Új Szó, 2000. március (53. évfolyam, 50-76. szám)

2000-03-09 / 57. szám, csütörtök

Régióink ÚJ SZÓ 2000. MÁRCIUS 9. A szabadságharc bukása után majdnem lebontották egyik legszebb várunkat. A fejedelem volt kancellárja, Ráday Pál zálogként birtokolta Somoskőt, így csak részben bontották le. A vár, amelyik rossz helyre épült sonló messze a vidéken. Gyönyörű az a panoráma, amely egy-egy csúcsról a turisták elé tárul, de ha­sonlóan gazdag, változatos a régió rege és mondavilága is. Rengeteg a vár/rom/ és szinte minden vár­ról egy könyvre való rege, monda, anekdota szól. Az alábbi a nagy fe­jedelemmel kapcsolatos. 1703-ban kuruc kézre került a somoskői vár. Annak labanc kapi­tányát, Sümegi Bene Istvánt fogjul ejtették és Kassára vitték. A kora­beli anekdota szerint Bene meg volt róla győződve, hogy váratla­nul nem lephetik meg a kurucok. Nyugodtan vadászgatott tehát, de majd földbe gyökerezett a lába, amikor valahonnan hirtelen kuru­cok jelentek meg előtte. Az egyik közülük megkérdezte: “Hé, atyafi ! Bent van a várban a kapitány ?” Bene tréfás ember volt, rövid gon­dolkodás után a következőképpen válaszolt. “ Bene benne lenne, ha lehetne.” A feljegyzések szerint II. Rákóczi Ferenc 1706. november 20.-án in­dult testőreivel Pásztóról Rozs­nyóra. Útja során áthaladt Somoskőn, Füleken és Rimaszom­baton, Rozsnyóra november 26.- án érkezett. A szabadságharc bukása után a bé­csi udvar elrendelte a vár lebontá­sát. Mivel azonban a fejedelem volt kancellárja, Ráday Pál zálog­ként birtokolta Somoskőt, a bon­tást csak részben hajtották végre. Ennek köszönhetően maradt meg épen az erődítmény nagy része. Legutóbb a nyolcvanas években végeztek rajta nagyobb munkála­tokat. A legszebb szlovákiai várak­hoz tartozik, Orbán Viktor szavai­val élve csupán egyetlen hibája van: “rossz helyre épült”, s ezért kevesen láthatják. Valamivel gyak­rabban látogatott az úgynevezett Petőfi-kunyhó, amely azonban már nem ugyanaz, amelyben a köl­tőt megvendégelték. Az eredeti az 1965-ös esőzések során összeom­lott, a mostani pontosan elődje he­lyén épült fel. /Forrásmukák: Hernádi Károly: Nógrádi várak, Csáky Károly: Nóg­rádi tájakon, T. Pataki László: Útonjáró, Petőfi Sándor: Útirajzok/ a csúcsot.) Folytathatnánk még a felsorolást, de talán az eddigiek­ből is érzékelhető az a visszásság, ami Somoskőt jellemzi. Az úgyne­vezett Petőfi-ház mögött, tehát a falu és a vár között húzódik az ál­lamhatár. Nem véledenül találko­zott a kilencvenes évek közepén éppen ezen a helyen néhány akko­ri ellenzéki politikus, hogy szemé­lyesen megtapasztalják, lássák az “európai szellemtől idegen valósá­got”, amelyet úgymond a kommu­nizmusban senki nem kívánt orvo­solni. A teljesség kedvéért: 1989-ig a vár Magyarországról is látogat-, ható volt, csak az uticélt előtte egy­két nappal be kellett jelenteni az Idegenforgalmi Hivatalban. Úgy értesültem, ez a forma mára telje­sen feledésbe merült, de a várat nyilván a kíváncsiak időnként ma­gyar oldalról is meglátogatják. Erra utalnak azok a “járatok”, amelyekről ottjártamkor a drótke­rítés árulkodott. A somoskőiek szerint szerencsét­len királyunk, a tatártól üldözött IV. Béla ezen a csúcson pihent meg egy éjszakára. Amikor lete­kintett a völgybe, körös-körül égő falvakat látott. A hozzá menekülő népnek megígérte, a veszély el­múltával erős várat építtet a hegy­re. A várat a XIII. században a Kacsics nemzetség Illés ága emel­tette. Falait bazaltoszlopokból le­fejtett öt-hatszögletes kövekből rakták, ezért távolról olyan hatást kelt, mintha méhek által épített hatalmas viaszsejtet látnánk. Az 526 méter magas várhegyről gyönyörű panoráma nyílik a köze­li és távolabbi vidékre. Dél felé a változatos nógrádi táj, a salgói vár romjaival, keletre a Medves hegy­ség bazaltfennsíkja, nyugat felé pedig a Karancs erdőrengetege. Jó időben állítólag még a Tátra vonu­latai is látszanak. Az 1560-as években a vár falai kö­zött élt a temesvári hősnek, Losonczy Istvánnak az özvegye két lányával, Fruzsinával és Annával. Gyakran tett náluk látogatást a Ba- lassi-család, amely akkoriban a kö­zeli Divényben és Kékkőn tartóz­kodott. Somoskőn ismerkedett meg a fiatal Bálint a vele egyidős Losonczy Annával, s hozzá írta a magyar irodalomban ismert Júlia­dalokat. A török 1576-ban elfog­lalta a várat - ehhez szintén fűző­dik egy monda. Buda elfoglalása után /1541/ a nógrádi várak a végvárak övezeté­be kerültek. A törökök egyre köze­lebb kerültek Somoskő várához, 1552-ben sorra estek el a közeli erődítmények: Drégely, Gyarmat, Szécsény, Hollókő, Buják, 1554- ben Fülek várára tűzték ki a fél­holdat és napokkal később harc nélkül megadta magát Salgó is. Somoskő igen nehéz helyzetbe ke­rült, két ellenséges vár közé ékelve hu­szonkét évig ellen­állt a töröknek. A monda szerint egy napon a várral szemközti hegyol­dalon lovas csapat élén megjelent a füleki bég. Az észa­ki fal felső szaka­szán ma is látható az a kulcslyuk ala­kú lőrés, ahonnan az egyik puskás megcélozta a ve­zért, de a golyó célt tévesztett. Egy lo­vas ugyan holtan esett le a földre, de az nem a bég volt, hanem a szultán követe és az egyik legkedvesebb ta­nácsadója. A meg­torlás nem maradt el, a törökök 1576- ban nagy erővel megrohamozták Somoskő várát és heves csatában el­foglalták azt. A harcról fennma­radt egy bejegyzés a szécsényi szan­dzsák defteréiben, amelyből arra lehet következtetni, hogy az ostromban nemcsak a füleki, hanem más török, köztük a szécsényi szandzsák csapatai is részt vettek és közelharcra is sor került. A vár mind­össze tizenhét évig volt török kézen. 1593 őszén, ami­kor Pállfy Miklós és Tiefenbach Kristóf serege kiűzte a tö­rököt Fülek várá­ból, a főerőből ki­vált Prápostvári Bálint vezette se­regrész visszafoglalta Somoskőt. A csatában állítólag részt vett és vitézül harcolt a költő, Balassi Bá­lint is. A tájat a tűz és a víz, e két pusztító elem építette fel, nincs is hozzá ha­rendőrségi jelentés szerint a napokban két magyarországi állampolgár szándé­kosan megsértette a magyar-szlovák ál­lamhatárt. A főiskolai hallgatókat délután egykor a Somoskői várban fogta el a határrendőrség. Miután a szülők azonosították a fiúkat, a hatóságok szabadon bocsátották a fiatalokat. A rendőrség besztercebányai kerü­leti igazgatósága jelentése szerint a Sátoros és Sajólénártfala közötti mintegy hatvan kilométer hosszú határszakaszon tavaly összesen hatvan esetben történt határsér­tés. A jelentésből az nem derül ki, mennyien léptek útlevél nélkül ha­zánk területére Somoskő váránál. ”Vecseklőn megháltunk, s másnap korán reggel indultunk Somoskőre a Mátra egyik ágán - a Medvesen - keresztül. Somoskő nem nagy vár volt, nem is nagy hegyen fekszik...de bámultam építését, amelly gyönyörű öt-, hat-, hétszö­gű kövekből van. Oldalában el­szórva hevernek a hasonnevű falu házai, amellynek lakói csaknem idyllikus életet élnek még. A mint lejöttünk a várról e faluba, egy pa­rasztasszony házához hitt bennün­ket, s ott - felszólítatlanul - jól tar­tott édes és aludtejjel.” - írja Útirajzaiban Petőfi Sándor. Somoskő egy kis magyarországi település, ám “hasonnevű” vára szlovák oldalon áll. A Petőfi által említett parasztház ma is látható - a magyar oldalon. A vár falait a nyolcvanas években szlovákiai /magyar/ kőművesek erősítették meg. Hivatalosan átlépték a szlo­vák-magyar határt, az erődítményt magyar oldalról közelítették meg, az építőanyagokat is magyar oldal­ról hordták fel a várba. A tőszom­szédságban látható európai hírű bazaltömlés szlovák oldalon van, de a terület, a várhegy járművel csak magyar oldalról közelíthető meg... (Szlovák oldalon Sátorosról turistaösvény vezet fel, mintegy másfái órás gyaloglás után elérjük Az Anglia parkban állítják fel az 560 éve született V. László mellszobrát Emlék a komáromi királynak KAMONCZA MÁRTA „V. László nem sorolható a kiemel­kedő uralkodók közé. Szülőváro­sa, Komárom azonban nem pa­naszkodhat rá: uralkodása alatt hat kiváltságlevélben erősítette meg a város addigi szabadalmait, megparancsolva a komáromi vár­kapitánynak, hogy őrködjön a sza­badalmak megtartása felett, meg­tiltva minden községnek, adó- és vámszedőnek, hogy a várost ki­váltságai ellenére terheljék, min­den tisztségnek és törvényható­ságnak, hogy a város polgárait be­fogják, háborgassák vagy fölöttük ítéletet mondjanak, s parancsolva, hogy saját bírájuk alatt álljanak, valamint felmentve őket minden vám- és révadó alól. Nem csoda te­hát, hogy a komáromiak mindig büszkén és kegyelettel emlegették a városunkban született uralko­dót” - mondja Mácza Mihály ko­máromi alpolgármester. Az előző választások alatt működő városi képviselő-testület dr. Ján Durkovsk/ kezdeményezésére jó­váhagyta azt a javaslatot, hogy V. Lászlónak születése 560. évfordu­lóján, azaz 2000-ben szobrot emeljenek. „Az eredeti javaslat teljes alakos szoborról szólt, de ezt végül is mellszoborra változtattuk. A pá­lyázatot is mellszoborra írtuk ki úgy, hogy már előre kikötöttük, a szobornak az Anglia-parkban im­Rövid élete cselszövé­sek, belháborúk, hit- szegések tömkelegé között zajlott. már tíz éve üresen álló talapza­ton kell állnia. Az említett talap­zaton Klapka györgy tábornok szobra állt 1965 és 1990 között. A pályázatot Gáspár Péter szob­rászművész nyerte meg. Az alko­tásról csak annyit árulok el, hogy a rajta lévő felirat latin nyelvű lesz, a szobor fölött pedig gótikus ív jelzi a középkort, melyben a Komáromban született egyetlen király élt. A középkori Komárom eltűnt a föld színéről, mert ahogy bővítették a várat, a házakat úgy bontották le. Ez a szobor a közép­kori Komárom helyén lesz, tehát egyben emlékeztet az akkori vá­rosra is” - fűzte hozzá az alpol­gármester. Az alkotást a tervek szerint az idei Komáromi Napok keretében, ápri­lis végén állítják fel, V. László ki­rályt a történetírás postumusnak, Utószülöttnek is nevezi, mivel még világrajötte előtt meghalt édesap­ja, Albert király. Az utószülött fiú­nak nem adta meg a sors, hogy megélje a férfikort, mindössze 17 és fél évet élt, 1457. november 23- án Prágában halt meg. A Szent Vitus székesegyházban nyugszik. Két ország, Magyaror­szág és Csehország királya volt. Rövid élete cselszövések, belhábo­rúk, hitszegések tömkelegé között zajlott. Uralkodásának egyik moz­zanatát - amikor V. László Hunya­di Lászlónak és társainak esküvel bántatlanságot ígért, sőt Hunyadi Lászlót főkapitánnyá teszi meg, majd pár hónappal később Budán lefejezteti - Erkel Ferenc művészi­en örökíti meg Hunyadi László cí­mű operájában. aktuális helyzetkép az egyes régiók kulturális, közösségi életéről. Ami Önöknél történik, számunkra is hír. Hirdetésfelvétel: tel.: 07/582 38 329 fax: 07/582 38 331 unf/iői n K AZ UJ SZÓ MELLÉKLETI A mellékletet szerkesztette: P. Malik Éva Levélcím: Régióink, Vox Nova Rt., Prievozská 14/A, P.O. BOX 49, 824 88 Bratislava, tel.: 07/58238310 A szerző felvétele FARKAS OTTÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom