Új Szó, 2000. február (53. évfolyam, 25-49. szám)

2000-02-09 / 32. szám, szerda

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. FEBRUÁR 9. KOMMENTÁR Elnök a szomszédban GÖRFÖL ZSUZSA Bevégeztetett: a horvát balközép erők meggyőző választási sikere után az államfői posztra is egy volt ellenzőid politikus került. Az el­nökválasztás második fordulójának látszólag már nem volt télje, hi­szen mind a győztes Stipe Mesic, mind a vesztes Drazen Budisa az új kormánykoalíciót képviselte. Mivel azonban nem volt még olyan koa­líció, amelyben az erősebbek ne próbálták volna a mellérendelt vi­szonyt alárendeltté változtatni, Zágrábnak csak jót tehet, hogy az ál­lamfőt a koalíciót alkotó kisebbik pártszövetség adja. Mert hiszen a Tudjman alapította HDZ-t csak úgy sikerült legyőzni, hogy lényegé­ben mindenki szövetkezett mindeídvel - valahogy úgy, mint 1998- ban Szlovákiában. A szociáldemokraták a liberálisokkal léptek koalí­cióra, s azt tervezték, hogy a két pártvezér osztozik a legmagasabb tisztségeken: a szociáldemokrata Ivica Rácán lesz a kormányfő - így is lett -, Drazen Budisa pedig az államfő. Csakhogy gyorsan kiderült: kettesben nem képesek legyőzni a HDZ-t, kénytelenek voltak szövet­kezni a centrista pártszövetséggel. A négyek azonban nem voltak haj­landóak behódolni a két nagynak, s a néppárt alelnökét, Stipe Mesi- cet jelölték államfőnek. Ezen a ponton a horvát történet eltér a szlo­vákiaitól: nem volt koalíciós alku, ajelöltek nyüt sisakkal csaptak össze. A polgárok pedig okosan döntöttek, a több lábon álló demok­ráciát választották. Ebben persze nem kis szerepe volt Mesic szemé­lyének, aki a sármos bonviván és a joviális úriember, a kávéházi bo­hém és a liberális értelmiségi szimpatikus „keresztezése”, ráadásul ta­pasztalt politikus és csak kicsit populista. Tartotta a szavát: nem szó­nokolt nagygyűléseken és riválisaival ellentétben nem pufogtatott frázisokat arról, hogy Horvátországot szélsebesen elvezeti Európába. „Vegye úgy, hogy az elnök a szomszédja. Milyennek szeremé látni?” - kérdezte az embereket a kocsmákban és a piacokon. „Igyon egy kávét az elnökkel” - invitálta asztalához a kávéházba betérőket. Tudjman után, aki önmaga emlékműve volt, és a merev, kimért Budisa ellené­ben Mesic nyerésre volt ítélve. Győzelmével pedig végleg bezárult a kör Milosevics Jugoszláviája körül, ami jó hír egész Európának. Sőt a horvátországi változásokat Washington is díjazza: Albright külügymi­niszter a múlt héten Zágrábban bejelentette: 20 millió dollárra eme­lik a gazdasági támogatást. Vagyis egy balközép kormány és egy „el­nök a szomszédból” látatlanul is plusz 8 milliót ér. TÁRCA Kis és nagy történelem KORPÁS ÁRPÁD Müan Simecka a néhai, de örök érvényű szlovák másként gondol­kodó különbséget tesz a népek, társadalmak sorsfordulóktól ter­hes nagy, illetve a hétköznapokat jelentő kis történelem között. „A történelem szörnyen fontosnak mutatja magát, de csupa hazug­ságot gyárt. Még szerencse, hogy az emberek egymás közt többnyi­re a kis történelmük nyelvén érintkeznek, de nem tudom, meddig tart ez még” - írja. Ez az SDL székházában jut eszembe, amint tartom a kabátokkal tele­aggatott ruhafogast, mely az imént dőlt rám. Alig néhány pilla­nata, hogy a szakszervezeti ve­zér, Ivan Saktor és Jozef Migas baloldali pártelnök szűk folyosó­ra rögtönzött sajtótájékoztatóján rám zuhant ez az alkalmatosság. Simecka másutt azt úja, a nagy és kis történelem útja időnként ke­resztezi egymást. Mondjuk, egy- egy történetben. Olyanban, mint ez az enyém. Migas és Saktor a hovatovább egyre elviselhetetle­nebb társadalmi terhekről szól, tegyük fel - legalább a történet kedvéért -, most ők a nagy törté­nelem, ők az idők héroszai, én meg alkalmi atlaszként tartom a ruhafogast, a köz terhét viselem. Már érzem sajogni a bal oldala­mat. Kicsiny történelemmel nem moccanhatok, én, az emberke a háttérből sem befolyásolhatom a történelmet azzal, hogy holmi ka­bátokkal szöszmötölök. Kivárok hát, e tájon úgyis génjeinkben a kivárás, de hogy mégse nyomjon annyira az a fogas, egy kicsinyt mozdítok rajta, miközben éppen a munkanélküliséget küzdik le szavakban. A számomra végtele­nül hosszúra nyúló időben, to­vább halad a maga külön útján a nagy és kis történelem, mígnem feltűnik Brigita Schmögnerová baloldali pénzügyminiszter. Sut- togva-mutogatva jelzi, az ő ka­bátja valahol a kupac legalján le­het, s kérdőn pillant rám, tehet- nénk-e valamit. Odalép, megra­gadjuk a fogast, és próbáljuk fel­állítani. Fél füllel olyasmit csípek el, hogy a társadalmi feszültsé­gek, a lakosság elszegényedése stb. És már emeljük a fogast, a gogoli köpenyeket, bundával bundázott bundák és ki- s befor­gatott kabátok társadalmát. Emelem, de nagy e társadalom lehúzó ereje. A miniszter asszony a fogas talpazatát ragadja meg, hogy együtt próbálkozzunk a talpra állítással. A szónoklat egy pillanatra sem szűnik. Igyekeze­temet egyedül a szerencsétlen helyzet kiváltotta nevetésem akadályozza, mert eszembe jut, a nagy és kis történelem időnkénti randevújáról szóló Simecka- tétel. Újra áll a ruhafogas, egy darabig még forgatjuk a köpö­nyeget a miniszter asszonnyal, és néhány udvariassági fordulatot suttogva ér véget a történet. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Ilona - mellékletek - (58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, 53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetóiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Lapteijesztési osztály: 58238327 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vyvoz tlace, Kosická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@voxnova.sk TALLÓZÓ SME Ha annyi pénzem lenne, mint amennyi munkanélküli van ebben az országban... (Peter Gossányi karikatúrája) Észak-írországban több tonna fegyver van a szakadár csoportok kezében Terrorista arzenálok Az északír rendőrség és az ír hírszerzés adatai szerint az ír, északír fegyveres csopor­tok titkos készletei több ton­na fegyvert, lőszert és robba­nóanyagot tartalmaznak. MTI-PANORÁMA Az ír sziget egyesítéséért, a brit ura­lom ellen küzdő ír köztársasági mozgalom fő fegyveres ereje, az ír Köztársasági Hadsereg készletei rej­tett földalatti bunkerekben nyug­szanak az északír-ír határtól délre, ú területeken. Biztonsági illetéke­sek szerint IRA-nak legalább két gyalogsági zászlóalj felfegyverzésé­re elegendő fegyvere van. E készlet­ben szerepel körülbelül 800-1000 darab AK47-es géppisztoly, amelye­ket a nyolcvanas években csempész­MTI-HÍR Címoldalon számoltak be a belgrádi napilapok arról, hogy a jugoszláv fő­város egyik éttermében megölték Pavle Bulatovics szövetségi védelmi minisztert, két társát pedig megse­besítették. A Vecsemje Novostyi cí­mű kormánypárti lap szerint a Rád futballklub étterme olyan csendes helynek számít, ahol a közismert személyek a nyüvánosság elől elrejt­ve beszélgethettek; semmi sem utalt a véres események bekövetkeztére. Több lap is megemlítette, hogy fel­tehetően egy személy lőtt rá a politi­kusra, de tettestársai is voltak. A tá­madó vélhetően az étterem mögött fekvő futballpályán keresztül köze­lítette meg az étterem teraszát, majd automata fegyveréből három rövid sorozatot adott le az ablaknak tekbe Líbiából. 400 kézifegyver, en­nek fele az Egyesült Államokból származik, az IRA ottani támogatói küldték az elmúlt két évben. Ide tar­tozik továbbá 40 gépppisztoly, 29 nehézgépfegyver, főként szovjet gyártmányú DSHK fegyverek, ame­lyek szintén Líbiából származnak. A listán szerepel még 25 nehézfegy­ver, köztük két Sam föld-levegő ra­kétavető és két, az USA-ból szárma­zó Barrett Light 50 fegyver, 2 tonna, Líbiából beszerzett, cseh gyártmá­nyú Semtex robbanóanyag és 1,5 millió darab lőszer, továbbá számta­lan házi készítésű aknavető, rakéta­vető. Az IRA-ból kivált szakadár cso­port, az omagh-i pokolgépes me­rényletet elkövető Valódi IRA kész­leteiben számos RPG-18 típusú, szovjet rakétavető van: ezeket az egykori Jugoszlávia területéről sze­rezték be az elmúlt években. Ren­háttal ülő Bulatovicsra és asztaltár­saságára. Bulatovics testőr nélkül tartózkodott az étteremben. A tá­madó a stadionon keresztül távo­zott, az egykori Jugoszláv Néphad­seregről elnevezett úton pedig gép­kocsi várta. A Vecsemje Novostyi és a Glas Javnostyi Ford gyártmányú autóról írt, amelyben négy személy ült. A lapok a nyomtalanul eltűnt jármű rendszámát is közölték. A Glas idézte az étteremmel szemben lévő katonaorvosi akadémia orvosa­it - Bulatovicsot azonnal ide szállí­tották be -, akik szerint a lövedékek a politikus szívét, nyakát és tüdejét érték. Az orvosok a nyaki vérzést nem tudták elállítani, a közvetlenül a szívbe fúródott lövedék pedig le­hetetlenné tette a politikus életének megmentését. Bulatovic lényegé­ben a helyszínen elvérzett. Megem­delkezik továbbá a szervezet egy tu­cat AK47-es géppisztollyal, ismeret­len mennyiségű Semtex robbanó­anyaggal és egy tucat kézifegyver­rel. A britbarát fegyveres csoportok közül az Ulsteri Önkéntes Erő(UVF) legalább 80 AK47-es géppisztollyal bír dél-libanoni forrásból. Többszáz házi készítésű géppisztoly, körülbe­lül 100 Űzi géppisztoly, két tonna Powergel robbanóanyag, 500 kézi­fegyver és 180 gránát van még fegy­verraktáraiban. A második legna­gyobb britbarát csoport, az Ulsteri Védelmi Szövetség/Ülsteri Szabad­ságharcosok (UDA/UFF) birtoká­ban legalább 100 Űzi géppisztoly, 100 AK47-es gépfegyver, többszáz kézifegyver, valamint többszáz házi készítésű géppisztoly és kézifegy­ver, továbbá legalább 180, főként egykori szovjet gyártmányú kézi­gránátvan. h'tette, hogy Bulatovic rokonságban állt Darko Ásanyinnal (a belgrádi al­világ egyik, másfél éve meggyilkolt vezérével). Miután a montenegrói származású politikus átköltözött Belgrádba, gyakran vacsorázott a Rád éttermében. Vélhetően azért, mert az étterem tulajdonosa, a tá­madásban szintén megsebesült Mirko Knezevics is rokona volt. A Blic megjegyezte, a gyilkosság indí­tékai ismeretlenek. A lap jól értesült forrásokra hivatkozva hozzátette, hogy Bulatovic egyes tervek szerint átvette volna a „Ju garant banka” vezetését Vük Obradovicstól, a lö­völdözés másik sebesültjétől. A ban­kot a jugoszláv kormány alapította, forrásainak 60 százaléka pedig ka­tonai eredetű volt; csak tavaly a hadseregnek szánt 15 milliárd diná­ros összeg folyt keresztül a bankon. Politikusaink mentális korlátoltsá­gának, a pártközi konfliktusoknak következtében ilyen rossz a helyzet Szlovákiában. Ezért az utóbbi hóna­pok legjobb híre, hogy a Világbank nem bízik bennünk, és arra ösztönzi Szlovákiát, szorosabban működjön együtt a Nemzetközi Valutaalappal. Szlovákia hitelért folyamodott a Vi­lágbankhoz, hogy fellendíthesse bankjait, az azonban nem hisz neki, és azt kéri, fogadja el a valutaalap ún. stand-by programját. Ezt a prob­lémás országoknak találták ki, me­lyek nem képesek egyedül megolda­ni gondjaikat, és a valutaalap szak­emberei felügyelik az ott végbeme­nő változásokat. Ha nekünk erre nem volna szükségünk, azt jelente­né, az országot okos kormány veze­ti, amely belső problémái helyett az ország gondjainak megoldására összpontosít. Am ilyen kormányunk nincs - szögezi le a lap. így tehát örülhetünk annak, hogy egyszer a gazdaság irányítását egy művelt, pragmatikus gondolkodású, tapasz­talt valaki veszi majd át. VJESNIK Az EU-ban mindig fennáll annak a veszélye, hogy a nagyhatalmak „át­gázolnak” a kis országok érdekein - figyelmeztet a zágrábi napilap. A teljes választási vereséget szenve­dett HDZ szócsövének tekintett lap­ban Carl Gustav Ströhm vendég­kommentátor a Haider vezette oszt­rák Szabadságpárt előretörése miat­ti EU-lépéseket boncolgatva feltette a kérdéseket: Vajon Brüsszel akkor is ilyen gyorsan és szigorúan reagált volna, ha nem a „kis Ausztriáról”, hanem egy nagyhatalomról lenne szó? Mi történne akkor, ha egy EU- tagországban egy „nem kívánatos” párt a szavazatok több múlt 50 szá­zalékát szerezné meg? A kommen­tátor szerint Ausztria kapcsán a kis országoknak alaposan meg kell fon­tolniuk: hogyan biztosítsák demok­ratikusjogaikat egy olyan szervezet­ben, amelyben fennáll a veszélye annak, hogy a nagyhatalmak átgá­zolnak a kicsik érdekem. LESOI R A belga lap szerint a közép-európai országok „óvatossággal, körültekin­téssel, rossz közérzettel és zavartan” kezelik az Ausztriával való viszony kérdését. Míg nyugaton általános felháborodás van, „keleten árnyalt megfogalmazások és zavart csend a válasz”. A lap egy meg nem nevezett magyar diplomatától ezt idézi: „Va­ló igaz, hogy kissé nehezen értjük ezt a nagy izgalmat, akkor is, ha nem akarjuk bagatellizálni a dolog jelentőségét. A szankciók egyelőre ellenkező hatást látszanak keltem és nekünk úgy tűnik, alkalmasabb len­ne tettei alapján megítélni az új koa­líciót”. A lap hozzáteszi, Magyaror­szágon „Orbán Viktor konzervatív kormánya a politikai porond legra­dikálisabb, idegengyűlölő csoport­jának nyomása alatt áll”. Az össze­foglaló rámutat: Prágában, Buda­pesten, Varsóban és Pozsonyban az is meggondolásra készteti a kormá­nyokat, hogy maguk sem régóta él­vezik a szabad választásokat és ide­genkednek a külső beavatkozástól. Ebben a térségben csak Kucan szlo­vén és Havel cseh elnök támogatta Nyugat-Európa keménységét. A belgrádi lapok részleteket is közöltek Pavle Bulatovics meggyilkolásáról Halál a futballpálya mellett VISSZHANG Színvonalas egyetem? Nem lepett meg, amit a nyitrai Konstantin Egyetemmel és dékán­jával kapcsolatban olvastam az Új Szó január 26-i számában. A nyitrai „egyetemről” még jót nem hallottam. Sem elsőkézből, vagyis olyan diáktól, aki ott végzi felsőfo­kú tanulmányait, sem pedig más­tól. Igen, az is köztudott, hogy elég furcsa módon vált főiskolából egyetemmé egyik napról a másik­ra. Ha Szabó Iván dékán úr to­vábbra is így fog hozzáállni a dip­lomahonosítás ügyéhez, csak saj­nálni tudom, de azt hiszem, sajná­latra méltóbbak azok a Magyaror­szágon végzett pedagógusok, akik talán magasabb szintű képzést kaptak az általuk választott főisko­lán, mint esetleg a szlovákiai szín­vonalat nem éppen vezető Kons­tantin Egyetemen szerezhettek volna. Viszont sajnálkozásból az ember nem tud megélni. Ezzel az üggyel kapcsolatban hiányosak az információim, de ha szabad meg­kérdeznem, miért éppen a nyitrai egyetemet vonták be a diplomaho­nosítás kérdésébe? Mindenki tud­ja, hogy a Comenius Egyetem vala­mivel korrektebb, mint az illetékes intézmény. Természetesen nem reklámot szeretnék csinálni, illetve ellenreklámot Nyitrának, de a cikk olvasása közben olyan indulatok támadtak bennem, hogy nem bí­rom megállni szó nélkül. Egyéb­ként nemrég egy ismerősömmel beszélgetve megtudtam (szenzáci­óként mesélte a hírt), hogy X. Y., aki a párkányi gimnáziumot is elég nehézkesen (csakhogynem bukdá­csolva) járta ki, jelenleg a nyitrai Konstantin Egyetemen biológia szakon tanul. Hogy ott van-e még, azt sajnos nem tudom, de abban biztos vagyok, hogy nem magas szintű tudásának köszönheti a be­jutást. Hogy minek? Elég, ha azt mondom: korrupció? És nem ez az első eset, hogy ilyen megtörtént. Ugyancsak biztos forrásból tudom, hogy egy másik illető szülei 50 ezer koronát fizettek azért, hogy csemetéjüket felvegyék a tanítói szakra ezen intézménybe. S ezek után még csodálkozunk, hogy Nyitrára egyre kevesebb magyar diák kívánkozik? Már elnézést, de ki akar olyanok közé menni, akik ilyen úton jutottak egy felsőokta­tási intézménybe? És ebben termé­szetesen nemcsak a diákok és szü­leik a hibásak, hanem maga az is­kola is. Ideje lenne hát változtatni! Hruska Emese, Párkány

Next

/
Oldalképek
Tartalom