Új Szó, 2000. február (53. évfolyam, 25-49. szám)
2000-02-02 / 26. szám, szerda
Autóbörze Egy kifejezetten munkára készült autó volánja mögött sem okvetlenül kell nélkülöznünk a személygépkocsiban megszokott kényelmetÚJ SZÓ 2000. FEBRUÁR 2. Nissan Pick-up Navara: luxusfuvaros VAS GYULA űségesebb olvasóink még emlékezhetnek rá, hogy tavaly szeptemberben bemutattunk egy igen érdekes autót: a Nissan felújított pick-up-ját. Ezt a típust mindenhol a világon szigorú célszerűségi szempontoknak alárendelve tervezték, éppen ezért szinte minden márkánál ugyanúgy néz ki (Opel Campo, Toyota Hilux, Mitsubishi L200, Mazda Fighter stb.). A különbség legfeljebb a felépítményből, az utasfülke befogadóképességéből és a szereltségből adódik. Az annak idején tesztelt kocsi alapszerelt Double Cab, tehát ötszemélyes karosszériájú volt, az utasfülke mögött nyitott platós rakodótérrel. Nemrégiben megkaptuk ugyanennek az autónak a sokkal gazdagabban felszerelt Navara nevű változatát is, amellyel kitűnően illusztrálható, hogy még egy ilyen, bevallottan munkára készült autó volánja mögött sem okvetlenül kell nélkülöznünk a kényelmet. Kezdjük talán azzal, amiben a két modell azonosnak találtuk. Ez mindenekelőtt a 2,5 literes, intercooler levegőhűtős turbódízel motor, amelynek legnagyobb teljesítménye 76 kW (104 LE), maximális for- gatónyomatéka pedig 245 Nm. Az erőátviteli lánc is ugyanaz: ötfokozatú kézi váltó, fokozott összetartá- sú hátsó differenciálmű, automatikus első szabadonfutók és természetesen külön kapcsolható, felezővel kombinált összkerék-meghaj- tás. A két kocsi súlya között nincs nagy eltérés, ezért fogyasztásuk megegyezik (városban 12,9, országúton 9,4, vegyes forgalomban 10,7 liter 100 kilométerenként). Ugyanezen oknál fogva egyforma a végsebességük (145 km/h) és a gyorsulásuk (álló helyzetből százra 17,4 másodperc) is. A külső méretekben (teljes hossz: 4885 mm, rakodófelület: 1395x1390 mm) és az utánfutó maximális súlyában (500/2300 kg) sincs különbség. Teherbírásban van ugyan, de mindössze ötven kiló a Navara hátrányára, amely így 880 kg hasznos terhet szállíthat. Nem ismer akadályt. (A szerző felvételei) A hátsó fal lenyitható, a rakfelület 1,94 négyzetméter Ami pedig az eltéréseket illeti, kivétel nélkül kényelmi, illetve biztonsági többletről van szó. Az utóbbi kategóriába tartoznak a hátsó tárcsafékek, a szélesebb (255/70 R15- ös) gumiabroncsok, valamint az ABS és a vezetői légzsák. A plusz komforttartozékok listája jóval hosszabb: állítható magasságú volán, klímaberendezés, távirányítású központi zár, elöl-hátul elektromos ablakemelők, elektromosan állítható és fűthető külső visszapillantó tükrök, két első olvasólámpa, elektromos antenna és négy beépített hangszóró. A gazdag felszereltséghez illő szebb külalakról a négy könnyűfém keréktárcsa, a széles küszöbpár, a feláras metállfényezés és a dupla csőváz gondoskodik; ez utóbbi a kabin védelmét is szolgálja egy esedeges boruláskor. Ami viszont a lényeg: a luxuscikkekkel telitömött, krómmal kidekorált Navara nemcsak az autópályán tudja tartani a lépést úgyszólván minden autóval, hanem legzordabb körülmények között is ugyanolyan szuverén módon viselkedik, mint spártaibb kivitelű kollégája. Gyakorlatilag nem ismer akadályt: motorjának teljesítménye minden helyzetben elegendő, ha pedig valóban mozdony nagyságrendű húzóerőre van szükség, a felező jön segítségünkre, így akár 80 fokos emelkedő is leküzdhető az autóval. Imponáló a gázlómélység is: egy 45-50 centiméter mély patakon simán átkelhetünk. A terepen való mozgást köny- nyíti még az elöl 32, hátul 26 fokos ráhajtási szög, a vezető munkáját pedig mindenekelőtt a rendkívül hatékony kormányrásegítő. A jeges, havas utakon az ABS fékrendszer is felbecsülhetetlen szolgálatokat tett. A két és fél literes turbódízelt kifejezetten csendesnek találtuk, hangját az országúton gyakorlatilag elnyomják a megszokott menetzajok. Az ötszemélyes Nissan Pick-up Navara kisebb szerelőcégek, karbantartó csapatok számára lehet ideális autó. Haszonjárműként vásárolható meg, ára a hozzáadottérték-adó nélkül 969 ezer korona. Betartják a szabályokat, a közlekedés általában folyamatos, egész rendszere jól ki van találva, a gyilkos tempó ismeretlen fogalom „Amerikában nem idegbaj, hanem pihentető az autóvezetés..." VAS GYULA A merika az autózás őshazája, ahol a gépkocsit más mércével mérik, a közlekedés ■aaaav pedig mást jelent, mint a világ bármelyik országában. Egy átlagos hazánkfiának ritkán adatik meg, hogy ebbe a másságba beleszagoljon, még ritkábban, hogy alaposan megismerje. Az előadóművészként, színházszervezőként, újságalapítóként és vállalkozóként egyaránt ismert Gálán Gézának ez megadatott: hazai berkekben bajosan találtunk volna nála avatottabb személyt, akitől megkérdezhettünk volna egyet s mást az amerikai közlekedési szokásokról, kultúráról. Mikor jártál először Amerikában, és azóta még hányszor? Nyolcvanküencben, még a fordulat előtt, az amerikai Magyar Baráti Közösség meghívására. Egy hétre és egyetlen előadásra hívtak meg Ohio államba. Aztán csaknem fél év alatt újabb 16 fellépésre kaptam meghívást az ország különböző városaiba. Mindent összeszámolva legalább tízszer repültem oda és vissza. Pedig nem szeretek repülni... Mennyi időt töltöttél összesen az Államokban? Mivel minimum egy hónapra érdemes csak odautazni, 93-ban is fél évig voltam Atlantában. Csak a nashville-i Optimista Világkongresszus volt kivétel, ahol 10 napon keresztül képviseltem Csehszlovákiát - mellesleg egyedül... Feltételezhető, hogy mint Amerikában szinte mindenki, Te is gépkocsival közlekedtél. Körülbelül mennyit vezettél a tengerentúlon, merrefelé és milyen típusú autókkal? Még az első út előtt volt néhány gyönyörű amerikai autós álmom, de a vasfüggöny mögül kikukucskálva elérhetetlennek tűntek. Mindenesetre odacsomagoltam négyezer dollárt is a hamuban sült pogácsák mellé. Annyit ugyanis már tudtam, hogy odaát nem nagy divat a tömeg- közlekedés, márpedig engem a Kennedy repülőtértől az ohiói Reménység taváig ezerháromszáz küométer várt. Felhívtam telefonon régi MISZ-es harcostársamat, aki akkor már fél éve az USA-ban köszörülget- te politikai oroszlánkörmeit: vegyen nekem egy autót, hozza ki a reptérre, én ott helyben kifizetem neki. Gyanítottam, hogy egy használt kocsi négyezer dollárba bőven belefér. Neki ez az ötlet őrültségnek tűnt, a vásárból nem is lett semmi. így csak valamivel később, de még az első héten vettem autót - egy dollárért. .. Ezzel a Ford Falconnal több mint ötvenezer kilométert húztam le, később pedig ennek legalább a kétszeresét, Chicagótól Floridáig beutazva az egész keleti partvidéket. Az autók palettája is eléggé változatos: Audi 5000, Ford Probe, Cadillac de Vilié, Dodge Stelth, Chevrolet Lumina, Ford Thunderbird, Chrysler Cirrus. Kettő kivételével valamennyi a saját kocsim volt. A legújabb, a Chrysler is csak “volt”, mert valaki úgy gondolta, neki ez jobban kell, és két perc alatt ellopta. Persze nem odaát, hanem a budapesti irodám elől... Mi jelentette (esetleg jelenti még ma is) a legnagyobb problémát számodra az amerikai közlekedésben, és mi az, ami kifejezetten tetszik benne? Az a probléma, hogy nincs probléma: ott 16-tól 116 éves korig mindenki autóval közlekedik. Kitűnőek az utak, szélesek a menetsávok és egyáltalán, a közlekedés egész rendszere “ki van találva”. Az a gyilkos tempó, amit például a németek diktálni, ismeretlen. Az autósok betartják a szabályokat, a közlekedés általában folyamatos. Müyen autókat szeretnek az amerikaiak? Egy-egy családban általában több kocsi is van: személyautó, terepjáró, kisfurgon. Az autó ott nem presztízscélokat szolgál, hanem nélkülözhetetlen közlekedési eszköz. Hogy mást ne mondjak, Cadillac-kel vagy Oldsmobile-lal egyaránt járnak gazdag vállalkozók, jogászok, orvosok és nyugdíjas öreglányok. Érdekesség, hogy - nyilván a másság vonzereje miatt is - menők például a Mercedesek és a Volvók. Vagány csajokat és zöldfülű aranyifja- kat Corvette-ekben, Pontiacokban és más drága sportkocsikban látni, bár nemigen van hol kifutniuk a 250-300 kilométeres csúcssebességet. A színes bőrűek többsége számára pedig márkától függetlenül az a lényeg, hogy minél messzebbre lehessen hallani az autóban tomboló decibeleket. A benzinspórolás? Arról legfeljebb annyit, hogy tavaly márciusban, amikor kinn voltam, egy gallon benzin 56 centbe került. Tehát mintha mi 6-7 koronát fizetnénk egy literért. És akkor még nem beszéltem az ottani fizetésekről... És végül: Miben térnek el egy amerikai átlagpolgár vezetési szokásai, autós mentalitása-filo- zófiája egy közép-európaiétól? Vagy éppenséggel egy szlovákiaiétól? Mint már említettem, az autó ott nem a rongyrázást szolgálja. Senki sem akarja megmutatni a másiknak, hogy neki jobb a kocsija, vagy ő jobban vezet. A rendőrségnek tekintélye van; igaz, ok nélkül nem mace- rálják az autósokat. Egyszerűen rend van a közlekedésben. A kamionosok viszont sokszor igazi akciófilmekbe illő jeleneteket produkálnak, amikor simán leelőzik a 120-140- nel „cammogó” személykocsikat. Nem egy szívmelengető élmény, amikor mindkét oldalról hatalmas truckerek dübörögnek el az ember feje mellett. Ám ezt az egyet leszámítva: míg Európában, pláne Szlovákiában, Romániában, Olaszországban az autóvezetés potenciális öngyilkosság, jobb esetben garantált idegbaj - addig Amerikában pihenés. Az utak és az autók az emberek kényelmét, biztonságát szolgálják. Hogy akkor miért nem maradtam ott? Nincs magyar kenyér és székelykáposzta... Arányifjaknak és vagány csajoknak minimum egy Pontiac Firebird dukál... (Archív felvételek) AU' l/ÖBÖUA A mellékletet szerkeszti: Vas Gyula Levélcím: Autóbörze, Filiálna redakcia ÚJ SZÓ, Mederéská 9, 945 01 Komámo, tel.: 0819/704 200
