Új Szó, 2000. február (53. évfolyam, 25-49. szám)

2000-02-15 / 37. szám, kedd

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. FEBRUÁR 15. KOMMENTÁR Életszagú megoldást PÁKOZDI GERTRUD A munkanélküliség várható alakulásáról a legijesztőbb előrejelzések látnak napvilágot. Legutóbb Frantisek Halmes, az SDK szociáldemok­rata frakciójának vezetője rukkolt elő azzal, hogy márciusban e mu­tató eléri az abszolút mélypontot. Akár igaza lesz, akár nem, a mun­kanélküliség méretei akkorák, hogy mérséklésükhöz semmiképpen sem elegendő a kimutatási módszerekben való rendteremtés. A leg­szegényebbek óriási tömegének helyzetén keveset segít, ha egy pon­tosabb kimutatást eredményező statisztikai módszernek köszönhető­en kiderül: nem 20, hanem csak 16-17 százalékos a munkanélküli­ség. A szociális támogatásból élők száma mindaddig nem változik, míg a kormány be nem veti a már régen ígért és életszagú gyógymó­dot, a munkahelyteremtést. Hasznos lenne, ha az intézkedések kidol­gozói az elméleten túl a gyakorlatot, a valós vállalkozói környezetet is ismernék. Az íróasztaloknál született életidegen javaslatok néme­lyike ugyanis fényesen bizonyítja, megfogalmazói nem veszik figye­lembe a gazdasági életet jobban ismerő vállalkozók észrevételeit. így születnek olyan tervezetek, mint amilyen az Országos Munkaügyi Hi­vatalból került ki. Az aktív foglalkoztatási finanszírozási modell abból indul ki, hogy az a vállalkozó, aki munkanélkülit vesz fel, a munka­ügyi hivataltól munkahelyteremtő támogatásként kapja meg azt az összeget, amelyet a felvett személy nem merített ki a nekijáró segély­ből. A támogatás a projekt értelmében legfeljebb 27 810 korona le­hetne. Nem kell különösebben rafinált észjárás, hogy a munkáltatók könnyen megtalálják e támogatási modell gyenge pontjait. A lényeg, hogy éppen azokon nem segít, akik már nem munkanélküli, hanem szociális segélyből tengődnek. A szándék szép, de nem hatékony, mert kijátszható. Messze van azoktól a nálunk még mindig hiányzó törvényes lehetőségektől, amelyek kapcsán valóban aktív foglalkoz­tatáspolitikáról beszélhetnénk. A könnyen kijátszható rendszer he­lyett munkahelyteremtésre ösztönző adókedvezményekre lenne szüksége a vállalkozói körnek, amely mindeddig vár az életképes és észrevételeit is figyelembe vevő intézkedésekre. Ha a munkanélküli­ség csökkentéséért folytatott küzdelemben nem épít a kormány az ezért legtöbbet tehető magánszektorra, ha nem segíti hatékonyabban a kis- és középvállalkozók tízezreit, akkor minden egyéb próbálkozá­sa ellenére marad a már-már kezelhetetlen munkanélküliség. TÁRCA A Tisza szőkesége KÖVESDI KÁROLY „Magyarország más mérési eredményeket próbál kimutatni” - röfögi valamilyen román helyi kiskirályocska, megyei prefektus a tévében, miközben az ember döbbenten és elszoruló szívvel nézi a huszadik század legnagyobb európai természeti katasztrófáját. A bunkóság, a gazemberség ezredvégi kirakatát. Nem elfoguladanul, hiszen a víz . szerelmese. Amit a Tiszával művelt a bizánci rablógazdálkodás, azt nem lehet mentegetni. Minimum kormányszinten kijárt volna a bo­csánatkérés, az együttműködés felkínálása a károk enyhítésére, ha le­het egyáltalán bármit is enyhíteni, hiszen megölték Magyarország legszebb, leggazdagabb folyóját. Talán egy generációnyi időre, bizo­nyos tekintetben örökre. Mert talán nőhetnek még egyszer harminc- negyven kilós busák a Tiszában. Tízküós süllők, pontyok, férfikamyi kecsegék, mámák. Talán, valamikor. Egyszer. Majd ha az egész öko­szisztéma helyreáll, a növényzettől a mikoorganizmusokig. A plank­tonoktól az óriásharcsákig. Ha lesz mitől helyreállnia. Ha az okos ter­mészet valamilyen csoda folytán képes lesz helyrehozni azt, amit az élővüág legnagyobb állata, az ember elkövetett. Csak ezt az undorító, felháborító magyarázkodást ne kéne hallani! Ezt az arroganciát. Vagy legalább a magyar kormánynak lenne annyi esze, hogy nemzetközi megfigyelőket hív, ítéljék meg ők, mi történt a Tiszával. Bár félő, a Tiszán már a bűnök tisztázása nem segít. A halá­szon sem, aki elfordul a kamera elől, szégyellve a férfikönnyet. Ez volt az élete, a kenyere. A jövője. Korosodva zsugorodnak az ember álmai. De az a legszebb, legdédelgetettebb, hogy legalább egyszer le­jusson a Tiszára harcsázni, igazi volt és elérhető. Mostanáig. Valahol Szeged környékén halászlevet főzni a parton. Igazi, hamisítadan nyurgapontyot fogni. Ülni a füzek alatt, mélázni Petőfin, látni a tiszavirágzást, amikor forr a víz az önfeledt halaktól. Ebben az élet­ben már aligha. Vagy talán mégis? Gyermekkoromtól fogva, három évtizeden keresztül néztem a Sajót, hogyan szállítja a fekete lúg ton­náit Magyarországra a szocialista Csehszlovákiából. Tíz éve a zavaros habarék helyett tiszta víz folyik a mederben. Hallani, itt-ott most már fognak benne paducot, elvétve nagyobb csukát. Tíz év után. Pedig az nem cián volt, „csak” ipari lúg. A kettő közt a szomorú párhuzamot az a bizonyos szomszéd kecskéje jelenti. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella -panoráma - (58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Ilona - mellékletek- (58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetóiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Lapteijesztési osztály: 58238327 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vyvoz dacé, Kosická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://wwWfUjszo.com E-mail: redakcia@ujszo.com TALLÓZÓ LA LIBRE BELGIQUE Inkább bekapom a horgot, mielőtt ideér a cián. {Peter Gossányi karikatúrája) Az MKP-tábor izmosodása csattanós válasz lehetne az extrémizmussal vádaskodóknak Kezdeményező politika Igazi olvasói csemegeként tálalja a média az egyre sza­porodó közvélemény-kutató ügynökségek munkáját. A kezdetben kétkedve foga­dott eredményeket főleg az 1994-es választások után kezdték igazán komolyan venni, mind politikusaink, mind a közvélemény. JARÁBIK BALÁZS Az akkori magyarországi választás eredménye ugyanis „lemásolta”, s egyben igazolta az előzetes közvé­lemény-kutatásokat. Inkább természetes, mint megle­pő, hogy az elemzők a szenzáció­gyanús eredményekkel foglalkoz­nak: Fico szárnyalása, illetve a baloldal és az „egyetértők” mély­repülése között az ok-okozati vi­szony egyértelmű. Egyvalamiről viszont úgy látszik- megfeledkez­tek az újságírók. Az MKP-nak mért 12,4 százalék nemcsak jócs­kán meghaladja a választáson el­ért 9,1 százalékos eredményt, s még akkor is, ha a lehetséges hi­baszázalékot figyelembe vesszük. Követve az év elejetői eltelt politi­kai eseményeket, ennek két oka lehet: 1. az MKP politikai offenzí- vát nyitott, 2. a választók kiábrán­dultsága. Ha visszatekintünk az MKP-Koncos vitára, az elmúlt he­tekben minden eddiginél - fogal­mazzunk így - izgalmasabb volt. Tárgyalás, vádaskodás, sajtótá­madások, majd Mészáros Viktor-Győző visszahívása követ­ték egymást gyors egymás utánban. Ráadásul Koncos tevé­kenysége nem etnikai, kisebbségi téma, vagyis a magyar politikusok a legjobb úton haladnak afelé, hogy valóban bizonyítsák az álta­luk régóta hangoztatott kitételt: a párt foglakozik, sőt válasza is van a szlovák társadalom prob­lémáira. Még izgalmasabb, s a szlovák vá­lasztók szélesebb rétege számára fontos téma az alkotmánymódosí­tás kérdése. Pár hete Bugár Béla le­szögezte: csak az Alkotmány preambulumának polgári módosí­tásával együtt hajlandók tárgyalni erről a kérdésről. (A Szlovák Al­kotmány így kezdődik: Mi, a szlo­vák nemzet...). Ezzel a nyilatko­zattal azonban alighanem kien­gedte a szellemet a palackból. Ta­lán az egész szlovák polgári-de­mokratikus jobboldal próbája le­Szinte csak a magyarok­nak nincs semmilyen korrupciós ügyük. hét ez a kérdés, hiszen önmaguk ideológiáját cáfolnák derék szlo­vák demokratáink, amenyiben még az MKP által javasolt „Mi, a Szlovák Köztársaság polgárai...” tételt sem tudnák elfogadni. Bizonyára nem véletlen, hogy po­litikáját éppen a polgári értékekre alapozó Demokrata Párt sietett csatlakozni az MKP véleményé­hez. Ezzel tulajdonképpen nem tett mást, mint jelezte, a nem ép­pen a nyugati liberális demokrácia szellemében fogant preambulum megváltoztatása éppúgy érdekli a szlovák, mint a magyar nemzeti­ségű választót. A Demokrata Párt­ban is alighanem rájöttek, az MKP ezzel a témával képes megszólíta­ni a demokratikus érzelmű válasz­tókat is. Ráadásuk szinte csak a magyaroknak nincs semmiféle korrupciós ügyük, ami kiváló ajánlólevél a botrányoktól meg- csömörlött (szlovák) választónak. A több, mint 12 százalék mutat­hatja azt is, hogy az a hozzávető­leg 60 000 ezer magyar, amely a legutóbbi választáson nem az MKP-ra adta voksát, immár hajlik arra, hogy magyar politikusokat válasszon. De méginkább jelzi azt, hogy egyre több szlovák nem etni­kai, hanem valóban politikai kate­góriákban gondolkodik. Azért továbbra is veszélyes az a faj­ta „szimbiózis”, amelyet Peter Tóth, a SME kommentátora említ. A közvélemény-kutatások eredmé­nyét vizsgálva azt írta, csak három párt választótábora stabil: a HZDS-é, az SNS-é és az MKP-é. Ami fontos, a fiatal újságíróval né­zetem szerint nem politikai jólne- veltsége nem mondatta ki, hogy három „extrém” pártól van szó, mert ő nem is gondolja ezt. Persze vannak ilyen vélemények is, melyekre az igazán csattanós válasz az MKP növekvő támoga­tottsága lenne. Amennyiben az of- fenzívát az MKP politikusai sikere­sen befejezik, nem várják meg, hogy a téma „találja meg” őket, ha­nem a továbbiakban kezdeménye­ző féllé válnak a szlovák belpoliti­kában, akkor megtalálják az utat a többi potenciális választók felé. A szerző a New York-i Columbia Egyetem ösztöndíjasa Hol lesz az Európai Unió végleges határa? - kérdezi a belga lap az­zal kapcsolatban, hogy az Európai Unió ma újabb hat tagállammal kezdi meg a csatlakozási tárgyalá­sokat. A lap emlékeztetett arra, hogy jelenleg a kelet- és közép­európai államok közül tíz, a medi­terrán országok közül két állam már a csatlakozási tárgyalások küszöbén áll az unióval. De im­már Törökország is tagjelölt, egyes EU-államok javasolják, hogy a bővítési folyamatot ter­jesszék ki más Földközi-tenger menti államokra, s Oroszország­tól a Kaukázusig számos állam gondol arra, hogy idővel az EU tagja lesz. Márpedig az EU-t már a tizenkét jelenlegi tárgyalóval bő­vülve is az együttműködés nehe­zedése fenyegeti, hiszen például csúcsértekezleteken alig jut majd ideje egy-egy tagország képvise­lőjének az érdemi vitára. Egy má­sik belga lap, a De Standaard ennek kapcsán azt számolta ki, hogy a jelenlegi rendszer válto­zatlanul hagyásával milyen intéz­ményes kvóták jutnának az belé­pőkre. Az új belépők közül egye­dül Lengyelország rendelkezne két főbiztossal, minden más új tagállam eggyel. Magyarország­nak 25 európai parlamenti képvi­selő jutna - a legnagyobb EU- államnak, Németországnak 99 van, a legkisebb Luxemburgnak 6 -, miközben a parlament mai 626- os összlétszáma 963 főre nőne. A miniszteri ülések szavazásain pél­dául a magyar küldöttség igenje összesen 5 igent érne - jelenleg a legnagyobb szavazati súllyal, tí­zessel, Németország, Franciaor­szág, Olaszország és Nagy-Britan- nia rendelkezik, a legkisebbel, kettessel pedig Luxemburg. Ezek a számok azonban nyilvánvalóan változnak, hiszen az EU kormány­közi konferenciájának célja éppen a jelenlegi intézményes rendszer felülvizsgálata. JHE WALL STREET JOURNAL EUROPE A belgiumban megjelenő lap azt írja, hogy az EU-ba törekvő fiatal közép-európai demokráciák ké­nyes politikai egyensúlymutat­ványt végeznek az osztrák kér­désben. A magyarok például el akarják kerülni kapcsolataik megromlását az EU-val, de Auszt­ria fontos kereskedelmi partne­rük. Orbán Viktor miniszterelnök kormánya kezdetben kiváró ál­láspontra helyezkedett, előbb lát­ni akarja az új osztrák kormány programját. A magyar pártok ma­gatartását áttekintve az amerikai lap úgy látja, hogy az MDF Auszt­ria hagyományos kormányzó pártjait hibáztatja a szélsőjobbol­dal előretörése miatt, a MIÉP üd­vözölte a Szabadságpárt kor­mányra kerülését, a leghango­sabb bírálatot pedig az ellenzéki MSZP és SZDSZ fejezte ki. A WSJE szerint népszerűségének csökkenésével Orbán Viktornak nem sok más választása marad, mint hogy a politikai színkép jobboldalának távolabbi részén keres támogatást. OLVASÓI LEVÉL Nagyot fordult a világ Alig vagyunk néhányan, akik még emlékszünk városkánk, Szepsi egykori rendőrére, Keszy bácsira. Úgy él emlékezetünkben, mint helytálló, hivatását becsületesen teljesítő egyén. A pontos és lelkiis­meretes munka elvégzéséhez megvoltak a veleszületett adottsá­gai, de a helyi viszonyoknak is szerepük volt személyiségének ki­alakításában, abban, hogy felada­tát tökéletesen ellátta. Kis váro­sunkban hosszú éveken, évtizede­ken át egyedül végezte munkáját. Fegyvere a gumibot volt, de in­kább csak jelképes, használatára ritkán került sor. Szolgálatát még a boldog békeidőkben kezdte, s akkor sem mozdították el, amikor városunk más államhoz tartozott. Bizonyára megkönnyítette ezt vá­rosunk akkori nemzetiségi össze­tétele, a csaknem színtiszta ma­gyarság. Abban az időben itt min­denki szinte mindenkit ismert. Az életszemléletet, az erkölcsöt az évszázadokon át kialakult felfogás szabályozta, aminek megszegése törvénybe ütközőnek számított. A háború után felfordult világban még egyszer láttam ót. Egy öreg bácsival beszélgetett, aki szintén jól benne volt a korban, nyolcva­non felül lehetett. Azt kérdezte Keszy bácsitól: Tudja-e barátom, mikor örül az öregember? S Keszy bácsi megfelelt: amikor magától öregebbet lát. S elárulta, kilenc- venegy éves. Még akkor is sötét­kék uniformisában volt, derekán a gumibottal, mely szinte oldalra húzta. Azóta nagyon megváltozott a világ, kis városunkban is nagy átalakulás történt. Lakossága erő­sen felduzzadt, sok idegen telepe­dett le. Többnyire más nyelvűek, más szokásokat, életszemléletet, erkölcsi felfogást hoztak maguk­kal. Még inkább elmondható ez a cigányokról, akiket a város pere­méről a városba költöztettek be. Az őslakos magyarok szokásai, ha­gyományőrző szerepük erősen fel­hígult vagy megszűnt, domináns szerepük már nincs. Az idegen elemekkel a káros civilizációs ter­mékek is beszivárogtak. Mindez szükségessé teszi a helyi lakosság nyugalmának, biztonságának fo­kozott védelmét. Napjainkban már tizenkét városi rendőrünk van. Mégis gyakran érezzük úgy, ez a jól felszerelt, feladatát tökéle­tesen végző rendőrállomány is ke­vés. Nosztalgiával gondolok váro­sunkra, amikor a mozgalmas nap­palok után ráborult az éjszaka csendje, amikor a sötétséget csak néhány útszéli lámpának a fénye törte meg. Olyan ez a mai szomo­rú valóságban, mint egy vágy­álom. Demeter Ferenc Szepsi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom