Új Szó, 2000. február (53. évfolyam, 25-49. szám)

2000-02-01 / 25. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2000. FEBRUÁR 1. KOMMENTÁR Államunk alapjai VRABEC MÁRIA Az MKP és Koncos miniszter között dúló földvitában nem kevesebbről van szó, mint az állam jogi alapjairól - jelentette ki a Markíza televízi­óban Pavol Kanis. Mégpedig azért, mert aki az 1948 előtt elkobzott földek visszaadását szorgalmazza, a benesi dekrétumok érvényessé­gét kérdőjelezi meg, márpedig azok sérthetetlenek. Ha volt még eb­ben az országban olyan magyar választópolgár, aki az MKP kormány- tagsága feletti fanyalgás, Koncos magánszámai és anyapártjának a legnagyobb és legkonokabb minisztere melletti hősies kiállása után is illúziókat táplált a baloldali demokratákkal kapcsolatban, az végleg kijózanodhat. Mi többiek pedig úgy érezhettük, hogy közvedenül a képernyőről rúgtak fejbe, amúgy katonásan és határozottan, ahogy azt csak egy honvédelmi miniszter tudja. Hiszen nem kevesebbet kö­zölt, minthogy a kormánykoalíció egyik tagja az állam alappillérének tekinti azokat a törvényeket, amelyekjogfosztottá tettek egy több mint félmilliós kisebbséget - történetesen épp azt, amelynek a képvi­selői ugyanannak a kormánykoalíciónak a tagjai. Mostantól valószí­nűleg újra erről szól majd a nóta, és nem a kormányprogramról, ame­lyet az SDK is megszavazott, még kevésbé arról, ki tud hatékonyab­ban gazdálkodni a nevesíteden földekkel, az állam vagy az önkor­mányzatok. Még csak meglepőnek sem lehet nevezni a balszámy vi­selkedését, hiszen ugyanezt a refrént fújták már a kormányalakítás­kor, majd a földalap elnöki posztja körüli vita idején. Ugyan épp az SDK kérésére került be a koalíciós szerződésbe az a feltétel, hogy a be­nesi dekrétumok kérdését senki ne feszegesse, de úgy tűnik, az indít­vány azokra nem vonatkozik, akik előterjesztették. Kiváló politikai ér­zékkel rájöttek, hogy az autonómiatörekvéseket meg a déli területek elmagyarosításának veszélyét emlegetni idejét múlt, ezt meghagyták Malíkovának, ők új, sokkal racionálisabbnak látszó varázsigét szedtek elő. A szlovákiai áüagpolitikus és ádagpolgár meg úgy reagál, mintha kulcsra járna - minél kevésbé tudja, miről van szó, annál hevesebben bólogat. Nem kell a dolgot túlmagyarázni, elég ha azt mondják a nép­nek, hogy a legtermékenyebb földek a magyar falvak tulajdonába, a termés a magyar spájzokba kerül, és a liptói honfi majd juhsajton ten­gethet. Innen kezdve elfelejthető minden koalíciós megállapodás, programnyilatkozat, észérv és gazdasági számítás, mert újra ott va­gyunk, ahol az elmúlt egy év során már annyiszor. Jól kitaposott ös­vény ez, kipróbált módszerekkel és eddig mindig biztos végkifejlettel. Az SDK most is erre számít, a kérdést mégsem ők fogják eldönteni, hanem az MKP határozottsága, az SDK bátorsága, és az SOP pillanat­nyi érdekei. A játszma elkezdődött, lehet tippelni a győztesre. Az utolshow szó JUHÁSZ LÁSZLÓ Színművész elődje, Ronald Reagan is megirigyelhette volna Bül Clin­ton amerikai elnök hagyományos évkezdő kongresszusi beszédét. Hála a beszédírók kicsi, de annál lelkesebb Fehér Ház-beli csapatá­nak, az elnök kilencven percen át sorjázta szakadatlanul State of the Union, azaz az Unió Állapota című beszédében az elmúlt időszak eredményeit, s az Egyesült Államok Kongresszusa előtt álló feladato­kat. Nyolcadszor állt Bili Clinton a kormánytagokkal és vendégekkel kiegészült kongresszus előtt, hogy meggyőzze a testületet az általa támogatott, illetve indítványozott legiszlatív feladatok fontosságáról. Utolsó, nyolcadik üyen jellegű beszédét az elnök napokig gyakorolta, hogy a súgógép segítségével zökkenőmentesre sikerüljön a produk­ció. Sajátos cirkuszi jelleget az kölcsönzött a monológnak, hogy nem kevesebb, mint 128 „spontán” tapsvihar szakította meg. Demokrata párthívei helyre kis tomabemutatót tartottak, szinte minden egyes mondat után felállva éljeneztek és tapsoltak. Clinton vendégeket is hívott, hogy a mozgássérültek problémáitól kezdve a békefenntartók hősiességén keresztül a fegyverviselési engedélyek szükségességéig, témáit élő díszletekkel is megerősíthesse. A beszéd ezúttal sem a kongresszushoz szólt elsősorban, hanem az amerikai választókhoz: Clinton nyíltan kampányolt felesége, Hillary és Al-elnöke, Gore mel­lett. „Feleségem, Hillary is sokat segített abban, hogy...”, „Az alelnök segítségével...” és hasonló félmondatokkal szerzett biztos százalék­pontokat a New York állam szenátori székéért ringbe szálló First La- dynek és hűséges fegyverhordozójának, A1 Gore-nak, aki a november eleji elnökválasztás egyik esélyese. A legszembetűnőbbek éppen az alelnök javára megeresztett dicséretek voltak, s nem lehetett véletlen az sem, hogy az elnök Gore kampányának egyik domináns témáját, a kézifegyverek engedélyhez kötését is szorgalmazta. Lojális alelnök- ként nemcsak megérdemelte a „főnök” dicséreteit, a New Hamp- shire-i jelöltállító szavazás előtt néhány nappal nagyon is jól is jött A1 Gore-nak a „fógóré” egyenes adásban közvetített vállveregetése. A szerző a Magyar Emberi Jogok Alapítvány New York-i munkatársa Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Ilona - mellékletek - (58238314) Tomi Vince - sport - (58238ß40) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán* kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. 4A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vyvoz tlace, Kosická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@voxnova.sk Fővadász úr, tegyen valamit! Három hajléktalan elfoglalta a barlangomat. (Peter Gossányi karikatúrája) TALLÓZÓ SME Az Állami Számvevőszék (NKÚ) egykori vezetői távozásuk idején jutalmat és lelépőt is megszavaztak maguknak, pedig valószínűleg tu­datában voltak tettük jogtalansá­gának. Az NKÚ elnökének és alel- nökeinek bérét ugyanaz a törvény határozza meg, amely a miniszte­rek fizetését is. A jogszabály szerint az NKÚ vezetőit a képviselői fizeté­sek 1,3-szorosa, ezen felül az elnö­köt 10 ezer, az alelnököket pedig 7500 koronás pótlék illeti meg. Csakhogy Stefan Balejík exelnök tavaly novemberben saját magá­nak 50 ezer koronás, Juraj Slo- vinsky és Michal Fidlus volt alelnö- köknek pedig 45 ezer koronás ju­talmat szavazott meg. Lelépő cí­mén pedig mindhárman további 108 ezer koronát kaszíroztak. A törvény szerint, leváltásuk esetén a hivatal vezetőinek három havi fize­tés jár. Csakhogy az NKÚ exve- zetését nem váltották le, mindösz- sze letelt megbízatási idejük. A végkielégítés kifizetéséről tudomá­sa volt a jelenlegi elnöknek, Jozef Stahlnak és Brigita Schmögnerová pénzügyminiszternek is. A hadsereg tervezett reformja nemcsak a NATO-csatlakozással függ össze, komoly anyagi vonzata is van A lelkiismeretet nem vizsgálják Németországban működnek olyan bizottságok, amelyek azt vizsgálják, hogy a kato­nai szolgálatot lelkiismereti okokra hivatkozva megtaga­dó fiatalemberek életvitele alátámasztja-e nyilatkozatu­kat. Szlovákiában nincsenek hasonló bizottságok, bárki kijelentheti, hogy nem kíván katona lenni, és a sorkatonai szolgálat helyett a polgárit választja. GAÁL LÁSZLÓ Elutasítását indokolhatja például azzal, vallása tiltja, hogy fegyvert fogjon, vagy azzal, hogy ilyesmi el­lenkezik a lelkiismeretével. Pavol Kanis védelmi miniszter szerint fe­lesleges lenne a németországihoz hasonló vizsgálódás, hiszen senki lelkiismeretébe nem láthatnak be­le, még ha nyilvánvaló is, hogy so­kan visszaélnek a törvény adta le­hetőséggel. A tárcavezetőnek nem esik nehezére szemet hunyni az ilyen ügyeskedések fölött, neki az a jó, ha minél többen mennek „ci­vilnek”, hiszen annál kevesebb ka­tonát kell etetni és ruházni. Már így is mintegy hat és fél ezren van­nak, akiknek rég le kellett volna tölteniük a katonai szolgálatot, de még be sem hívták őket, mert nincs erre pénz. Persze, az sem fő­nyeremény, ha az ember polgári szolgálatot választ, mert kevés le­hetőség van letöltésére, nincs erre megfelelő munkahely. Éppen ezért akarja a védelmi tárca a polgári szolgálat hatáskörét átruházni a munkaügyi és szociális minisztéri­umra, hiszen a munkahelyterem­tés nem a honvédség profilja, és a védelmi miniszternek valószínű­leg igaza van, ha feje tetejére állí­tott helyzetnek nevezi, hogy tárcá­ja törődjön azokkal, akik nyilatko­zatban jelentették ki, hogy nem akarnak részt venni az ország vé­delmében. A múlt év végén 14 ezer volt azok száma, akik megtagad­ták a katonai szolgálatot, ebből je­lenleg 8 500-an töltik polgári szol­gálatukat, 5 500-an várják, hogy lehetőséget kapjon rá. Kanis nem ért egyet azzal a nézettel, amely a polgári szolgálatosokat hazafiat- lansággal vádolja. - A hazafiasság és a haza szolgálata nem üres frá­zis, megvan a súlya, csakhogy a hazafiasság az előfeltétele kell hogy legyen a katonai szolgálat vállalásának, és nem fordítva, A hadseregnek most az a jó, ha minél többen civil szolgálatra mennek. hogy a hazafiasság lenne a szolgá­lat következménye - állítja Kanis. A polgári szolgálat rövidítésével párhuzamosan a sorkatonai szol­gálat lerövidítésére is sor kerül, mégpedig a hadsereg általános re­formja keretében. Az egyéves szol­gálatról kilenc hónaposra való átál­lás sem történik ugrásszerűen, ha­nem több lépésben. Hiszen ha a törvényt elfogadja a parlament és 2000. január elsejével életbe lép, az nemcsak az azután bevonuló­kat, hanem a már szolgálatot telje­sítőket is érinti. Éppen ezért az át­menet fokozatos lesz, előbb 12-ről 11 hónapra, majd 10-re és végül ki­lenc hónapra rövidül a kötelező szolgálat. Érre azért is szükség van, mert hiába állítják a vezérkar illeté­kesei, hogy felkészültek a kilenc hónapos szolgálat bevezetésére, az egyszeri három hónapos ugrás nem biztos, hogy zökkenőmentes lenne. A Kereszténydemokrata Mozgalom olyan törvényjavaslatot is elkészített, amely szerint a sorka­tonai szolgálatot hat hónapra kel­lene rövidíteni. A védelmi minisz­ter szerint ez túl rövid lenne, ennyi idő alatt nem készíthetők fel a ka­tonák komolyabb fegyverek és mű­szaki berendezések kezelésére. A megoldás persze az lenne, hogy az olyan felelős posztokat, amelyekre több mint hat hónapig kell felké­szülni, hivatásos katonák töltenék be. Valójában ezt szeretnék a tárca illetékesei: kicsi és profi hadsereg kiépítését, csakhogy ezt ismét az állandó probléma, a pénzhiány akadályozza. A pénzhiányt igyek­szik megoldani a hadsereg általá­nos reformja is. Mert a reformra nemcsak azért van szükség, hogy Szlovákia teljesítse a NATO-csatla- kozási feltételeket, hanem azért is, mert a hadsereget jelenlegi szerve­zettsége mellett az állam képtelen fenntartani. A vezérkart is ezért vonták össze a minisztériummal, és feltételül szabták, hogy az integ­rált minisztérium alkalmazottai­nak száma nem haladhatja meg a hadsereg létszámának 2 százalé­kát. Van még mit faragni, mert je­lenleg ez az arány kb. 3 százalék. A miniszter szerint a reformot al­sóbb szinteken önállóan kellene végrehajtani annak ellenére, hogy a hadsereg egyébként parancsra működik. Mert a minisztérium vagy a vezérkar nem diktálhat minden egyes lépést. Csakhogy ez nem mindig működik, sőt a visszá­jára is fordulhat. Mint például a lé­A szolgálat előbb 11, majd 10, és végül 9 hónapra rövidül. gierő parancsnokságánál. Amikor a reform keretében a hadsereg harmadik légi hadtestét átalakítot­ták a légierő parancsnokságává, parancsnokai rögtön magasabb beosztásba, vagyis „bérosztályba” sorolták magukat, átlagban 1,7 osztállyal kerültek feljebb, ami olyan pluszköltséget jelent, hogy a tárca költségvetését is veszélyezte­ti. Éppen az ilyen esetek elkerülé­sére akarják bevezetni a tárcán be­lül a gazdasági információk rend­szerét. A hadseregen belüli pénz­mozgást, a bevételeket és kiadáso­kat központilag irányítják majd, mert amint azt a miniszter mond­ta, az üzletelés nem a katonák dol­ga, az ő feladatuk a gyakorlatozás, a felkészülés. - Azt még sosem hal­lottam, hogy a tisztek azon vesze­kedtek volna, hogyan kellene gya­korlatozni, de azon lépten-nyo- mon veszekednek, hogy melyikük legyen ott a pénzelosztásnál - mondja a tárcavezető, aki civilként szemléli - és irányítja - a katonák tevékenységét. OLVASÓI LEVELEK Alaptalan vádaskodás Engedtessék meg egy rövid reak­ció Tóth Katalin párkányi lakos (?) olvasói levelére, amelyet az Új Szó január 25-én közölt. Á cikkíró többek között azt állítja, hogy „.. .a választók nem adhatnak han­got véleményüknek, mivel a helyi újság, a Párkány és Vidéke ezt» nem közli le...” Kedves Tóth Kata­lin! Ön soha meg se próbálta véle­ményét lapunkban közzétenni, te­hát a vádaskodása teljességgel alaptalan. Ön tehát valótlanságot állít, s ezzel azt próbálja sugallni, hogy a lap nem ad teret az önkor­mányzat vagy a városi vállalatok felé irányuló esetleges kritikának, ami megint csak nem igaz, s Ön ezt bizonyára nagyon jól tudja, ha olvassa lapunkat. Fennállásunk óta számtalan ilyen kritikus írást és véleményt közöltünk. Az afféle kinyilatkoztatásoktól viszont, hogy „A többi dolog is, amit a pol­gármester úr és. az önkormányzati képviselők csinálnak, enyhén szól­va megérne egy misét...” - én in­kább megóvnám az olvasót, mert­hogy ez nem vélemény, hanem hangulatkeltő vádaskodás, ugyan­is semmi konkrétumot nem tartal­maz. Önnek bizonyára jó oka van arra, hogy véleményét ne a Pár­kány és Vidékében közölje, ez egyébként szíve joga. Amiről vi­szont nem győződött meg bizo­nyíthatóan, csak hallomásból van róla ilyen-olyan értesülése, azt ta­lán nem kellene az igazság bajno­kaként lobogtatni. Himmler György, a Párkány és Vidéke főszerkesztője Ismerjük meg régióinkat Nagyon fontosnak tartom a lap­ban a régiókról szóló sorozatot. Ebből megismerhetjük egymás tevékenységét, ötleteit, sőt felfi­gyelhetünk egy-egy vállalkozás­ra, de akár egy-egy pozitívan gondolkodó egyénre is. Kár, hogy a mi népünk többnyire a nyári időszakra halasztja a látnivaló­kért való utazásokat, kivételt ta­lán csak a téli sportokat kedvelők képeznek. Pedig léteznek olyan falvak, városok, régiók, amelyek egész évben nyújtanak szolgálta­tásokat az egészséges életmód megismerése érdekében. Ezekről a szolgáltatásokról nem sokat tu­dunk, mert a vidéki (falusi) em­bert nem is nagyon érdekli, hi­szen naponta gyalogolhat, kerék­pározhat, szívhatja a friss leve­gőt, még egyelőre teljesen in­gyen. Annyit szippanthat belőle, amennyit csak akar, mégis, e té­ren 'is tájékozatlanok vagyunk, például a légzés technikájának helyes módját nem ismerjük. Fe­leslegesnek tartjuk a másfajta életstílust szorgalmazó közpon­tok látogatását, ha meg nem, ak­kor csak idő- és pénzkérdés az egész. Az úszás mellett többféle egészséget megőrző programot kínálnak a párkányi Vadas-fürdő­ben. Masszász és akupresszúra is van, de még a kiugrott hétgerinc, nyakcsigolya helyre igazítása sem okoz gondot. S a szolgálatok bővülnek, fodrász, kozmetika, testépítés egy helyen. Régiónk­ban talán sokan nem is tudnak minderről. Hajtman Kornélia Nána

Next

/
Oldalképek
Tartalom