Új Szó, 2000. február (53. évfolyam, 25-49. szám)
2000-02-16 / 38. szám, szerda
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. FEBRUÁR 16. KOMMENTÁR Oroszország eladó GÖRFÖL ZSUZSA Vlagyimir Putyin orosz kormányfő, ügyvezető államfő immár hivatalosan is elnökjelölt - kezdődhet a vásár. A kommunista Gennagyij Zjuganov nyomban tévévitára hívta ki őt, de Putyin a füle botját se mozdította, hiszen tudja: ő a biztos befutó. Menthetetlenül nyerni fog, mivel a csecsen háborúnak és Jelcin visszavonulásának köszönhetően ő lett egy személyben az új orosz hős és a kisebbik rossz. Ha az elmúlt vasárnap lett volna az elnökválasztás, akkor 57 százalékkal már az első fordulóban nyert volna. Valószínűleg március 26-án sem ér el rosszabb eredményt, hiszen Zjuganov támogatottsága mindössze 17 százalékos, a liberális Grigorij Javlinszkij 4, a szélsőséges Vlagyimir Zsirinovszkij 2 százalékra számíthat, a többi lehetséges jelölt még ennyire sem. Meglepetéstől nem kell tartani, mert az orosz sajtó immáron elfelejtette a glasznoszty ízét: liberalizmusa elkopott, kritikai hangvétele elerőtlenedett. Hazafias lelkesedése viszont egyre szembetűnőbb, s főleg Csecsenföld kapcsán annyira lojális a jelenlegi politikai és katonai vezetéssel szemben, hogy az már émelyítő - külföldről nézve pedig egyszerűen érthetetlen. Pedig a magyarázat kézenfekvő: a glasznoszty idején az állami kézben lévő médiumok bírálták a rezsimet, ma olyanok tolják Putyin szekerét, amelyek gazdái a legnagyobb pénzmágnások. Putyin csodát tett velük: nemcsak az ellenfeleket, még az ellenségeket is összebékítette. A legjobb példa erre, hogy a két legnagyobb rivális, Csubajsz és Berezovszkij egyaránt Putyin táborát erősíti. A két Kreml-viselt oligarcha mellé több dúsgazdag üzletember is társul, no meg a vidéki kiskirályok, a nagyhatalmú kormányzók, akik mind pénzzel, mind befolyással meg tudják támogatni Putyint, és ezt jó befektetésnek tekintik. Merthogy Putyinnak egyáltalán nincs gazdasági programja, a csecsének térdre kényszerítésén kívül politikai célkitűzése se nagyon, s aligha fog ezen a téren valami újat produkálni a jövő hét végére ígért választási programjában. S bár az oroszok milliói meglehetősen szegények, Oroszország valójában nagy és gazdag - van még min osztozkodni. Amíg az egyszerű emberek az orosz katonák hősiességének örvendeznek, Putyin - aki kezében tartja a hírszerzést és kedvében jár a hadseregnek - majd rendet teremt, és ebben az új liberális diktatúrában gyarapíthatják milliárdjaikat azok, akik most egy-két milliócskát befektetnek a volt kémfónökbe. Mégpedig kockázat nélkül, hiszen JEGYZET Kinek a sztrájkja? P. VONYIK ERZSÉBAT Sztrájkoltak a magyar vasutasok, idén immár másodszor. A januáritól eltérően most nem 60 órára, hanem kishíján 14 napra bénult meg az élet Magyarországon. Pontosabban „csak” komoly fennakadások voltak, merthogy a menetrend- szerű járatok harminc százaléka közlekedett. Félmegoldást választottak: volt is sztrájk, meg nem is. Pedig sokan azt mondták, ha sztrájk, akkor hadd legyen sztrájk: teljesen be kellene zárni a „boltot”. Ott- jártunkkor több vasutas úgy fogalmazott, „ez nem a mi sztrájkunk”. Nem a vonatkísérőké, jegykezelőké, postaszállítóké meg más vasúti alkalmazottaké, hanem a mozdonyvezetők szakszervezeti főnökeié. Akik meglehetősen közel állnak bizonyos MSZP-s körökhöz. A legerősebb ellenzéki pártnak meg igazán jól jött, hogy valaki borsot tört az Orbán-kormány orra alá. A Fidesz-FKGP kormánykoalíció pedig nem engedhetett a nyomásnak. Hiszen precedens értékű lett volna, ha az állami tulajdonú MÁV Rt.- ben ráállnák a sztrájkolok által követelt 14 százalékos béremelésre. Mert ha így történt volna, a vasutasok példáján felbuzdulva most a pedagógusok és az egészségügyiek is hasonló követeléssel léphetnének fel. Egyébként is a Magyar Államvasutak átlagbérei messze nem a legalacsonyabbak Magyarországon, vélik más ágazatok sokkal rosszabbul fizetett dolgozói. Akkor meg mire volt jó az egész 329 órás munkabeszüntetés, amely a MÁV számításai szerint a sztrájk utolsó napjaiban óránként mintegy 5 millió forintos veszteséget jelentett a társaságnak? Számtalan megkérdezett sztrájkoló váltig állította, ók belelátnak a MÁV-főnökség kártyáiba. Minél rosszabb a MÁV-nak, annál jobb nekik, a menedzsmentnek. S elégedettek akkor lesznek, ha a padlóra küldik a társaságot, majd bagóért privatizálják maguknak. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urban Gabriella - panoráma (58238338). P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Ilona - mellékletek - (58238314) Tomi Vince-sport- (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért feí el Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Lapterjesztési osztály: 58238327 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Tetjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vyvoz tlaée, Kosická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őizünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakda@ujszo.com TALLÓZÓ LIDOVÉ NOVINY A napilap szerint a V4 nem egységesek vízumpolitikájukban. Prágának és Pozsonynak más a véleménye a szovjet utódállamok iránti korlátozások bevezetéséről, mint Budapestnek. ,A nemzeti érdekek akadályozzák annak a térségnek az egyesülését, amelyet Lengyelország, Csehország, Szlovákia és Magyarország alkot. Ezt példázza a vízumpolitika” - írja a lap. Prága döntése, hogy néhány hónapon belül vízumra kötelezi Oroszországot, Ukrajnát és Fehéroroszországot, nagy visszhangot váltott ki Szlovákiában. A szlovák politikusok véleménye megoszlik arról, mikor és kivel szemben kell bevezetni a vízumkényszert. Budapest hozzáállása más, mint Prágáé. A V4 mindegyike egyedül próbálja megoldani a vízumpolitikát. Képtelenségük a posztszovjet térséghez való egységes viszonyulásra bizonyítja, müyen nehéz konkrét politikai tartalommal megtölteni az együttműködés eszméjét. Oroszország nemzetiségek lakta területei közül szinte mindegyik etnikailag, sőt gyakran vallásilag is heterogén Egyre halványuló remény Grosznij elfoglalása után jogos a kérdésfelvetés, hogyan tovább Csecsenföldön. Az orosz védelmi miniszter, Igor Szergejev szerint a katonaság gyorsabban ellenőrzése alá vonja majd a még csecsen fegyveresek által birtokolt dél-csecsenföldi hegyvidéki területeket, mint amilyen gyorsan Grosznijt bevette. ONDREJCSÁK RÓBERT A jelenleg csecsen ellenőrzés alatt álló körzetek elfoglalása minden bizonnyal nem megy majd olyan könnyen, mint ahogy azt a miniszter szeremé. Még ha az orosz hadsereg elfoglalja is egész Csecsenföldet, nem biztos, hogy teljesen ellenőrzése alatt tudja tartani. Könnyen lehet, hogy ahhoz hasonló helyzet alakul ki, mint Napóleon spanyolországi vagy - hogy az oroszok számára közelebbi példát említsünk - a szovjetek afganisztáni hadjárata során. Akkor ugyanis a megszálló csapatok ellenőrizték a nagyobb városokat, településeket, csomópontokat, esetleg a közlekedési útvonalakat, de ezeken kívül nagyon kevés hatalmuk volt. Teljes és tartós katonai győzelmet, a terület teljes ellenőrzését gyakorlatilag nem érhetnek el az oroszok Csecsenföldön. A csecseneket ugyanis - Hemingway szavaival élve - legyőzni nem lehet, csak elpusztítani. Ákármennyi fegyverest ölnek is meg az oroszok egy olyan háborúban, melyben az ellenfél szinte minden felnőtt férfija fegyverforgató, nem arathatnak klasz- szikus katonai győzelmet, legfeljebb a csecsen lakosságot irthatják ki. Figyelembe véve, hogy Csecsenföld népessége kevesebb, mint a teljes orosz hadsereg létszáma - és az utóbbinak fegyverek nagyon széles skálája áll rendelkezésre -, ez elméletileg lehetséges, gyakorlatilag azonban nem. Amennyiben az oroszok továbbra is ragaszkodnak a csecsenprobléma katonai megoldásához - minden jel arra mutat, hogy így lesz -, Csecsenföld állandó, fel-fellobbanó válsággóc marad. Ennek nagyon negatív hatása lesz Moszkva déli stratégiai pozícióira és gazdasági érdekeire (olajforrások, szállítási útvonalak). A katonai megoldáshoz való kizárólagos ragaszkodás tehát nem vezet tartós eredményre (legfeljebb látszólagosra és időlegesre, ez azonban megfelel az orosz tábornokoknak és politikusoknak), és hosszú távon károsítja Oroszország érdekeit. Egyelőre elképzelhetetlen a másik véglet, Csecsenföld függetlenségének moszkvai elismerése is. Amennyiben bármely orosz vezetés ezt megtenné, azonnal távoznia kellene a hatalomból, a közhangulat miatt. Egy ilyen lépést keményen ellenezne a hadsereg is, amelynek vezetése nagyon nehezen viselné el, hogy másodszor is ki kell vonulnia CsecsHemingway szerint a csecseneket nem lehet legyőzni, csak elpusztítani. nyából. Ha a csecsének függetlenek lennének, az súlyos csapást mérne a kaukázusi orosz pozíciókra és befolyásra is. Mindezek azonban semmiségnek tűnnek ahhoz képest, hogy végérvényesen megkezdődne az Orosz Federáció ellenőrizhetetlen felbomlása - amitől az egész világ retteg. Csecsenföld függetlenedése precedenst jeletene a többi önállósodással kacérkodó oroszországi területnek, pl. Tatárföldnek. Ez etnikai és vallási konfliktusok egész sorozatát robbanthalja ki, hiszen Oroszország nemzetiségek lakta területei közül szinte mindegyik etni- kaüag, sőt gyakran vallásilag is heterogén. Jó példa erre a már említett Tatárföld, ahol a lakosság 48%-a tatár és 43%-a orosz, vagy Dagesztán a maga több mint 30 féle nemzetiségével és még hosszasan lehetne folytatni. Ha ez bekövetkezik, a mai Oroszország területén több tíz egymással harcoló állam jön létre állandó és stabil határok nélkül. Ez újabb potenciális konfliktusok forrása lehet (hozzászámolva még a nemzetiségi és vallási megosztottságot), melyek kialakulásának esetleges megfékezésére csak egy erős központi hatalom képes, amely ellenőrizni tudná Eurázsia hatalmas szárazföldjének északi részét, így kitöltené a létrejött hatalmi vákuumot. E központ szerepét jelenleg Moszkva tölti be (geopolitikia okokból más nem is képes rá), ezért a világ vezető országai támogatják Oroszország egységét félve az esetleges negatív fejleményektől. Éppen ezért - néhány elszigetelt muzulmán állam kivételével - Csecsenföld a jövőben sem számíthat függetlenségének nemzetközi elismerésére. Mindezeken túl az orosz határon bármilyen megváltoztatása automatikusan felszínre hozná azokat a határproblémákat és esetleges területi igényeket, amelyek a második világháború utáni területi elrendezésből adódhatnak. Akkor a volt Szovjetunió szinte minden irányban kiterjesztette határait a vele szomszédos országok kárára. Ha Moszkva elismerné Csecsenföld függetlenségét, területi igényekkel léphetne fel Finnország (az 1940- ben elszakított Karélia) problémás lehetne a jelenlegi kalinyingrádi körzet hovatartozása is (lengyel igény, de elméletileg fölmerülhetne a németek részéről is). Japán már 1945-től nem ismeri el a dél-kurili szigetek fölödi orosz szuverenitás és visszaköveteli a területet. Látható tehát, hogy van némi igazság abban, ha Oroszország szinte létkérdésként kezeli a Csecsenföld feletti szuverenitását. A két véglet - Csecsenföld teljes katonai ellenőrzése, kizárólagos moszkvai uralom vagy függetlensége - közül egyik sem járható út. A megoldást valahol a kettő között kellene keresni. Csecsenföld de iure Oroszország része kell hogy maradjon. Csecsenföld de iure Oroszország része kell hogy maradjon, ebből Moszkva a már említett okok miatt nem engedhet. Gyakorlatilag azonban különleges státusszal egy nagyon széles körű autonómiával rendelkező területté válhatna. A külügyek a biztonságpolitikai kérdések és az igazságszolgáltatás Moszkva irányítása alatt maradnának, Csecsnyo gazdaságilag is Oroszország része lenne. A többi terület teljesen vagy legnagyobb részben a csecsének hatáskörébe tartozna. Persze így elméletben a probléma ésszerű kompromisszumai, sőt, konszenzussal megoldható a gyakorlatban azonban mindkét fél többet akar, mint amennyit elérhet. Ha a felek a jövőben sem tudatosítják lehetőségeik korlátáit, egyre nagyobb veszteségekkel lesznek kénytelenek szembenézni, miközben egyre halványul a megegyezés reménye, és Csecsenföld egy újabb megoldatlan és állandóan nagy áldozatokat követelő konfliktus lesz. OLVASÓI LEVÉL Miért tanultak Magyarországon? A kilencvenes évek elejétől évről évre növekedett azon felvidéki magyar középiskolások száma, akik úgy határoztak, az anyaországban folytatják tanulmányaikat. így voltak ezzel a tanítóképző főiskolákra jelentkezők is. Miért? Az ok egyszerű: az elmúlt évtizedekben a Nyitrai Pedagógiai Főiskola képtelen volt a magyar pedagógusképzést megoldani. Nagy mértékben csökkent a magyar diákok létszáma, a főiskola elveszítette hitelét. Ők szakmai szempontból is helyesen döntöttek. Hol tanulhatnák meg szebben a magyar nyelvet, mint az anyaországban. Az Új Szóban december 7-e óta szinte hétről hétre arról olvashatunk, müyen, előre jól kiagyalt helyzet elé állítja a Nyitrai Konstantin Egyetem Akk- reditációs Bizottsága a Magyarországon végzett pedagógusokat. Egyedül a „híres” Konstantin Egyetem kompetenciájába tartozik, elis- merik-e diplomájukat. Erről Dr. Szabó Iván dékán nyüatkozott a nyitrai megbeszélésen: „Bennünket - a Konstantin Egyetem Akkre- ditációs Bizottságát - bíztak meg és jogosítottak fel, bíráljuk el és minősítsük az Önök diplomáját.” Valójában mire is mond nemet a bizottság. Az érintett pedagógusok 4 éves tanítóképző főiskolát végeztek levelező tagozaton, ami Magyarországon egyenrangú a nappali képzéssel. A végzett pedagógusok oklevelében az áll: „Végzettsége általános iskolai tanító.” Magyarországon bármelyik általános iskolában mint képesített pedagógusok taníthatnak. Ők ezt szeretnék tenni idehaza. Anyanyelvükön tanítani. Ebben szeretnék őket megakadályozni. A bizottság tudatosan szabotálja a Magyarországon végzett pedagógusok érvényesülését. Pedagógusainkat jogtalanul fokozzák le, a 9-es fizetési osztály helyett a 8-asba tartoznak mint „nem képesített” pedagógusok. Erkölcsüeg és anyagilag károsítva vannak. Nagyon szomorú, hogy ebben zászlóvivő Szabó Iván tanár úr. Egy „magyar”. Ő bizonygatta a nyitrai találkozón: „Én is magyar vagyok, mint Önök”. Tisztelt Szabó Tanár Úr! Nagyon nagy különbség van magyar és magyar között. Nem elég egyszerűen mondani, de termi is kell érte valamit! Ez a lehetőség az Ön számára adott. Tisztelettel kérem Önt mint a Konstantin Egyetem Pedagógiai Karának dékánját, kezdeményezze egy objektív bizottság létrehozását, és hasonlítsák össze az érintett pedagógusok leckekönyvét a nyitrai haüga- tók indexével. Ebbe a bizottságba az egyetem hívja meg az érintett magyarországi főiskolák képviselőit és a Magyar- Szlovák Oktatásügyi Vegyes Bizottság tagjait. A vizsgálat során bebizonyosodik, hogy a magyarországi tanítóképző főiskolák 1-4-es szaka tantárgyainak tartalma megegyezii a Nyitrán oktatott tantárgyak tartalmával. így az intézmények oklevelei egyenértékűek. Kedves tanítók! Visszaemlékszem néhány ünnepélyes diplomaosztásra, ahol meghatódva, ám büszkén vettétek át a diplomát. Egy picit irigyeltelek benneteket. Én nem adnám vissza már megszerzett diplomámat! Sajnos, azokötvenen, akik kérvényezték 2 éves továbbképzésüket, ezt teszik. Szépvölgyi Csaba Nagykapos A baloldal polgári védelmi alakulata kilépne a kormányból, hogy választói érdekében politizálhasson (TASR-felvétel)
