Új Szó, 2000. február (53. évfolyam, 25-49. szám)
2000-02-15 / 37. szám, kedd
Kultúra Irodalmi találkozó az Atlantában Rimaszombat. Az Irodalmi Kávéházban, az Atlanta kávézóban (volt Katolikus Olvasókör) február 17-én este hat órakor kerül sor a kultúrakedvelők újabb összejövetelére. A vendég - a Lilium Aurum Kiadó és a Katedra Társaság képviseletében - Hodossy Gyula lesz. (ú) AAA - Becs Pozsonynak muzsikál Pozsony. Az Ars Antiqua Austria (AAA) kamaraegyüttes a Bécs Pozsonynak elnevezésű kamarazenei sorozat részrendezvényeként február 17-én 19 órai kezdettel lép a pozsonyi közönség elé a Prí- mási palota Tükörtermében. Az esten ismert barokk szerzők műveiből adnak elő. Az AAA a barokk zene kitűnő tolmácsolója, több európai nagyváros koncertpódiumán szerepelt sikerrel. Pozsonyban tavaly nyáron léptek fel először. (SITA) SZÍNHÁZ POZSONY SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Carmina burana, Rekviem - balettest 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Üvegre festve 19 KIS SZÍNPAD: Szentivánéji szexkomédia 19 KASSA ÁLLAMI SZÍNHÁZ: Pink Floyd -balettest 19 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: A kőszívű ember fiai 14 NYITRA ANDREJ BAGAR SZÍNHÁZ: Gyilkosságok és gyengédségek 19 TATABÁNYA JÁSZAI MARI SZÍNHÁZ: Harmónia 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Hatodik érzék (am.) 15.30, 18, 20.30 MLADOSÍ: Febiofest - Cseh dokumentumfilmek 15.30 A szívbe találni (ol.) 18 Mit fogsz a mezőn (cseh) 20.30 OBZOR: Hatodik érzék (am.) 15.30, 18, 20.30 YMCA: Harcosok klubja (am.) 15.30, 18, 20.30 TATRA: A csaj nem jár egyedül (am.) 15.30, 18, 20.30 ISTROPOLIS: Harcosok klubja (am.) 17, 20 Kicsikém - Sir Austin Powers II. (am.) 15.30, 18, 20.30 NOSTALGIA FILMKLUB: Febiofest-Agáta (cseh) 18.30 Mindenki, akit szeretek (cseh) 20.45 CHARLIE CENTRUM: A hat mesterlövész (szl.-cseh) 18.45 Stigmata 18.30 Lola az életéért fut (ném.) 20.30 Fergeteges forgatás (am.) 17 Nyolc és fél (ol.) 18 Szerelmi történetek (lengy.) 20.30 Az élet szép (ol.) 20.30 Sekalnak meg kell halnia (cseh-szl.) 17.30 KASSA ÚSMEV: Harcosok klubja (am.) 15.30,18,20.30 IMPULZ: Két apának hány a fele? (fr.) 16.15,19.15 CAPITOL: Kicsikém - Sir Austin Powers II. (am.) 15.15, 18, 20 DRUZBA: A csaj nem jár egyedül (am.) 16,18, 20 TATRA: A13. harcos (am.) 15.30,17.45, 20 DÉL-SZLOVÁKIA ROZSNYÓ-PANORÁMA: Oltárinő (am.) 17,19 LÉVA- JUNIOR: Ronin (am.) 16.30,19 GÚTA-VMK: Stigmata (am.) 18.30 GYŐR CINEMA CITY: A napfény íze (am.) 13.15, 16.45, 20.15 Zuhanás (am.) 14.45, 17.15, 19.45 Asterix és Obelix (fr.) 13.45, 15.45, 17.45, 19.45 Kétszázéves ember (am.) 15, 17.30, 20 Stigmata (am.) 13.15, 15.30, 17.45, 20 Amerikai pite (am.) 14.30, 16.30, 18.30, 20.30 Harcosok klubja (am.) 14.15,17,19.45 Tarzan (am.) 13.30.15.30 Rosszfiúk (magy.) 17.45, 20 Hatodik érzék (am.) 13, 15.15, 17.30, 20 Kicsikém - Sir Austin Powers II. (am.) 14.30, 16.30.18.30 Az orleans-i szűz (am.) 20.30 Az éppen zajló berlini filmfesztiválon az alkotók jelenlétében vetítették a The Talented Mister Ripley című filmet. Képünkön a film rendezője, Anthony Minghella (jobbról) és a két főszereplő, Matt Damon és Gwyneth Paltrow. (TASR/AP-felvétel) ÚJ SZÓ 2000. FEBRUÁR 15. Huszonnégy játékfilm szerepelt az idei budapesti mustrán. A Glamour már a berlini fesztiválon versenyez. A napfény jótékony hatása Uzsonna a szabadban. Jelenet a Glamourból (középen Ónodi Eszter) (Markovics Ferenc felvétele) Mindenki másképp csinálja. A filmet is. Ki úgy, mint Jim Jarmusch, ki úgy, mint Wim Wenders, ki úgy, mint Gus Van Sant. Vagyis megpróbál hasonlítani. SZABÓ G. LÁSZLÓ Mások fütyülnek a már bevált formára, képi világra. Nem érdekli őket az átlátható történet sem. Ők az „eredetiek”. A mindenáron „újat’ keresők. A 31. Magyar Filmszemle legjobb alkotásait azonban azok nyújtották a nézőknek, akik nem követték a divatos, de megkérdőjelezhető irányzatokat, munkájuk mégis friss volt, lendületes, s a vetítővászon által ablakot nyitottak Magyarországra. Ezt tette Szabó István A napfény ízével, Gödrös Frigyes a Glamourral, Klöpfler Tibor az El Ninóval, Mundruczó Kornél a Nincsen nekem vágyam semmivel, sőt még Deák Krisztina is, a Jadviga párnájával - hogy csak a díjazott alkotásokat hozzam fel példaként. A „mindenki másképp csinálja” természetesen itt is érvényes. Voltak, akik minimális összegből dolgoztak, s filmjük egy szűk baráti kör szoros összefogásának eredménye, mások nagyobbat nyújtózkodhattak, hiszen stúdiók és szponzorok támogatták munkájukat, a szakma nagy öregei pedig most is külföldi partnerek támogatását élvezték. Ebből eredően készültek filmek pár hét leforgása alatt, és hosszabb leállásokkal akár évekig is. A nézőt azonban egyedül a végeredmény érdekli. A jó film láttán pedig minden mellékessé válik, ami nehezítette az alkotás létrejöttét. Az idei szemle huszonnégy versenyfilmjéből nem nehéz kiválasztani, melyiknek lesz majd a legnagyobb közönségsikere. Kabay Barna és Petényi Katalin Hippolytját, Rolf Schübel német-magyar koprodukcióban forgatott Szomorú vasárnapját és Szabó István Európa- díjas alkotását, a Sunshine-t (A napfény íze) versenyen kívül vetítették a mustrán (bár ez utóbbi így is elnyerte a külföldi kritikusok díját), ezek a filmek azonban már születésük pillanatában megtalálták az utat a nézőkhöz. Nehezebb dolga volt Deák Krisztinának, aki Závada Pál immár klasszikusnak számító regényét, a Jadviga párnáját vitte filmre. Két táborra oszlott ugyanis a magyar olvasóközönség az elmúlt pár év alatt: az egyikbe azok tartoznak, akik már a magukénak vallják Jadviga történetét, a másikba pedig azok, akik még mindig nem vették a kezükbe. A könyv sokadik kiadása azonban egyértelműen azt jelzi, hogy egyre kevesebben vannak, akik még nem olvasták a könyvet. Akik pedig olvasták, szent meggyőződéssel állítják: az ilyen szövevényes, nyelvi bravúrra épülő naplót egyszerűen lehetetlen filmre vinni. Deák Krisztina ily módon a lehetetlenre vállalkozott, s ahogy a film bemutatója előtt hangsúlyozta: mindenkinek megvan a maga Jadvigája. A filmbeli - az övé. Nem is koncentrál másra, csak a szerelmi háromszögre: Ondris, Jadviga és Franci szenvedéllyel és szenvedéssel teli kapcsolatára. A történelmi háttér (magyarok, szlovákok és zsidók a két világháború közötti középparaszti miliőben Tótkomlóson), mint kulissza jelen van a vásznon is, az érzelmi vonal azonban mindennél erősebb. Éppen ezért, s mert a film végül is jól sikerült, igényes produkció, kiváló színészi alakításokkal (Tóth Ildikó, Bodó Viktor, Roman Luknár), nagy élmény vár a magyar nézőkre. Évekig dolgozott fődíjat nyert játékfilmjén, a Glamouron Gödrös Frigyes, de hibátlan munkának ez sem nevezhető. (A szemle egyik veterán külföldi vendége, amúgy neves angol kritikus meg is jegyezte: tökéletes filmet az idén sem látott Budapesten. Ő még Szabó István alkotásából is vágni tudott volna...) A Glamour azonban értékes munka. Egy magyar zsidó család történetét ábrázolja szokatlan hangvételben és ámulatba ejtő vizuális ötletekkel. A történet központi alakja az Apa (Epeijes Károly), aki felrúgva a családi hagyományt, keresztény, ráadásul német lányt (Ónodi Eszter) vesz feleségül - a harmincas években. Teszi ezt a „vérfrissítés”, tehát az eljövendő utódok érdekében. Asszimilálódni vagy sem? - ez itt a kérdés. Szabó István Novecentójá- nak hőse, Iván, aki ugyancsak zsidó, kiábrándul a kommunizmusból és szembenéz a múlttal: apjától örökölt nevét, a Sorsot „visszaváltja” Sonnenscheinra. A holokauszt és az ötvenes évek borzalmai után tisztán látja, hogy az asszimilációnak semmi értelme. Gödrös hőse a másik utat választotta. Ő az egybeolvadás híve. Meg is tesz mindent, hogy azt sikeresen képviselje. Nem hiányoznak a klasszikus értékek a másodéves rendező szakos Mundruczó Kornél Nincsen nekem Kísérletezni nem a nézővel kell. Ő pontosan tudja, mit akar. vágyam semmi című első játékfilmjéből sem. Mundruczó, talán mert tehetséges színészként pontosan tudja, milyen fontos a történet, az alany és az állítmány, Zsó- tér Sándor és Petrányi Viktória társaságában olyan gondolatgazdag, feszültséggel teli, lendületes ívű forgatókönyvet írt, hogy rendezőként így aztán önmaga munkáját tette könnyebbé, a filmet pedig izgalmassá, témájánál fogva szokatlanná, értékeit tekintve pedig egyszerűen kivételessé. Brúnóra (Nagy Ervin játssza remekül) három ember is igényt tart. Hétvégén Mari, a barátnője, aki szerelemmel szereti, hétfőtől pedig Ringó, aki nem más, mint Mari öccse, a hét minden napján pedig egy megbízható úriember, aki testi szolgáltatásaiért cserébe „szárnyakat ad a vágyainak”. Brúnó a nagyvárosi prostik életét éli. Marinak hazudik, Ringóval játszik, állandó kuncsaftjától csak a pénzt lesi. Közben „vadászik” a Duna-korzón. Szeretni nem tud, és talán nem is akar, noha sejti, hogy a vesztébe rohan. Testével szabadon rendelkezik, énjét azonban már rég elveszítette. Az út, amelyet megtesz, csak tragédiával végződhet. Mundruczó Kornél olyan történet keretei közt ad pontos diagnózist egy elveszett fiatalember leikéről, amilyet magyar filmben ez idáig még sosem láthattunk. Él és lüktet Klöpfler Tibor El Ninója is, amely ugyancsak a mai magyar valóságot, a hétköznapi emberek életét vetíti vászonra. Kommercio- nális filmet csinálni azonban nagyon nehéz. Ez minden szemlén vissza-visszatérő téma. Az El Ninót azonban nyugodt szívvel ajánlom mindenkinek. Két harminc év körüli férfi elindul a fővárosból, hogy kiraboljon egy vidéki bankfiókot. Már kocsijukban a zsákmány, amikor a véletlen úgy hozza, hogy „útjukat állja” egy fiatal, értelmiségi házaspár. A milliókon osztozni lehet; a jampik mentenék a bőrüket, hiszen a rendőrség már keresi őket, a férj és a feleség viszont nem tud dönteni. Részesedjenek-e a pénzből vagy sem? - ez okoz fejtörést nekik. Anyagi (és érzelmi) csődjükből már csak ez a váratlan fogás tudja kimozdítani őket. Közönségfilm a javából. Ilyenből kellene még több, sokkal több a szemlén. Hogy aztán legyen mire várniuk azoknak, akik a tiszta, érthető történetek hívei. Kísérletezni ugyanis nem a nézővel kell. Ő pontosan tudja, mit akar. Akárcsak a nagy tudású rendező. Ha naponta nem is láthatjuk őket, alkotójuk, Charles Schulz halála után a Peanuts-karakterek tovább élnek Charlie Brown és barátai búcsúznak JUHÁSZ LÁSZLÓ Pár hónap híján ötven évvel ezelőtt jelent meg először a Peanuts rajzsorozat első darabja. Charlie Brown, Snoopy kutya és barátaik figurái azóta milliók kedvenceivé váltak. Alkotójuk, Charles Schulz karikaturista az elmúlt szombaton hunyt el kaliforniai otthonában. Snoopy kutya az írógépénél ül. Olvas. „Kedves barátaim! Abban a szerencsében volt részem, hogy majdnem ötven éven keresztül rajzolhattam Charlie Brownt és barátait. Gyermekkori vágyam teljesült be ezzel.” Közkedvelt Peanuts-fi- gurái mellett ezzel az üzenettel búcsúzott olvasóitól a hetvenhét éves amerikai karikaturista. Képregényének január elején megrajzolt utolsó kockája vasárnap, halála másnapján jelent meg a lapokban. Amikor Schulz álmában elhunyt, a tréfás rajzsorozat utolsó darabját közlő vasárnapi lapok már a nyomdában voltak. Mikor novemberben bejelentette, hogy vastagbélrákban szenved, és nem tudja folytatni az újságokban naponta megjelenő sorozat készítését, azt is kikötötte, hogy senki más nem rajzolhatja tovább a Pea- nuts-figurákat. Valószínű, senki nem is folytatta volna a sorozatot, hiszen Charlie Brown és a többiek egyet jelentettek alkotójukkal. Charlie Brown, a kerekfejű, önMifelénk inkább csak rajzfilmfigurákként ismertük Charlie Brownt. marcangoló, folyton igazságtalanságtól szenvedő kisfiú alakjában Schulz saját magát rajzolta meg. Gyermekkorának Spike kutyája Snoopyként kelt életre, szerelméből pedig, aki 1950-ben kosarat adott a kezdő karikaturistának, Lucy lett. Charlie Brown és barátai először 1950. október 2-án mutatkoztak be Amerikában, azóta a világ több mint 2600 újságában jelentek meg a humoros rajzok és történetek, 21 nyelvre fordították le a szövegeket, 75 ország gyermekeit és felnőttéit nevettették meg naponta. A képregénytörténet legsikeresebb sorozata volt a Peanuts. Egy interjúban egyszer megkérdezték Charles Schulztól, miért rajzol. „Miért komponálnak szimfóniákat a zeneszerzők, miért írnak verseket a költők? Azért, mert enélkül értelmetlen lenne az életük. Én is ezért rajzolok képregényeket. Ez az életem” - válaszolta. Rajzainak témáit is saját életéből merítette. „Ha minden egyes nap megrajzolsz egy képregényt, életed minden élményét papírra kell vetned” - nyilatkozta. Bár eredetileg főleg az amerikai kultúra részét képezték az újságokban naponta megjelenő úgynevezett co- mic-stripek, az utóbbi hónapokban a hazai lapok hasábjain is feltűntek a Peanuts-ok és „rokonaik”. Az általában három-négy kockából álló rövid, tréfás történetek tájainkon még nem honosodtak meg igazán, mint ahogy az Amerikában színes füzetek formájában kapható tucatnyi comics iránt sincs még nagy kereslet idehaza. Mifelénk inkább csak rajzfilmfigurákként ismertük Charlie Brownt és társait. Ha naponta nem is láthatjuk őket viszont az újságok hasábjain, alkotójuk halála után a Peanuts-karakterek tovább élnek, hiszen Charlie Brown és barátai nem csak a fekete-fehér rajzsorozatokban voltak jelen milliók életében. Színes rajzfilm-sorozatok, játékfigurák, kifestőfüzetek és képeskönyvek, pólók és matricák viszik tovább Charles Schulz „gyermekeit”. A mester szigorú felügyelete alatt néhány kollégája eddig is közreműködhetett a Peanuts névvel fémjelzett árucikkek, illetve a hosszabb rajzfilmek készítésénél. A művész családjának beleegyezésével ezután is találkozhatunk majd Snoopyval, Linus-szal, Lucyvel és a többiekkel. „Charle Brown, Snoopy, Linus, Lucy, hogyan is felejthetném el őket valaha?” - ezekkel a szavakkal fejezte be utolsó, munkáját Charles Schulz. Alkotójukkal együtt milliók emlékezetében élnek majd tovább.
