Új Szó, 2000. március (53. évfolyam, 50-76. szám)
2000-03-09 / 57. szám, csütörtök
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2000. MÁRCIUS 9. KOMMENTÁR Földalapi közérdek SÓKI TIBOR Kérdéses, hogy a községek képesek-e ellátni azokat a feladatokat, amelyeket jeleneleg a nevesíteden földeket kezelő Állami Földalap végez. Ezt Ladislav Orosz, a sokat vitatott parcellák ügyét rendezni hivatott bizottság SDE-es tagja jelentette ki a koalíciós tanács tárgyalása után. Pavel Koncos földművelési miniszter, aki szintén baloldali, azt is elmondta, a nevesíteden földeket, illetve azokat a birtokokat, amelyek valamikor fasiszták és kollaboránsok tulajdonában voltak, olyan intézménynek kell kezelnie, amely a közérdeket szolgálja. A községekre szerinte ez a megállapítás nem vonatkozik, s ez a miniszter számára elegendő indok arra, hogy a földek a földalap tulajdonában maradjanak. A parlament földművelési bizottságának legutóbbi ülésén azonban kiderült, a földalap sem éppen a közérdeknek megfelelően cselekszik. Több képviselő is rámutatott, bár az alap állami tulajdonban levő területekkel rendelkezik, s az abból befolyó haszonnal nem is kell elszámolnia, a működését szabályozó előírásokban sehol sem szerepel, hogy az Állami Földalapnak a közérdeket kell szolgálnia. Amikor a vagyonalapnál találtak hasonló rendellenességet, alkotmánybírósági döntés alapján orvosolták a hibát. Azok indoklása tehát, akik a közérdekre hivatkoznak, s így próbálják megakadályozni, vagy legalábbis elodázni a nevesíteden földek átvitelét a községek kezelésébe, meglehetősen gyenge lábakon áll. Emellett érdemes figyelembe venni, hogy a földalapnál tett számvevőszéki ellenőrzés, majd az azt követő képviselői vizsgálódás súlyos elégtelenségekre derített fényt. Néhány esetben egyenesen becstelen lépésekről lehet beszélni, hiszen olyanok kaptak bérleti jogot a földalapnál, akiknek semmi közük nem volt a földhöz. Az alap a restitúdós igények átruházásánál is jogtalanul részesített előnyben egyes személyeket. A kormánynak és a parlamentnek elsősorban tisztáznia kell a földalap jogállását, ahogy az a vagyonalap esetében történt. Erre azonban úgy tűnik, sóimig kell még vámunk. Áddig is nem ártana menteni a menthetőt. Az egyik megoldás az lenne, ha az alap által kezelt földek egy részét mások kezelésébe adnák. Például a nevesíteden földeket. Ez gyorsabban megoldható (lenne), ha a szakértők, illetve az általuk képviselt koalíciós pártok megegyezésre jutnának az ügyben. A koalíciós tanács legutóbbi tárgyalása után csak annyit mondott Jozef Migas, a baloldaliak elnöke, hogy a szakértőknek március 15-én kellene eljutniuk a megoldáshoz. Nos, március idusa a magyarok számára kellemes emlékű dátum. Csak nehogy aztán Világos következzen... JEGYZET Pro és kontra PETERFI SZONYA Richard Müller énekes a tévé egyik (láthatatían) riporterének bevallotta azt, amit eddig is sokan sejtettek: kábítószerezik. Az „önleleplezésre”, persze, azért került sor, mert a múlt héten, feltehetőleg a drog hatása alatt, egy összejövetelen kábítószert követelve meztelenre vetkőzött. S mert tévébemondó neje is ezekben a napokban költözött el a közös lakásból, az extravaganciáról híres énekes nyilatkozott. És elindult a lavina: Szlovákiában eddig senki sem vallotta be, hogy szereti és élvezi a marihuánás kábulatot, a kokain okozta lebegést. Pedig a szakemberek is tudják, hogy az újgazdagok összejövetelein (is) - ha a rendőrök mernének razziázni! - tetemes meny- nyiségű marihuánás rigit, illetve kokaint foglalhatnának le. A legfőbb gondot, az okozza, hogy a tévé teret adott az énekesnek, s az őt istenítő fiataloknak esedeg kedvük szottyan ebben is követni példaképüket. Akadnak, akik azt állítják: a tévét a kábítószer-élvezet propagálása miatt meg kell büntetni. De tényleg törvényt sértett a Markíza? Valóban népszerűsítette a drogot? Lehet persze vitatkozni azon, hogy az ilyen önvallomások hasznosak-e vagy sem, de egy biztos: R. M. a saját életérzéseiről, szokásairól beszélt, miközben figyelmeztette a fiatalokat: ne kábítószerezzenek. Mellesleg a tévéállomások gyakran foglalkoznak a drogfüggőséggel, gyakran mutatnak be kábítószer-élvező fiatalokat, akik részletesen beszámolnak narkós pályafutásukról. Megesik, hogy a kezelés alatt állók is vállalják és közreadják arcukat, nevüket. A néző számtalanszor láthatja azt is, hogyan kell elkészíteni a szert, miként és hol kell leszorítani az ereket, hová kell a fecskendőt beszúrni. Ez nem minősül receptnek? A gyakran pózokba menekülő és olykor botrányosan viselkedő énekes vallomása hasznos is volt. Hiába hangsúlyozta, hogy nem drogfüggő, számára a kábítószer csak inspiráció, a kreativitás „forrása”, maga az állítás is beteges. Az alibikeresés, az értékrend eltolódása, vagy akár a teátrális bűnbánat beleillik a kórképbe. R. M. vihart okozó vallomása fényt derített arra: annak ellenére, hogy még nem tudatosította - hiszen nem érzi -, beteg. És úgy, mint a többi névtelen narkós, előbb vagy utóbb kezelésre szorul. Jó volna, persze, ha mikor ez bekövetkezik, erről is beszámolna a tévé. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Ilona - mellékletek - (58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Lapterjesztési osztály, laprendelés: 58238327,58238326 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft.- Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PrNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Somotja. Külföldi megrendelések: PrNS ES-vyvoz dace, Kosická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem órzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@ujszo.com- Nem elég, hogy az IQ-d sem éri el az átlagos szintet?! (Peter Gossányi karikatúrája) TALLÓZÓ DER STANDARD A bécsi liberális lap Györgyi Kálmán legfőbb ügyész lemondásáról közölt cikket, melynek alcíme: Magyarország kormánya nyomás alá helyezi a közszolgálati rádiót és tévét.,A jogi egyetem egykori professzorát Ader János, a parlament elnöke megalázta; a sors iróniája, hogy Áder az egyetemen Györgyi tanítványa volt”. Györgyi bukását az váltotta ki, hogy a közszolgálati rádió és televízió kuratóriumait a Fidesz-kormány pártjai birtokolták. Egy éve a kormánypártok a formailag ellenzéki MIÉP- pel, kizárólag a kormánypártok embereiből álló csonka tv-kuratóriu- mot alakítottak. Múlt héten Áder rendezésében megismédődött a forgatókönyv. Györgyi ezt törvénytelennek nyilvánította. „Tekintélyének arcádan negligálása után nem maradt más választása, mint hogy vegye a kalapját. Olyan személyiség hagyja el a közéletet, akinek jelentős része volt a kommunista-tekin- télyelvű örökség leküzdésében”. Nem mindegy, rettegő emberekből, vagy öntudatos polgárokból áll-e majd a Magyar Koalíció Pártja szavazótábora Egy Csemadok-konferencia Az MKP rozsnyói járási vezetőségének munkáját bíráló felszólalások sora hangzott el a Csemadok rozsnyói területi konferenciáján. Volt, aki burkoltan, és volt, aki nyíltan mondta el véleményét a párt járási apparátusának legutóbbi parlamenti választások óta végzett munkájáról. KMOTRIK PÉTER Az egyik felszólaló Ambrus Ferenc MKP-ból való kizárását vetette a párt szemére. Szóba került az is, hogy a párt elutasította Füzék Erzsébet felvételét, akit pedig a rozsnyói- ak a-város magyar kulturális életének egyik legaktívabb szervezőjeként tartanak számon. Vita tárgyát képezte az MKP járási parlamenti választási győzelme is, amelyből az egyik felszólaló szerint az MKP-nak sikerült vereséget produkálnia, mert nem tudott megfelelő számú és súlyú tisztséget kiharcolni az állam- igazgatásban. Néhány résztvevő pedagógus a járás magyar oktatásügyében kialakult helyzetet elemezte. Több mint egy évnek kellett eltelnie a választások után ahhoz, hogy legalább egy magyar pedagógus heti egy napot tölthessen a magyar alapiskolák módszertani szakembereként félállásban a járási hivatal oktatásügyi osztályán. Az alapiskolák jövőjének zálogát jelentő magyar óvodákat viszont még mindig egy „vad magyargyűlölő” oktatási szakember irányítja a hivatalból. A magyar iskolákban lehet két nyelven tantervet írni, az óvodákban viszont nem. Rozsnyón nincs önálló magyar óvoda, a közös igazgatású szlovák és magyar osztállyal is rendelkező óvodákban viszont a magyar osztályok tudatos leépítése folyik. A demői magyar alapiskolában hat tantermet be kell zárni, mivel élet- veszélyessé vált bennük a tanítás. A vidék több óvodájában és iskolájában még mindig él a Meciar-kor- mányzat idején elhintett rettegés. Több kisiskola megmaradása kérdésessé vált. Akadt olyan csemadokos is, aki azt fájlalta, hogy tavaly nem jutott sem pénz, sem akarat a gombaszögi fesztivál megszervezésére, s a jelek szerint az idén ismét nem lesz rá se ez, se az. Elhangzott, hogy „az utolsó, 1998-as fesztivált is csak az MKP-s parlamenti képviselőjelöltek bemutatkozása miatt rendezték meg”. Hogy kerül a csizma az asztalra - miért egy járási Csemadok-kon- ferencián kell felhánytorgatni, szóvá tenni, megbeszélni az MKP ügyeit, vélt vagy valós hibáit? - kérdezheti a kívülálló. Pedig a válasz sajnos nagyon egyszerű. Az MKP járási vezetősége a parlamenti választások óta egyedenegyszer sem tette lehetővé a polgárok számára, hogy közvedenül találkozzanak a vidékükre látogató magyar miniszterekkel, államtitkárokkal, nem szervezett egyeden nyüvános fórumot sem, ahol az érintettek kifejezhették volna véleményüket az általuk választott párt munkájáról. Ennek köszönhetően a rozsnyói járási „emká- pésoknak” nincs semmiféle elképzelésük a járás magyarságának jövőjéről, a választók megkérdezése nélkül és kellő információ hiányában hoztak döntéseket a közigazgatási reformmal kapcsolatban, s nincsenek tisztában még a vidék magyar oktatásügyének helyzetével sem. Ez utóbbival kapcsolatos tájékozatian- ságukat bizonyította a járási pártiroda titkárának konferencián elhangzott felszólalása is, amelyből kiderült, nem tudja, hány magyar óvoda, illetve óvodai osztály van a környéken, pedig éppen arról beszélt, hogy az előző napon Dolník Erzsébettel vitatta meg a járás magyar oktatásügyének helyzetét... Vannak emberek, akik azt gondolják, mivel úgysincs más választásuk a magyaroknak - csak az MKP tudja őket méltóképpen képviselni a parlamentben-, ezért akármilyen mostohán lehet velük bármi. Talán igazuk van, meglehet, valóban óriási a magyar választó tűrőképessége. Arról viszont nem lenne szabad elfeledkezni, hogy abból a választóból sohasem lesz jogainak minden körülmények között érvényt szerző, demokratikusan gondolkodó polgár, akivel üyen módon bánnak politikusai. Az ilyen választókat köny- nyű megfélemlíteni. Pedig nem mindegy, hogy az MKP szavazótábora félelemtől rettegő emberekből, vagy pedig öntudatos polgárokból áll-e majd a legközelebbi választásokkor. A rettegő ember ugyanis nem fog az utcára vonulva tüntetni, ha újra az országra szakad a petídós aláírásokkal már indulóban levő Meciar-lavina...Meglehet, a Rozsnyói járásban havonta kellene Cse- madok-konferenciát rendezni. Ha én amerikai lennék, szomorú lennék, a szuperkedd eredményei azt mutatják: Bush-Gore csatára van kilátás A marketing diktatúrája Amerikában JARÁBIK BALÁZS Ha én amerikai polgár lennék, csak csóválnám a fejem, mi mindenre képesek az elnöki tisztségre áhítozók. Helyesebben, mi mindenre van pénzük. Elképedve nézném azokat a számokat, olvasnám és hallgatnám a sztorikat, amelyeket a média ont. Ha én amerikai polgár lennék, egy kicsit szomorú lennék, a szuperkedd eredményei azt mutatják, eldől a nagy meccs: Bush-Gore végső csatára van kilátás az amerikai elnökválasztási küzdelemben. Persze, ezen nincs mit csodálkozni, hiszen Bush csak New Yorkban több mint 3 millió dollárt költött ellenfele lejáratására. Sok mindent elárul, hogy az utolsó előtti napon Bush junior közel 2 millió kampány-telefonhívásával szemben McCain szerény 140 ezer e-maüje állt. Ha én amerikai polgár lennék, sajnálnám John McCaint, aki visszahozta a reményt Amerikának, hogy lehetnek a politikában tisztességes jellemek, s nem biztos, hogy pénzzel mindent (értsd elnökséget) ellehet érni. TipO'Neil volt szenátusi házelnök mondta aktív pályafutása idején: a pénz a politika anyateje. Dick Morris, az egyik leghíresebb közvélemény-kutató könyvében egyetért vele, de cáfolja is őt. Morris meggyőződése szerint ugyanis a pénz nem győzhet az üzenet felett, vagy: a győzelemhez elég egy jól megválasztott téma, választói üzenettel és annyi pénzzel, amennyi az üzenet eladásához kell. A korlátlan eszközzel, de kevés mondanivalóval rendelkező jelöltek (példának elég a most elbukott multimilliárdos Forbes, vagy a hasonló cipőben járó Ross Perot) rendre megbuknak - így Morris. A Bush-McCain republikánus párharc alapján hihetünk Morrisnak. Ám Bush kampánya azt is bizonyította, hogy a rengeteg pénzzel rendelkező jelölt vásárolhat olyan kampánycsapatot, amely képes a szájába adni a megfelelő üzenetet. Olyat, amire a választó bukik, mert a közvélemény-kutató szerint ez a dolga. Ha én amerikai polgár lennék, talán elgondolkodtatna, hogy a marketing lassan mindenhatóvá válik a politikai döntésben is. S a választás szabadságáért irigyelt Amerika lassan a marketing diktatúrájává válik. A szerző a Columbia Egyetem (New York) ösztöndíjasa OLVASÓI LEVÉL Nehéz idők Újfent nehéz időket élünk, különösen tavasztájt, amikor szűkében van csaknem minden. Az „égi manna” csak a kiválasztottak ölébe hullott. A másik oldalon meg tíz- és tízezrek csúsztak a létminimum alá. A városiak között mind több a kukákban turkáló. A szégyenlősebbek a hajnali órákat választják, de nappal is láthatók, pakolva nejlontáskáikat a kidobott, de még hasznosítható holmikkal. Mind több azok száma, akik már áruba bocsátották féltve őrzött személyi tárgyaikat, ingóságaikat. Akik a pozsonyi rádió magyar adásában a telefonos börzét rendszeresen figyelik, meggyőződhetnek erről, elenyésző azok száma, akik venni szándékoznak valamit. Ők is alaposan meggondolják, mire adják ki kevés pénzüket. Akik már felélték a tartalékaikat, úgy érzik, kicsúszott lábuk alól a talaj; félnek az újabb és újabb drágulásoktól, az éhezéstől. Mi az, ami semmiképpen nem segít? A nincstelenség miatti szégyenkezés, az idegtépő őrlődés. Elvetendő az olyan keservekből táplálkozó álláspont, hogy „inkább éhen döglöm, de alamizsnát nem fogadok el”. Ez túlontúl szélsőséges alapállás. Olyan társadalmi légkör kialakítására van szükség, hogy a csügge- dők, a talajtvesztettek érezzék, nincsenek magukra hagyva. Néhány kezdeményezés már történt, de nem elegendő. Szükséges a jó példákat követni, és szélesebb körben is megvalósítani. E téren legtöbbet - szűkös anyagi körülmények ellenére is - az önkormányzatok, a humanitárius és egyéb önszerveződések, szervezetek, a jómódú vállalkozók tehernek. A helyszíni látogatásokon felmérhető, kik szorulnak szociális támogatásra. A személyes kapcsolat célravezetőbb, emberségesebb. Nyissunk ajtót a csügge- dőkre, idősebb, magányos, beteg, lelkileg is gyötrődő embertársainkra. Ezek a látogatások erősítik önbecsülésüket, elősegíthetik a lelki egyensúly helyrebillenését, a belső megnyugvást. Önkéntesek mindenütt akadnak, akik megtiszteltetésnek vennék ezt a megbízatást. Éljünk tehát ezzel a lehetőséggel is. Kovács István Pozsony
