Új Szó, 2000. február (53. évfolyam, 25-49. szám)
2000-02-04 / 28. szám, péntek
ÚJ SZÓ 2000. FEBRUÁR 4. Kultúra Ef1 Dr. Tibor Trgina, a pozsonyi Egyetemi Könyvtár főigazgatója szerint az épület egy-két év alatt felújítható, ám egy jól képzett szakember-generáció kinevelése hosszú évekig tart Sok a megoldandó gond, a pénz viszont kevés A Mihálykapu utca egy részlete az Egyetemi Könyvtár épületével Köztudott, hogy napjainkban az információ számít az egyik legnagyobb értéknek, ennek ellenére az ismeretek óriási tárházai, a tudományos (és a nem szakosodott) könyvtárak meglehetősen szűkös körülmények között működnek Szlovákiában. MISLAY EDIT Az ország legnagyobb és legrégibb tudományos könyvtára, a nyolcvan évvel ezelőtt alapított pozsonyi Egyetemi Könyvtár helyzete sem nevezhető ideálisnak. Az intézmény gondjairól, terveiről dr. Tibor Trgina, a könyvtár főigazgatója nyilatkozott lapunknak. Ünneplésre vagy inkább aggodalomra volt több ok a kerek évforduló kapcsán? Nehéz helyzetben dolgozunk, ennek ellenére természetesen volt okunk az ünneplésre is, hiszen az Egyetemi Könyvtár ez alatt a nyolc évtized alatt fogalommá vált a szlovák tudományos és kulturális életben, kapcsolatokat épített ki szerte a világon a hasonló intézményekkel. E nyolcvan esztendő során olyan személyiségek dolgoztak a könyvtárban, akik beírták nevüket a hazai kultúrtörténetbe; szlovákiai és közép-európai viszonylatban is értékes könyvállománnyal gyarapodott az intézmény. Az sem titok persze, hogy a könyvtár, csakúgy, mint a kultúra egésze, nehéz helyzetben van, ám ez a helyzet nem 1989 után alakult ki, hanem hosszú évtizedek során, mivel ezeknek az intézményeknek az ország vezetői soha nem szenteltek annyi figyelmet, amennyi megilletné őket. Ön miben lát kiutat? Ha valóban meg akarjuk oldani a problémákat, az csak jelentős beruházások segítségével képzelhető el, s nem csupán a könyvvásárlás, az épületfelújítás, hanem a szakemberképzés területén is. Ez utóbbi talán a legfontosabb kérdés, mivel kisebb-nagyobb nehézségek árán a könyvtár képzett szakemberekkel egy régi épületben is jól működhet. Ha van elegendő anyagi forrás, az épület egy-két év alatt felújítható, ám egy jól képzett szakember-generáció kinevelése hosszú esztendőkig tart. Ha összehasonlítjuk a mai könyvtárosok munkáját az évtizedekkel ezelőtt itt dolgozókéval, egyértelmű, hogy az utóbbi években sokkal magasabb elvárásoknak kell megfelelniük, hiszen az utóbbi évek rendkívül gyors technikai fejlődése a könyvtárakat sem kerülte el. Ma egy könyvtárosnak nem csupán a könyvekhez, hanem a számító- és egyéb gépekhez is értenie kell. Azok a szakemberek viszont, akik napjaink követelményeinek megfelelnek, ritkán választják munkahelyükül a könyvtárat, mert sajnos nem tud olyan anyagi feltételeket biztosítani alkalmazottainak, mint például az idegenforgalom, a banki szféra vagy a számítástechnikával foglalkozó cégek. Mire kellene megoldást találni? A könyvtárnak jelenleg körülbelül 2 300 000 kiadványa van, nagy gondunk e hatalmas mennyiségű könyv tárolása. Az állomány egy része az épület alagsori helyiségeiben van, ahol a nedves levegő miatt a könyveket gyakran megtámadja a penész. Köztudott, hogy e történelmi épületet nem könyvtárnak szánták, így nem minden helyiség alkalmas nagy mennyiségű könyv tárolására, mert kicsi a termek padlójának teherbírása. Milyen mértékben felel meg ez a történelmi épület egy tudományos könyvtár működésének? Természetesen el tudnék képzelni egy új, modem, megfelelően felszerelt épületet, s akkor ez a mostani egyéb kulturális vagy társadalmi célokat szolgálhatna. Ám abból kell kiindulnunk, hogy belátható időn belül nem lesz az államnak 500 millió koronája egy új könyvtárépület felépítésére, így ezt kell fokozatosan felújítanunk. Már elkészítettünk néhány tervet arra vonatkozóan, hogyan lehetne javítani az intézmény helyiségeinek minőségét, és további javaslatokon is dolgozunk. Ennek az épületnek a felújítása körülbelül feleannyi pénzbe kerülne, mint egy új könyvtár megépítése, s a felújítás után további huszonöt évig aránylag elfogadható színvonalon szolgálhatná az olvasókat, a látogatókat. Szükségünk volna megfelelő raktárhelyiségre, ahová a ritkán használt könyveket szállíthatnánk, és akkor hoznánk fel őket, ha valaki igényelné. Ez a felújítás persze nem tarthatna nagyon sokáig, két- három év alatt be kellene fejezni, s ez évente több tíz millió koronát jelentene az államnak, ám ezt az összeget szerintem illene előteremtenie ennek az intézménynek a megmentésére, mert ha nem sikerül, a könyvtár helyzete tovább fog rosszabbodni, és egy szép napon valóban oda jutunk, hogy az épület egy részét biztonsági okokból kénytelenek leszünk lezárni. Ilyen veszély már tavaly is fenyegette az Egyetemi Könyvtárat. Milan Knazko kulturális miniszter is szólt az újságírók előtt arról, hogy ha az intézmény nem kap megfelelő összeget az állami költségvetésből, veszélybe kerül a működése. Jelenleg milyen a helyzet? Felhívtuk a minisztérium figyelmét azokra a problémákra, amelyekkel meg kell küzdenünk. Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy az anyagi forrásokat illetően a tárca lehetőségei korlátozottak. (Nem akarok annak taglalásába kezdeni, hogy van-e elég pénze az országnak. Szerintem van, csak nem pontosan ott, ahol lennie kellene.) Tájékoztattuk az illetékeseket arról, melyek azok a dolgok, amelyekre mindenképpen szükségünk van, ha nem akarjuk veszélybe sodorni a könyvtár működését. Tehát hogy ne történjen meg olyasmi, hogy le kelljen mondanunk olyan kiadványokat vagy adattárakat, amelyeket évek óta megrendelünk, s amelyek Szlovákia egyetlen más intézményében sem hozzáférhetőek. Ilyen például a Biological Abstracts elnevezésű számítógépes adattár, amely az orvostudomány legfrissebb eredményeit tartalmazza, és amelyet orvosok, a tudományos akadémia munkatársai tanulmányoznak nálunk. Ha nem lesz lehetőségük hozzájutni a szakma újdonságaihoz, akkor nem tudnak majd lépést tartani a fejlődéssel. Csupán ez az említett adattár évente 800 ezer koronájába kerül a könyvtárnak. Anyagiak híján ezt le kellett volna mondanunk, pedig mint állandó megrendelők bizonyos kedvezményt kapunk a szállítótól, ám a rendelés megszakításával ezt a kedvezményt elveszítenénk, s később, ha ismét lenne rá pénzünk, már csak drágábban juthatnánk hozzá. Szerencsére a minisztériumban kedvező visszhangra talált a kérésünk, és ebben az évben már nem csökkentették a költségvetésünket, hanem az előző esztendőhöz képest valamivel meg is emelték. Ez azt jelenti, hogy tavaly körülbelül 5 milliót költhettünk új kiadványok vásárlására, idén pedig 7 millióval számolunk. Ennek természetesen nagyon örülünk, bár azt is hozzá kell tenni, hogy például a folyóiratokat illetően az Egyetemi Könyvtárhoz hasonló osztrák vagy német intézmények a százszorosát rendelik annak, amit mi. Tavaly megközelítőleg 30 külföldi szak- és tudományos folyóiratot rendeltünk, míg a hasonló rangú intézmények szerte a világban 300-3000 ilyen jellegű kiadványt járatnak évente. Ha mi is ezen a szinten szeretnénk lenni, ahhoz évente legalább 30-40 millió koronára lenne szükségünk, amit vásárlásra költhetnénk. A másik elengedhetetlen dolog a műszaki felszerelés állandó újítása, szkennerek beszerzése, hogy a könyvtárban megtalálható dokumentumokat elektronikus úton is tanulmányozhassák a látogatók, és ne az eredetit kelljen használni, hogy az értékes történelmi dokumentumok helyett azok színes faximiléjét bocsáthassuk a látogatók rendelkezésére. Természetesen ezzel nem azt akarom mondani, hogy a tudományos kutatók az eredeti dokumentumokat nem tanulmányozhatják. Ám az úgynevezett laikus olvasók nem juthatnak hozzá olyan értékes ritkaság eredetijéhez, mint például a Gut- tenberg-biblia. Nagyon sok eredeti dokumentumunk rendkívül rossz állapotban van, s mindez azért, mert a jelenlegi feltételek között nem tudjuk biztosítani a másolatot. Melyik az a probléma, amelyet a könyvtár belátható időn belül meg tud oldani? Már a nyolcvanas étiek eleje óta dolgozunk az automatizáláson. Természetesen ez húsz évvel ezelőtt az akkori korszak számítás- technikájának megfelelő színvonalon volt. S mivel az akkori lehetőségek meglehetősen behatároltak voltak, a megoldások is csupán részlegesek, nem befejezettek lehettek. Vagy nem volt megfelelő technika, vagy nem állt rendelkezésünkre megfelelő számítógépes program, máskor a megfelelő szakemberek hiányoztak. S bár az automatizálás a könyvtárban már meglehetősen sok területre kiterjedt, még nem alkot egységes rendszert. Azok az adattárak, amelyek a könyvtárban találhatók, még nincsenek összekötve, különböző színvonalon vannak. Tavaly a megszerzett anyagi forrásoknak köszönhetően sikerült új technikai felszerelést és új számítógépes programokat vásárolnunk, és most éppen azon dolgozunk, hogy végre továbblépjünk az automatizálás terén. Munkatársaimmal mindent megteszünk annak érdekében, hogy a kölcsönzés is számítógépek segítségével valósuljon meg. Azzal számolunk, hogy az év végéig sikerül bevezetnünk az új rendszert. Legjobb lenne, ha már az új iskolaév kezdetére be tudnánk fejezni. Első pillantásra nem tűnik fel, de rendkívül komoly munkáról van szó, mivel a könyvtár állományának jelenleg csupán egy tized része van számítógépen feldolgozva. Számításaim szerint a könyvtár közel teljes állományát körülbelül három év alatt sikerül feldolgoznunk. Lassanként megszüntetjük a klasszikus katalogizálást, s a látogatók mindent a számítógépes adattárban kereshetnek majd. Az olvasói igazolványokat is mágneses kártyákkal váltjuk majd fel. A könyvtár általános olvasótermében néhány évvel ezelőtt aránylag nagy választékban találhattak az olvasók magyar nyelvű tudományos és szakmai folyóiratokat. Ma ezek száma jelentősen megcsappant. Változik-e a közeljövőben ez a helyzet? Bizonyára rosszabb a helyzet, mint régen volt, de ez nem csupán a magyar nyelvű folyóiratokra vonatkozik, mert ugyanígy kevesebb a szlovák, az angol vagy a német nyelvű folyóirat is. Az utóbbi két évben ugyanis nagy volt a restrikció. A folyóiratok ára növekedett, a mi anyagi forrásaink pedig nemhogy növekedtek volna, hanem inkább csökkentek. Valószínűleg ugyanez a helyzet a magyarországi könyvkiadványokkal is. Milyen lehetőségei vannak az Egyetemi Könyvtárnak arra, hogy az új kiadványokat megvásárolja? Ami a hazai kiadványokat illeti, a könyvtár két köteles példányt kap mindenből, így a magyar nyelven megjelent kiadványokból is. Természetesen vásárolunk külföldön kiadott könyveket, ám az anyagi forrásaink nagysága megköti a kezünket. így a könyvtár jellegéből adódóan elsősorban a természet- és társadalomtudományi munkákra koncentrálunk, és Magyarországról is inkább ezeket vásároljuk, ám az utóbbi időben valószínűleg nem magyar, hanem angol vagy német nyelven, mivel főleg a világnyelveken megjelent tudományos művek iránt van érdeklődés a látogatóink körében. A magyarországi könyvtárakkal egyébként nagyon jók a kapcsolataink, egyik budapesti kolléganőnk a Széchényi Könyvtárból a közelmúltban régi dokumentumokat tanulmányozott nálunk. A könyvtárközi szolgálatok keretében természetesen Magyarországról is kölcsönözhetnek könyvet az olvasóink. Ez csupán abból a szempontból okoz gondot, hogy a magyarországi könyvtárakban sem található meg minden elektronikus változatban, így a kért kiadványt sok esetben csak postán juttathatnák el hozzánk, ami egyrészt időigényes, másrészt a postai költség az olvasót terheli, így általában az érdeklődők ezen a ponton szoktak visszakozni. De mint említettem, az együttműködésünk a magyarországi könyvtárakkal nagyon jó, s ennek én is híve vagyok, hiszen összeköt bennünket a közös történelem, így kölcsönösen tudunk mit nyújtani egymásnak intézményeink szintjén is. Közép-Európában egyébként is az együttműködés a legjárA pozsonyi Egyetemi Könyvtár • 1919 októberében kezdte meg működését • Könyvállománya: 1919-ben-84 000 1924-ben-154 000 1999-ben-2 300 000 • Bejegyzett tagok száma jelenleg: 15 000 • Évente 800 000 könyvet • kölcsönöznek ki a látogatók • Szlovákia leglátogatottabb könyvtárában évente 320 ezren fordulnak meg hatóbb út, nem pedig az izoláció. Szomszédainkról tudomást sem véve, vagy állandóan a régi sérelmeket emlegetve nem haladhatunk előre. Milyen újdonságokat tartogatnak még a közeljövőben az Egyetemi Könyvtár látogatói számára? Sikerült elnyernünk egy, a japán kormány által felajánlott grantot, amelynek segítségével az Egyetemi Könyvtárban egy multimediális tanulótermet szeretnénk kialakítani, amelyben húsz számítógép áll majd a látogatók rendelkezésére. Lehetőségük lesz CD-romok segítségével vagy éppen az interneten keresztül információhoz jutni, lesz benne multimediális tévékészülék is. A felszerelés egy része a Lisztről elnevezett zenei kabinetet fogja szolgálni. Számításaink szerint ez a multimediális terem nagy érdeklődésre tarthat majd számot a látogatók körében. A társadalomtudományi olvasóterem (Dömötör Ede felvételei) „Most éppen azon dolgozunk, hogy végre továbblépjünk az automatizálás terén.”
