Új Szó, 2000. február (53. évfolyam, 25-49. szám)

2000-02-01 / 25. szám, kedd

ÚJ SZÓ 2000. FEBRUÁR 1. TÉMA: AZ AMERIKAI ELNÖKVÁLASZTÁSI KAMPÁNY Még minden elnökjelölt versenyben van. A demokraták és a republikánusok rúghatnak labdába. Texas kormányzója Arizona szenátora ellen ÖSSZEFOGLALÓ Iowa államban zajlott a republiká­nus elnökjeköltek nagy televíziós vi­tája, amelyen a hat, még verseny­ben lévő elnökjelölt volt jelen: Gero- ge W. Bush, Texas kormányzója, John McCain, arizonai szenátor, Steve Forbes, milliomos, Alan Ke­yes, a fekete republikánus, Gary Ba­uer és Orrin Hatch, a futottak még kategóriából. A vita színvonalát és témáját a két legesélyesebbnek tar­tott elnökjelölt, Bush kormányzó és McCain szenátor „diktálta”. Márpe­dig a republikánusok ebben az év­ben átmentek technokratába: leg­fontosabb kérdés számukra az adók csökkentése. A legelszántabbnak épp George W. Bush tűnik, aki átla­gosan 6 százalékos adócsökkentést ígér megválasztása esetén. John McCain szenátor elméletben egyet­ért az adók csökkentésével, viszont a fennmaradó összeget a szociális háló befoltozására használná fel. Az intenzív adócsökkentési vitán kívül azonban a republikánus jelöltek vé­leményére ráiillik a mondás: tizen­kettő egy tucat. A Bush-McCain adóvita jelentette az iowai vita savát-borsát, de nincs ez másként a Republikánus Párt je­löltjeinek országos vetélkedésein sem. Bár az országos népszerűségi listát Bush vezeti, a kampányát ké­sőbb kezdő John McCain ott lohol a nyomában. McCain háborús hős: berepülőpiló­taként repülőgépét 1967-ben Viet­nam fölött lelőtték, ő maga öt és fél évig ette a kommunista Vietnam rabkenyerét. A fogságban meg­őszült fiatalember hősiességét csak erősítette, hogy apja generálisként fontos pozíciót töltött be az ameri­kai hadseregben, a vietnamiak fel­ajánlották számára a cserét, de ő ezt visszautasította. George W. Bush-t ellenben „apja fiaként” tart­ja számon a közvélemény. Az idő­sebb Bush árnyékából 1994-ban tudott csak végleg kitömi, igaz ak­kor nem akárhogy: Texas kor­mányzójává választása mellett az „új republikanizmus” megalkotója­ként ünnepelték. Éppen ennek egyik mérdföldköve lehet az általa megálmodott adócsökkentés is. George W. viszont kellemetlenül meglepte sajátjait, amikor kétszer is leégett külpolitikai kérdésekben: másodszor éppen egy fiatal szlovák újságíró kérdésére keverte össze Szlovákiát Szlovéniával jó pár hó­nappal ezelőtt. A Bush-McCain vita mindenesetre sokkal inkább lázban tartja a közvé­leményt, mint a hasonló kaliberű demokrata A1 Gore-Bradley pár­harc. A republikánus eszméknek rá­adásul nagyon jót tesz Alan Keyes indulása: a fekete bőrű elnökjelölt rendkívül népszerű sajátjai köré­ben, 1994-től sikeres rádiós show­manként tartják számon. Bár a re­publikánus elnökválasztási előfor­dulókig van még egy kis idő - márci­us 14-én kezdődnek New Hamshi- re-ben -, általános vélekedés szerint meglepetés csak akkor lesz, ha nem George W. Bush lesz a republikánus jelölt. Az előválasztások egyik leg­fontosabb indikátora a pénz, vagyis, hogy az egyes jelöltek mennyi pénzt „szereztek” kampányukra. Míg Ge­orge W. Bush a maga 57 millió dol­lárjával minden eddigi rekordot megdöntött, addig McCain „csak” az ötödik helyen áll több, mint 9 millió dollárral. Amennyiben a vá­lasztási prognózisok jónak bizo­nyulnak, az igazi csemege inkább négy év múlva várható. Valószínű­síthető ugyanis, hogy négy év múl­va ringbe száll az elnöki posztért a legfiatalabb Bush fiú, Jeb is, aki je­lenleg Florida kormányzójaként szerez jó pontokat családjának és pártjának. A legutóbbi közvélemény-kutatások szerint a demokrata választók 46 százaléka Al Gore-ra voksolna KAMPÁNYMORZSÁK Elnöki slukkok Annak idején Clinton elnökről kinyomozták az újságírók, hogy fiatal korában elszívott pár füves cigarettát, azonban - és most jön a csel - saját bevallása szerint „nem szívta le a füs­töt”. A mostani demokrata jelölés egyik várományosa, Bili Bradley is bevallotta, hogy annak idején kipróbálta a „zöld dohány” hatását, sőt, ő a letüdőzést sem tagadja. A kokainfogyasztás tényét azonban nem ismerte be. Bradley egyébként az egyetlen elnökjelölt, aki nyíltan vállalja fiatalkori félrelépését, bár a pletykalapok Al Gore-t sem kímélik: állítják, az alelnök notorikus marihuána- és hasisélvező volt egyetemista korában. Utáltad? Válaszd meg! „Egyetemi tanár, kosárlabdacsillag, elnökjelölt - tulajdonkép­pen olyasvalaki, akit utáltál a gimiben.” - Bill Bradley választási plakátja ezzel a meglepő üzenettel próbál híveket to­borozni a küszöbön álló jelöltállító pártgyűlés előtt. Az elnökválasztási kampány a mostani langyosból novemberre minden bizonnyal agresszívebbre vált majd, az amerikai választási hadjáratban ugyanis nem tilos és nem is szokatlan az ellenjelölt negatívumainak bemutatása, a személyeskedésbe át­csapó kritika sem. Hadd gondolkozzam! Egy bostoni tévériporter alaposan csőbe húzta George W. Bush-t, a republikánusok első számú jelöltvárományosát. November végén egy interjú kapcsán kis külpolitikai teszttel lepte meg Bush elnök fiát. A Közel-Kelet ismert vezetőit, illetve néhány más politikust kellett megneveznie, illetve beso­rolnia. Az elnökjelölt - finoman fogalmazva - nem nyújtott ki­emelkedő teljesítményt, a lapok pedig hetekig csámcsogtak Bush „botrányos tudatlanságán”. Azóta Geroge W. mondott egy nagyszabású külpolitikai beszédet, amivel bebizonyította: bepótolta a leckét. Iowai előjáték A január 24-i iowai választási nagygyűlésen Al Gore fölényes győzelmet aratott egyetlen, demokrata pártbeli ellenlábasa, Bill Bradley fölött. A republikánusok közül a legjobb helyezést az ifjabb Bush érte el. John McCain, akit Bush legveszélyesebb ellenfelének tartanak, csak a New Hampshire-i fordulóban száll ringbe. PORTRÉK George W. Bush (republikánus), 53 éves, nős, két gyermek édes­apja. A Yale és a Harvard egye­temeken tanult történelmet, majd a hat évig a texasi légierő pilótája volt. Apja, George Bush elnök 1988-as újraválasztási kampányának főtanácsadója, 1994-ben Texas állam kormány­zójává választották. Al Gore (demokrata), 51 éves, nős, négy gyermek édesapja. A Harvard egyetemen kormány­záselméletet tanult, majd a Van­derbilt jogtudományi iskolát lá­togatta. A vietnami háborúban haditudósítóként dolgozott. 1985-től Tennessee állam szená­tora volt, 1993-tól pedig az Egyesült Államok alelnöke. Pártkatonák előnyben Az amerikai elnökválasztás jegyében telik az esztendő, akár tetszik ez a jenkiknek, akár nem. Mind az elektroni­kus média, mind pedig az írott sajtó ontja az egyes jelöltekről és kampá­nyukról szóló híreket, érdekességeket. ÖSSZEÁLLÍTÁS George W. Bush kétszer is leégett külpolitikai kérdésekben. Összekeverte Szlovákiát Szlovéniával. Az interneten nyújtott szolgáltatá­sok pedig idén már részben virtuális­sá is tették a kampányolás mestersé­gét. A most folyó kampány azonban még messze nem az elnöki posztért vívott küzdelem: a végső, elnökvá­lasztási csata csak a végig talpon ma­radó két jelölt küzdelme lesz a vá­lasztók kegyeiért. A mostani kam­pány - amelyet bátran nevezhet­nénk a jelöltvárományosok versen­gésének - tuljadonképpen azért fo­lyik, ki nevezheti majd magát hivata­los elnökjelöltnek. Az európai fülnek első hallásra kissé bonyolult válasz­tási rendszer az USA minden tagálla­mában aláírja az úgynevezett pri­mary, vagyis az elnökválasztási elő­forduló megtartását. Az egyes álla­mokban összehívott pártaktíva, aho­vá minden pártsejt egy, szavazati joggal bíró képviselőt küldhet, dönti el, ki lesz az adott párt hivatalos el­nökjelöltje. A jelölés pálmáját az vi­szi el, aki több jelöltállító pártgyűlést nyer meg Egyesült Államok-szerte. Ezért aztán szinte csak két nagy A mostani kampány tétje: ki nevezheti majd magát hivatalos elnökjelöltnek (Fotó: TA SR) amerikai párt - a Demokarata Párt és a Republikánus Párt - rúghat lab­dába az elnökválasztásért folyó küz­delemben. A „futottak még” kategó­riájában szerepel a különc müliárdos Ross Perot által gründolt Reform­párt, amely egyre komolyabban gondolja a nagy párttá válást, s kísér­li meg az amerikai politikát három­pólusúvá változtatni. A párthoz a kö­zelmúltban olyanok csadakozhat, mint Donald Trump (a New York-i felhőkarcolók többségének tulajdo­nosa), Pat Buchanan, a neokonzer- vativ ideológus (a párt mostani je­löltje az elnöki tisztségre), ill. Jesse „The Body” (a test) Ventura díjbirkó­zó, akit 1998-ban a mértékadó kö­rök óriási megdöbbenésére válasz­tottak Minnesota állam kormányzó­jává. A szlovák származású Ventura lehet sokak szerint a Reformpárt kö­vetkező elnökjelöltje, s bár az ötíet akár őrültségnek is tűnhet, minden­estre New York utcáin már most le­het Jesse „The Mind” (az ész) Ventu­ra for President feliratú trikókat lát­ni. Az egyes primary-k szeptember végéig tartanak, valószínű azonban, hogy nem kell az őszt megvárni, hogy megtudjuk, kik lesznek a pár(t)harcok szereplői. Annak javá­ra ugyanis, aki begyűjti a jelöltség­hez szükséges győzelmet, a többiek lemondanak. Mégiscsak pártügyről van szó, vagy mi a szösz!? Demokraták a szociális hálóban TÁJÉKOZTATÁS Amikor az 1996-os elnökválasztá­son a demokrata Bili Clinton le­győzte republikánus vetélytársát, Bob Dole-t, a Demokrata Párt sza­vazói négy évre fellélegezhettek. Más kérdés, hogy az utóbbi hóna­pokban az amerikai elnök - s ezál­tal az egész párt - renoméja megin­gott. A Lewinsky-botrányt azonban túlélte Clinton, s a demokraták az alelnök, Al Gore révén ismét esélye­sek a győzelemre. Mások Bili Bradley-ra, az egykori profi kosár­labdázóra esküsznek. Amikor a neves Gallup közvéle­mény-kutató intézet nemrég a leg­égetőbb társadalmi kérdésekről fag­gatta az amerikaiakat, azok első helyre az oktatást tették, az egész­ségbiztosítás rendszere a második pelyre szorult. És éppen ezek a té­mák lehetnek majd a demokraták legerősebb adujai. Míg ugyanis a re­publikánus Bush és McCain inkább íz adókra és a gazdaságra koncent­rálnak, a Demokrata Párt jelölésére pályázók a gazdasági kérdések he­lyett a szociális hálóban bekövetke­zett szakadásokra figyelmeztetnek. A legfontosabb demokrata-témák közé tartozik a már említett oktatá­son és egészségügyön kívül az ott­hontalanok kérdése, a faji megkü­lönböztetés témája, a bűnözés elleni harc és a környezetvédelem. Meg­döbbentő tény, hogy 44 mülió ame­rikainak nincs egészségügyi biztosí­tása egy olyan országban, ahol egyetlen rutinjellegű vakbélműtét­ért egy átlagpolgár havi fizetését ké­rik el az orvosok. Nem csoda tehát, hogy Bill Bradley, aki 12 évig a sze­nátusban is aktívan képviselte az át­lagamerikaiak érdekeit, az egész­ségügyi ellátást tűzte elsőként zász­lajára. Azt Ígérte, hogy minden amerikainak megfizethető egész­ségbiztosítást ígér. Párton belüli ve- télytársa, Al Gore az államkassza bevételének 15 százalékát szerette volna az egészségbiztosításba fek­tetni, hogy tíz év alatt az amerikaiak 90 százaléka juthasson olcsó orvosi ellátáshoz. Al Gore szeremé meg­tartani és megreformálni a mostani, Medicare elnevezést viselő biztosí­tási rendszert, Bradley megszün­tetné a szerinte nem megfelelően működő intézményt, és új alapokra helyezné a betegellátást. Al Gore a következő tíz évben 115 müliárd dollárt fordítana az oktatásügyre, kétmillió középiskolai tanári állást ígér Bradley 90 müliárdos reformjá­val szemben, aki viszont az egyete­mi oktatást támogatná évente 400 millióval. Egy másik statisztika sze­rint az amerikaiak legalább 65 mü­lió kézifegyvert birtokolnak - enge­dély nélkül. Bradley már húsz éve a fegyverek azonnali regisztrálását és eüenőrzését indítványozza, míg Al Gore szerint ez rövid távon megold­hatatlan feladat. Bradley megvá­lasztása esetén a követő tíz év alatt adóemelés nélkül 125 milliárd dol­lárral növelné az adókból befolyt összeget, a pénzügyi szakemberek szerint - és persze Gore szerint is ­ez leheteüen és teljesíthetetlen ígé­ret. A demokrata jelölés mindkét vá­rományosa a nukleáris kísérleteket betiltó egyezmény megszavazását Ígérte. Gore és Bradley egyetértett abban is, hogy az abortuszról a nők szabadon dönthessenek, hogy a hadseregben homoszexuálisok is szolgálhassanak, és mindketten tá­mogatják a halálbüntetést is, bár kü­lönböző feltételek meUett. Gore gyakorlatias idealista: a legtöbb kér­désben az arany középútra eskü­szik, Bradley a radikálisabb refor­mok híve. Al Gore-nak ellenlábasai leginkább egyénisége unalmas szür­keségét róják fel, Bradley ellen pe­dig az utóbbi időben sűrűn jelentke­ző szívpanaszok szólnak. A legutób­bi közvélemény-kutatások szerint a demokrata választók 46 százaléka Al Gore-t látná szívesen a Fehér Házban, 40 százaléka pedig Bili Bradley-ra adná le a voksát. Nemsokára kiderül, melyiküknek szavaznak bizalmat a New Hamps- hire-i demokraták. John McCain (republikánus), 63 éves, nős, hét gyermeke és négy unokája van. Tengerészeti aka­démiát végzett, majd 23 évig hi­vatásos pilótaként szolgált. A vi­etnami háború idején hat évig volt hadifogságban. 1982-től képviselő, 1987-től szenátor. A Nemzetközi Republikánus Inté­zet (IRI) elnöke. Bill Bradley (demokrata), 56 éves, nős, két gyermeket nevel, egyi­küknek mostohaapja. A Princeton és az Oxford egyetemeken tanult történelmet, politológiát és gazda­ságtant. Tíz évig hivatásos kosár­labdázó volt, 1979-től 1996-ig New Jersey állam szenátora. Tele­víziós műsorvezető, több egyete­men óraadó tanár. Az oldalt anyagát összeállította: Jarábik Balázs (A Columbia Egyetem ösztöndíjasa, New York) és Juhász László (A Magyar Emberi Jogok Alapítvány munkatársa, New York)

Next

/
Oldalképek
Tartalom