezére- géniség. Ray Borque Bostonban ör­vend hasonló elismerésnek (már el- menőfélbenvan), Detroitban pedig Steve Yzerman viseli a C-betűs mezt. Az NHL legsikeresebb és leg­tapasztaltabb csapatkapitányának tartják - sokan Joe Sakichez szokták hasonlítani. Mindketten a Nyugati Főcsoport egy-egy neves klubjának kapitánya (Sakic a Colorado, Yzer­man a Detroit mozgatórugója), egy­formán 180 centiméter magasak és 84 kilogramm súlyúak. Mindketten a 19-es számú mezt viselik.’Joe Saa- kic rendkívül szerény ember híré­ben áll, az Yzermannel való hason- lítgatást is egyenesen visszautasítja: „Steve sokkal jobb játékos, mint én. Az elismerést már régen kiérdemel­te.” Sakic csapattársai mindenben hallgatnak „főnökükre”, de erről a kijelentéséről megvan a külön bejá­ratú véleményük. Egykori társa, Mi­ke Keane a következőket mondta Sakicról: „Tiszta profi. Nem az a faj­ta, aki rojtosra beszéli a száját és aki szereti, ha körülötte forog a vüág. Feltűnés nélkül begyűjti a maga évi 100 potját, s közben úgy harcol, mint egy oroszlán. A játékával adja tudtára a többieknek, hogy ő a baj­nokság legjobb csapatkapitánya.” Keane szavaihoz a Colorado játéko­sigazgatója is csatlakozik: „Olyan, mint Steve Yzerman. Sokkal jobba hasonlít rá, mit bárki más. Yzerman­nel szemben viszont van egy előnye: gond nélkül megmondja a vélemé­nyét. Ráadásul a két idény közötti szünetekben a legkeményebben edző tagja az NHL-nek. Ezért állja meg oly szilárdan helyét a jégen.” Sakic képességeit az ellenfelek játé­kosai is elismerik. A phoenbd Je­remy Roenick így vélekedik a colo­radói kapitányról: „Joe hibátlanul hokizik. Remélem mindenki felfog­ta már, hogy a sportág legjobbjai kö­zé tartozik.” Joe Sakic egyéniségének köszönhe­ti, hogy már eléggé fiatalon meg­kapta a csapatkapitányi mezt. A Qu­ebec Nordiques 1987-ben a 15. helyről draftolta; a klub vezetői a Swift-Current Broncos ificsapatá­ban nyújtott teljesítményeire figyel­tek fel, amelyben 72 mérkőzésen 60 gólt és 78 gólpasszt adott. A drafto- lás után még egy évet töltött a junio­rok között, majd lehetőséget kapott a Quebecnél. Különösebb megeről­tetés nélkül beilleszkedett a csapat­ba, kezdettől fogva Peter Sfastny ol­dalán lépett jégre. A szlovák center­től sok mindent eltanult. Nem utol­só sorban jelentős önbizalomra tett szert, és a gólokat is futószaagon kezdte gyártai. A következő szezon­ban már a kezdőötös kihagyhatatla- an tagja volt, amikor Peter Sfastny New Jerseybe igazolt (1989/90), Sakic örökölte meg a kapitányi sze­relést. A 21 esztendős fiatalember számára ez nemcsak megtisztelést, hanem óriási felelősséget is jelen­tett, de a Quebec vezetősége egy­hangúlag bizalmat szavazott neki. Sakic az 1990/91-es évadba 109 pontot szerzett, s ezzel a csapat leg­eredményesebb játékosa lett - az NHL-ben a hatodik helyet szerezte meg. Egy évre Steven Finn vette át a szerepét a Nordiques táboráéban, de 1992-ben végleg Sakicet válasz­tották csapatkapitánynak. A frankofón együttes akkoriban vál­ságos időket élt. A playoffról csak ál­modozni mertek Quebecben, ráadá­sul a társaságban senki nem közelí­tette meg Sakic színvonalát. A má­gus magára maradt. A klub érezte, tenni kell valamit, ezért fiatalított. Sakic mellé olyan későbbi nagy ne­veket vásárolt, mint Sundin, Ka- menszkij, Nolan és Fisét. Kisebb-na- gyobb áttörést jelentett az 1992/93- as idény, öt év elteltével a Quebec bejutott a rájátszás első fordulójába. Ellenfele egy másik kanadai klub, az örök rivális Montreal Canadiern volt. Sakicék imponálóan kezdtek, két mérkőzés után 2:0-ra vezettek, de a szennzáció elmaradt. A Montre­al jutott tovább, s végül be is gyűjtöt­te 24. Stanley Kupáját. A quebed fi­askó után megindult a „nyomozás” a bűnösök ellen. A legtöbb bírálat Mats Sundint érte, de Sakic is mag­kapta a magáét. A következő idény­ben nem termett sok babér a playoff- ban a Nordiques számára - az alap­szakaszban nem sikerült továbbjutó helyet kiharcolniuk a fiúknak. Az 1994/95-ös, rövidített szezonban állt be egy kisebb fordulat. Tizenki­lenc találatának és 43 gólpasszának köszzönhetóe Sakic az alapszakasz negyedik legeredményesebb játéko­sának bizonyult. Oroszlánrésze volt abban, hogy a Keleti Főcsoportban az első helyen végzett a Quebec. A playoff első fordulójában a New Jer- seyvel hozta össze a sors. Sakicék pechjére. A Quebec megint kiesett. Az idény végén fogytán volt a klub pénze, anyagi egfontolásból Denver- be költözött a csapat és Colorado Avalanche-ra (Lavinák) kereszztel- ték. Jót tett a változás, Sakic az alap­szakaszba több mint 50 gólt ütött - pályafutása soráán ez először for­dult elő. Ötvenegy talállata mellé 69 gólpasszt osztott szét, ezzel a pont- vadászat harmadik legeredméye- sebb tagja lett. A rájátszásban to­vábbra is ó vitte a prímet: 34 pontjá­val (18 gól, 16 gólpassz) nagyban hozzájárult csapata történelmi sike­réhez. Összesen hat győztes gól szer­zője volt a playoffban, ami új csúcsot jelentett. (Egészen tavalyig, amikor a dallasi Joe Nieuwendyk ugyanen­nyit ütött.) A támadósorban Peter Forsberg remekül kiegészítette, a kaput pedig Patrick Roy őrizte. így azután sekit nem lepett meg, hogy az idény utolsó találkozóját követő­en a Colorado kapitánya emelte a magasba a legjobb klubnak járó Stanley Kupát. A döntőben a Forida Panthers volt a Lavinák „kihívója”, de a califomiaiak egy találkozó sem tudták fövenni a versenyt Sakicék­kel. A Kupa-győzelem mellett Joe Sakic vehette át a rájátszás leg­hasznosabb játékosának járó Conn Smythe Trophyt. Sakicék eddig ez az egyetlen egyéni kitüntetése. A következő évadot bajnokesélyes­ként kezte a Colorado. Ereje a Nyugati Főcsoport döntőjéig tar­tott kii, ahol a későbbi Stanley Ku­pa-győztes Detroit Red Wingstól kapott ki. Két évvel ezelőtt Sakic nagy csalódást élt meg. Nem elég, hogy a Coloradót mindjárt a ráját­szás első fordulójában kiütötte az Edmonton, Kanada színeiben még a naganói olimpián sem járt szerencsével. A kazahok elleni ne­gyeddöntőben megsérült, s attól kezdve tehetetlenül nézte, ho­gyan hervadnak el a juharlevele­sek. Klubszinte a sors kegyesebb hozzá. Egy statisztikai érdekesség szerint kilec idényben (összesen 11-et töltött eddig az NHL-ben) több potot szerzett, mint ahány találkozón jégre lépett. Csak ak­kor nem sikerült összehoznia ezt a bravúrt, amikor a Quebecnél de- bütáált, valamint a 97/98-as, na­ganói szezonban. Nem minden­napi mérleg, talán még Yzerman is megirigyelné. Szenzációs győzelmek, olasz és svájci meglepetések az alpesi sí Világ Kupában Augusztus 27-én megkezdődik az „első" cseh-szlovák kézilabda-bajnokság Nagyhatalmi vetélkedés Raj táj óbb j övő j egyében ANDREJ MIKLÁNEK Szenzációs győzelmet aratott az al­pesi sí Vüág Kupa lesiklóversenyé- ben a svájci Corinne Imiig. A húsz­éves versenyző 31-es rajtszámmal indult - és mindenkit sokkolt. Fő­ként a német Petra Haldmayert, aki meglehetősen váratlanul - 29-ik in­dulóként - meglepte a favortokat. A pálya a napsugarak hatására gyor­sabb lett, s ez elég volt Imlignek ah­hoz, hogy három századdal meg­előzze Haldmayert és 33 századdal a következő meglepetésemben, az orosz Oleszja Alievovát. A lesiklók ranglistáját egyelőre a német Hausl vezeti, de a Kis Glóbuszért folyó ver­senyben kemény ellenfele Götschl, aki a szuper-G élén áll. Ráadásul az osztrák lány már a Nagy Glóbusz tu­lajdonosának, azaz a Világ Kupa győztesének tekintheti magát, mi­vel honfitársa, Dorfmeister 300 ponttal leszakadva követi. Mindket­ten három számban indulnak a dön­tőben (lesiklás, szuper-G, óri­ásműlesiklás), és Dorfmeistemek mindháromban nyernie kellene, hogy megelőzze Hauslt, ráadásul Götschlnek egyik számban sem len­ne szabad indulnia. Az amerikai Daron Rahlves meg­nyerte a Világkupa lesiklóversenyét a norvégiai Kvifjellben. Második győzelmével megismételte honfitár­sa, Tommy Moo teljesítményét, aki az 1994-es téli olimpián két arany­érmet szerzett: lesiklásban és szu- per-G-ben. Rahvels ugyanis a pénte­ki szuper-G-t is megnyerte. - Lazán siklottam, valószínűleg az én aero­dinamikám volt a legjobb, a felsze­relésem kiváló. Boldog vagyok, hogy felzárkóztam a világ élvonalá­ba - nyilatkozta a célban. A lesikló Vüág Kupa szuper-G verse­nyén az olasz Kristian Ghedina dia­dalmaskodott. Ghedina 16-os rajt­számával nemcsak Ausztria győzel­mi sorozatát szakította meg, hanem az alpesi nagyhatalom csodálatos teljesítményének is gátat vetett, hi­szen az utóbbi húsz versenyen az osztrákok vitték el a pálmát. - Ez a szuper-G megfelelt nekem, gyors volt, mint a lesiklás. Arra számítot­tam, hogy dobogóra kerülök, de Mayer előtt végezni - ez álom! - nyi­latkozta a győzelem után az olasz. Hermann Mayer második helyével biztosította magának a szuper-G Kis Glóbuszát, a Vüág Kupában 400 ponttal vezet a norvég Aamodt előtt, 1760 pontjával új csúcsot dön­tött, leszorítva a trónról a svájci Ac- colát. Drámai párbajt hozott a síugrás a nagy sáncon, melynek eredményei szintén beleszámítanak a Vüág Ku­pába. A német Martin Schmitt idei tizenegyedik elsőségével karrierje során másodszor szerezte meg a Vi­lágkupa-győzelmet. Nem egész egy­pontos hátránnyal szorult a máso­dik helyre Janne Ahonen, aki két na­pon át uralta a hazai sáncot, K-90- en és csapatban is győzött. Ebben az idényben harmadszor lett harmadik a síugrók versenyében az osztrák Andreas Goldberger, aki honfitársa, Martin Höüwarth után legmes­szebbre (125 m-re) száüt. Lahtiban a 30 km-es távval folytató­dott a sífutás. Ez a versenyszám elő­ször szerepelt a Vüág Kupán. Szlo­vákiát ketten képviselték: Martin Bajcicák és Ivan Bátory. Nagy meg­lepetésre elsőként a 22 éves orosz Mihaü Ivanov ért célba, első Vüág- kupa-győzelmét szerezve.Az olasz Fabio Máj végzett a második helyen, az ugyancsak orosz Vlagyimir Vili- szov nyakába akasztották a bronz­érmet. Bátory pontokat gyűjtött 18. helyével. Bajcicák ráfizetett a via­szozásra, az első kör után kiszáüt. Ján Ilavsky edző: - Szomorú va­gyok, mert Ivan a tizedik helyen vé­gezhetett volna. Kár, hogy a verseny előtt a legjobb síről átszerelte a kö­tést. Ekkora hibát nem szabad elkö­vetni, a jövőben nem fordulhat elő. JÁN PLESNÍK Néhány felelősségteljes ember a fejébe vette, hogy nem ártana nö­velni a cseh és a szlovák kézüabda színvonalát, s a legmegfelelőbb eszköznek a közös bajnokság újjá­élesztése bizonyult. Az ötlet szülő­atyjával, Jaroslav Gattermayerrel (a Cseh Kézilabda Szövetség elnö­ke) a készülő pontvadászat újdon­ságairól beszélgettünk. Milyen nevet fog viselni az első cseh-szlovák kézilabda-bajnok­ság? A hivatalos név így hangzik: Handball International League, rö­vidítve HIL. A cseh és a szlovák szövetség vezetői a napokban írták alá a Handball 2000 k.f.t. tevé­kenységéről szóló szerződést. A társaság Olmützben fog székelni, két, maximum három fizetett munkatárssal fog működni, akik­nek két alapvető feladatuk lesz: irányítani a bajnokságot és pénzt szerezni a közvetítési jogok eladá­sával, illetve hirdetőkön keresztül. A bajnokság végső elnevezése attól is függ, ki lesz a főszponzor. Sejtik már, melyik cég lenne az? Sajnos ez ügyben egy kicsit lelas­sultak a dolgok, mert a Cseh Tele­vízióban új főszerkesztőt neveztek ki. Azóta a cseh és a szlovák köz- szolgálati tévé közti szerződések­nek fölment az áruk. A fő támoga­tót illetően két komoly jelölttel tár­gyalunk, március végére már 95 százalékra biztosan meg tudjuk nevezni, ki lesz az. Mi a helyzet a bajnokság sza­bályzatával és a versenykiírás­sal? Gőzerővel folyik a munka mindkét oldalon. Elküldtük a kluboknak az előzetes terveket, hogy vélemé­nyezzék. A javaslatokat a két szö­vetség munkatársai értékelik majd ki és csak ezután készül el a végle­ges változat. A bajnokság hat cseh és hat szlovák csapatból fog állni, kétmérkőzéses rendszerrel zajla- nának a küzdelmek, szombaton és vasárnap egy ellenféllel. Ez így sokkal gazdaságosabb megoldás, mintha felapróznánk a sorozatot, ráadásul a játékosok is jól járnak, mert már az alapszakasz végén 44 mérkőzésen lesznek túl. Ebben lát­juk a garanciát arra, hogy a színvo­nal valóban növekedjen. Korábban nem minden cseh egyesület fogadta örömmel a hírt. Milyen most a hangulat? A szlovák fél türelmesebb. Néhány cseh klub nem ért egyet azza, hogy a két bajnokság összevonásával ja­vulhat a színvonal. Azt gondolják, a cseh kézüabda magasabb szítén van. De elég megnézni, hogy a mi szövetségünk évek óta nem talált fő támogatót, hogy a televízió sem akar a képernyőre engedni, és hogy nemzetközi szinten képtele­nek vagyunk előbbre lépni. Nem látom okát, miért kellene elsza­lasztanunk egy ilyen lehetőséget. A két szövetség az előkészületek végső fázisában fogja mérlegelni, mely klubokat jelöli a bajnokságba - a fő követelmények közé az egye­sületek gazdasági helyzete fog tar­tozni. Előfordulhat, hogy nem minden klub akar majd bekapcso­lódni, ez esetben a szövetségen múlik, kit nevez a visszalépők he­lyett. A bajnkságból az utolsó két csapat fog kiesni, függetllenül attó, melyik országból való. Az eredmények számítanak. Nem a két ország rivalizáláására megy ki a játék, hanem arra, hogy a férfi kézilabda színvonalát javítsuk. Klub- és válogatott szinten. Meglepetésre mindig lehet számítani az alpesi sí Világ Kupában Közösen jobban megy majd?

Next

/
Oldalképek
Tartalom