Új Szó, 2000. február (53. évfolyam, 25-49. szám)

2000-02-24 / 45. szám, csütörtök

IH Régióink ÚJ SZÓ 2000. FEBRUÁR 24. A Podbaniste-Kadlub barlangrendszer feltárásának története és legújabb kutatási eredményei. Mára több mint másfél kilométernyi folyosót és termet tártak fel. A barlang belsejében bő vizű patak folyik FARKAS OTTÓ Derencsényi karszt északnyugati részén Juraj Vincéi szilisztyei lakos mu­tatott 1972-ben egy kürtőszerű bejáratot a Szlovákiai Barlangkutató Társa­ság rimaszombati területi csoport­jának. A Gaál József vezette csapat nyomban megkezdte a ma Podbaniste-Kadlub néven ismert barlangrendszer föltárását. Gaál Lajos és Gaál Mátyás még ab­ban az évben átjutottak a mintegy 30 méter hosszú, szűk, nehezen járható leszálló szakaszon, az úgy­nevezett első szifonon, amely egy negyven méter hosszú tágasabb já­ratban folytatódott. A különböző geológiai és geomorfológiai jelek­ből arra következtettek, hogy na­gyobb barlangrendszerre bukkan­tak. Később, amikor a barlangi pa­tak vize leapadt, a barlangnak egy újabb, helyenként cseppövekkel A termet a bejárat felfedezőjének tiszte­letére Vincéi Dómnak nevezték el. díszített szakaszát járhatták be a kutatók. A barlang legtágasabb és cseppkövekben leggazdagabb ré­szét azonban csak egy évvel ké­sőbb fedezte fel Gaál József és Gaál Mátyás. A termet a bejárat felfedezőjének tiszteletére a bar­langászok Vincéi Dómnak nevez­ték el. 1974 és 1977 között folyt a Podbaniste-Kadlub barlangrend­szer komplex tudományos feltárá­sa. Elvégezték a geológiai, minera- lógiai vizsgálatokat, foglalkoztak a barlang állatvilágával, elkészítet­ték az ott élő fajok jegyzékét és a kifejezetten barlangászain munka mellett tanulmányozták a felszín karsztjelenségeit. Az aktív és folyamatos barlangku­tatást a járatok bő vize akadályoz­ta, ezért az újabb komolyabb ered­ményekre 1978-ig kellett várni. Egy kotrógép segítségével négyna­pos megfeszített munka után sike­rült kibővíteni a patak medrét, ez­által a barlang szifonja kissé meg­nyílt, a víz szintmagassága csök­kent és a kutatók búvárfelszerelés Gaál Lajos geológus munka közben nélkül is tovább jutottak. 1980 után robbantásokkal és légkala­pács segítségével haladtak előre. 1982-ig a Podbaniste - Kadlub barlangrendszernek 53,7 méter hosszú szakaszát tárták fel a rima- szombati barlangászok. A kutatások természetesen folyta­tódtak, 1991-ben Karol Duricka bukkant rá egy 707 méter hosszú barlangra. 1999-ben az addiginál még intenzívebben folytatódtak a kutatások és folyamatosan tárták fel a rövidebb-hosszabb járatokat. A 2000. január 31.-én tartott sajtó­tájékoztatójukon a rimaszombati székhelyű Cseres Tájvédelmi Kör­zet dolgozói bejelentették, hogy a kutatók a barlangrendszerben ösz- szesen 1531métert tártak fel, ezzel a podbanistei barlang Szlovákia 23. leghosszabb barlangja. Gaál Lajos geológus, a Szlovák Környezetvédelmi Ügynökség Ter­(Gaál József felvételei) mészet- és Tájvédelmi Központjá­nak Karszt- és Barlangvédelmi főmegbizottja tájékoztatásunkra elmondta, hogy a barlangrendszer főképpen zoológiái szempontból értékes. A barlangrendszer nehe­zen közelíthető meg, a vízszinte­sen elhelyezkedő földalatti nyílá­sokhoz a felszínről 14 illetve 25 méter mély függőleges járat vezet. Ezek az előírások szerint ráccsal vannak lezárva. leporolt hírmorzsák Válogatás a Komáromi Lapok 1897. február 20.-Í számából Kétfejű sas a Kossuth téren Ebből a káros madárból ugyan nekünk több díszpéldányunk is van és ott is szívesebben lámánk az egyfejű Turult. Azt azonban már éppenséggel hazafiadanságnak tartjuk, ha egészen magánházon és éppen a Kossuth-téren díszeleg ormódan külsejével. Ajánljuk a tulajdonosnak (Hecht-féle ház), hogy márczius tizenötödikére kergesse el a háza tetejéről, nehogy márczius idusa bosszantására, a tavaszi gólyák bebéket hozzanak számára. Névváltoztatás Fábián Richard belügyminiszteri engedéllyel vezetéknevét Hufnágelre változtatta. Szerződés Kesztíer Ede földinket az orosz színművészed akadémia III. oszt. növendékét, aki színi növendékek által a minap tartott próbaelőadáson a „Czifra nyomorúság”-ban szabatos előadásával feltűnt, Leszkay András aradi színigazgató 3 évre szerződtette, még pedig első drámai szerepkörre. Fiatal és törekvő földinknek ezen szép sikere fölött örömünknek adunk kifejezést. Idegen csavargók Idegen csavargók árasztják el városunkat és amellett, hogy folytonosan molesztálják - sokszor szemtelen kihívó modorban folytatott házalásaikkal - a polgárságot, még a közbiztonságot is veszélyeztetik. Ajánljuk e valóban tűrheteden állapotnak erélyes intézkedések által való megszüntetését rendőrségünk szíves figyelmébe annál is inkább, mert városunk és maga a társadalom is a helybéli illetékességű szegények ellátása érdekében tetemes áldozatot hoz és ha már a koldulás beszüntetését teljesen keresztülvinni nem is sikerül, legalább az idegen munkanélküliek zaklatásától szabaduljunk meg. Saját szegényeinket majd csak eltartjuk valahogy. Baleset Az első cs. kir. Dunagőzhajózási társaságnak Budapest felé haladó „Adler” nevű teherhajója, midőn e hó 15-én délben egy nagyobb uszályhajóval megterhelve állandó vashidunk alatt elhaladt, az uszályhajót a hirtelen kitört heves oldalszél a hídpillérhez szorította, mi által az a hidat horzsolta. A hajóban esett kár nem jelentékeny. Válogatta: Kamoncza Márta MONDÁK, REGÉK, HISTÓRIÁK... Nepomuki Szent János PUSKO GÁBOR alábbiakban nem legendáról lesz szó, hanem egy szobor szo­morú sorsáról. Azok, akik a tor­naijai strandot kívánják felkeresni, Királyi városrészben a főútról le­térve akarva-akaratlanul szembe találkoznak Nepomuki Szent Já­nos igencsak rossz állapotban lévő szobrával. Úgy tűnik, senkit nem zavar a városka egyeden köztéri szobrának siralmas állapota, me­lyet a 18-19. század fordulóján a Királyi egy részét akkor birtokló Szentmiklóssy László állíttatta. A 19. századi források szerint ünne­pének nyolcadában még litániát tartottak Nepomuki Szent János tisztele­tére. Az alapító által az emlék karbantar­tására szánt és letét­be helyezett összeg elfogyását jelzi az, hogy 1862-ben a csa­lád leszármazottja, Szentmiklóssy Lász­ló és Gödér József 881 koronát fizetett be a rozsnyói kegyes alapítványi pénztár­ba a szobor fenntar­tására. Méhi Canoni- ca Visitatio-jából (Ki­rályi a szomszédos Méhi filiája volt) tud­juk, hogy századunk elején a helyiek még egyéb litániáik kö­zött Nepomuki Szent Jánoshoz is imád­koztak. Az okirat sze­rint 1922-ben 400 koronáért újították fel a szobrot. Valószí­nűleg ez volt a szobor utolsó szak­szerű felújítása. A nyolcvanas években lefestették olajfestékkel a homokkő szobrot, de ezzel többet ártottak, mint használtak. Ugyanis a feltágult festékréteg alá befolyó esővíz nem tudott elpárologni, így ettől az időtől kezdve a szobor ál­lagának romlása felgyorsult. 1993-ban néhány önkormányzati képviselő kísérletet tett felújíttatá- sára, de nem sok sikerrel. Szakem­berek szerint a szobrot már csak a gyors beavatkozás, illetve az ment­hetné meg, ha zárt helyiségben - pl. egy múzeumban - állítanák ki, s a talpazatra egy másolat kerülne. Egyébként a talpazat kronoszti- chonos felirat, amely a szent le­gendájára utal, már alig olvasható, az állíttató címere is elmosódott. Igor Kilík felvétele désbe lép, és amikor a gyertyafény­nél épp a demizsonját töltötte, a kocsmáros előugrott a hordók mö­gül, a tettes meg úgy megijedt, hogy nyomban megőszült. A har­madik érdekesség, hogy a régi időkben az uraság a környékbeli urakkal egyetemben éppen ebben a pincében rúgott ki a hámból, s né­ha két-három nap is tartott egyfoly­tában a dínom-dánom, olyan jól érezték magukat a hangulatos pin­cében. 1930-ban Kabók Rudolf vette meg a pincét. A háború alatt sok család­nak nyújtott menedéket. 1960 óta a féljem tulajdonába tartozik, aki azóta módosított rajta egy kicsit. A gádor részéhez tartozik egy szoba amelyben ugyancsak régi stílusú bútordarabok vannak elhelyezve, a falakon a borversenyeken szer­zett oklevelek láthatók. Ha kedves vendégek látogatnak el közsé­günkbe nekünk jut az a megtiszte­lő feladat, hogy a mi pincénknél látjuk őket vendégül. Télen, nyá­ron, nagyon jó a levegő, szép a ki­látás a szélrózsa minden irányába. És az úgynevezett tornácon jólesik elfogyasztani az elengedhetetlen bográcsgulyást. Somogyi Tibor felvétele A kocsmáros régi pincéje JUHÁSZ IRÉN gy nevezetes pincé­ről szeretnék írni, ami abban különbö­zik a többitől, hogy Kőhídgyarmat kör­nyékén nincs hozzá hasonló. A pince 1850-ben épült egy Heingler nevű kocsmáros csi­náltatta. Ami az alsó pincét illeti ma is az eredeti stílusában pompázik, 22 méter hosszú és 5 méter szé­les. Maga a gádor 16 méter hosszú a pincé­nek nagyon jó a belső klímája. Amikor még Heingler kocsmáros tulajdonába tartozott, ebben a pincében tá­rolta a borosgazdák­tól fölvásárolt boro­kat, amelyeket azután a kocsmájában árult. Ehhez a pincéhez há­rom történet, hiedelem is fűződik: az egyik, hogy már abban az idő­ben észrevették, hogy a jó fekvésű és jó klímájú pince jót tesz a légző­szervi betegségeknek. A kocsmáros megengedte, hogy akinek a gyer­meke asztmában szenvedett, kivi- hette a pincébe, „úgymond keze­lésre”. Ez a mai napig is érvényes, mert saját magunkon is tapasztal­juk, ha a pincében tartózkodunk, sokkal könnyebben lélegzőnk. A második: hogy a kocsmáros ész­revette azt is, hogy olykor valaki, vagy valakik megdézsmálják éjjel a borát, így aztán egyszer elhatároz­ta, hogy meglesi a tolvajt. Egy fehér lepedőbe bújva elrejtőzött hát az utolsó hordó mögé. Nem kellett so­ká várakoznia, egy idő után hallot­ta hogy megcsikordul a kulcs a zár­ban. Megvárta amíg a tettes műkő-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom