Új Szó, 2000. február (53. évfolyam, 25-49. szám)
2000-02-05 / 29. szám, szombat
Szombat, 2000. február 5. 4. évfolyam, 5. szám A szülők más gyógymódot választottak. Az ötéves túlélés a gyógyulást jelenti. Józsika elárulta, hogy nem fáj semmije, de jó emlékszik arra, amikor kicsi korában beteg volt. Ismeretlen utat választottak Józsikának PÉTERFI SZONYA ilencvennégy decemberében a kétéves Gaál Józsika oldalán a szülei egy öklömnyi dudort fedeztek fel, majd az orvosok közölték: a kezelés keserves lesz, s az sem árt, ha felkészülnek a legrosszabbra. Az aprócska emberkét a kemoterápia nemcsak testileg, hanem lelkileg is összetörte, hajának kihullását toporzékolással „vezette le”. Annyira legyengült, hogy szopni, de sírni sem maradt ereje. A kezelést követően 1995. január 25-én eltávolították jobb veséjét a 14 centis tumorral együtt. A szülők akkor még bizakodtak, de február közepén megijedtek. A gyereket erős hasfájás kínozta, s az ultrahangvizsgálat a hasüreg egyik erén másfél centi- méteres „valamit” állapított meg. A kisfiút erősebb kemoterápiára akarták fogni. A szülők viszont elhatározták: Józsikát megkímélik az újabb kínoktól. És megkezdték csatájukat az életéért. A háromgyermekes családanya és férje a Vöröskereszt dunaszerda- helyi szervezete révén számlát nyittatott a külföldi gyógyköltsé- gek fedezésére. Az együttérzés és segíteniakarás példa nélküli volt, a ország legeldugottabb vidékéről is érkeztek adományok. De mert Józsika túl gyenge volt a nagy utazáshoz, Ilona asszony alternatív gyógymódok mellett döntött: Bre- uss-kúrával, reikivel, vitaminokkal kezelte. A csontsovány, nyolc kilós gyerek a 42 napos zöldséglé kúrát meglepően jól viselte, tartotta a súlyát és visszatért életkedve is. A hazai és a magyarországi természetgyógyászok, és az édesanya folyamatosan kezelték, a család az adományokból fedezte a természetes alapanyagú gyógykészítmé- nyek, pl. a búzafű, a gyógyteák, a nyomelemek és a vitaminok kiadásait. - Mielőtt elindultunk Németországba, információkat gyűjtöttünk a Münchenben élő orvos kezelési módszeréről, nehogy a közadakozásból származó anyagiakat egy sarlatánnak adjuk - emlékezett az öt évvel ezelőtti eseményekre Gaál Ilona, s bevallotta: nem voltak biztosak a győzelemben, pedig Józsika fájdalmai megszűntek, s újból nevetni tudott. ... mivel férje fizetése 4200 korona, csak a szociális segéllyel érik el a létminimumot. Azt gondoltuk, hogy aminek be kell következnie, az úgyis megtörténik. Kötelességünknek tartottuk, hogy legalább esélyt adjunk neki ahhoz, hogy életben maradhasson. Most is csak azért adtam életjelt magunkról, mert meggyőződésem, hogy Józsika felépülését a radikális kezelésen, és a müncheni orvos segítségén kívül a búzakészítménynek is „köszönhetjük”. Bár az eltel öt esztendő alatt biztosan sokat fejlődött a tudomány, nem szabad csak a hagyományos orvoslásra hagyatkozni - hangsúlyozta. Elmondta, hála a Teremtőnek és az akkor adakozó emberek anyagi segítségének 1995. augusztusában eljutottak Németországba Nikolaus Klehr doktorhoz. Az orvos speciális terápiája egyszerűnek tűnik: a rákos betegtől vért vesznek, majd laboratóriumi kezelés után kétnaponként injekció formájában visszaadják neki. A többi a szervezet dolga. - Az orvos megmagyarázta, hogy a fiam véréből készíti el a programozott sejteket tartalmazó szert. Negyven ampullát hoztunk haza, de az itteni orvosok nem voltak hajlandók beadni az ismeretlen anyagot tartalmazó injekciókat. Végül, amikor írásban vállaltuk az esetleges következményeket, egy ápolónő segített. Az adakozóknak és a barátoknak köszönhetően ki tudtuk fizetni a kúra költségeit, a háromezer márkát. E mellett tovább látogattuk a természetgyógyászokat, sőt, egy éven át húsmentes étrendre fogtam Józsikát. Két évig csak pí-vizet ivott, és a győri természetgyógyász ajánlatára ette a búzából készített táplálékkiegészítőt. S hogy mentesüljön a város zajától, a szennyeződéstől 1996-ban Dunaszerdahelyről Egy- házgellére költöztünk. A környezetváltozás, bár nagyon nehéz időket éltünk meg és rengeteget dolgoztunk, ráadásul nem is értünk még az átalakítás végére, jót tett neki, a családunknak. Igaz, már nem öten, csupán négyen élünk a házban, hiszen a legidősebb fiam megnősült. És nagyszülők lettünk - mondta büszkén. Amikor végre látni szerettük volna a történet hősét, a szülők nevetve mondták, játszik valahol a faluban. Várni kell, míg megéhezik. A húsféléket nem nagyon szereti, kedvence a rámás kenyér. A zöldséget szívesen fogyasztja, a gyümölcsök közül leginkább a mandarint. - Csak bírnánk anyagiakkal - sóhajtott fel Ilona asszony. Unszolásunkra elmondta, mivel férje fizetése 4200 korona, csak a szociális segéllyel érik el a létminimumot. Az ő járaAz orvosok szerint is egészséges (Somogyi Tibor felvétele) déka 900, Józsié 600 korona. A villany- és gázköltségek havi 1500 koronás kiadást jelentenek, a napi egy liter tejről és a kenyérről nem mondhatnak le. És a gyerek táplálékkiegészítőiről sem. - Az a szörnyű, hogy ha a férjem munkanélküli volna, a szociális juttatás ösz- szege meghaladná a fizetését. De nem akarunk panaszkodni, hiszen a nehézségek ellenére nagyon boldogok vagyunk. Mert Józsika egészséges. Az onkológusok, az urológusok is így vélekednek. Reméljük, legyőzzük az olykor jelentkező migrénes tüneteket, a hajlamot tőlem örökölte - mondta el az édesanya. - Az iskolaudvaron játszottunk - rontott be a szobába a várva-várt kisfiú, aki kérdésünkre gyorsan elhadarta: élvezi az iskolát, főleg a matekot és a tornaórát szereti, mindene a kerékpározás és a foci. Elárulta, hogy nem fáj semmije, de jó emlékszik arra, amikor kicsi korában beteg volt. Beszéd közben még megröptette Ricsi papagáját, majd elviharzott. - Néha egy kicsit akaratos, dacos. Emlékszik az átéltekre, főleg rettegésünkre, és néha bizony visszaél azzal, hogy beteg volt. Itt most a „volt”-on van a hangsúly. A miniszter azzal érvel, hogy a meghosszabbított produktív kor az emberek érdekét fogja szolgálni Mire nyugdíjas leszek... FIALA ILONA allgatom a munka- és szociális ügyi minisztert, s valahogy nem bírom felfogni, amit mond. Arról beszél ugyanis, hogy jó két év múlva beindul a szociális reform, melynek egyik összetevője a nyugdíjkorhatár meghosszabbítása. Erről a témáról már eddig is sok szó esett, de valahogy mindig azt hittem, hogy nagyon távol állunk tőle, s hajlamos voltam azt is hinni, hogy az én korosztályomat már nem fogja érintem. Úgy gondoltam, hogy akik mostanáig ledolgoztak körülbelül 20-25 évet, csak kihúzzák már valahogy a nyugdíjig. A mai negyvenes nőknek, ha 2 gyereket neveltek fel, már csak 15 évet kell eltölteniük munkahelyükön, s jöhet a gondtalan, megérdemelt pihenés. Persze, aki akar, dolgozzon tovább. De aki belefáradt, kérheti nyugdíjaztatását, hogy végre kialhassa magát. Na nem Uyen egyszerű a dolog. Nemcsak azért, mert a nyugdíjasok élete nemhogy nem fenékig tejfel, sőt helyzetük nagyon is aggasztó, hanem azért is, mert ezentúl nem csak azok fognak a jelenleg érvényes nyugdíjaskor után is dolgozni, mert rá lesznek szorulva, hanem - akár tetszik, akár nem - mindenkire ez vár. Én egyetértek azzal, hogy ha az Európai Unió tagja akarunk lenni, követnünk kell irányvonalát. De ugye nagyon sok minden van, amiben messze lemaradunk az EU- tagországok mögött? Akkor miért olyan fontos a nyugdíjkorhatár rohamos növelése? Magvasi miniszter ugyan nem mondta ki konkrétan, hogy hányadik életévünkben mehetünk majd nyugdíjba, de annyit elárult, hogy az EU-tagságra jelölt országok közül Szlovákiában a legalacsonyabb a nyugdíjkorhatár. S hogy a fejlett európai országokban 65 éves korukban vonulnak az emberek nyugdíjba. A férfiak és a nők egyaránt. Nekünk pedig az a célunk, hogy e tekintetben is felzárkózzunk mögéjük. ...a törvénytervezet számol a kiegészítő nyugdíjbiztosítás rendszerével... Ismerek néhány nyugdíjas korú embert, akik - bár szívesebben üldögélnének otthon a jó meleg szobában - szerencsésnek mondják magukat, mert egy kis ideig még ott tudtak maradni munkahelyükön. Mindemellett szinte kivétel nélkül mind azt mondják, hogy munkatársaik épphogy csak megtűrik őket, s minduntalan éreztetik velük, hogy elfoglalják a fiatalok helyét. A szociális ügyi miniszter a szociális törvény módosítási javaslatára alapozva azzal érvel, hogy a meghosz- szabbított produktív kor az emberek érdekét fogja szolgálni. Na persze, ha azt vesszük, hogy egyre csökken a népszaporulat, az emberek átlagos életkora pedig fokozatosan nő, arra a következtetésre jutunk, hogy hovatovább kevesebb lesz a foglalkoztatottak száma, a nyugdíjasoké pedig annál több. Ilyen érvvel a laikus is megérti, hogy valóban jó megoldásnak látszik a foglalkoztatás idejének megnyújtása. Azt is hangsúlyozta a miniszter, hogy a törvénytervezet számol a kiegészítő nyugdíjbiztosítás rendszerével, ami azt jelenti, hogy az állam által folyósított nyugdíjak mellett az emberek majd rendszeresen kapják a kereskedelmi biztosítóknál kötött kiegészítő nyugdíj- biztosításból járó összeget, melynek magassága majd attól függ, hogy produktív korukban mennyi ideig és milyen mennyiségben folyósították a pénzt a biztosító számlájára. Ezt az érvet nézve megint igazat adhatunk a miniszternek, amikor azt állítja, hogy minél tovább dolgozik valaki, annál jobban jár nyugdíjas korában. Felmerül azonban néhány kérdés, amelyek esedeg árnyékot vethetnek a szakemberek által kidolgozott szépen ívelő grafikonokra. Az egyik például az, hogy miként fizessen valaki havonta egy bizonyos összeget a kiegészítő nyugdíjbiztosítás számlájára, ha keresetéből alig-alig tud megélni. Vagy: hogyan takarékoskodjon az, aki hosszú ideig munka- nélküli? Jelenleg több mint 20 százalékos a A népesség nem csökken olyan rohamosan, hogy egy-két évtized alatt párhuzamos lenne a munkanélküliség alakulásával... munkanélküliség aránya, ami azt jelenti, hogy a munkaképes lakosságból csaknem 600 ezer embernek nincs munkája. A népesség nem csökken olyan rohamosan, hogy egy-két évtized alatt párhuzamos lenne a munkanélküliség alakulásával (még csak az kéne!). Hol fog hát dolgozni az a rengeteg ember, ha a fokozatos növekedést követően elérkezik az az idő, amikor 65 éves korunkban mehetünk öregségi nyugdíjba? Erre a miniszter kézenfekvő választ adott: változtatni kell a foglalkoztatási politikán. Igaza is van. Változtatni kell rajta, s azonnal! —s--------------------------------------------i------------------------------_-----------i Tavaszváró (Somogyi Tibor felvétele)
