Új Szó, 2000. február (53. évfolyam, 25-49. szám)

2000-02-02 / 26. szám, szerda

Autóbörze Egy kifejezetten munkára készült autó volánja mögött sem okvetlenül kell nélkülöznünk a személygépkocsiban megszokott kényelmet­ÚJ SZÓ 2000. FEBRUÁR 2. Nissan Pick-up Navara: luxusfuvaros VAS GYULA űségesebb olvasóink még emlékezhetnek rá, hogy tavaly szep­temberben bemutat­tunk egy igen érde­kes autót: a Nissan felújított pick-up-ját. Ezt a típust mindenhol a világon szigorú célsze­rűségi szempontoknak alárendelve tervezték, éppen ezért szinte min­den márkánál ugyanúgy néz ki (Opel Campo, Toyota Hilux, Mitsu­bishi L200, Mazda Fighter stb.). A különbség legfeljebb a felépítmény­ből, az utasfülke befogadóképessé­géből és a szereltségből adódik. Az annak idején tesztelt kocsi alapsze­relt Double Cab, tehát ötszemélyes karosszériájú volt, az utasfülke mö­gött nyitott platós rakodótérrel. Nemrégiben megkaptuk ugyanen­nek az autónak a sokkal gazdagab­ban felszerelt Navara nevű változa­tát is, amellyel kitűnően illusztrál­ható, hogy még egy ilyen, bevallot­tan munkára készült autó volánja mögött sem okvetlenül kell nélkü­löznünk a kényelmet. Kezdjük talán azzal, amiben a két modell azonosnak találtuk. Ez min­denekelőtt a 2,5 literes, intercooler levegőhűtős turbódízel motor, amelynek legnagyobb teljesítmé­nye 76 kW (104 LE), maximális for- gatónyomatéka pedig 245 Nm. Az erőátviteli lánc is ugyanaz: ötfoko­zatú kézi váltó, fokozott összetartá- sú hátsó differenciálmű, automati­kus első szabadonfutók és termé­szetesen külön kapcsolható, felező­vel kombinált összkerék-meghaj- tás. A két kocsi súlya között nincs nagy eltérés, ezért fogyasztásuk megegyezik (városban 12,9, or­szágúton 9,4, vegyes forgalomban 10,7 liter 100 kilométerenként). Ugyanezen oknál fogva egyforma a végsebességük (145 km/h) és a gyorsulásuk (álló helyzetből százra 17,4 másodperc) is. A külső mére­tekben (teljes hossz: 4885 mm, ra­kodófelület: 1395x1390 mm) és az utánfutó maximális súlyában (500/2300 kg) sincs különbség. Te­herbírásban van ugyan, de mind­össze ötven kiló a Navara hátrányá­ra, amely így 880 kg hasznos terhet szállíthat. Nem ismer akadályt. (A szerző felvételei) A hátsó fal lenyitható, a rakfelület 1,94 négyzetméter Ami pedig az eltéréseket illeti, kivé­tel nélkül kényelmi, illetve bizton­sági többletről van szó. Az utóbbi kategóriába tartoznak a hátsó tár­csafékek, a szélesebb (255/70 R15- ös) gumiabroncsok, valamint az ABS és a vezetői légzsák. A plusz komforttartozékok listája jóval hosszabb: állítható magasságú vo­lán, klímaberendezés, távirányítá­sú központi zár, elöl-hátul elektro­mos ablakemelők, elektromosan ál­lítható és fűthető külső visszapillan­tó tükrök, két első olvasólámpa, elektromos antenna és négy beépí­tett hangszóró. A gazdag felszerelt­séghez illő szebb külalakról a négy könnyűfém keréktárcsa, a széles küszöbpár, a feláras metállfényezés és a dupla csőváz gondoskodik; ez utóbbi a kabin védelmét is szolgálja egy esedeges boruláskor. Ami vi­szont a lényeg: a luxuscikkekkel te­litömött, krómmal kidekorált Nava­ra nemcsak az autópályán tudja tar­tani a lépést úgyszólván minden au­tóval, hanem legzordabb körülmé­nyek között is ugyanolyan szuverén módon viselkedik, mint spártaibb kivitelű kollégája. Gyakorlatilag nem ismer akadályt: motorjának teljesítménye minden helyzetben elegendő, ha pedig valóban moz­dony nagyságrendű húzóerőre van szükség, a felező jön segítségünkre, így akár 80 fokos emelkedő is le­küzdhető az autóval. Imponáló a gázlómélység is: egy 45-50 centi­méter mély patakon simán átkelhe­tünk. A terepen való mozgást köny- nyíti még az elöl 32, hátul 26 fokos ráhajtási szög, a vezető munkáját pedig mindenekelőtt a rendkívül hatékony kormányrásegítő. A je­ges, havas utakon az ABS fékrend­szer is felbecsülhetetlen szolgálato­kat tett. A két és fél literes turbódí­zelt kifejezetten csendesnek talál­tuk, hangját az országúton gyakor­latilag elnyomják a megszokott me­netzajok. Az ötszemélyes Nissan Pick-up Na­vara kisebb szerelőcégek, karban­tartó csapatok számára lehet ideális autó. Haszonjárműként vásárolha­tó meg, ára a hozzáadottérték-adó nélkül 969 ezer korona. Betartják a szabályokat, a közlekedés általában folyamatos, egész rendszere jól ki van találva, a gyilkos tempó ismeretlen fogalom „Amerikában nem idegbaj, hanem pihentető az autóvezetés..." VAS GYULA A merika az autózás ős­hazája, ahol a gépko­csit más mércével mérik, a közlekedés ■aaaav pedig mást jelent, mint a világ bárme­lyik országában. Egy átlagos ha­zánkfiának ritkán adatik meg, hogy ebbe a másságba beleszagoljon, még ritkábban, hogy alaposan meg­ismerje. Az előadóművészként, színházszervezőként, újságalapító­ként és vállalkozóként egyaránt is­mert Gálán Gézának ez megada­tott: hazai berkekben bajosan talál­tunk volna nála avatottabb sze­mélyt, akitől megkérdezhettünk volna egyet s mást az amerikai köz­lekedési szokásokról, kultúráról. Mikor jártál először Amerikában, és azóta még hányszor? Nyolcvanküencben, még a fordulat előtt, az amerikai Magyar Baráti Kö­zösség meghívására. Egy hétre és egyetlen előadásra hívtak meg Ohio államba. Aztán csaknem fél év alatt újabb 16 fellépésre kaptam meghí­vást az ország különböző városaiba. Mindent összeszámolva legalább tízszer repültem oda és vissza. Pedig nem szeretek repülni... Mennyi időt töltöttél összesen az Államokban? Mivel minimum egy hónapra érde­mes csak odautazni, 93-ban is fél évig voltam Atlantában. Csak a nashville-i Optimista Világkong­resszus volt kivétel, ahol 10 napon keresztül képviseltem Csehszlováki­át - mellesleg egyedül... Feltételezhető, hogy mint Ameri­kában szinte mindenki, Te is gép­kocsival közlekedtél. Körülbelül mennyit vezettél a tengerentúlon, merrefelé és milyen típusú autók­kal? Még az első út előtt volt néhány gyö­nyörű amerikai autós álmom, de a vasfüggöny mögül kikukucskálva elérhetetlennek tűntek. Minden­esetre odacsomagoltam négyezer dollárt is a hamuban sült pogácsák mellé. Annyit ugyanis már tudtam, hogy odaát nem nagy divat a tömeg- közlekedés, márpedig engem a Ken­nedy repülőtértől az ohiói Remény­ség taváig ezerháromszáz küométer várt. Felhívtam telefonon régi MISZ-es harcostársamat, aki akkor már fél éve az USA-ban köszörülget- te politikai oroszlánkörmeit: vegyen nekem egy autót, hozza ki a reptér­re, én ott helyben kifizetem neki. Gyanítottam, hogy egy használt ko­csi négyezer dollárba bőven bele­fér. Neki ez az ötlet őrültségnek tűnt, a vásárból nem is lett semmi. így csak valamivel később, de még az első héten vettem autót - egy dol­lárért. .. Ezzel a Ford Falconnal több mint ötvenezer kilométert húztam le, később pedig ennek legalább a kétszeresét, Chicagótól Floridáig beutazva az egész keleti partvidé­ket. Az autók palettája is eléggé vál­tozatos: Audi 5000, Ford Probe, Ca­dillac de Vilié, Dodge Stelth, Chev­rolet Lumina, Ford Thunderbird, Chrysler Cirrus. Kettő kivételével valamennyi a saját kocsim volt. A legújabb, a Chrysler is csak “volt”, mert valaki úgy gondolta, neki ez jobban kell, és két perc alatt ellopta. Persze nem odaát, hanem a buda­pesti irodám elől... Mi jelentette (esetleg jelenti még ma is) a legnagyobb problémát számodra az amerikai közleke­désben, és mi az, ami kifejezetten tetszik benne? Az a probléma, hogy nincs problé­ma: ott 16-tól 116 éves korig min­denki autóval közlekedik. Kitűnőek az utak, szélesek a menetsávok és egyáltalán, a közlekedés egész rendszere “ki van találva”. Az a gyil­kos tempó, amit például a németek diktálni, ismeretlen. Az autósok betartják a szabályokat, a közleke­dés általában folyamatos. Müyen autókat szeretnek az ame­rikaiak? Egy-egy családban általában több kocsi is van: személyautó, terepjáró, kisfurgon. Az autó ott nem presz­tízscélokat szolgál, hanem nélkü­lözhetetlen közlekedési eszköz. Hogy mást ne mondjak, Cadillac-kel vagy Oldsmobile-lal egyaránt jár­nak gazdag vállalkozók, jogászok, orvosok és nyugdíjas öreglányok. Érdekesség, hogy - nyilván a más­ság vonzereje miatt is - menők pél­dául a Mercedesek és a Volvók. Va­gány csajokat és zöldfülű aranyifja- kat Corvette-ekben, Pontiacokban és más drága sportkocsikban látni, bár nemigen van hol kifutniuk a 250-300 kilométeres csúcssebessé­get. A színes bőrűek többsége szá­mára pedig márkától függetlenül az a lényeg, hogy minél messzebbre le­hessen hallani az autóban tomboló decibeleket. A benzinspórolás? Ar­ról legfeljebb annyit, hogy tavaly márciusban, amikor kinn voltam, egy gallon benzin 56 centbe került. Tehát mintha mi 6-7 koronát fizet­nénk egy literért. És akkor még nem beszéltem az ottani fizetésekről... És végül: Miben térnek el egy amerikai átlagpolgár vezetési szokásai, autós mentalitása-filo- zófiája egy közép-európaiétól? Vagy éppenséggel egy szlovákiai­étól? Mint már említettem, az autó ott nem a rongyrázást szolgálja. Senki sem akarja megmutatni a másiknak, hogy neki jobb a kocsija, vagy ő job­ban vezet. A rendőrségnek tekinté­lye van; igaz, ok nélkül nem mace- rálják az autósokat. Egyszerűen rend van a közlekedésben. A kamio­nosok viszont sokszor igazi akciófil­mekbe illő jeleneteket produkálnak, amikor simán leelőzik a 120-140- nel „cammogó” személykocsikat. Nem egy szívmelengető élmény, amikor mindkét oldalról hatalmas truckerek dübörögnek el az ember feje mellett. Ám ezt az egyet leszá­mítva: míg Európában, pláne Szlo­vákiában, Romániában, Olaszor­szágban az autóvezetés potenciális öngyilkosság, jobb esetben garan­tált idegbaj - addig Amerikában pi­henés. Az utak és az autók az embe­rek kényelmét, biztonságát szolgál­ják. Hogy akkor miért nem marad­tam ott? Nincs magyar kenyér és székelykáposzta... Arányifjaknak és vagány csajoknak minimum egy Pontiac Firebird dukál... (Archív felvételek) AU' l/ÖBÖUA A mellékletet szerkeszti: Vas Gyula Levélcím: Autóbörze, Filiálna redakcia ÚJ SZÓ, Mederéská 9, 945 01 Komámo, tel.: 0819/704 200

Next

/
Oldalképek
Tartalom