Új Szó, 2000. február (53. évfolyam, 25-49. szám)

2000-02-02 / 26. szám, szerda

Szerda, 2000. február 2. 4. évfolyam, 1. szám Elképedt tekintetek kísérik, ahol csak megjelenik. Pedig "csak" egy öt- vagy hattagú család ideális autója, hűtőszekrénnyel és ezerháromszáz literesre bővíthető csomagtérrel Fiat Multipia 1.6 SX: más, mint a többi 2. Szinte minden máshol van, mint egy normális autóban 3. Választhatunk: hatodik ülés vagy hűtőszekrény? 4. Hátsó ülései nélkül kisáruszállító lesz a Multiplából ülünk, mint egy telivér terepjáró­ban, ami a Multipia egyik erénye a sok közül. A másik a beltér impo­záns mérete. Hátra bedobott akta­táskánkat csak a vezetőülésből fé­lig kimászva tudjuk elérni; ha pe­dig csinos autóstopos lányt ülte­tünk a jobb első ülésre, eleve le kell mondanunk a molesztálásáról, mert egyszerűen lőtávolon kívül van. Persze, ez csak ötüléses válto­zatban igaz, amikor egy hűtőszek­rényt találunk a hatodik fotel he­lyén. A kocsi ugyanis alapkivitel­ben hatszemélyes: a középső első ülés előre-hátra mozgatható, így az utasok válla nem szorul egy­máshoz. Mindezek ismeretében szinte hihetetlen, hogy a Multipia 15 centiméterrel rövidebb, mint például a Volkswagen Golf - igaz, szélességével és magasságával re­kordot teremtett a kategóriában. Az utastér hátsó részét egyértel­műen az újkori buszlimuzinok fle­xibilitása jellemzi. A három önálló, fotelszerű ülés mindegyike külön- külön előrebillenthető, összehaj­togatható, tízegynéhány centimé­terrel előbbre telepíthető, vagy egyszerűen kiszerelhető, ami szá­mos térvariációt tesz lehetővé. Ha a kiszerelést választjuk, 1,3 köb­méter térfogatú, teljesen sík padló- jú rakodótér keletkezik az első üléssor mögött. Kisebb pakoló­helyből is jóval több van, mint egy átlagautóban. Mindenekelőtt a hű­tőládának köszönhetően, amely­nek egyik része önálló (nem hű­tött) box, hátulján pedig három pohártartó található. A megkettő­zött kesztyűtartóról már volt szó, a mindkét napellenző mögé beépí­tett rejtett trezorokról viszont még nem. Ezeken kívül a Multiplából természetesen nem hiányoznak a minden autónál megszokott fióko- kok-rekeszek-sufnik sem. A komfortfokozatok közül a szeré­nyebb SX kivitellel volt dolgunk, amelynek standardja: immobili­zer, vezetői légzsák, elektromos el­ső ablakemelők, elektromosan ál­lítható külső visszapillantó tükrök, ABS, szervokormány, központi zár, állítható magasságú volán és vezetőülés, az utóbbi deréktá­masszal kiegészítve. Feláras tarto­zékként találtuk meg a légkondici­onálót, az első ködlámpákat, a négyhangszórós rádiót valamint az úgynevezett parkolószenzort (tolatáskor hangjelzéssel figyel­meztet a közelgő akadályra). Ami a motorizációt illeti, a tesztkocsi a Bravából jól ismert 1,6-os motor­ral volt felszerelve; a kínálat másik darabja a JTD megjelölésű, 105 ló­erős turbódízel. Száz lóerő felett már nem szokás teljesítményhi­ányra panaszkodni, s mivel ezt a benzinmotor is bőven teljesíti, mi sem tehettük ilyesmit. Az autó készségesen gyorsul, végsebessége pán egy túlmelegedésre figyelmez­tető jelzőlámpa helyettesíti. Mindent egybevetve viszont ok­vetlenül a kellemes benyomások voltak többségben az együtt eltöl­tött hét során. Tökéletes családi autót ismerhettünk meg a Fiat Multipiában, amely abszolút egye­diségével ráadásul óriási feltűnést keltett mindenütt, ahol csak meg­jelentünk. Térkínálata kiemelke­dő, komfortja szinte hiánytalan, biztonsági mutatói jók, olykor át­lagon felüliek (megemelt utastér, külső világítás). Ja, és hogy el ne felejtsük: a 2000. év autója nem­zetközi verseny második helye­zettjéről van szó... 1. Leginkább talán egy autó és egy ámbráscet keresztezése miatt sem kell szégyenkeznie, sta­bilitása is sokkal jobb, mint ami­lyennek a magas kocsiszekrény miatt tippelné az ember. Ez főleg az alacsonyan elhelyezkedő súly­pontnak, a széles nyomtávnak és a nagy tengelytávnak köszönhető. Igen pozitívan értékeltük a csen­des motort és a kettős domborula- tú panoramatikus külső visszapil­lantó tükröket, amelyekben úgy­szólván mindent látni, ami az autó körül történik. Külön dicséretet ér­demel a bravúrosan megoldott külső világítás: a távolsági fény­szórókat ugyanis, a konvenciónak sokadszor fittyet hányva egy szint­tel magasabbra, a szélvédő tövébe telepítették. S mivel bekapcsolá­sukkor a tompított fény sem huny ki, az út fényárban fürdik előttünk. A szokatlanul elhelyezett sebes­ségváltó kar rendkívül pontosan dolgozik és jobban kézre áll, mint a “padlós” változatok többsége. A műszeregység viszont, mi tagadás, eléggé szűkszavúan tájékoztatja a vezetőt: nincs fordulatszámmérő, a hűtőfolyadék hőmérőjét is csu­Egyszerre postabatár és korszerű buszlimuzin (A szerző felvételei) dekes, hogy ebben a káoszban mégis pillanatokon belül tökélete­sen ki lehet igazodni; legfeljebb azon bosszankodunk, hogy van­nak olyan dolgok is, amelyek a megszokott, unalmas helyen talál­hatók. lehetett vásárolni. A kései utód mindebből megőrizte az egyedi fa­zont, a hat férőhelyet és a kedvező árat; az új ötletek garmadája vi­szont alighanem tényleg az évti­zed legérdekesebb autójává avat­ja. De menjünk sorjában. Ahogy korábban a “szabványos” autók, úgy kezdenek napjainkban egyre jobban hasonlítani egymás­ra az úgynevezett buszlimuzinok is (Renault Scénic, Opel Zafira, CitroCn Xsara Picasso, Mazda Pre- macy és társaik). Nos, a Fiat egy­szerűen fejreállította ezt az irány­zatot, mert a Multipia - bár mére­karja a vezetőülés és az ajtó között, a sebes­ségváltóé volánma­gasságban a közép­konzolba ágyazva, a külső visszapillantó tükrök elektromos ál­lítógombjai pedig a plafonon. Ám ez még nem minden: elöl az összes középső szellő­zőnyílást egy gömb­torzóra rakták, amely tömérdek ráccsal és kallantyúval dekorálva úgy trónol a műszerfal tetején, mint egy indián totem. Ér­A statikus üléspróba során még több kellemes meglepetés is ért. Például az, hogy olyan magasan NÉVJEGYKÁRTYA Modell: Fiat Multipia SX 1.6 100 16V Karosszéria: ötajtós egyterű Motor: négyhengeres, 16 szelepes benzinmotor Hengerűrtartalom: 1581 cm3 Legnagyobb teljesítmény: 76 kW (103 LE)/5750 ford./perc Legnagyobb forgatónyomaték: 144 Nm/4000 ford./perc Sebességváltó: ötfokozatú kézi Legnagyobb sebesség: 170 km/óra Gyorsulás 0-100 km/óra: 12,6 s Önsúly: 1300 kg Méretek (H/Sz/M): 3994x1871x1700 mm A csomagtér űrtartalma: 430—13001 Fogyasztás (városi/országúti/vegyes): 11,1/7,7/8,61/100 km Az üzemanyagtartály űrtartalma: 631 Ár: 644 900 korona VAS GYULA évtized legérde­kesebb autója - írta a szaksajtó annak idején a frissen bemuta­tott Fiat Multip­iáról. Az elképesztő járműkreáció szakmára és nagyközönségre egy­aránt sokkolóan hatott; a megrö­könyödést az sem enyhítette, hogy Torinóban bevallottan egy ötvenes évekbeli, rendkívül sike­res modell alapötletét vették elő és készítették el újra, ezredfordulós színvonalon. Az ős-Multipla (szin­tén így hívták!) a háború utáni sze­génységből lassan kilábaló olasz átlagcsaládot hivatott motorizálni: mindössze 3,5 méter hosszúságá­val törpének számított, de hatsze­mélyes (!) volt, és igen olcsón meg tét és koncepcióját tekintve ebbe a kategóriába tartozik - mindegyi­küktől különbözik. Szigorú oldal­nézetből ugyan fellelhetők rajta a klasszikus minivan ismertetője­gyei, de hátulról már inkább posta­kocsi, elölről pedig - nos, talán egy autó és egy ámbráscet keresztezé­se. Ami biztos: az ilyet vagy azon­nal megszeretni, vagy egy életre megutálni lehet csak, közömbös­nek maradni iránta semmiképpen. Velünk az előbbi történt, és beülve ez az érzés csak erősödött. Futu­risztikus környezetben találtuk magunkat, amelyben szinte min­den máshogyan néz ki - és sokszor egészen máshol van -, mint egy normális autóban. A sebességmé­rő például elöl középen (megszo­kott helyére, a vezető elé nyilván a szimmetria okán egy másik kesz­tyűtartót telepítettek), a kézifék

Next

/
Oldalképek
Tartalom