Új Szó, 2000. február (53. évfolyam, 25-49. szám)
2000-02-03 / 27. szám, csütörtök
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2000. FEBRUÁR 3. KOMMENTÁR Előre gondolkozva TUBA LAJOS Akkor talán majd az ebtenyésztők egyesületébe is beléphetünk - így reagált egyik kisvárosunk helyi MKP-elnöke arra a javaslatra, hogy az önkormányzat lépjen be egy frissen alakult kistérségi fejlesztési társulásba. Ez a megfogalmazás is jól mutatja, mennyire messze vagyunk még a magyarországi helyzettől, ahol az európai uniós felkészülés jegyében több mint 150 kistérség építette fel a partnerségre alakuló modelljét, és fogalmazta megjövőképét, illetve stratégiai fejlesztési tervét. Ők ugyanis arra számítanak, hogy az EU-szokásoknak megfelelően minderre szükség lesz, ha komolyabb fejlesztési forráshoz szeretnének jutni a leszakadó régiók számára képzett brüsszeli alapokból. Nálunk a kistérségi fejlesztési modellek kialakítása még mindig néhány megszállott ügye. Az okok között szerepel, hogy néhány apróbb külföldi grantforráson kívül semmi sem ösztönzi a kistérségeket jövőképük megfogalmazására. Az egyik internetes vitaklubban hetek óta nagy szócsata folyik arról, hogy vajon meddig marad a támogatások elintézésének fő eszközeként a „demizsonos módszer”. A résztvevők szerint ugyanis ebben a tekintetben alig-alig változott valami, és bizony napi tapasztalataik alapján a közeljövőt illetően sem túlságosan bizakodóak. Ez pedig nem jó, hiszen nagy önámítás azt hinni, hogy azért érdemes elodázni a rendszer megváltoztatását, mert most a mieink vannak a tűz közelében. Az említett helyi MKP-s főnök is - lévén karakán magyar ember - később nem rejtette véka alá, hogy elsősorban a kezdeményezők személye miatt utasíttatta el az egyszínű képviselőtestülettel a belépést. Az egészben igazán az a borzasztó, hogy ők maguk viszont nem fognak bele hasonlóba. Ehelyett próbálkoznak a demizsonnal, igaz, ezen az úton sem tudnak felmutatni sok mindent. Legalábbis ami a városukat ületi. Magánvonalon a helyzetük már nem ennyire tragikus. Igazán azonban az lenne a becsületes, ha legalább a magyarországi informális előnnyel élve, kissé megpróbálnának kiszakadni a szürke hazai valóságból, és olyasvalamibe fognának, ami néhány szlovák régióban ma már természetes, néhány év múlva pedig remélhetőleg általánossá válik. JEGYZET épp annak a kormánynak a leváltásán fáradozik, amely nélkül ő még ma is Kassa látnivalóit és adósságait gyarapítaná. De mivel sosem lehet tudni, hogy sülnek el a dolgok, meg azok a fránya újságírók is mindenbe belekötnek, az elnök úr jó szokásához híven ezúttal sem mondott határozott véleményt, a HZDS petíciós kérdését először ő is szakértőkkel óhajtja megkonzultálni. Ha lehet, rögtön Ján Mazákkal, az alkotmánybíróság elnökével, ha nem, akkor Mazákkal, a magánemberrel és az SOP lekötelezettjével. Nehogy már még egyszer megtörténhessen az a sajnálatos hiba, hogy csak utóbb derül ki, marhaságot, sőt alkotmányellenes marhaságot kérdezett a néptől a HZDS. Meciar tehát biztos lehet benne, ezúttal a megfogalmazásban nem lesz hiba, meg abban is, hogy összegyűlik az a 350 ezer aláírás - egyébként nem jelentette volna be, hogy érdektelenség esetén hajlandó levonni a személyes következtetéseket. Egyszer már megtette ugyanezt, az 1998-as választások után dalolva vett búcsút tőlünk, mielőtt „végleg” a hegyekbe távozott - aztán mégiscsak visszajött. Ha egy lesújtó vereség után ilyen konzekvenciákat vont le, mi járhat a fejében most, hogy az SDK romjaiban hever, a kormánykoalíció erejét felőrlik az egymást váltó botrányok és konfliktusok, ő pedig, amikor csak akar, soron kívül és korládan ideig magával a köztársasági elnökkel randevúzhat. w Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), P. Malik Éva-régió- (58238310), Kovács Ilona-mellékletek- (58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, 53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vyvoz tlace, Kosická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@voxnova.sk Elnöki randevúk VRABEC MÁRIA Amióta Rudolf Schuster az államfő, Meciar már negyedik alkalommal tette tiszteletét a Grassalkovich-palotában - mintha csak az előző megbízatási időszakban elmulasztott viziteket akarná bepótolni. Persze, egyáltalán nem valószínű, hogy Mi- chal Kováé is ilyen szívélyesen fogadta volna, az meg egyenesen elképzelhetetlen, hogy hajlandó lett volna egy-egy, a HZDS számára fontos stratégiai lépés várható következményeit megvitatni vele. Igaz, azok más idők, más viszonyok voltak, és Kovác nem is akart mindenkivel jóban lenni, mint mód felett előzékeny és lép- ten-nyomon megbocsátást hirdető utódja. Akin bizony meglátszik, hogy pártfunkcionáriusi elfoglaltsága mellett nem jutott túl sok ideje a biblia forgatására, egyébként rég rájött volna, hogy a szeretet mellett a másik leggyakoribb szó benne az igazság. Az, amiben még mindig olyan nagy hiányt szenvedünk, és ami nélkül hamis hatásvadászatnak vagy ér- dekhajhászásnak tűnik minden temetőlátogatás, össznemzeti imádkozás vagy vatikáni búcsújárás. Schuster azonban nem így gondolja, épp ezért nem okoz neki gondot, hogy az az ember jár hozzá panaszra az ország helyzete miatt, akinek ez az állapot köszönhető, és most történetesen TALLÓZÓ PRAVDA Vladimír Meciar legújabban azt állítja, a referendum kiírását szorgalmazó petíció enyhülést hozhat a jelenlegi kormánynak. Szerinte a kabinet már torkig van a kormányzással, és az idő előtti választások csak felszabadítanák a gondok alól. Számára az lenne a legjobb, ha a kormány továbbra is a sötétben tapogatózna, ha az MKP és az SDL közötti feszültség fokozódna, ha az SOP belső ellentmondásai kiéleződnének. Más szóval, ha a koalíciót any- nyira lekötnék saját problémái, nem venné észre, a HZDS átveszi a politikai kezdeményezést. Meciar azzal a céllal kezdi meg országos „turnéját” is, hogy fellépésem azokra a kérdésekre adjon választ, amelyek leginkább foglalkoztatják a lakosságot. A kormánypártok erre vidéki kiszállásokkal reagálhatnak, ami azonban már választások előtti magatartásra utal. De megtehetik, hogy már a választási időszak harmadában a következő választásokra figyeljenek, és megfeledkezzenek a kormány- program teljesítéséről? Milyen kormányprogramot szavazott meg Pavel Koncos miniszter elvtárs? Csak nem a kassait? Nem vész el, csak átalakul Újra eszembe jutott néhai fizikatanárom intő szava - „az anyag nem vész el, csak átalakul”. Hogy a mondat eszembe jutott, az bizony nem véletlen - Koncos miniszter elvtárs gondoskodott róla, hogy el ne felejtsem. AGÁRDY GÁBOR Emlékezőképességem karbantartását a múlt heti történéseknek köszönhetem, amikor is a miniszter állást foglalt a kormányprogrammal szemben a nevesíteden földeket ü- letően. De menjünk az időben csak sorjában. Az első világháborút követően Szlovákia déli részén sok északi szlovák telepes kapott földet. Szüléink ezt az időszakot nevezték az első kolonizációnak - ez volt az „első földreform”. Majd jött a második világháború és vele együtt a deportálások, kitelepítések meg a konfis- kálások - ez már békeidőben. Egy magát demokratikusnak tartó állam követett el bűntényt saját állampolgárai ellen. Mi volt ez, ha nem hatalmi bűnözés? Hogy még nagyobb legyen a baj, elvették állampolgárságunkat, évekig hagytak kínlódni, a nyugdíjasok nem kaptak nyugdíjat, kiváló tanítóink követ törtek (ők voltak a „török követek”) meg utat építettek éhbérért. Ez volt a második kolonizáció, amikor földönfutóvá tettek sok százezer szlovákiai magyart. Az egészet a gotwaldi kommunisták irányították a háttérből, ami egybevágott Benes nemzet- állami elképzeléseivel. A kolonizált területeken az állami szervek előszeretettel alkalmazták a betelepített lakosságot, ami újabb igazságtalanságot szült. Majd jött a kommunista „vszjo rovno” négy évtizede, amiben azért voltak még egyenlőbbek is szép számmal. Ipart a délvidékre csak akkor telepítettek, ha az adott régióban szlovákosítani kellett (pl. a párkányi papírgyár). Egy rendes új közforgalmi főutat vagy vasútvonalat nem építettek. Ennek ékes példája a pozsonyi-komáromi vasútvonal, a „csallóközi expressz”. 1989 telén megcsillant a remény, hogy ezt a sok igazságtalanságot talán rendbe lehet tenni. És jött a hideg zuhany - alig történt valami. Ha a benesi dekrétumokról volt szó, érdekes módon az egész szlovák politikai paletta egy követ fújt - függedenül a pártállástól. Majd lassan megkezdődött a még hatalmat nem szerzett kommunisták visszaszivárogtatása az összes politikai pártba. Egynéme- lyikük egyenesen túlélőművész! Hogy messze ne menjünk, ismerünk olyat is, aki a husáki érában minisztervolt (az ő idejében ült börtönben Camogursky és Kusy), majd a Nyü- vánosság az Erőszak Ellen promiKoncos közelében, ha nem is vörös, de rózsaszínű a közeg. nens politikusa és kormányfő - tehát rendszerváltó, majd egy vargabetűvel a HZDS korifeusa, utána az alkotmányosság legfelsőbb őre, és most újra alelnöke egy újonnan alapított pártnak. És, sajnos, ő sincs egyedül! Egyikük még politikai zarándokutat is szervez a pápához! Valószínű, hogy van mit levezekelnie. Közben beindult a nagyprivatizáció, amiből érdekes módon a szlovákiai magyarokat valahogyan .kifelejtették”. Ahol talán ők is részt vehettek volna a privatizációban a vagyonjegyeiken keresztül, ott inkább külföldi cégeknek adták el a vállalatokat. Ha jött is némi külföldi tőke, azt állami szinten nem a déli járásokba irányították! Állami szinten működött - nem hivatalosan ugyan- az iskolai magyarellenes propaganda. Nemcsak 1989 előtt, hanem még napjainkban is - igaz, csökkent hevességgel. Mennyi energiába került, hogy megakadályozhassuk iskolahálózatunk megsemmisítését, aminek csak egyetlen célja volt - lehetőleg ne legyen túl okos a szlovákiai magyar. Akkor ugyanis csak alantas munkát végezhet, nem lehet gyárigazgató, miniszter... Hála Istennek, ezt az akadályt is jól vettük! Közben a munkanélküliség 20 százalék fölé került, ami Dél-Szlovákiá- ban helyenként eléri a 35-45 százalékot is. Ehhez hozzájárult a mező- gazdaság mély válsága is, mert a rendszerváltás után nem ment végbe a mezőgazdaság reformja - „hála” a Koncos-féle alakoknak. Az állami dotációk nagy része továbbra is a hegyaljai vidékekre került, ahol vagy nagyon alacsony hatékonysággal használták fel, vagy egyenesen kifizették bérben. Ez nem is csoda, hiszen a transzformáció során megint csak a régi elvtársak kerültek a vályúhoz. A csallóközi ember meg csak azt tette, amit megtehetett- próbálta túlélni a megpróbáltatásokat. Az ország gazdaságát elemző szakemberek is észrevették a felvidék rohamos elszegényedését. Ha figyelembe vesszük a fenti tényeket, ez biztosan nem a véletlen műve. Nem csak az Új Szó, hanem más, szlovák napüapok is figyelmeztettek erre a tényre. Lehet, hogy a távlati cél a szlovákiai magyarok teljes ellehetetlenítése és gazdasági tönkretétele a demokrácia minden eszközének felhasználása mellett? Örülnék, ha bebizonyosodna, hogy elképzelésem csak lázálom volt. Mert ha az ellenkezője történik, csúnya világ vár ránk! Ugyanis meg fog jelenni egy megváltó, aki majd azt mondja a kétség- beesett és végsőkig elkeseredett embereknek: toljuk már tovább egy kicsit az államhatárt addig, ahol talán majd emberszámba vesznek minket, és legalább remény van e nyomor megszüntetésére. Ezt pedig sem a józanul gondolkodó szlovákok, sem a szlovákiai magyarok nem gondolhatják komolyan. És most jön Koncos, a már régen bevált tsz-elnök elvtárs. Amikor a kormányépület előtt tüntettek, nem a kormány álláspontját védte, hanem simán átállt a másik oldalra, a régi elvtársak oldalára. Most meg nekiment a parlament által is jóváhagyott kormányprogramnak - mellesleg ő is megszavazta -, és a régi elvtársakkal készül a harmadik ko- lonizációra. Titkos igyekezetét természetesen az SNS is megtámogatta, úgymond, nem lehet a magyaroknak és az ország ellenségeinek földet adni, mert ezzel veszélybe kerül az ország élelmiszer-biztonsága. Maradjon csak a föld a szlovákoké! A titkos cél csak egy lehet: azokat a földeket, amelyeket nem sikerült nevesíteni, betesszük az Állami Földalapba (gyakorlatilag államosítjuk), majd onnan már eladhatjuk bárkinek - de nem a magyaroknak! Még jobb, ha a régi bolsik kapnak majd belőle bőségesen. Ez lesz a harmadüt kolonizáció és a szlovákiai magyarság teljes kisemmizése! Hogy kik készítik elő? Elég csak körülnézni Koncos közelében - ha nem is mindenütt vörös a közeg, de legalábbis erősen rózsaszínű. Ezekután feltehetjük a kérdést: milyen kormányprogramot szavazott meg Koncos miniszter elvtárs? Csak nem a kassait? A szerző volt parlamenti képviselő OLVASÓI LEVÉL Nagymegyeri példa A kisebbségi nyelvhasználati törvény végrehajtása körüli bonyodalmakat csak tetézi, hogy nem mindenütt hozták létre azokat a szakbizottságokat, melyek a felmerülő szakmai kérdésekre választ adnának. A tájékoztatás, az eligazítás sem volt eléggé rugalmas ahhoz, hogy a szlovákiai magyarok a nehezen kiharcolt kollektív jogaikkal élhessenek is a hivatalos érintkezés sorait. Az emberek jelentős hányada nem él a törvény adta lehetőséggel, pedig azokon a településeken, ahol legalább 20 százalék a kisebbség aránya, a kisebbségi nyelv szó- és írásbeli érintkezésben hivatalos. A hiányos infomációk következtében nem biztos, hogy az ügyét intéző magyar tudja, mikor és hol, milyen hivatalokban használhatja anyanyelvét. így nem csoda, hogy az utóbbi öt hónapban feltűnően kevés magyar nyelvű beadvány érkezett az államigazgatási szervekhez, főként a járási hivatalokhoz. Lojkovic Sámuel, Nagymegyer polgármestere a kisebbégi nyelvhasználati törvény pozitív elemeit ecsetelte. Rámutatott, rövid idő telt el ahhoz, hogy kimondhassák a végszót, mennyire élnek jogaikkal városuk magyar polgárai. Egy azonban bizonyos, a nagymegyerieknek korábban sem volt, és most sincs gondjuk a kisebbségi nyelv használatával. Úgy fogadják az ügyfeleket, amilyen nyelven azok megszólalnak. Az önkormányzati üléseken a tárgyalás nyelve a magyar, de szlovákul is bárki elmondhatja véleményét. A határozatokat, a belső használatra szóló dokumentumokat a képviselők írásban két nyelven kapják. A lakosságtól jött írásos beadványok, kérvények nyelvében nincs számottevő változás, noha tapasztalható, hogy a saját fogalmazású magyar nyelvű beadványok száma kissé nőtt az utóbbi időszakban. A hivatalos beadványok 85-90%-a szlovákul érkezik a városi hivatalba. Több anyanyelven írt beadványt, kérvényt várnának az illetékesek. A városban nőtt a kétnyelvű táblák száma. Különösen a kereskedelmi szférában és a tájékoztatásban javult a helyzet. Az űrlapokkal, nyomtatványokkal kapcsolatban az új nyelvtörvénytől sem várhatunk előbbrelépést, mivel azokat a kisebbségi törvény nem említi, de nem is tiltja, hogy az egyes űrlapokat, nyomtatványokat két nyelven is kiállítsák a felsőbb szervek. A kisebbségi nyelvhasználati törvény nem kötelezi a hivatalokat, járási szerveket, hogy kétnyelvű űrlapokat, nyomtatványokat stb. bocsássanak ügyfeleüt rendelkezésére. így a szövegezés, kitöltés nyelvezete igazodik az államnyelvű kérdésekhez, ami azt jelentheti, hogy azok fordulnak magyar nyelvű beadványokkal az önkormányzathoz, járási szervekhez, akik saját fogalmazású kérvényt készítenek. Krascsenics Géza, Nyárasd- Mosolyogjon, most repül az állásából! (Peter Gossányi karikatúrája)
