Új Szó, 2000. február (53. évfolyam, 25-49. szám)

2000-02-28 / 48. szám, hétfő

8 Kultúra - hirdetés ÚJ SZÓ 2000. FEBRUÁR 28. Ipari nyílt nap a műegyetemen Budapest. Az informatika-oktatás és kutatás jegyében rendeznek ipari nyílt napot március elsején a Budapesti Műszaki és Gazdaság- tudományi Egyetemen. A rendezvényen előadás hangzik el a ma­gyarországi informatikai kutatásokról és fejlesztésekről, a nemzeti informatikai stratégia irányairól. A nyílt nap keretében a műegye­tem nyolc kara mutatja be kutatás-fejlesztési eredményeit, sikeres pályázati terveit, makettéit. (MTI) SZÍNHÁZ POZSONY NEMZETI SZÍNHÁZ: Szerelmi bájital 19 a.ha. SZÍNHÁZ: Ketten 19 KASSA ÁLLAMI SZÍNHÁZ: Meséről mesére 10 NYITRA ANDREJ BAGAR SZÍNHÁZ: Hegedűs a háztetőn 18.30 IFJÚ SZIVEK FELLÉPÉSE TORNAIJA - MŰVELŐDÉSI KÖZPONT: 9,11 MOZI POZSONY HVIEZDA: Toy Story 2. (am.) 13, 15, 17 South Park (am.) 19, 20.45 OBZOR: Toy Story 2. (am.) 13.30 A csontember (am.) 15.30, 18, 20.30 MLADOST: Zuhanás (am..) 15.15, 17.30, 20 YMCA: Anna és a király (am.) 15.30, 18, 20.30 TATRÁ: Amerikai szépség (am.) 15.30, 18, 20.30 ISTROPOLIS: Anna és a király (am.) 17.45, 20.30 Toy Story 2. (am.) 15.30,18 South Park (am.) 20.30 Acid House (am.) 17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: A hat mesterlövész (szl.-cseh) 18.45 Hatodik érzék (am.) 18.30, 20.30 A csaj nem jár egyedül (am.) 17.30, 21 Kicsikém - Sir Austin Powers II. (am.) 17, 20.30 Az öldöklő angyal (mex.) sz. 18 Egy szobalány naplója (fr.-ol.) 18 A cseresznye íze (iráni) 20.30 Tisztelt barátaim, igen (cseh) 19.30 KASSA ÚSMEV: Anna és a király (am.) 16,19IMPULZ: Két apának hány a fele? (ff.) 16.15, 19.15 CAPITOL: A félkegyelmű visszatér (cseh) 15.45, 18, 20 DRUZBA: Harcosok klubja (am.) 15.30, 18, 20.30 TATRA: Toy Story 2. (am.) 16,18 South Park (am.) 20 DÉL-SZLOVÁKIA DUNASZERDAHELY - LUX: Kicsikém - Sir Austin Powers D. (am.) 17.30, 20 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Amerikai szépség (am.) 17, 19 LÉVA - SLOVAN: Stigmata (am.) 19 GÚTA - VMK: Hatodik ér­zék (am.)18.30 GYŐR CINEMA CITY: Asterix és Obelix (ff.) 13.15 A napfény íze (amerikai) 17.15 Amerikai szépség (amerikai) 15,17.30, 20 Zuha­nás (amerikai) 17.30 Stigmata (amerikai) 15.30,17.45, 20 Ameri­kai pite (amerikai) 14.30, 16.30, 18.30, 20.30 Hatodik érzék (amerikai) 15,20.15 Kétszázéves ember (amerikai) 15,20 A szörny (am.erikai) 13.30, 15.45, 18, 20.15 Tarzan (am.) 13.30, 15.30 Rosszfiúk (magy.) 17.45, 20 Sivatagi cápák (am.) 13.30,15.45,18, 20.15 Anna és a király (am.) 14.30, 17.30, 20.30 Árvák hercege (am.) 14.45,17.15,19.45 2000. február 29. KOMÁROMI SPORTCSARNOK jegyelővétel: VMK, tá: 0819/ 713 550 2000. március I., DUNASZERDAHELYI SPORTCSARNOK jegyelővétel: VMK, tel.: 0709/552 57 51 SLOVAKOTURIST, Vámbéry SPORTCSARNOK VIKTÓRIA SPORTBISZTRÓ tel.: 0709/ 552 83 67 „Dalban mondom el" VK-103 A pozsonyi Augusztus 29. utcai magyar óvodában március végéig tartanak a beíratások, várják a jelentkezőket Különórák óvodásoknak, helyben „Nézzük csak, mi is ez?" - Turján Melinda óvónő a gyerekekkel (Somogyi Tibor felvételei) Csaknem egy évig tartott a pozsonyi magyar óvodának otthont adó Augusztus 29. utcai saroképület felújítása. A munkálatok alatt a tábla lekerült a falról, így sokan azt gondolták, hogy az óvo­da elköltözött régi helyéről. Pedig ott van most is, és sze­rencsére ezt a pozsonyi kis­gyermekes magyar szülők is tudják. VOJTEK KATALIN- Nem volt könnyű átvészelni a hosszú hónapokig tartó tatarozást. Már arra gondoltunk, hogy ideig­lenesen elköltözünk. A szülőkkel együtt kilincseltünk a hivatalok­ban, voltunk a minisztériumban is, és talán ennek is köszönhető, hogy a felújítás a szokásosnál rövidebb ideig tartott. Új, masszív tető van a fejünk felett, többé nem kell fél­nünk a beázástól - mondja Eleonó­ra Branderská, aki nyolc éve az óvoda igazgatónője. Nemcsak a magyar nyelvűé, mert a villaszerű, emeletes épület egy szlovák óvo­dának is otthont ad.- Két magyar és két szlovák cso­portunk van. Akadnak, akik azt hi­szik, hogy ez egy vegyes óvoda, ahol a szlovák és a magyar gyere­kek közös csoportban vannak. Ez azonban nem felel meg a valóság­nak. A foglalkozások teljesen kü­lön folynak, a magyar csoportok­ban magyar, a szlovák csoportok­ban szlovák nyelven. Tehát ez tu­lajdonképpen két óvoda, egy épü­letben, egy igazgatóság alatt. Re­mekül megférünk egymás mellett, úgy alakítottuk a napirendet, hogy zökkenésmentesen működhessen mindkét részleg. Most például a magyar csoportok fél tizenkettő­kor kapják az ebédet, szlovák tár­saik tizenkettőkor. Jövőre fordí­tott lesz a sorrend. Még az ilyen apróságokban is ügyelünk arra, hogy senki se érezhesse megrövi­dítve magát. Másrészt meggyőző­désem, hogy ennek a közös fedél alatti létezésünknek van egy nagy pozitívuma: a gyerekek ebben a rendkívül fogékony korban meg­szokják és elfogadják a másságot. Mert természetesen a szlovák és a magyar óvodások naponta talál­koznak. Együtt játszanak az udva­ron, és együtt járnak a szemközti Medikus parkba. A nagycsoporto­sok közösen vesznek részt az úszó­tanfolyamon, ahová autóbuszon hozzák-viszik őket. Közösen láto­gatják a rendszeresített bábszínhá­zi előadásokat, együtt járnak kiál­lításra, múzeumba is. Ha álarcos­bált rendeznek, átlátogatnak egy­máshoz, hogy bemutassák a ruhá­jukat, és a karnevált közös tánccal fejezik be. Arra a kérdésre, milyen többletet tud nyújtani a magyar óvoda, Tur­ján Melinda óvónő válaszol: - A gyerekek mozgásfejlesztésre, he­gedű- és németórára járnak. Ter­mészetesen egyik sem kötelező, de mindegyik tanfolyamra szép szám­mal jelentkeztek. Nagy könnyebb­ség - különösen a dolgozó szülők számára -, hogy nem kell elkísérni a különórákra a kicsit, mert min­den itt van, helyben. A német­nyelv- és a hegedűoktatás hetente kétszer, a mozgásfejlesztés heten­te egyszer van. A kicsinyek játékos formában sajátítják el a német nyelv alapjait, az órák 25-30 per­cesek, így nem éreznek megterhe­lést. Kitűnő oktatónk van, a gyere­kek nagyon élvezik az óráit. A mozgásfejleszést az Elastic Testne­velési és Tánciskola szakembere oktatja. Óráin énekkel kísért, tánc­elemeket tartalmazó játékok, rit­mikus gyakorlatok szerepelnek, amelyek fejlesztik a gyerekek moz­gáskészségét, ritmusérzékét és hallását. A hegedűórákra hangszer nélkül járnak a gyerekek, nem kell megvenni és hetente kétszer cipel­ni a hangszert, mert azt a zeneok­tató magával hozza az óvodába. Az Augusztus 29. utcai óvoda azon ritka szerencsések közé tartozik, ahol nem küszködnek helyiséghi­ánnyal. A belvárosi óvodákhoz vi­szonyítva az udvara is elég nagy, csak a hinta és a mászóka hiányzik. Az óvoda fenntartójának, a járási hivatalnak ilyesmire nem futja a szűk költségvetésből. Az igazgató­nő mégis reménykedik: „Nem aka­rom elkiabálni, de most úgy néz ki, hogy sikerül szponzort szerezni. Ez már az ötödik vagy a hatodik az általunk megszólítottak sorában, akikhez hintaügyben fordultunk. Reméljük, ezúttal nem kell csalód­nunk.” Mivel ez az egyetlen magyar nyel­vű óvoda Pozsonyban (a másik Püspökin működik), eddig a gye­rekek létszáma sosem okozott gondot. Hogy továbbra is így le­gyen, az óvoda igyekszik minde­nütt jelen lenni, ahol magyar szü­Mozgásfejlesztésre, zenére, németre járhat­nak a kicsik. lök gyűlnek össze. Épp ezért az óvodások egyre gyakrabban szere­pelnek a Duna utcai alapiskolások rendezvényein. Májusban is így lesz, anyák napján, a Csemadok székházában tartandó ünnepsé­gen. Az óvodát ismertetni, propa­gálni hivatott az a kis füzetke is, amelyet a Rákóczi Szövetség tá­mogatásával terveznek megjelen­tetni a közeljövőben. Az Augusztus 29. utcai magyar óvodában március végéig tarta­nak a beíratások, de amenyiben még lesz hely, később is lehet je­lentkezni. „Én az oviban mindig ilyen vidám vagyok". Az idősebb pedagógusok lelkesedése megkopott, a fiatalabbak nem szívesen vállalják a délutáni foglalkozásokat Mit kezdjen a tanuló a szabad délutánnal? FIALA ILONA Ki ne ismerné az iskolás gyerme­kek szabad idejének eltöltésével kapcsolatos gondokat? Sok gyer­mek céltalanul bolyong a városok lakótelepein vagy a falvak utcáin, miközben szüleik a munkahely­ükön egyfolytában azon izgulnak, mi van velük, s csak akkor nyug­szanak meg, amikor a munkából hazatérve végre együtt van a csa­lád. A gyermekbalesetek 80 száza­léka otthon, illetve az otthon kör­nyékén esik meg, s nem az iskolá­ban, mint sokan gondolnák. Emília Kratochvílová docens a gyermekek szabad idejének éssze­rű kihasználását, a tanítás utáni idő hasznos eltöltését kutató szak­ember. Ő is megerősítette azt a vé­leményt, hogy a gyermek semmi különösen rosszat nem követ el a tanítás alatt, vagy este, amikor a szüleivel együtt otthon tartózko­dik. Annál inkább a közbeeső idő­ben! Hangsúlyozza, hogy a gyer­mekekkel - szabad idejüket illető­en is - ott kell foglalkozni, ahol vannak, elsősorban tehát az isko­lában. Sajnos a családra kevésbé lehet számítani, mert a szülőknek semmire sincs idejük, energiájuk, sokszor pedig pénzük sincs arra, hogy gyermeküknek megfelelő időtöltést tudjanak biztosítani.- Az oktatási minisztériumnak ala­posan át kellene gondolnia az isko­la szerepét, s vissza kellene adnia az iskoláknak a tanítás utáni fog­lalkozás feladatát - folytatja Kratochvílová asszony, aki elsősor­ban azt fájlalja, hogy megszüntet­ték a gyermekek szabad idejét szervező pedgógusok státusát. A szabadidő-központok ugyan min­den járási székhelyen működnek, de látogatóik csak kis töredékét al­kotják az összes iskolás korú gyer­meknek, akik a tanítás után maguk döntik el, mit kezdjenek a szabad délutánnal, s valójában csak ma­gukra hagyatkozhatnak. A jelenle­gi rossz anyagi helyzetben az isko­lák csak a legszükségesebbre tud­nak pénzt biztosítani, s ez elsősor­ban a tanítás.- Hogy valaki tánc-, modellező, sport- vagy más szakkör működé­sét fizesse, erre már nincs pénz, sőt erőből sem futja ilyesmire. Az idő­sebb pedagógusok lelkesedése megkopott, a fiatalabbak inkább jövedelmezőbb munkával igyekez­nek kiegészíteni fizetésüket, sőt azon munkálkodnak, hogy más ágazatban boldoguljanak. Kész csoda, ha mindezek ellenére mégis akadnak pedagógusok, akik áldo­zatkészen foglalkoznak továbbra is a gyerekekkel. Sajnos, egyre ke­vesebben vannak, de minden elis­merést megérdmelnek! Kratochvílová docens meggyőző­dése, hogy a gyermekeknek szük­ségük van a tanítás utáni szerve­zett foglalkozásra, kell, hogy vala­ki vonzó programot biztosítson számukra. - Történelmi szem­pontból is feltérképeztem ezt a te­rületet, tehát aránylag jól tudom, miként alakult az elmúlt évtize­dekben. El kell mondanom - s vál­lalom érte a felelősséget, hisz do­kumentumokkal tudom bizonyíta­ni hogy lassanként a háború utá­ni állapotokat közelítjük meg. Csakhogy most hiányzik a pedagó­gusokból az a lelkesedés, amely annak idején szüleinket és nagy- szüleinket jellemezte, akik örül­tek, hogy véget ért a háború, és va­lóban tenni akartak valamit. Emília Kratochvílová a pozsonyi Komensky Egyetem Bölcsészeti Karának munkatársa. Évről évre szembesül a jövendőbeli pedagó­gusok kérdésével. Rendszerint 160 jelentkezőt vesznek fel tanári szakra, akiknek elsődleges céljuk, hogy megszerezzék az egyetemi oklevelet. - De ha azt kérdezzük tőlük, ki fog közülük az oktatásban dolgozni, akkor kérdéssel felelnek: „Gondolják, hogy a tanári fizetés­ből meg tudunk élni?” A szerző illusztrációs felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom