Új Szó, 2000. március (53. évfolyam, 50-76. szám)
2000-03-08 / 56. szám, szerda
IH Nagyszünet ÚJ SZÓ 2000. MÁRCIUS 8. Németországi vendégek Három ország tervezete VACH KLAUDIA Iskolánk, a Selye János Gimnázium munkájába új színt hozott az Európai Unió Socrates programja, amelybe másfél évvel ezelőtt kapcsolódtunk be. Két partneriskolánk van, egy német és egy olasz gimnázium, amelyekkel közös tervezeten dolgozunk. Témánk: Egy nemzeti költő időszerűsége. A program keretében a közeljövőben mutatjuk be „Faust tragédiáját”, amelyben Goethe és Madách műveinek részleteit ötvöztük. Az előadás német nyelven kerül színpadra. Az egyik próbánkat megtekintette a weisenfelsi (Németország) Goethe Gimnázium tanára, Edwina Tei- chert, és egyik diákja, Miriam Rascht, akik február elején látogattak el iskolánkba. A próba előtti beszélgetés során elmondták, jövetelük célja az, hogy jobban megismerjék a nálunk folyó munkát, ezért óralátogatásokon vesznek részt. A tanárnő ezenkívül itteni kollégáival értékelte az elmúlt év eredményeit, és szólt a Socrates program ez évi teendőiről, bővítési lehetőségeiről. Miriamtól arról érdeklődtünk, hogy ők vajon mit visznek színre? „Olyan összeállítást készítettünk, amely Goethe életét mutatja be. A szövegét is mi magunk írtuk. Ez egy zenés darab sok játékkal, verssel, dallal, én is énekelek benne - mondta. - Huszonnégyen játszunk, de mi csak annak a 25 csapatnak egyike vagyunk, amelyek hónapokon keresztül Goethével foglalkoztak.” „Októberben került megrendezésre az ún. „projekthét” - vette át a szót Teichert tanárnő - .amelynek lényege, hogy iskolánk minden tanára meghirdetett egy Goethével kapcsolatos témát, és valamennyi diákunk, érdeklődési körének megfelelően, bekapcsolódott egy-egy tanár csoportjába. Az érdekesség kedvéért megemlítenék néhány témát: a biológusunk csoportja Goethe és az ásványtan kapcsolatát kutatta, a sportolók kerékpáron jártak a nagy költő nyomában, egy másik társaság pedig egy hetet töltött Wei- marban, ahol Goethének nagy kultusza van. A témák feldolgozása mintegy negyed évig tartott, majd a projekthéten (amikor tanítási szünet volt), minden csoport írásban is összegezte és egymásnak átadta tapasztalait. Ebből több száz oldalas munka született, amelyet a Selye János Gimnázium diákjai is áttanulmányozhatnak, hiszen elhoztuk nektek” - mondta a német tanárnő. Áprilisban tanáraikkal együtt huszonnégy weisenfelsi diákot fogadunk, és ekkor látogat el hozzánk újra a sorai olasz gimnázium két tanára is. Ez alkalomból kerül közös bemutatásra a két említett darab. Már várjuk az érdekesnek ígérkező német színházi napot, és remélhetőleg ismét élményekben gazdag napokat tölthetünk majd együtt. * A szerző a komáromi Selye János Gimnázium III. D osztályos diákja Három évtizede egy fagyos vasárnap délután korcsolyázás helyett zenélni kezdtek, és megalakították a Szibilla tinizenekart Egy régi rockzenekar története MARCZI ÖDÖN alábbi történet szereplői már mindnyájan túl vannak a negy- vendik esztendejükön. Sajnos én is! Egy valós emléket elevenítek fel, amelyet velünk együtt átélt a Bodrogköz és az Ung-vidék ifjúsága. Az a generáció, amelyik még tudott tiszta szívvel, gondok nélkül szórakozni. Az 1970-es és 1980-as években Kelet-Szlovákia délkeleti csücskében a mintegy 700 lelket számláló kisközségben, Bácskában két slágerzenét, illetve később rockzenét játszó zenekar létezett: Együtt eltöltött kamaszéveink minden percét, óráját felhasználva összehoztuk zenei és életpályánk legnagyobb vállalkozását, az Omykron rockzenekart. 1969-ben a bácskai alapiskola 3-5.-es tanulói voltunk, és iskolánk sokoldalú igazgatója a falu akkori népszerű embere Trosko Bertalan volt. Kislétszámú iskola voltunk, így mindnyájunkat személyesen ismert és ismerte érdeklődési körünket is. Egy vasárnap délután korcsolyázás helyett összehívott bennünket, engem, Pandi Barnabást és Katkó Bélát a falu közepén álló lakásába, mely ezekután törzshelyünk lett. Itt laltatására volt elegendő. így nem maradt más hátra, otthonról elkértük a régi faládás rádiókat és a bácskai kultúrház színpadán teltház előtt 1969 februárjában bemutatkoztunk. Az akkori magyar slágerek zömét előadtuk (Erdő mellett laktunk sokáig, Isten véled édes Piroskám), de saját szerzeményeink is voltak. Ezután eljutottunk a környező falvak alapiskoláinak ünnepségeire és 1969 nyarán Borsiba a bodrogközi zenei seregszemlére. Az akkori nagymenő zenekarokkal a szőllőskei Remetével Vas Józsi nagyhelmeci Strolings zenekarával közösen (Tolvaj Bertalan vezetésével) léptünk színpadra nem kis sikerrel. Szüléink unszolására azonban többet és aktívabban kellett foglalkoznunk a tanulással. Ez Barnának és nekem a Szibillával való szereplés befejezését jelentette. 1974-ben véget ért a Szibilla-legenda Bodrogközben, Trosko Bertalanék elköltöztek Kassára, mivel az akkor pártdöntés alapján összpontosították az alapiskolákat és Bácskában bezárt az alapiskola! Ez a' szomorú fejezet azonban ugródeszkaként szolgált ahhoz, hogy zeneileg továbbképezzük magunkat! A rengeteg zenei ötletet és energiát, együtt eltöltött kamaszéveink minden percét, óráját felhasználva összehoztuk zenei és életpályánk legnagyobb vállalkozását, az Omykron rockzenekart. Ez a csapat már jól tudta, hogy mire van szüksége az akkori fiatalságnak: a gitár és orgó- nazene kihasználásával debütáltunk 1975 júniusában a kis- csemői kultúrházban, ahol a környék szakmabeli zenészei előtt megalapoztuk sikerünket! Mivel a Trosko család elköltözött, és Ede a villanyzongoráját is maA Szibilla, a hatvanas évek végén a Bodrogközben a maga zenei tevékenységében egyedülálló zenekar volt (Trosko Eduárd-zongora, Marczi Ödön - gitár, Katkó Béla - kísérőgitár és Pandi Barnabás - dob) Ez már az Omykron, a vidék legsikeresebb rockzenekara a hetvenes-nyolcvanas években (Lévay István - billentyűs hangszerek, Porubszky István - basszusgitár, Katkó Árpád - dob, Marczi Ödön - gitár, Katkó Béla - kísérőgitár) várt minket fia, Trosko Ede is, aki már szépen játszott zongorán. Elmondta nekünk tervét, hogy egy kis zenekart szeretne összehozni. Ez tetszett nekünk, bele is egyeztünk. Ezekután 30 éven keresztül a zene által értünk el mindent és lettünk elismert emberek. Megalakult a Szibilla: Trosko Bertalan harmonika-zenekarvezető, Trosko Ede villanyzongora, Pandy Barnabás dob, Marczi Ödön elektromos gitár és Katkó Béla elektromos gitár. Abban az időben az elektromos hangszerek újkeletűek voltak. Mivel csak egy házilag készített erősítő és egy Tesla gyártmányú hangszórókat bújtató hangládánk volt, ez csak a három mikrofon és a villanyzongora megszógával vitte, hosszas keresgélés után találtuk meg igazi utódját, aki a zenekar zenei jellegét döntő mértékben meghatározta, az akkori Omykron eszét, nagy gondolkodóját, Lévay Istvánt, aki zenekarunk orgonista frontembere, showmanje lett. Mellette Katkó Béla játszott kísérő gitáron, Katkó Árpád dobolt, Porubszky István basszusgitározott majd én szólógitárosi tisztségben mutatkozhattam be. Szinte mindnyájan énekeltünk, és a dallamos rockzenei irányzatot vettük célba. A SZISZ Bácskái szervezetének akkori égisze alatt működtünk, és három év elteltével, már nemcsak a környező községek zenei rendezvényein, hanem a kelet-szlovákiai újságok hasábjain is megismerhették az Omykron nevét. A Terebesi járás kulturális életében előkelő helyet elfoglaló Omykron egyre többet fejlődve 1978-ban valami újjal próbált betörni a zenei életbe: zenei felszerelésünket modernebbre cseréltük (az akkori lehetőségeknek megfelelő szintűre) és a repertoár összeállításában is figyelembe vettük a fiatalok igényeit. A rockendroll mellett a diszkót, de a hard-roc- kot is játszottuk. A zenekart nagyban befolyásolta az akkori magyarországi Sprint és a menő P. Mobil zenekar (Az úton menj tovább, Utolsó cigaretta ). Zenekarunk 1979-ben megkapta a járási kultúrügyi osztály munkatársai által adható maximális értékelést. Több zenei seregszemlén részt vettünk, említhetném a királyhel- meci és a mihályfai Politikai dalok fesztiválját, ahol a városi stadionban mintegy ötezer ember előtt léptünk fel egy szabadtéri, nyári koncert keretében és egyedül képviseltük a Terebesi járás rockzenei életét. Annak ellenére, hogy magyarul énekeltünk, megtapsoltak! Zenekarunk a bácskai ifjúsági klubban gyakorolt. El kell, hogy mondjam ez abban az időben nagy teljesítmény volt tőlünk. Mindegyikünknek becsületes foglalkozása volt, hétvégén (péntek, szombat és vasárnap) pedig zenélés következett. így folyt ez hosz- szú éveken keresztül. A 70-es, 80- as években Bacska község nemcsak zenekaráról, hanem táncestélyeiről is híres volt, melyek szinte minden második héten ismétlődtek. Ezenkívül szalagavatókon, esküvőkön, üzemi rendezvényeken is zenéltünk. Nemsokára Lévay István kivált a zenekarból, helyére Kulik György (az ex Ideálból) igazolt át hozzánk. Azonban ez a tagcsere már nem oldotta meg az Omykron jövőjét. Szakmailag kezdtünk kifáradni, és a magánéletünkre gondolva családot alapítani. Ez megrendítette az együttes csapatszellemét, kollektív munkáját. Először én léptem ki az Omykron kötelékéből. Elfáradtam, sok éven keresztül próbáltam a zenekart új, reális zenei ötletekkel ellátni - énekeltem, gitároztam, és Magyarul énekeltünk, mégis megtapsoltak! persze kiadtam magamból mindazt, amit a tisztelt közönség tapssal jutalmazott, ez a mai napig jó érzéssel tölt el. Szögre akasztottam a gitárt, és hat évig nem nyúltam hozzá. Most alkalmi csapataimban zenélek. Utánam Porubszky István tette le a basszusgitárt, majd Katkó Béla következett, így az alapító tagokból már csak Katkó Árpád maradt, ő a mai napig zenél. Ma is létezik - és hétvégeken megszólal az Omykron zenekar, mely rövidesen egy fellépés erejéig, a nosztalgia kedvéért a régi felállításban színpadra lép. \ Színpadon a kor divatját hűen követő ifizenekar (a felnőtt tag Trosko Bertalan igazgató-tanító, a zenekar életrekeltője)