Új Szó, 2000. február (53. évfolyam, 25-49. szám)

2000-02-12 / 35. szám, szombat

8 Tudomány és technika ÚJ SZÓ 2000. FEBRUÁR 12. Műholdak segítségével a piramisok nyomában Évmilliók múltán nagy a valószínűsége annak, hogy a távoli jövő régészei a föld alatt találnak majd kólásüvegeket Nyomoznak a j apánok HÍRÖSSZEFOGLALÓ Az emberi létezés hagyatéka Középkori várromok. Vajon mi marad utánunk néhány millió év eltel­tével? (Illusztrációs felvétel) szén nincs analógia, sem elég ta­Eltűnt sírok labirintusa rejtőzhet a Nüus nyugati partja mentén - ál­lítják japán kutatók műholdas fel­vételekre hivatkozva. A Tokai Egyetem kutatói harmincnyolc olyan pontot jelöltek meg, ahol három óbirodalmi fáraó - Nefe- rirkare, Menkauhor és Ity - elve­szett piramisainak maradványai rejtőzhetnek. Az Ó- és Középbiro­dalom fáraói, akik kr. e. 2800 és kr. e. 1780 között uralkodtak, a Nüus mentén temetkeztek pirami­sokba, nyughelyüket azonban so­hasem találták meg. Masahíro Etaya, a kutatócsoport vezetője szerint lehetetlen volt mind a 38 helyet ellenőrizni, mivel többsé­gük katonai vagy más régészeti kutatócsoport koncessziójába eső területen fekszik. Választásuk ezért végül is egyetlen pontra, Dahsúrra esett. Az ásatás helyszí­nének kijelölését a JERS-1 és az ERS-1 űrfelvételeire alapozták. A Svéd kutatók tavi iszap mélyréte­geit vizsgálva kimutatták, hogy az ólomszennyezés jóval megelőzte az ipari forradalmak korát. Sőt a kutatók tovább ásva az iszapban, az időszámításunk előtti tizedik századból való ólomlerakóodásó­kat is találtak. Az izotópelemzések kimutatták, hogy a tizenhatodik században lehetett a legsúlyosabb az ólomszennyeződés, s azóta e Japán kutatók békaembriókból kivont őssejtekből békaszemeket és füleket növesztettek laborató­riumban. A technológia a kutatók szerint alkalmas lehet emberi ér­zékszervek előállítására is, így do­nor nélkül, a betegből kivett sej­tek segítségével oldható meg a szervpótlás. A Makoto Asashima, a Tokiói Egyetem biológuspro­fesszora vezette kutatócsoport többezer embriósejtet tenyésztett retinsav oldatban, a szervek kiala­kulásához öt napra volt szükség. Azt, hogy milyen szerv alakuljon ki, a sav töménységének változta­tásával tudták irányítani. Kisebb koncentráció esetén a szem, na­gyobb töménységnél pedig a fül növekedését kódoló gének léptek Tavaly nyáron a természet díszé­nek tartott Danais lepkék tömeges pusztulását regisztrálták az ameri­kai környezetvédők. A Cornell Egyetem kutatóinak laboratóriumi vizsgálatai alapján azt gyanították, hogy a kártékonynak nem nevez­hető szépséges lepkefaj lárváinak tömeghalálát olyan toxikus anyag okozta, ami génkezelt kukorica- táblákról a virágporral a szelíd csoróka nevű növényre került. Ezt a növényt a lepkék szaporodási céllal látogatják. A tömeges szán­tóföldi ellenőrzés igazolta a Cor­nell Egyetem kutatóinak korábbi in vitro vizsgálatait: a génkezelt szántóföldi növények ez esetben súlyosan veszélyeztetik az élővilág nélkülözheteden sokféleségét (biodiverzitást). E folyamat meg­állítása érdekében intézkedett az Egyesült Államok környezetvédel­mi hivatala, és kimondta, hogy génkezelt kukoricát csak korláto­két műhold mikrohullámokkal ta­pogatja le a felszínt és bizonyos mélységig az alatta fekvő rétege­ket is: különféle frekvenciájú mik­rohullámú impulzusokat bocsáta­nak ki, majd felfogják a visszavert jeleket. Mivel ezek erőssége a köz- vedenül a föld felszíne alatt rejlő tárgyak sűrűségétől függ, a vissza­vert jelek intenzitáseloszlásából meghatározható a felső talajréte­gek sűrűségtérképe. A francia SPOT és az amerikai Landsat mű­holddal kiélesíthetők és megtisz­títhatók a képek, az orosz KVR-1000-rel pedig 2 méteres pontossággal megállapíthatók a talált formációk — például a bete­metett vagy lepusztult sírépítmé­nyek - méretei. Az egyik kijelölt ponton, Kairótól délre, Dahsúr északi részén a kutatók a KVR-1000 nagy felbontású képe­in érdekes dolgot vettek észre: há­rom kör alakú bemélyedés ugyan­olyan alakzatban helyezkedett el, mint a gízai piramisok. (É. T.) gyományos nyomdászat visszaszo­rulása miatt - csökken. Az Umea egyetem kutatói azzal vigasztalják a folyóirat olvasóit, hogy a vizek­ben és a talajban megközelítőleg csak annyi mérgező ólom rejtezik már, mint amennyi 1200 körül - tehát a könyvnyomtatás elterjedé­sének ideje előtt - volt. Az egyik klasszikus méreg tehát kiiktatódik a szennyezők listájáról. Mások lép­nek a helyükbe. (MH) működésbe. Egy korábbi, egysze­rűbb kísérletben a kutatók már si­keresen növesztettek békavesé­ket, amelyeket aztán felnőtt álla­tokba ültettek be. A veseátültetés után a békák több mint egy hóna­pig életben maradtak. Ezt az ada­tot, sajnos, nincs mivel összeha­sonlítani, mivel nem ismeretes olyan kísérlet, amelyben békák donorból kivett természetes vesét kaptak volna. Ami emberi sejtek laboratóriumi növesztését illeti, eddig a bőrszövet előállítása a legsikeresebb: az Egyesült Álla­mokban, Japánban és Európában egyaránt ismeretesek olyan ered­ményes bőrátültetések, amelyek­ben a bőr pótlására a betegből ki­vett sejtekből tenyésztett mester­séges bőrt használtak fel, mondta Asashima. (É. T.) zott termőterületen és fokozott el­lenőrzés mellett szabad termeszte­ni. A farmerek azonban sérelmezik az intézkedést, hiszen az USA ku­korica-vetésterületének kétharma­dán már biotechnikai módszerek­kel védett fajtákat termelnek, s a géntechnológiát éppen azért alkal­mazzák, hogy a környezetkárosító vegyszereket kiiktathassák. A kör­nyezetvédők viszont tapsolnak a génmanipulációt korlátozó intéz­kedésnek, ók immár fél éve elszán­tan harcolnak a biotechnológiai módszerek tömeges mezőgazdasá­gi felhasználása ellen, s úgy vélik: csak határozott állami beavatko­zás védheti meg a biodiverzitást. Szerintük az amerikai termelők ér­deke a szigorú nyugat-európai környezetvédelmi normák elfoga­dása, mert a génmanipulált gabo­nák európai exportja máris ellehe- tedenülni látszik. Európában ugyanis szigorúbbak a környezet­védelmi normák, mint az Egyesült Államokban. (MH) Képzeljük el, hogy a homo sapiens kihal a Földön. Jöhet egy becsapódó kisbolygó, egy nukleáris háború, egy pusztító betegség. Vajon mi lesz az ember, mondjuk 100 millió év múlva? A történe­lem vagy az őslénytan kuta­tási tárgya? Ezen töprenghe­tünk Jan Zalasiewicznek, a Leicester Egyetem geológu­sának gondolatait követve. HÍRÖSSZEFOGLALÓ Ma az ember a bolygónk ura. Hat vanötmillió évvel ezelóttig ezt a sze­repet a dinoszauruszok töltötték be. Ha már szóba kerültek a dinoszau­ruszok, el kell mondanunk, mi csak egyetlen fajt képviselünk, míg azok a maguk virágkorában igen sokat. A dinoszauruszok csaknem százmillió évet töltöttek az élet színpadán, a homo sapiens durván csak 500 ez­ret, és ebből is csak az utolsó 250 volt az, melyben valóban globális hatása volt a jelenlétüknek. Bár a dinoszauruszfajok egy része, így maradványaik is, hatalmasak, csak igen kevés került elő a fosszi­lis leletanyagból. A komplett pél­dányok eléggé ritkák, ezenkívül vannak csonttöredékek, lábnyom­ok és tojásokat tartalmazó fészkek. A dinoszauruszok a saját korukban a tápláléklánc csúcsán álltak, egyed számuk viszonylag kicsi volt és többnyire a szárazföldön éltek. Amikor elpusztultak, tetemük ki volt szolgáltatva az elemeknek, csak azok úszták meg mint jó meg­tartású ősmaradványok, amelyek gyorsan betemetódtek. Milyen lehetne a mi sorsunk őslény­tani szempontból? Az emberiség létszáma hatalmas, fosszilis emberi maradványok elvileg bárhonnan előkerülhetnek majd, csontjaink megőrződhetnek. De a messzi jövő őslénykutatói e csonttöredékekből meg tudják-e majd állapítani, mi­lyen is volt az ember? El tudják-e majd dönteni, volt-e toliunk, szár­nyunk, ormányunk? Ez első hálásra igen bizarrul hangozhat, de ehhez hasonló kérdésekre a ma paleonto­lógusai gyakran nehezen tudnak válaszolni a dinoszauruszokkal kapcsolatban. Azoknak ugyanis Nyilván mindenki találkozott már olyan kölnireklámmal, amely azt ígéri: aki a kérdéses márkanévtől illatozik, ellenállhatatlan lesz az általa megcélzott nem köreiben. Az ebbéli ígéretek nem tudomá­nyos megalapozottság nélkül va­lók, ám a szagláskutatók koránt­sem oly magabiztosak e téren, mint a parfümök hirdetői. Napja­ink parfüm-, dezodor- és arc­szeszhirdetéseinek szinte kizáróla­gos üzenete a korlátlan csábítás. A legújabb ígéretek tárgyai azok a „számtalan szexuális partner meg­szerzésére alkalmas” illatbombák, amelyek úgymond „emberi fero- mont” is tartalmaznak. Ez utóbbi ki­fejezés azt is jelzi, hogy az ilyen irá­nyú reklámkommunikációba im­már belerángatták a tudományt is. Mert ha az ígéret teljesülését illető­en lehetnek kételyeink, az minden­esetre tény, hogy a szakmai körök immár 1959-től használják a férő­mön fogalmát, méghozzá olyan anyagok összefoglaló neveként, amelyek szaglás révén járulnak hoz­zá az egyes fajokon belüli informá­cióátadáshoz. A kérdés mindmáig megválaszolatlan: hatnak-e ezek az illatok például szexuális viselkedé­sünkre, s ha igen, miként? A phila­delphiai Chemical Senses Center igenlő választ megfogalmazó közle­ménye szerint nekik még 1986-ban sikerült, méghozzá a férfiizzadság­semmiféle lágy szövetük nem ma­radt fenn. Az ember számára ilyen esélyeket kínálhat a jégbe fagyás, mocsárba fulladás, esetleg a termé­szetes mumifikálódás. Jól tudjuk, hogy Szibériából, örökké fagyott ta­lajból előkerültek csodálatosan ép mamutmaradványok, ezek azon­ban csupán néhány tízezer évesek. Ahhoz, hogy a lágy szövetek meg­maradjanak, az szükséges, hogy a környezeti feltételek, elsősorban az éghajlat, ne változzon, márpe­dig ez több tízmillió éves időtávra nézve elképzelhetetlen. Más a helyzet az úgynevezett nyomósma­radványokkal. A múltból nagyon sokféle állat hagyta hátra élettevé­kenységének bizonyos nyomait A mi nyomfosszüiáink sokkalta tartó- sabbak és nagyobbak lesznek, mint bármely korábban élt élőlényé: utak, alapzatok, különféle építmé­nyek. Egy emberre számítva éle­tünk során mindannyian felhasz­nálunk körülbelül 500 tonna ho­mokot, kavicsot, mészkövet, agya­got, melyből - geológiai hasonlat­tal élve - mesterséges kőzetek, be­ton, tégla készülnek. Aztán ott van a vas, az egyéb fémek, a műanyag­ok. Városi területeken jelentős geo­lógiai rétegeket képviselnek a ve­zetékek, alagutak, alapzatok. Azok az acélból és betonból készült lába­zatok, melyek napjainkban nem engedik elsüllyedni például New Orleans városát a Mississippi deltá­jának iszapjában, csaknem elérik a 100 méteres mélységet Műiden eltűnhet azonban, ha a ma­radványok nem maradnak a föld alatt. A litoszféra-lemezek mozgá­sai következtében pedig a kéregda­rabok vertikális mozgást is végez­nek, vagyis emelkednek, süllyed­nek. Az emelkedő hegységeket azonnal munkába veszi az erózió, lepusztulnak. Azok a vidékek vi­szont, melyek süllyednek, évmilliók alatt betemetódnek és megőrződ­hetnek. Erre jó esély van például Velence, Amszterdam vagy Kairó esetében. A tengerszintváltozás fontos szerepet játszik a megmara­dásban. Ha a tengerszint emelkedé­se lassú, eltűnhetnek nyomok, ám ha gyors, az alacsonyan fekvő tájak­nak jó esélyük van a megmaradás­ra. Márpedig geológiai léptékkel igen gyors tengerszint-emelkedésre ból, emberi fe romont - androszte- ront - azonosítani. Az állítólagos felfedezés már azért is figyelemre méltó lehetne, mivel a szakiroda- lomban ennek ellenére heves vita folyik, egyáltalán léteznek-e emberi feromonok, és ha igen, hol képződ­nek. Akik tagadják, azok főleg az emberi evolúcióra hivatkozva állít ják: a szaginformáció az emberi civi­lizáció fejlődésével oly sokadrangű- vá értékelődött le, hogy az ember számára sem ezen anyagok esetle­ges termelése, sem érzékelésük nem lényeges a fajfenntartás szempont­jából. Akik viszont hisznek az embe­ri feromon létezésében, azok általá­ban a hónaljat, a nemi szervek kör­nyékét és a szemhéjakat jelölik Hatnak-e ezek az illatok például szexuális visel­kedésünkre? ezek, illetve vivőanyagaik képződé­si helyének. Egy, az interneten is közreadott amerikai vizsgálat sze­rint pedig e testtájakról kinyert szagalapanyagokat tartalmazó par­fümökre a nők „soha sem tapasztalt intenzitással” válaszolnak. Az erről szóló, minden egzakt adatot nélkü­löző beszámoló szerint a kísérlet helyszínéül megjelölt színházte­remben a közönség nótagjai állító­lag szinte egymást taposták, hogy a sok zsöllye közül a néhány, előzőleg volt példa a múltban, elég csak a legutolsó jégkorszak utáni gyors változásokra emlékeztetni. Mi lehet a sorsuk a betemetódött építményeknek, ha rájuk kerül egy-két kilométer vastagságú üle­dék? Számításba kell venni a hő­mérsékletet, a nyomást, a korrózi­ót, a különféle kémhatású vizeket. Az sem mindegy, müyen a befoga­dó közeg. Az iszap eredeti kiterje­désének 90 százalékát elveszíti kő­zetté váláskor, az agyag is erősen összenyomódik, ha a mélybe ke­rül. Ha viszont homok a befogadó közeg, csak negyedét veszíti el ere­deti kiterjedésének: a nyomásnak kisebb a szerepe és hatása. Már nehezebb a kémiai változások megjóslása. A víz nagyon hatékony oldóanyag, áthatol az üledékeken, közben folyamatosan kiold és ad le ásványi anyagokat Ez az oka an­nak, hogy sok fosszilis kagyló ere­detileg kalcium-karbonát alkotta váza mára szilíciummal helyettesí­tődön, vagy egyszerűen üreg ma­radt a helyükön. Sok mesterséges kőzetet készítünk. A tégla alap­anyaga agyag, melyet gyárilag ki­égetnek. Ennek természetes analó­giái a különféle agyagos üledékek; ha magmával érintkeznek, vagyis erős hőhatás éri őket, igen sokáig fennmaradhatnak. Nehezebb meg­ítélni, mi lesz a sorsa a betonnak, mondjuk 100 millió év múlva, hi­androszteronnal befújtba ülhesse­nek. Ne csodálkozzunk, ha a komo­lyabb kutatók ennek hallatán erős marketingszagot emlegetnek... So­kan vannak azonban közöttük is, akik ha az emberi feromonok léte­zését nem is, de azt mégiscsak ta­gadják, hogy hatásukra az emberek robotszerű, vak automatizmussal viselkednének. Az amerikai David Wolfgang-Kimball tanulmányában a kérdést ekképp válaszolja meg: „Létezik emberi feromon is, csak­hogy (hatásmechanizmusát tekint­ve) teljességgel más jellegű, mint az állatoké. Nem mint gépeket irányít minket, ám mégiscsak befolyással lehet cselekedeteinkre.” De ha egy­re többen elfogadják is az emberi feromonok esetleges létezését, azt egyelőre igencsak vitatják, hogy egyáltalán készíthető-e ezek fel­használásával a viselkedést progra­mozhatóan befolyásolni képes par­füm. Bárdos György biológus, do­cens eleve kétségbe vonja, hogy lé­tezne már emberi feromont tartal­mazó illatszer. „Vagy szintetikusan utánozzák ezt az anyagot, vagy szimplán növényi alapanyagra épülnek, mivel a növények is ter­melhetnek hasonlót” - vélekedik a termékismertetők valóságtartal- máróL Zólyomi Zsolt növénybioló­gus, parfümszakértó bár nem tart­ja teljességgel kizártnak a termé­kek emberi feromon-tartalmát, ar­ra hívja fel a figyelmet, hogy „mindegy, vajon állati, növényi, pasztalat, hogyan viselkedik majd hosszú időn át. A felszínen viszony­lag gyorsan erodálódik és maliik, betemetódve azonban valószínűleg tovább fennmaradhat. Jó esélye van a fosszilizálódásra az üvegnek, mely némileg hasonlatos azokhoz a lávákhoz, melyek gyorsan lehűltek és mikrokristályos szerkezetűvé váltak. Igen valószínű, hogy a távo­li jövő régészei találnak majd kólás­üvegeket. Alakjuk kissé deformáló­dik, átlátszó anyaguk áttetszővé vá­lik. A műanyagok hasonlóképpen jól megmaradhatnak, mint a termé­szetben a hosszú láncú szerves mo­lekulák bizonyos növényekben, vagy egyes tengeri gerinctelenek fosszilizálódott vázában a kollagé­nek. Mivel napjainkban agyonszeny- nyezzük folyóinkat különféle fé­mekkel, ezek a tengerekbe jutva fel­dúsulnak, és az üledékekben jelzik majd tevékenységüket Mindent összevetve sokkal többet hagyunk magunk után, mint a dinoszauru­szok, és a távoli jövő régészei vagy őslénykutatói sokkalta többet meg­tudhatnak rólunk, mint mi manap­ság a dinoszauruszokról vagy bár­mely más kihalt élőlényről. De mekkora esély van arra, hogy mondjuk egy Bea tles <D fennma­radjon, s tudják-e majd, mire való volt ez a maga idejében? (N-g) szintetikus, esetleg emberi eredetű hatóanyagot tartalmaz, mivel ele­ve csak arról lehet szó, hogy az illa­tot bevető egyén leginkább csak hisz az előre beígért reakciókban, s persze az önbizalom akár még meg is hozhatja a várt sikert”. Bele kell tehát nyugodnunk, hogy nem A társas érintkezések­ben szaglószervünk is segít az eligazodásban. annyira illatokkal, mint inkább szé­dítő ígéretekkel vezetnek az or­runknál fogva? Talán mégsem. Az élettan tudománya ugyanis tény­ként kezeli, hogy társas érintkezé­sekben szaglószervünk is segít az eligazodásban, s hogy létezik egy „szagkommunikáció” az emberek között. „Ennek egyik lehetséges bi­zonyítéka a nők közötti szinkro- nizádó, melyet a 80-as években vizsgáltak meg alaposabban. Sok­szor tapasztalták ugyanis, hogy a zárt közösségben élő nők menstru ádós ciklusa többnyire igazodik egymáshoz, és ebben csakis az illat­anyag lehet a vezérfonal” - értel­mez egy vélt bizonyítékot a már idézett Bárdos György. Az emberi szaglórendszer mindazonáltal elvi­leg tehát akár képes is lehet a szexu­ális vágy felkeltésére, és végül is en­nek reményét kelti minden parfüm­reklám. (Á HVG nyomán) A 16. században lehetett a legsúlyosabb a mérgezés Ólomszennyezés nyoma HÍRÖSSZEFOGLALÓ veszélyes lerakódás - talán a ha­Mesterséges békaszemek és fülek a laboratóriumban Sejtekből szervpótlás HÍRÖSSZEFOGLALÓ A génkezelt növények legelső ártatlan áldozatai Árulkodó pillangók HÍRÖSSZEFOGLALÓ A parfüm-, dezodor- és arcszeszhirdetéseknek szinte kizárólagos üzenete a korlátlan és biztos csábítás Az orrunknál fogva vezetnek a gyártók? HÍRÖSSZEFOGLALÓ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom