Új Szó, 2000. február (53. évfolyam, 25-49. szám)

2000-02-19 / 41. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2000. FEBRUÁR 19. KOMMENTÁR Ki az úr a házban? SÓKI TIBOR Nem panaszkodhatunk Rudolf Schusterre. Arra a köztársasági el­nökre, akit mi választottunk meg az állam első emberének, mert­hogy más lehetőségünk nem nagyon volt. Azóta szolgál: meglepe­tésekkel a választóinak, csámcsognivalóval a sajtónak. Az már egy­általán nem újdonság, hogy ki tudja hányadszor is fogadta Vladi­mír Meciart, a HZDS elnökét, s valamikori ellenjelöltjét, arra azon­ban kevesen számítottak, hogy az államfő bedől a Nagy Visszatérő cseleinek, és megfelelőnek nyilvánítja a HZDS népszavazási kérdé­sét. Ami az alkotmánynak talán megfelelne, de olyan logikai buk­tatók vannak benne, amelyek igencsak nagy zavart okozhatnak az országban, ha Schuster folytatja a mókázást, és mégis kiírja azt a fránya népszavazást. Ha meg nem írja, az ellenzék majd nekitá­madhat, hogy akkor minek mondta megfelelőnek a kérdést. Tény­leg, minek? Az elnök jobban tette volna, ha bölcsen hallgat, elvég­re a törvények szerint előzetesen nem is kellett volna véleményt mondania. Csakhogy mondott. Valahogy nem tud Meciamak ellen­állni. Ezt egyébként találkozásaik gyakorisága is jelzi. A HZDS ve­zére olyan sokszor megfordul az elnöki palotában, hogy már szinte bentlakónak tűnik. Az ember meg elkezd kételkedni a saját emlé­kezetében. Kit is választottunk meg? Állítólag Schustert, Meciar vi­szont a jelek szerint sokkal otthonosabban mozog a Grassalkovich- palotában. Szegény államfő valószínűleg nem meri visszautasítani a találkákat, nehogy már szó érje a ház (vagyis a palota) elejét, Vlado meg, persze, minden alkalmat kihasznál, hogy a látogatá­sokkal egy kis politikai reklámot csináljon magának. A palota elejé­re akár azt is kiírhatnák: Schuster reklámügynökség. Elvégre, ugye, a Siemensnek is... Bár azért egy államelnök igazán megválo­gathatná, kinek csinál ingyenreklámot. JEGYZET Szomszédok - 9. rész JUHÁSZ KATALIN Halottnak hitt sorozat újabb epizódja következik most, mon­dom ezt szomorú sóhaj kísére­tében, mert sokakkal egyetem­ben nekem is elegem van a kas­sai Lunik IX. városrészből és ro­ma lakóiból, ebből a máig meg­oldatlan problémából. Szó nélkül hagytam volna a spanyol Roma Egyesület képvi­selőjének múlt heti látogatását, a lakótelep egyre gyülemlő tar­tozásait a távfűtő művekkel szemben, valamint az immár hivatalosan is sárgaságjárvány­ként számon tartott sárgaság­járványt, ha nem hoz ki a béke­tűrésből Marián Varga, a kassai lakás- és ingatlankezelő vállalat igazgatója. Varga úrnak szintén elege van a romákból, e véle­ményének látványos semmitte­véssel ad hangot. Az előző részeket figyelemmel kísérő olvasók tudják, hogy erre a kassai lakótelepre száműzték anno a krónikus nemfizetőket, az összeférhetetleneket, a bör­tönből szabadultakat és a szoci­ális segélyből tengődőket, akik továbbra sem tudtak fizetni semmilyen szolgáltatásért, ám kiterjedt rokonságukat csakha­mar lakásukba telepítették. Aki már járt a Luníkon, sejtheti, mennyire szeretik az ilyen tere­pet a patkányok, csótányok, egerek és hangyák, mennyire evidens a járványveszély. Mégis mindenki meglepődött, amikor bekövetkezett a legrosszabb. Jelenleg huszonkilenc sárgasá- gos beteget ápolnak a kórhá­zakban, a járási tisztiorvos ked­den írásban szólította fel a vá­rosrész (roma) polgármesterét a szükséges féregtelenítésre, dezinfikálásra és egyéb megelő­ző intézkedésekre. Mivel pénzt nem küldött a levélben, az ak­ció költségei az ingatlankezelő vállalatot terhelik, a városrész költségvetésében ugyanis nem • szerepel ilyen tétel. Marián Var­ga erre kijelentette, így is ren­geteggel tartozik nekik a város­rész (25 millióval), február vé­géig képtelenség eleget tenni a tisztiorvosi rendeletnek. A dologban az a felháborító, hogy a város vezetése sem igyekszik túlzottan lendíteni a helyzeten, veszélyeztetve ezzel (semmi pánik, polgártársak!) az egész város lakosságának egészségét. Egy lakótelepet ugyanis lehetetlen hermetiku­san elzárni a város egészétől. A spanyol vendég látogatásáról pedig csak annyit, hogy Jozef Sana luníki polgármester sze­rint neki sem voltak jobb ötle­tei, mint a helyi erőknek, pénz­zel nem tud segíteni, a szép sza­vakból pedig már mindenkinek elege van. Az utóbbi hónapok­ban luníki tanulmányi kirándu­láson részt vett szervezetek, in­tézmények, pártok közül egyéb­ként azóta egy sem jelentkezett további együttműködést szor­galmazandó. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), P. Malik Éva - régió- (58238310), Kovács Ilona - mellékletek - (58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Lapterjesztési osztály: 58238327 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS Irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vyvoz tlace, Kosická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-maü: redakcia@ujszo.com 1 V . Közeleg a tavasz, ideje ezt a fát is rendbehozni. Eddig csak a gyümölcsét élvezték. (Agócs Ernő karikatúrája) Csupán egyetlenegy pontban találkoznak Törökország és a kurdok érdekei Öcalan mint jelenség Már egy éve, hogy a török titkosszolgálat Kenyából Tö­rökországba rabolta Abdullah Öcalant. A Kurd Munkáspárt (PKK) vezérét börtönbe zárták Imrali szi­getén, tavaly június 29-én pedig halálra ítélték. Azóta furcsa csend van körülötte. GÖRFÖLZSUZSA Olyan volt az egész, mint egy ho­llywoodi kalandfilm a gyengébbik fajtából. A rossz fiúnak már nem volt hová elbújnia, és űzött vaddá vált. Emiatt lelkiismeret-furdalá- suk támadt a Jóknak”, akik embe­riességi okokból szívesen meg­mentették volna, de erkölcsi aggá­lyaik miatt addig-addig tétlenked­tek, míg a törvény emberei a ma­guk érzéketlen módján elkapták és rács mögé dugták a körözött bűnözőt. Aki ugyan még mindig rossz fiú volt, de már hős. A per so­rán is vagányul viselkedett, nem omlott össze, amikor kimondták a lehető legsúlyosabb ítéletet, ha­nem inkább arra ösztönözte társa­it, hogy térjenek jó útra. Még bo­csánatot is kért az okozott fájdalo­mért - aztán vége volt az előadás­nak, és a nem túl elégedett nézők - jók és rosszak - hazamentek, s talán már másnapra elfelejtették a gyenge sztorit. Köszönhetően annak, hogy Öcalan európai kálváriája nemcsak a poli­tikai, hanem a bulvársajtó érdeklő­dését is felkeltette, az emberek többségében ilyesfajta kép él az egy évvel ezelőtt történtek kap­csán. Mindenki a kurdok bosszújá­tól tartott, heves, még áldozatokat is követelő tüntetések voltak a nagyvárosokban, a politikusok egymásnak üzengettek és igyekez­tek elhárítani a felelősséget... Csak a lényeg sikkadt el: ez a történet nem Öcalanról szólt, Öcalan csak egy fejezet a kurdok, a legnagyobb hontalan nép hányattatásainak hosszú és tragikus történetében. Akkortájt ugyan elhangzottak ígé­retek arra, hogy a nemzetközi kö­zösség visszatér a kurd kérdésre, igyekszik tenni valamit a kisemmi­zett népért, amely saját ősi földjén él, de több ország területén. S per­sze egyik ország sem akar hallani arról, hogy önként lemondjon ezekről a területekről, hadd legyen végre saját országuk a kurdoknak is. Ehelyett több államnak - Törö­kországnak, Iraknak, Iránnak... - van „saját” kurd problémája, több regionális szervezetnek visszatérő, lényegében állandó napirendi pontja. Sajnos az ENSZ-ről még ez sem mondható el. Ennek a bűnös közönynek köszönhető, hogy az Öcalan-jelenség lényege elsikkadt. Öcalan csak egy fejezet a kurdok tragi­kus történetében. ,Apo” nem magányos hős, hanem egy olyan párt, valójában egy olyan illegális fegyveres csoport vezére, amely a kurd nép kilátásta­lan helyzetét, nemzetiségi, politi­kai elnyomását, nyelvének, sőt lé­tének tagadását látva, minden más eszköz kudarcát megtapasztalva a fegyverek, a terror eszközéhez nyúlt. Jogi szempontból elfogad­hatatlan, erkölcsi szempontból érthető reagálás. Amikor Öcalan - miután kényszerűségből elhagyta Szíriái rejtekhelyét - Olaszország­ba érkezett és feladta magát, alig­ha számított arra, hogy simán poli­tikai menedékjogot kap. Ez egy ki­látástalan helyzetbe került ember elkeseredett döntése volt, aki elha­tározta: tesz még egy utolsó szol­gálatot annak az eszmének, annak a célnak, amelyet követett. Miköz­ben tisztában volt azzal, hogy nincs tovább. A török biztonsági szolgálatok által szinte mániáku­san keresett kurd vezető kilépése a színre egy sajátos segélykiáltás volt: tegyetek valamit a kurdokért, mert a helyzetük tarthatatlan. Elhalt a kiáltás, megszűntek a tün­tetések, a Kurd Munkáspárt eleget tett vezére börtönből küldött üze­neteinek, és lemondott a fegyveres harcról - legalábbis hivatalosan. Cserébe Ankara nem volt ilyen nagyvonalú, még mindig a „hegyi törökök” megrendszabályozására törekszik, semmi jelét nem mutat­ja annak, hogy kész lenne elemen­tárisjogokat biztosítani a Törökor­szág délkeleti részén élő kurdok­nak. Öcalannal szemben korrekt módon jár el - még a per európai megfigyelői is azt állítják, hogy minden alkotmányos. Más kérdés, hogy a török alkotmány szelleme nem európai! De erről kínos lenne beszélni, netán úgy lehetne értel­mezni, mint beavatkozást a török belügyekbe, ráadásul Ankara ma­ga kérte az európai emberjogi bí­róság véleménynyilvánítását az Öcalan elleni ítélet ügyében - át­látszó indok van számtalan. Vi­szont csak egyetlen pont, ahol a tö­rök és a kurd érdekek találkoznak, s ez Törökország felvétele az Euró­pai Unióba. Ankara ettől gazdasági és politikai előnyöket, súlynöveke­dést remél, a kurdok pedig azt, hogy végre emberszámba veszik őket. Sőt, egyszerűen csak - kurd- számba. TALLÓZÓ SME A napilap jegyzetírója az államfő tegnapelőtti, népszavazással kap­csolatos döntése kapcsán elemzi az ország belpolitikai helyzetét, s megjegyzi, a HZDS idő előtti parla­menti választások kiírását követe­lő petíciójának következménye­ként a polgárok ősszel járulnának az urnákhoz. A cikk szerint akkor már másodlagos lesz a kérdés, mi­ért véleményezte Rudolf Schuster Vladimír Meciar referendumkér­dését. Az azonban ősszel sem lesz érdektelen, hogy az ország milyen vonzerőt képviselne, ha Meciar visszatérése - legalábbis még egy időre - kizárható lenne. Egy üyen Szlovákia kedvezpbb viszonyok között indíthatná el például a pénzintézetek magánosításának folyamatát. A helyzet azonban in­tő jel lehet a kormánykoalíció szá­mára: ha a kabinetet alakító pár­tok a tényleges munka helyett to­vábbra is a tömörülések közti poli­tikai játszadozást helyezik előtér­be, nemsokára a parlamenten kí­vül vagy ellenzékben találhatják magukat. WIESBADENER KURIER A német lap szerint a tiszai cián- szennyezés a globalizáció csúf áb­rázatát mutatja. Némely konszern - mint most az ausztráliai Esmeralda Romániában, vagy nemrégiben a Shell a nigériai olajmezőkön - olyan feltételek mellett bá- nyászkodik és termel, amelyekét hazájában már régen betiltottak. A környezetre és gyakran a helybeli foglalkoztatottak biztonságára sem ügyelő profitéhség együtt jár a min­den áron beruházásokra utalt kor­mányok tehetetlenségével. Hiány­zik a nemzetközileg érvényesíthető környezet- és felelősségjog. Ennek kialakítására azonban az ökológiai rablólovagkonszemek gazdag anyaországai a legkevésbé sem haj­landók - állapítja meg az újság. PRÁVO Csehországban 1999-ben mintegy 240 000 darab Viagra tablettát, gyakorlatilag minden 2-3 percben egyet, írtak fel az orvosok - nyilat­kozta a prágai lapnak Jaroslav Horejsí, a Pfitzer gyógyszergyár képviselője. Az orvosok a Viagra csehországi sikerét azzal magyaráz­zák, hogy mintegy félmillió férfi­nak, a 40 éven felüliek hozzávető­leg felének, legalábbis időnként, már merevedési problémái vannak, amit a Viagra segítségével próbál­nak orvosolni. A felmérések szerint ugyanakkor a cseh férfiak csupán alig 10 százaléka fordul időben szakorvoshoz e problémával. A ta­valy ősszel készített országos felmé­rés szerint a 35 éven felüli cseh fér­fiak 88 százaléka rendkívül fontos­nak tartja szexuális aktivitásának fenntartását, s ezért alig akadt olyan, aki elutasította volna azt az elképzelést, hogy szükség esetén Viagrát használjon. Az orvosok sze­rint a közeljövőben Csehországban gyorsan emelkedhet a Viagra- használat, mert az egészségbiztosí­tók úgy döntöttek, hogy az orvos ál­tal előírt Viagra árát most már teljes egészében térítik a páciensnek. OLVASÓI LEVÉL Elmélkedés a gazdaságról Nem vagyok sem közgazdász, sem politikus. Józan paraszti ésszel igyekszem megérteni az eseménye­ket. A kommunizmusban születtem és a kommunizmusban váltam fel­nőtté. Saját bőrömön tapasztaltam a vezető párt érdekeinek alárendelt igazságok és hazugságok következ­ményeit. Ezen változtatott a bárso­nyos forradalom. Új helyzettel ta­láltuk magunkat szemben. Állam­polgáraink és politikusaink rájöt­tek, hogy gyökeresen meg kell vál­toztatni a törvényhozást. Az előző kormány a makroö.konómiában lát­ta a gyökeres változás alapjait. Nagy gazdasági csodáról beszéltek. Dicshimnuszokat zengtek a Kelet­szlovákiai Vasműről. Az irányvál­tással sikeresen juttatták több nagy vállalatunkat a csőd szélére. Köztük a vasművet is. Kormányunk a kis- és középvállalkozásokra alapozza sikerét. Remélem, a végeredmény nem olyan lesz, mint az előző kor­mányé. Államvezetésünknek volt egy sikertelen próbálkozása az áta­lányadó bevezetésével. Ez a kudarc nem sorsdöntő, csak azt bizonyítja, a törvény nem a realitásokból in­dult ki. Körül kell nézni a piacon, mielőtt döntünk róla. Az irányt folytami kellene. Már a Bibliában meg van írva, hogy a rögös út a ne­hezebb, de az a helyes út. Ebben a törvényben korrigálni kellene né­hány eltúlzott feltételt, és meg kell találni a helyes utat a kölcsönök nyújtásához. Ez lendítené fel leg­gyorsabban a gazdaságot. Megindí­taná a pénz egészséges forgását. Még az adókulcs is megváltoztatha­tó, a polgárok javára. Az állam nemcsak az adókból élne, hanem az általa nyújtott kölcsönök kama­tából is, csökkenne a vállalkozókra eső teher, emelkedne az életszínvo­nal. Gazdaságunkat előrelendítené, ha visszajutna az állam kezébe a sok jogtalanul eltulajdonított álla­mi vagyon. Legalább azt kellene megmentem, ami még megmaradt. Egyes szervek döntéshozatali jogát is sürgősen meg kellene változtatni. Elviselheteden, hogy ha egy cipő talpa a törvény által meghatározott hat hónapos jótállási időn belül le­válik, és a reklamációt az eladó nem hajlandó elismerni, a bíróság­hoz kell fordulni. Bíróságainkon a várakozási idő több hónap. Fonto­sabb dolgokkal kellene foglalkozni­uk. Mire sorrá kerül egy cipő rekla­mációs ügye, megszűnik a vállalko­zás. Több üyen és hasonló törvény van érvényben. Peres ügyekben az alperes és a felperes is vesztes. A bí­róság felmenti az alperest, a végzés­ben viszont kötelezi a bírósági költ­ség megtérítésére, amelyet vissza­követelhet a felperestől. Lehetséges, hogy egy újabb bírósági ügy kelet­kezik? Áz említett dolgok orvosol­hatók. Tudom, hogy á pozitívumok csak hosszabb idő után mutatkoz­nak. Ezért bízom abban, hogy hal­dokló gazdaságunk talpra fog állni. IQ. Cseri Jenő, Ipolyság

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom