Új Szó, 2000. február (53. évfolyam, 25-49. szám)

2000-02-14 / 36. szám, hétfő

2

Vélemény és háttér

ÚJ SZÓ 2000. FEBRUÁR 14.

KOMMENTÁR

Vacsoravendég: Haider

TÓTH MIHÁLY

Valószínű, nem jelentős azoknak a szlovákiai koalíciós politikusoknak a száma, akiknek a múlt héten nem volt (elképzelt) vacsoravendége Jörg Haider. Borotvaéles volt az EU Bécsnek címzett reakciója, így talán a legönérzetesebbek is lelldismeret-vizsgálatra kényszerültek. Ha tisztességesek, belátják, hogy Szlovákiában zömében a nacionalizmusban, a nacionalizmus iránti engedékenységben gyökereznek a bajok. Kontinensünk nyugati országai is ebben marasztalják el az ausztriai politikiai viszonyokat. Az elmúlt 10 év tapasztalatai azt mutatják, hogy Szlovákia legfontosabb politikai pártjai eddig minden válságot úgy akartak megoldani, hogy engedményeket tettek a nacionalizmusnak, amelyet persze előszeretettel neveznek hazafiasságnak, a műveltségükre rátartiak patriotizmusnak. E tekinteben feledhetetlen és fogcsikorgatásra ösztönző emlék, ahogy a politikai elit 1991- ben a cselekvésképtelen VPN helyett a nacionalista-populista HZDS-t csempészte a politikai és gazdasági folyamatok élére. Történt ez a lakosság 80-85 százalékának támogatásával. A KDH Camogursky vezetésével nem a túlfűtött nacionalizmus visszautasításával válaszolt, hanem a szláv kölcsönösséget próbálta előszedni a naftáimból. Az eredmény: a mozgalomról leszakadt a tagság egyharmada az SNS-ben kötött ki. Weiss SDE-je sem azzal írta be nevét a történelembe, hogy a szociáldemokrata hagyományokhoz híven elutasította a pántlikás hazafiaskodást. Amikor bármi miatt csökkent a népszerűsége, rendre engedményeket tett a nacionalizmusnak, megfeledkezve arról, hogy akikben túlbuzog a hazafisság, azok már réges- rég megtalálták helyüket Slota és Meciar mellet. A harmadik, sajnos, nem utolsó példa a Magyar Koalíció Pártja: úgy egyesült a három párt, hogy írmagja se maradt a kevésbé melldöngető hazafias liberális irányzatnak. Illendő volna félreérthetetlenebbül elutasítani az egyre szemtelenedő zsidózó anyaországi keresztény-nemzeti irányzat közeledését. Vajon bekövetkezik-e Szlovákiában katarzis annak láttán, ami az osztrák kormány megalakulása óta történt? Már több európai rangú elemző figyelmeztetett, hogy nem elsősorban Haidert kell kárhoztatni, hanem Schüsselt, a konzevatív vezetőt, aki nélkül a karintiai gavallér legalább négy évig lényegében vicinális politikus maradt volna. Hasonlóképpen majd mi se csak Slotát, Meäart, Malíkovát hibáztassuk, ha sanyarúra fordul Szlovákiában a demokrácia ügye.

JEGYZET

pozsonyi vezérlőben épp arról vitatkoznak, legyen-e vízumkényszer, vagy sem. Ez a lépés komolyabb, mint első blikkre tűnik, a vízumkényszer bevezetése ugyanis általában a legvégső a sorban, akkor folyamodnak hozzá, ha már minden más intézkedés kudarcot vallott. Kérdés, hogy a honi állami szféra, a rendőrség, a diplomácia és a többi érdekelt megtett-e műiden lehetőt az ukrán maffia, a feketemunkaerő és az illegális árubehozatal ellen? Tényleg szükség van a legradikálisabb megoldásra? (Zárójelbe kívánkozik, hogy a maffiózók dolgát bajosan nehezíti a vízumkényszer, inkább a hivatali korrupció ellen harcolóknak lesznek mozgalmasabb napjaik. Arról nem is beszélve, hogy vajon ki végzi el azokat a „piszkos” munkákat, melyek jelenleg az ukrán szerencsétlenek terepét jelentik, és melyekhez valahogy nem fűlik a foga a hazai 530 ezer munkanélkülinek.)

Bizonyára az a legegyszerűbb, ha hermetikusan elzáijuk magunktól az Ukrajna felől érkező összes „rosszat”, így alázva meg a kirándulni vágyó turistákat, a rokonlátogatókat és a diákcsoportokat. Ezt teszik velünk az amerikaiak, a britek, a finnek, a norvégok és a dánok, elnézést, ha valakit kifelejtettem volna. Ki tudja, mikor lesz Európa valóban „nyitott?”

t

Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338)

Kiadásvezető: Madi Géza (58238342)

Rovatvezetők: Holop Zsolt-politika- (58238338), SidóH. Zoltán-gazdaság- (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urban Gabriella - panoráma (58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Hona - mellékletek - (58238314) Tomi Vince-sport- (58238340)

Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztöségek: Nagykapos 0949/6382806,

Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424.

Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321)

Hitdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Laptetjesztési osztály: 58238327

Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vyvoz dace, Kosická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011

Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakda@ujszo.com

Olcsó

cigaretta

JUHÁSZ KATALIN

A melegebb napok beköszönté- vel felpezsdült az élet a szerkesztőségben, egymásnak adják a kilincset a házalók, magyarul düerek, akik mosóportól kezdve villanyfűrészig mindent jutányosabb áron kínálnak, mint az üzletek. Ilyen „mozgó árus” Petya is, aki jól tudja, hogy nem dohányzóm, mégis bekopog néha az ablakon, és válltáskájára mutogatva igyekszik meggyőzni az olcsó füstölnivaló beszerzésének fontosságáról. Petya jóképű, víg kedélyű fickó, a légynek sem tudna ártani. Cigarettában utazik, de nemrég két karton Marlboro között egy használt személygépkocsit is megvételre kínált, és „egyebet” is be tudna szerezni. Érdekességképpen említem csak, hogy egy doboz amerikai dgi nála csupán 20-25 korona, nem is kell sokáig keringenie az irodákban. Határőrök mesélték, hogy idős nénikék tipegnek át naponta a szlovák-ukrán határon a törvény által engedélyezett egy-egy kartonnal, a legközelebbi faluban túladnak az árun, így képesek csak megélni. Nos, a jó világnak lehet, hogy vége szakad, a

Ne félj, papa, leszel te még az év embere!

(Peter Gossányi karikatúrája)

Az IMF jelenléte újabb lökést adhat a kifulladóban lévő koalíciós reform igyekezetnek

Konszolidációs realitás

Az első lépés megtétele általában még nem garancia a sikerre Az egyik neves hitelminősítő intézmény a múlt héten óvott a hazai bankkonszolidációs program gyors sikerével kapcsolatos túlzott optimizmustól.

TUBA LAJOS

Emlékszünk rá, hogy decemberben a pénzügyminisztérium a program első lépéseként. Több tíz milliárd korona értékben emelt alaptőkét, illetve vett ki problémás hiteleket a három legnagyobb állami bankból. A minősítő intézet viszont arra figyelmeztetett, hogy a VÚB és a takarékpénztár a tőkeemeléssel szerzett pénz jó részét az IRB-ben helyezte el és nincs garancia arra, hogy ezt visz- sza is kapja (állítólag a tavasz folyamán dől el, hogy az IRB-t el lehet-e adni külföldre vagy csődbe megy). Az sem teljesen világos, hogy valójában hogyan sikerül majd eladni a konszolidáció költségeinek fedezésére tervezett, de nem túl vonzó feltételű államkötvényeket. Ilyen és hasonló tényezők mellett tartják valószínűnek, hogy már az idei év végére sikerül végrehajtani a konszolidációs programot. Pedig régi igazság, hogy hiába tömnek több tíz milliárd koronát egy-egy állami bank talpra állítására, ha utána hónapokig vagy esetleg évekig késik az eladásuk.

Amint azt Magyarországon is láthattuk, egy állami bank — sokaknak kiszolgáltatott - vezetése néhány év alatt nagy eséllyel összeszed egy ekkora nagyságrendű újabb mankót - amit persze újra csak az adófizetőknek kell megtérítem. A bankkonszolidáció egyéb vitákra is okot ad. Az egyik lehetséges finanszírozási forrásként a Világbank kedvező hitele szerepel. Igen ám, de ez az intézmény a pénzt a Nemzetközi Valutaalap (IMF) ún. stand by hitelének felvételéhez köti. Ez pedig azzal jár, hogy az IMF megszabja a gazdasági reformmal szemben támasztott feltételeit, majd pedig folyamatosan ellenőrzi azok teljesítését. Ez főleg a politikusok számára megalázó, hiszen így kívülről érkezett, semmiféle, általuk általában használt meggyőző eszközzel nem befolyásolható ellenőrök beszélnek bele a hazai dolgokba. Hyen helyzetbe azok szoktak jutni, akiknél a reformigyekezet inkább csak verbális, a tettek mezején nem történnek meg a szükséges dolgok. A másik oldalon viszont ott állnak az egyszerű polgárok, akik megismerkedhetnek az IMF feltételeivel, majd pedig garanciát kapnak arra, hogy mindez teljesül. Vagyis így reménykedhetnek abban, hogy a megszorító intézkedések jelentette áldozat nem lesz hiábavaló. Ezen az állapoton túlesett Magyarország is (amely politikusai két éve nagy megnyugvással vették

A pozsonyi Volkswagen elképesztő, 69 milliárdos forgalmat jelentett be.

tudomásul, hogy nem szorulnak rá a Nemzetközi Valutaalap közreműködésére). De talán térségünkben ennél is fényesebb példa Bulgária esete, amelyet ez a megoldás a teljes gazdasági összeomlástól és anarchiától mentett meg. Bulgária az IMF lista teljesítésével ma a reformok és a stabilizáció szempontjából mintaországnak számít. A hazai reformnak pedig már csak azért is szüksége van egy új, jelentős lökésre, mert kezdettől fogva tapasztaljuk, hogy a nehéz helyzet ellenére az ezért felelős kormánykoalíció nem egységes és már eddig is nagyon sok időt vesztett.

A múlt héten a vállalati szférában a pozsonyi Volkswagen üzem még a

tavalyinál is elképesztőbb, 69 milliárd koronás forgalmat jelentett be. Ez jól mutatja, hogy milyen veszteséget jelentett az országnak, hogy saját privatizációs érdekeik miatt a vezető politikusok legalább hat éven keresztül távol tartották az országtól a multinacionális cégeket. Ezen a téren azonban az új kormánnyal sem lehetünk elégedettek. Ők ugyan kitárták a katjaikat, de ezen kívül elég keveset tettek. Nem csak arról van szó, hogy alig egyszerűsödött az adminisztráció. A Volkswagen vezetői például már többször is utaltak arra, hogy a szlovák alkatrészgyártókkal kapcsolatos együttműködési kísérleteik általában kudarccal végződtek. Itt léphetne be az állam bedolgozói programok támogatásával - talán nem kell sokat bizonygatni, hogy ez jól befektetett költségvetési pénz lenne. Egyébként is, Magyarországon a jövedelmet és munkahelyet jelentő külföldi cégek nagy része ipari parkokban telepedett le, ilyeneket a határmenti komolyabb ipari központokban is láthatunk. Ézek létrejöttét állami programok segítették elő, ezekből pedig pályázati úton lehetett fejlesztési pénzhez jutni. Nálunk másfél évvel a kormányváltás után még mindig nem téma az ipari parkok létrejötte. Beszélnek ugyan három ilyenről, de jellemző, hogy az államapparátus ezekkel cím szerint foglalkozik, nem pedig úgy, hogy kiírnák a mindenki (vagy legalább a válságrégiók) számára érvényes feltételeket és választanának a legjobb beérkezett ajánlatok közül. Végül a múlt héten a pénzügyminisztérium-féle átalányadó jelentette fiaskóból valóban politikai ügy lett. A koalíciós tanács döntése értelmében Pavol Prokopovic mégiscsak beteijeszt egy törvényjavaslatot a kisvállalkozásról. Ez egyebek mellett lehetővé teszi majd, hogy az érdeklődők július végéig kérvényezzék az új lehetőséget.

TALLÓZÓ

THE ECONOMIST

Az angol politikai és gazdasági hetilap írásának szerzője szerint a magyar külügyminisztérium, ha megkésve is, közleményben helytelenítette Jörg Haider bizonyos nézeteit, Orbán Viktor magyar kormányfő azonban nyilvánvalóvá tette, hogy kellemetlenül meglepte őt az EU 14 tagállamának döntése, amellyel egyfajta diplomáciai karanténba tették Ausztriát. A lap azt idézi a miniszterelnöktől, hogy az EU- tagállamok lépése nyomán a szokásosnál is jobban át kell gondolni a demokrácia mélyebb értelmét. A szerző kifejti, „nem ez volt az első alkalom, amikor a magyar kormányfő Magyarország függetlenségét bizonygatta az európai uniós gondolkodástól. Előzőleg ahhoz ragaszkodott, hogy tárgyalásokat kezdjen egy kereskedelmi szerződésről Horvátországgal, akkor, amikor az országot kiközösítették a minap elhunyt Franjo Tudjman vezetése idején. Orbán rendszeresen panaszkodik azon lassú tempó miatt is, ahogyan az EU az új tagokat befogadja Közép-Európából. Magyarország gazdasága sokkal fejlettebb és sokkal inkább kötődik az EU-hoz, mint Spanyolországé vagy Portugáliáé, amikor azok 14 éve a klub tagjai lettek. A szerző úgy látja, hogy a miniszterelnöknek „pragmatikus okai is vannak arra, hogy puha legyen Haderékkal szemben.” Pártjának ugyanis „meg kellett szakítania az alkalmi parlamenti alkut a Magyar Igazság és Élet Pártjával, egy ultranacionalista csoportosulással”, amely „osztozik Haider néhány csúfabb nézetében”.

TH E SUN DAY .TELEG^PH

Jörg Haider, a szélsőjobboldali Osztrák Szabadságpárt vezetője Winston Churchill volt brit miniszterelnököt a XX. század legnagyobb gonosztevői közé sorolja - derül ki abból az interjúból, amelyet Haider a brit lapnak adott. A politikus szerint Churchül jó és rossz döntéseket is hozott. Egyik rossz döntéseként említette, hogy a második vüághá- ború utolsó hónapjaiban olyan német városokat romboltak le a szövetségi erők, például Drezdát, ahol csak polgári lakosság volt. Gúnyosan szólt arról, hogy Károly walesi herceg, brit trónörökös lemondta májusra tervezett ausztriai látogatását, amiért a szabadságpártot bevonták az új osztrák kormánykoalícióba. Haider azt mondta, hogy osztrákokat nem zavatja az út lemondása. Hozzátette: az osztrák népet akkor érte volna csalódás, ha Diana hercegnő mondta volna le útját. (Haider később cáfolta, hogy ilyen kijelentést tett Churchillről.)

BILpAMSONNTAG

Helmut Kohl volt német kancellár tanácsadó céget alapított, profiljába gazdasági társaságoknak, tudományos intézeteknek és magánszemélyeknek nyújtott „stratégiai tanácsadás” tartozik. A társaság ügyvezetője Hannelore Kohl, az exkancellár felesége. A lapnak Kohl nem kívánt nyilatkozni arról, kik tartoznak ügyfelei közé.

OLVASÓI LEVÉL

Szoborkeringő

Nem tudom, mikor kezdődött a Cirill és Metód-szoborcsoport körüli hangulatkeltés, de jócskán elhúzódik. Azt sem tudom, hogy a bizánci testvéreknek müyen a népszerűségük manapság őshazájukban és morva földön, viszont a lényeg az, hogy nevüket tájainkon a mélynemzetiek tűzték zászlajukra, és a két szent szobrának felállítása nélkül Szlovákia biztonságát érzik veszélyben. Egyébként Cirill és Metód ünnepe - a katolikus naptár szerint - február

14-ére esik. A szoborcsoport elhelyezésével kapcsolatban elhangzott számtalan javaslat és vélemény. Az egyik szerint a szentek szobrát állíttassák fel Nyitrán, ahol feltehetően tevékenykedtek és áldásosán működtek. Ez az út nem járható, mert Nyitrának van már Cirill és Metód- szobra. Fent a várban, a várfal tövében, jól látható, mondjuk így, előkelő helyen áll a szenteket ábrázoló bronzszobor. Egy másik javaslat - ha jól emlékszem - úgy hangzott, hogy a Zobor-hegyen állítsák fel a szoborcsoportot. A Komáromból szorgalmazott javaslatnak vannak némi bökkenői. Az egyik az lenne, hogy a Zobor-hegyet és körülötte a természetet egy égbe magasodó vasépítmény, rádiótorony „rondítja”, a szomszédságában levő millenniumi emlékoszlop henger alakú talapzata szinte beleolvad. Másodsoron, a Zobor-hegy csúcsa, vagyis sziklaormai, ahol érdemes lenne szoborcsoportot elhelyezni - legalább 20 méter magasat - ka- tasztrálisan Nyitragerencsérhez tartozik. És végezetül, ha mégis meg tudnának egyezni a gerencséri képviselő-testülettel, akkor el kellene távolítani a millenniumi emlékoszlop 8 méteres talapzatának maradványait. Egyik alkalommal, gerencséri látogatásomkor Finta Rezső polgármesternél érdeklődtem a talapzat lebontása iránti kezdeményezésekről. Az alábbiakat válaszolta: ,A millenniumi emlékoszlop maradványainak lebontásához elvileg és gyakorlatilag senkinek sincs joga, mert az Gerencsér területén fekszik. A rádióadóért is nekünk fizetik a bérleti díjat. Tehát az emlékoszlop maradványa a miénk, és meg is fogjuk védelmezni a megfelelő jogi eszközökkel.” A Zobor- hegyi millenniumi obeliszkről talán még annyit, hogy eredeti magasságát 36 méterre tervezték, ám anyagcsökkentésre hivatkozva 22 méterben állapodtak meg. A henger alakú talapzaton az égtájak irányába egy-egy szárnyát leeresztett turulmadár állt, melyek a magasba szökkenő fehér obeliszket tartották. Az emlékoszlopot országra szóló ünneplés keretében 1896. augusztus 30-án avatták fel. Ámde alig huszonöt esztendő múltán, 1921. február 8-án cseh műszaki tisztek felrobbantották, csak a talapzata maradt a helyén. Sajnos, akkor a zoboralji magyarok közül senkinek sem állt módjában az emlékoszlopot megóvni, megvédelmezni.

Motesiky Árpád, Verebély