Új Szó, 2000. február (53. évfolyam, 25-49. szám)

2000-02-02 / 26. szám, szerda

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. FEBRUÁR 2. KOMMENTÁR Költséges sóhivatal PÁKOZDI CERTRÚD A számvevőszék, vagyis a közpénzek jogszerű felhasználásának felül­vizsgálatára hivatott legfelsőbb ellenőrző hivatal (NKU) tevékenysé­ge hét esztendeje alatt ritkán vált szóbeszéd tárgyává. Legfeljebb ak­kor, amikor évente beszámolt a költségvetési gazdálkodásban tapasz­talt pénzfelhasználási szabálytalanságokról. Például arról, melyik mi­nisztériumban hány szolgálati gépkocsit cseréltek le törvényellene­sen. Figyelmezteti az érintetteket elkövetett hibáikra, majd várja, hogy intézkedjenek. Ha hosszú ideig nem történik semmi, a parla­menthez fordul, később ismét ellenőrzi, volt-e foganatja a figyelmez­tetésnek. A miniszterek premizálási botránya is sejteti, a számvevő- szék figyelmeztetéseire az eddigi kormányok nem figyeltek túlságo­san. Valószínűleg a kormány háza táján uralkodó viszonyok bátorí­tották a számvevőszék korábbi vezetését arra, hogy saját embereit is a miniszterekhez hasonlóan, törvényellenesen premizálta. Pedig a hi­vatal személyzetise egyértelműen és írásban figyelmeztette a szabály­talan eljárásra. Történtek ennél furább dolgok is a Meciar-érában, amelyekre egyebek közt éppen a számvevőszék hatáskörhiánya miatt sem derülhetett fény, és amelyekről talán csak évek múltával derül ki a teljes igazság. A számvevőszék - okulva a korábbi évek tapasztala­taiból - hatáskörének bővítését kezdeményezi. Tevékenységét szeret­né kiterjeszteni például az EU-ból származó pénzek felhasználásának ellenőrzésére éppúgy, mint a biztosítók, a Nemzeti Vagyonalap mű­ködésének szemmel tartására, illetve azoknak a részvénytársaságok­nak az ellenőrzésére, amelyekben az államnak a magánosítás után is maradt részesedése. A most hatályos törvény értelmében ezt nem te­heti meg. Meciarék privatizációs gyakorlatát tekintve érthető, hogy nem szorgalmazták az NKÚ hatáskörének ilyen értelemben való bőví­tését sem. Sem a kormánynak, sem az új tulajdonosoknak nem volt érdeke az ilyen részvénytársaságok rendszeres ellenőrzése, így tör­ténhetett meg, hogy vagyonuk jó része újabb tulajdonosok (család­tagok, jó barátok stb.) kft.-ibe vándorolt tovább. A közpénzek felhasz­nálási gyakorlatában aligha lesz változás, ha az NKÚ jogosultsága csak a hibák megállapításáig teljed. Ha szankcionálásra nem lesz le­hetősége, költséges sóhivatalként működik tovább. Ez semmiképp sem lehet érdeke egy demokratikus kormánynak. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Ilona - mellékletek- (58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vyvoz dacé, Kosická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem órzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakda@voxnova.sk később dönt a bíróság. Teltek- múltak az évek, János egyre nyugtalanabb lett. Mi lesz a pén­zével, mely jogosan jár neki? Hi­ába érdeklődött, illetékes helye­ken senki „nem tudott” felvilágo­sítást adni az ügyében. írt hát az igazságügy-miniszternek. A leg­felsőbb hivatalból legalább gyors választ kapott: reklamációját to­vábbították az ügyével foglalko­zó kerületi bíróságra. Végre, gon­dolta János, most már csak törté­nik valami. Történt is. Levelet ka­pott az igazságszolgáltatás kerü­leti képviselőjétől, melyből meg­tudta: ne várjon semmilyen vég- kielégítésre, mert a nagyvállalat ellen már egy éve csődeljárás in­dult, tehát semmiféle anyagi kö­vetelésnek nem tehet eleget. Er­ről, persze, Jánost az évek során senki sem értesítette. Tény, ha nem húzódik évekig a tárgyalás, talán megkaphatta volna a ne­vetségesnek tűnő, ám neki sokat számító összeget. Sajnos, nincs min csodálkoznunk. A miniszter­nek fontosabb dolga van, mint a bírókat, a bíróságokat ellenőriz­ni. A bírák lassan dolgoznak, sok esetben korruptak, s nemegyszer leesik az állunk, hogy mindenfé­le sötét ügyekkel gyanúsított egyének egyik napról a másikra szabadlábra kerülnek, a millió­kat rablók vidáman élik világu­kat. Az ilyen furcsán értelmezett demokráciában kinek van ideje arra, hogy törődjön egy kisember igazával? TALLÓZÓ DER STANDARD Ausztriában mély megdöbbenés fogadta az EU nyilatkozatát, amely az ország elszigetelését helyezte ki­látásba, ha Haider pártja kormány­ba kerül. A lap úgy látja: Schüssel nem tudja civilizálni az FPÖ-t, ha­csak az FPÖ nem akarja. Akik ma el tudják képzelni Haidert kancellár­ként, azoknak meg kell fontolni, hogy reagál Európa, ha Haider a teljes hatalom után nyúl. Jó megol­dás nincs: ha most juszt is megala­kul az FPÖ-ÖVP koalíció, az egyenlő az európai elszigeteltség­gel. A néppárti-szociáldemokrata koalíció négy év múlva Haider dia­dalához vezet. A lap azt írta: a fe­nyegetés az európai önértelmezés következménye. Az unió országai aggódnak, hogy az ausztriai fejlő­dés átcsaphat hozzájuk is, ami a nacionalizmusok újjáéledéséhez vezetne, ezzel Európa szellemi alapjainak egészét kérdőjelezné meg, s a közösség e veszély leküz­désére alakult. Schüssel figyelmen kívül hagyta, hogy az alapelveket megkövetelik a tagállamokban is. Európai méretű, példátlanul kemény felzúdulást idéztek elő Jörg Haider és pártja kormányzati ambíciói- Európában nálunk a legmagasabb a munkanélküliség aránya. Kár, hogy nincs pénzünk ennek megünnep­lésére. (Peter Gossányi karikatúrája) Ausztria: nincs jó megoldás Hétfőn este az Európai Unió 14 tagállama szokatlanul ke­mény hangon figyelmeztette a 15. tagországot, Ausztriát: nem kizárt a kapcsolatok be­fagyasztása, ha Jörg Haider helyet kap az új kormány­ban. Tegnap délelőtt az Eu­rópai Bizottság már vissza­fogottabb volt. GÖRFÖL ZSUZSA Nem az európai elvek és értékek változtak meg egy éjszaka leforgá­sa alatt - egészen másról van szó. Az október 3-án lezajlott osztrák parlamenti választások eredmé­nyei teremtettek olyan faramuci helyzetet, hogy abból európai ügy lett. Pedig nem történt politikai földcsuszamlás Ausztriában, csak az következett be, amire számítani lehetett: a választópolgárok egy része úgy döntött, elkelne egy kis változatosság. Ennek következmé­nyeként a bebetonozottnak hitt koalíció mindkét tagja, az Osztrák Szociáldemokrata Párt (SPÖ) és az Osztrák Néppárt (ÖVP) voksokat vesztett. Ezeket gyűjtötte be feltű­nően populista politizálással a ko­rábban csak regionálisnak, sőt marginálisnak tartott Osztrák Sza­badság Párt (FPÖ), s lett az ország második legerősebb pártja. Igaz, csak néhány száz vokssal, de meg­előzte az ÖVP-t, amely ugyan szin­tén 52 mandátumhoz jutott a 183 tagú parlamentben, de látványo­san megsértődött. Az ÖVP ott kö­vette el a hibát, hogy riogatta a vá­lasztókat: ha nem lesz második a pártok ranglistáján, akkor ellen­zékbe vonul. A falra festett ördög megjelent Haider képében, és az ÖVP már nem tudott elegánsan visszakozni. Több hétig tartó hu­zavona után mégis hagyta magát megkörnyékezni, tárgyalni kez­dett a 64 mandátumos SPÖ-vel, de- mint utóbb kiderült - olyan köve­telésekkel állt elő, amelyeket part­nere már akkor sem volt hajlandó teljesíteni, amikor a néppárt jobb erőben volt. Felvirradt tehát Hai­der napja, az FPÖ lett a bevehető harmadik - s ezért nagyrészt igen­is a néppárt okolható. Amint ismertté váltak a választási eredmények, a fél világ aggódni kezdett: mivé lesz Ausztria, ha egy olyan párt adja a minisztereit, amelynek a nagyszájú populizmus a legkisebb vétke. Idegengyűlölet, nacionalizmus, antiszemitizmus, újnáci színezetű megnyilvánulások- mindez felróható a szabadság- pártiaknak és vezérüknek. A közvé­lemény legalantasabb ösztöneit cé­lozták meg választási kampányuk során, az országot elözönlő idegen, éhes, bűnöző hordákkal riogatták a biztos jólétben élő osztrákokat - eredménnyel. Xenofóbiájuk az Eu­rópai Uniót is célba vette - ugyan­csak eredménnyel. A külföld indu­latos reakciói pedig - ezt látni kell - az ő malmukra hajtják a vizet. Ausztria számára ugyanis most már nincs jó megoldás. Ha Thomas Klestil elnök, az egyetlen személy, aki a kialakult helyzeten még vál­A falra festett ördög megjelent Haider képé­ben... toztathat, valahogy mégis eléri, hogy helyreálljon a jól-rosszul mű­ködő, de akceptált SPÖ-ÖVP koalí­ció, akkor a következő választáso­kat biztosan Haider nyeri. A közvé­lemény ugyanis ezt úgy értékelné, mint meghunyászkodást a külföld, elsősorban az Európai Unió akara­ta előtt, s törvényszerűen a „kisem­mizett” FPÖ meílé állna. Ha a szö­vetségi államfő az előrehozott par­lamenti választások mellett dönte­ne, akkor nyilván ugyanez lenne a helyzet. Ha a nemzetközi közvéle­mény egyértelmű állásfoglalása el­lenére belemenne a néppárti-sza­badságpárti kormány megalakulá­sába, akkor rendkívül kényes hely­zetbe hozná az országot, kockáz­tatná az EU-partnerek hétfői fenye­getőzéseinek valóra válását, ami - nem kizárt - ugyancsak Haide- réknek kedvezne. Ha az Európai Unió - ahogy az az Európai Bizott­ság tegnapi nyilatkozatából kide­rült -fenn is tartaná a munkakap­csolatokat az osztrák hatóságok­kal, a tagállamokkal való kétoldalú kapcsolatok esetleg megsínylenék a szélsőjobb kormányzását. Ezt pe­dig az osztrák polgárok egy jelen­tős, a jelenlegi egyharmadnál eset­leg jóval nagyobb része úgy értel­mezhetné, mint a szabadságpárti­ak korábbi állításának igazolását, hogy az uniós tagságból több kár származik, mint haszon. Kétségtelen, az Osztrák Szabadság Párt és Hitler náci pártja között párhuzamot vonni mégiscsak túl­zás. Lehet, azoknak van igazuk, akik úgy vélik, éppen Haiderék kormányzati felelősségvállalása „szelídítené meg” a pártot, s felte­hetően támogatói száma is meg­csappanna, ha kiderülne: teljesen irreálisak azok az ígéretek, ame­lyekkel a voksok közel egyharma- dát megszerezte. Mindemellett azt sem szabad figyelmen kívül hagy­ni, hogy Európa emlékezetében még elevenen élnek a harmincas évek, amikor a demokraták lebe­csülték a nácik erejét, sőt igyekez­tek a kedvükben járni, bízva a jó­zan ész győzelmében, egyben arra hivatkozva, hogy demokratikusan, legálisan, választások útján jutot­tak hatalomra. Megint ugyanoda lyukadunk ki: nincs jó megoldás. Az Európai Unió ugyanis nemcsak gazdasági, ha­nem immár elsősorban politikai és - lassan - biztonsági szövetség is, amely bizonyos elveket vall, célokat követ. Ezek között pedig kiemelt helyen szerepel a kontinens egyesí­tése, a nacionalista irányzatok fel­számolása, hiszen ezek vezettek két világháború kirobbanásához, s ezek okozzák a még létező regioná­lis konfliktusokat. Haider pártja pe­dig éppen ezeket az elveket tagadja vagy kérdőjelezi meg - változó hangsúllyal, rugalmasan igazodva az adott helyzethez, de mindig fel­tűnő távolságot tarva az egységes Európa gondolatától. Külön figyel­met érdemel, hogy Haider az el­múlt három-négy hónapban vissza­fogottabb hangot ütött meg - egé­szen addig a pillanatig, amíg a kor­mányzás közelébe jutott, és emiatt elhangzottak az első bírálatok. Ek­Európa emlékezetében még elevenen élnek a harmincas évek. kor kibújt a szög a zsákból, s durva hangnemben végigsértegette Euró­pa vezető politikusait és országait, a sértegetésekre még rá is duplá­zott, és csak az államfő nyomatékos követelésére kért ímmel-ámmal bo­csánatot. A legmeglepőbb, hogy a reményteljes koalíciós partner ve­zére, Wolfgang Schüssel még eb­ben a helyzetben is megpróbálko­zott a szerecsenmosdatással, és úgy vélekedett, csak Haider „stílusával” van baj. S nehogy valaki azt gondol­ja, az övé teljesen rendben van, még hozzátette: „Mindenki söprö- gessen először a saját háza előtt.” Bármely órában eldőlhet, milyen útra lép Ausztria, megmarad-e a demokrácia egyik európai minta­képének, vagy új jelzőkre tesz szert. Ami biztos: ha néhány évvel ezelőtt lett volna olyan kormánya, mint amilyen minden jel szerint most van alakulóban, garantáltan nem kapott volna meghívást az Európai Unióba. OLVASÓI LEVÉL Ökumenikus istentiszteletek Tíz éve, hogy a bársonyos napok egyik estjén Szepsi polgárai felkér­ték a római katolikus és a reformá­tus egyházat, papjaik, lelkészeik tartsanak ökumenikus istentisztele­tet. Nagy tömeg gyűlt össze a kul- túrház előtt, melynek erkélyéről a két egyház lelkipásztora imádko­zott. Később a premontrei rend Já­szóváron ökumenikus vadász-isten­tiszteletet tartott, ahol a református lelkipásztor, Gábor Lajos hirdetett igét. Az új évezred küszöbét áthág­va ökumenikus hetet hirdetett meg minden történelmi egyház. így ke­rült sor január 16-án a református templomban az első igazi ökumeni­kus istentiszteletre, amelyre a kato­likus testvérek a templomuktól mi- nistránsaikkal, papjaikkal az élen, énekelve érkeztek a református templom elé. A templom előtt Gá­bor Lajos esperes-lelkipásztor, Mol­nár Sándor gondnok és Ötvös Tiva­dar gondnokhelyettes várta az ér­kezőket. Az előre megállapított is­tentiszteleti rend szerint a gyüleke­zet ifjúsága képviseletében Molnár Krisztina és ifj. Ötvös Tivadar imád­kozott, ületve Bibliát olvasott. Gá­bor Lajos esperes üdvözölte a jelen­levőket, és a Jövel Szentlélek Úr Is­ten című dicséret éneklése közben Gábor Bertalan ft. esperes elfoglal­ta helyét az úrasztalánál. Dobos Zoltán elszavalta ReményikNe ítélj című versét. Utána Gábor Bertalan esp. a gyülekezettel együtt imád­kozta II. János Pálnak a debreceni Nagytemplomban mondott imáját, és igét hirdetett. Az istentisztelet végén meghívta a református gyü­lekezetét a római katolikus temp­lomba közös istentiszteletre. Janu­ár 23-án Gábor Lajos esp. lelkipász­tor vezetésével a presbitérium és a gyülekezet számos tagja menetben érkezett a római katolikus templom elé, ahol Gábor Bertalan ft. esperes és káplánja, valamint a ministrán- sok fogadták. A templomban fel- zendült az ének: Vezess Jézusunk, véled indulunk. Dobos Zoltán sza­valata és Zachariás István egyházta- nácstag-polgármester igeolvasása után Gábor Lajos esperes vezetésé­vel folyt tovább az istentisztelet. Elek Erika a Szeretet Himnuszát imádkozta el, Ötvös Tivadar olvasta az Efézus 1,1-13-at, amely az ige­hirdetés alapjául is szolgált. Igehir­detés előtt újból felcsendült a Jövel Szentlélek Ur Isten ének. A két egy­ház vezetősége szeretetvendégsé- gen vett részt a parókián. Gábor Lajos esperes, Szepsi JEGYZET Kicsik és nagyok MISLAY EDIT János egy nagyvállalatnál dolgo­zott. Nem végzett könnyű mun­kát, a fizetése sem volt éppen irigylésre méltó, de valahol dol­gozni kell. Az országnak abban a régiójában különben sem köny- nyű munkát találni. János igye­kezett „megbecsülni magát”, de nem tartozott azok közé, akik vé­ka alá rejtik a véleményüket. így történt, hogy egyszer karácsony táján komoly összetűzésbe került a főnökével. A visszavágó nem sokáig váratott magára: János­nak felmondtak, a munkafegye­lem súlyos megsértésére hivat­kozva. Egyik napról a másikra az utcára került. János nem hagyta annyiban a dolgot, tudta, nem követett el semmi törvénybe üt­közőt. Bíróságra adta volt mun­káltatóját. A per jócskán elhúzó­dott, ám amikor végre-valahára megszületett a döntés, a bíróság Jánosnak adott igazat. A törvény szerint Jánosnak néhány hónapi végkielégítés is járt volna azért, hogy a nagyvállalat jogtalanul az utcára tette. A tárgyalást vezető bírónőt azonban eléggé kifárasz­totta annak a kérdésnek az el­döntése, hogy kinek van igaza. Úgy gondolta, a végkielégítés összegéről, kifizetési módjáról

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom