Új Szó, 2000. január (53. évfolyam, 1-24. szám)
2000-01-04 / 2. szám, kedd
ÚJ SZÓ 2000. JANUÁR 4. Kultúra m Kaszás Gergő: „Az érzékenység fontos alkotóeleme a tehetségnek, de kell hozzá más is. A folyamatot, amely játék közben lezajlik bennünk, ellenőrizni kell." Nem engedi, hogy a szerep uralkodjon rajta Kamaszként indult Christopher Hampton drámájában, a Teljes napfogyatkozásban. Rimbaud, a tizenhat éves költő Kaszás Gergő re- velációs alakítása volt a szín- művészeti főiskola Ódry Színpadán. SZABÓ G. LÁSZLÓ Hamletként már a Katona József Színházban nyújtott kiemelkedő alakítást. 1988-tól 1994-ig volt tagja a társulatnak; most a Csányi János vezette Bárka színpadán Csacsinszky Paliként „teszi a szépet” Szép Ernő Lila ákácában. Már vendégként sem játszik a Katonában? Nem. Azóta, hogy 1994 őszén - kicsit zűrösen - eljöttem onnan, nem hívtak. Miért is hívnának? Elég furcsa helyzetben váltunk el egymástól Zsámbéki Gáborral, a színház igazgatójával. A Hamletet azonnal levették műsorról, a többi szerepemet pedig másokra osztották. Ha elmegyek, menjek el végleg, mondták. Onnantól kezdve minden kapcsolatom megszűnt a Katonával. A „baj forrása” az volt, hogy beiratkozott a Pannon Agráregyetem lótenyésztő szakára. Azóta bizonyára el is végezte. Elvégeztem, de a diplomát még nem kaptam meg. Minden félévi és év végi vizsgám megvan, már csak az államvizsgám hiányzik. De meglesz az is. Eltolódott egy kicsit. Hogy kezdte el a tanulmányait? Kellett hozzá az igazgató beleegyezése? Meg is kaptam. Mi ezt tavasszal megbeszéltük, aztán amikor ősszel elkezdtem az iskolát, kiderült, hogy mégis vannak ütközési pontok. Zsámbéki akkor A fösvényt rendezte, én pedig minden hónapban négy-öt napra mentem Kaposvárra. A műsoron lévő előadások játszásával nem lett volna gond, az ütközés az volt, hogy Zsámbéki meggondolta magát. Azt mondta: lehetetlen, hogy én ezt az iskolát csináljam. Halasztani viszont nem tudtam, mert kétévenként indul ez a szak, tehát fél év múlva nem lehetett újrakezdeni. Elvesztettem volna egy csomó időt. Furcsa helyzet alakult ki köztünk, amelyben egyszer csak döntenem kellett. Én pedig úgy határoztam, hogy akkor inkább elmegyek a színháztól, és ezt azóta sem bántam meg. A színházi szerződések mostanában nagyon egyoldalúak. Ha az ember tagja egy színháznak, akkor az ké- nye-kedve szerint rendelkezik vele, és csak azt csinálhatja, amit az igazgatója megenged neki. Köztes megoldás szóba sem jött önök között? Zsámbéki Gábor nem is próbálta marasztalni? Egy ésszerű kompromisszum talán segíthetett volna. Már túl vagyok rajta. Valószínű, hogy nem mindenki tette volna ugyanezt. Lehet, hogy más az én helyzetemben inkább a lótenyésztő szakmérnöki tanulmányait hagyja abba. Nem tudom. De az is lehet, hogy egy másik igazgató másképpen viszonyul a színészéhez. Zsámbéki ilyen alkat. Egyébként a nyakamba zúdítottak egy kártérítési pert. Beperelt a színház. Bíróságra került az ügy, de ez is benne volt a pakliban. Azt akarták, hogy fizessen? Kártérítést. Végül is felborult a színházban sok minden. Be kellett párszor ugorni helyettem. Elég sok fordulója volt az ügynek a bíróságon. Zsámbéki mint tanú szerepelt, de az is az igazsághoz tartozik, hogy soha egy rossz szót nem szólt rólam. Mindig nagyon korrektül beszélt, és az igazat mondta - a saját szemszögéből. Találkoztak azóta? Találkoztunk, de lényeges dolgokról nem beszéltünk. O nagyon szemérmes és nehezen megnyíló ember, és én sem vagyok olyan vállra- omlós. Haragról azonban szó sincs köztünk. Sőt! Körülbelül háromnegyed évvel azután, hogy eljöttem a Katonából, kikerültem Düsseldorfba, egy nemzetközi Szenti- vánéji álomba. Kilenc ország tizennégy színésze játszotta a darabot. Ezt a lehetőséget Zsámbéki Gábornak köszönhetem. Ő javasolt a produkcióba. Miután szakítottak? Valószínű, hogy azóta is kedvel. A szakításunk külön fejezet. Az váratlan helyzet elé állította őt, hiszen évad közben bontottam szerződést. Együtt dolgozni viszont nagyon szerettünk. O engem most, a történtek után is jó színésznek tart. A bírósági tárgyalást ugyan mindketten máshogy éltük meg, de a lelke mélyén Zsámbéki Gábor nagyon tisztességes ember. Ha kémek tőle egy színészt, mint ahogy a düsseldorfi előadásba kértek, akkor ő nem fog bosszút állni, hanem azt mondja: Kaszás Gergő most éppen ráér, és alkalmas is a feladatra. Olyasmi neki eszébe sem jutna, hogy körbetelefonálja az ország színházait, hogy engem sehova se szerződtessenek, mert egy bizonyos kérdésben nem értettünk egyet. Engem is megviseltek a történtek, de mondom, nem bántam meg, hogy eljöttem. A két gya- korlatos évet is beleszámítva hat évet töltöttem a Katonában. Minden kapcsolatom a színházhoz kötött. Semmi másról nem szólt az életem, csak a darabokról és a szerepekről. Biztos vagyok benne, hogy a lovak is ezért jöttek. Az más világ. Az emberek is mások a lovak körül. Lementem öt napra Kaposvárra, hétfőtől péntekig kollégiumban laktam, és olyan emberekkel voltam együtt, akik méneseknél dolgoznak, akik ezt az iskolát levelezőn el is végezték, és boldog voltam köztük, mert egész este a lovakról beszélgettünk. Elvégre nem csak színház van a világon. De színház az egész világ, ahogy Shakespeare mondja. Abba pedig a lovak is beletartoznak. Valószínűleg színházon keresztül nézem a lovakat is. Mindenesetre jó volt azok között, akik reggel hatkor már lovakkal dolgoznak. Értettem a humorukat, volt közös témánk, pedig ezek egyszerű, földhözragadt emberek. Színházra nincs idejük, legfeljebb tévét néznek. A Katona József Színházban eltöltött hat éve, gondolom, kellő tapasztalatot jelentett a düsseldorfi ,.Álomhoz”. Ilyen lehetőséget ritkán kap a színész. De még előtte bekerült a Csányi János rendezte Bárka-beli Szentivánéji álomba, amely a kritikusok és a közönség körében egyaránt hatalmas sikert aratott. Ez most biztosan furcsán hagnzik: Düsseldorfban el is felejthettem, hogy Csányi János rendezésében játszva megismertem a darab világát. A rendezőt ugyanis egyáltalán nem érdekelte, kinek mennyi a szakmai tapasztalata. Neki kimondottan fiatal színészekre volt szüksége. Nem is szerepekre válogatott bennünket, hanem egyszerűen dolgozni akaró, ambiciózus színészeket keresett, akik az Álmot létrehozzák. És miután kilenc országból verbuválódtunk, az is fontos volt neki, hogy különböző típusok legyünk. Külsőleg is, belsőleg is mindenki más volt, és a maga nyelvén játszotta a szerepet. Tizenöt előadásra volt szerződésünk, aztán a nagy sikerre való tekintettel még tíz előadást tartottunk. A következő év tavaszán pedig az Európai Színházi Unió fesztiválján, Bukarestben játszottuk, majd kis szünet után Krakkóban és Berlinben, a német nyelvterület tíz legjobb előadásának fesztiválján. Egy ilyen bábeli zűrzavarra emlékeztető játékra hogyan lehet felkészülni? Miután az egész próbaidőszakot megelőzte egy tizennyolc napos olaszországi tengerparti ismerkedés, kezdettől fogva angolul kommunikáltunk. Fantasztikus környezetben, egy kastélyban laktunk, és reggeltől estig úgy dolgoztunk, hogy sokáig senki sem tudta, milyen szerepet fog játszani. Aztán a próbákon már mindenki a maga nyelvén beszélt. Én Demetrius szerepét kaptam, Helént egy olasz színésznő játszotta, de egy idő után már én is tudtam a szövegét. A szeméből, a gesztusaiból is olvasni lehetett, és ugyanígy voltam az azerbajdzsán, a francia vagy az orosz fiúval. A nyelvi probléma, a feszültség gyorsan eltűnt. Senkit (Kovács Zita felvétele) sem zavart, hogy nem beszéli a másik nyelvét. Csányi rendezésében Puckot játssza - még ma is. Bár a bemutató négy évvel ezelőtt volt, az előadás minősége azóta sem romlott. Ugyanolyan élő, ugyanolyan izgalmas, mint amikor először játszották. Igazából a mesterembereket alakító színészek jókedvén és szakmai alázatán múlik, hogy ez az_ előadás még mindig ennyire élő. Ők olyan szinten karbantartják a darabot, annyira pontosan és érvényesen játszanak, hogy egyszerűen pofátlanság lenne a részünkről, ha kevésbé koncentrálnánk. Ezért aztán mindenki összekapja magát. És mert ritkán játsszuk, nincs mikor megunni az előadást. Puckon kívül milyen feladatai vannak még a Bárkában? Trofimovot játszom a Cseresznyéskertben és Csacsinszky Palit a Lila ákácban. A tavalyi évadot teljes egészében „cigánykodva” töltöttük. Mindig ott próbáltunk, ahol tudtunk, hiszen a színházban átépítés zajlott. Nyáron aztán befejeződtek a munkálatok, így ősztől már nyugodt körülmények között dolgozunk. Örülök, hogy a Bárka tagja vagyok. Csányi János, a társulat igazgatója osztálytársam volt a főiskolán, Udvaros Dorottya és Kovács Lajos kivételével pedig minden kollégám az én korosztályomba tartozik. Fiatal rendezők dolgoznak nálunk fiatal színészekkel, és a saját kudarcainkból hozunk létre előadásokat, ami nagyon izgalmas dolog. Makk Károly Magyar rekviemje és Molnár György Vörös vurstlija után most Szabó Ildikó Chacho \\ Fiatal rendezők dolgoznak nálunk fiatal színészekkel. \\ Rom című filmjében játszik fontos szerepet. Piros Józsit, a Patikáriust, aki a dédszüleitől tanult trükkökkel gyógyítja meg a Herceget. 1849- ben, a szabadságharc leverése után a sebesültek között fekszik a csatatéren egy Habsburg herceg, és arra kószál egy cigányfiú, Piros Józsi. Órákat és gyűrűket gyűjtöget a hullahegyeken, amikor meghallja a Herceg segélykérő hangját, hogy mentse meg az életét. Ő meg elviszi a cigányok közé, később pedig beköltözik hozzá a kastélyba. Barátság szövődik köztük, ami aztán egy nő miatt zűrössé válik, és meg is szűnik. A forgatókönyv szerint Piros Józsi a lovát vezetve tűnik fel a csatatéren. Rimbaud szerepében az Ódry Színpadon (Sárközy Marianna felvétele) Örülök is nagyon a lónak. Egyébként nekem is van négy sajátom. Évekkel ezelőtt vettem egy anyakancát, és annak újabb és újabb csikója van. Ezek a lovak most az ügetőpályán vannak. Egy-kettő mindig versenyez, a többi pedig ismerősöknél kapott helyet. Költséges „szórakozás” lehet. Elég nehéz ellátni őket, de nincs se autóm, se feleségem, se másfajta hobbim, így aztán erre megy el az öskZes pénzem. Lovakra költők. De mert versenylovakról van szó, a költségek, remélem, megtérülnek. Ha egy lovam versenyt nyer Franciaországban, akkor aranyzabot eszik utána, az biztos. És ha nem? A legnagyobb csikóm hároméves. Indult a magyar ügető derbin, és aki ért a lóversenyhez, az tudja, hogy ha bejut az évjárata tíz legjobb lova közé, az már komoly eredmény. Kisebb versenyeken meg pénzt keres, tehát eltartja magát. Én abban reménykedem, hogy fél éven belül a többi is hasonló helyzetbe kerül, és egyre kisebb összeget kell majd rájuk fordítanom. De ha nem így lesz, az sem baj, mert közben élvezem az egészet. Ön mikor kapott legutóbb az „aranyzabból”? Színészként? Mondjuk a düsseldorfi bemutató óta. Én úgy érzem, szerencsésen alakulnak a dolgaim. Tavaly januárban Szolnokon vendégszerepeltem, ahol Anatolij Vasziljev az Ártatlan bűnösök című Osztrovszkij- darabot rendezte. Telefonáltak, hogy ráérek-e, és kiadott a Bárka. Két hónapig próbálhattam egy egészen izgalmas pacákkal, pluszként pedig ott volt Törőcsik Mari és Hernádi Judit. Engem nem érdekelnek a látványos sikerek. Én mindig valami olyat kapok az élettől, hogy abból rengeteget tanulhatok. Vasziljev nagyon nagy varázsló. A legfontosabb, amit tanultam tőle: a színésznek mindig olyan szintre kell hoznia magát, a képességeit, hogy még a legnehezebb anyagokkal is játszva megbirkózzon. Nem fordulhat elő, hogy a szerep uralkodjon rajta. A jó színész egyfajta mágiát visz véghez. Nagyon sok kollégán látom, hogy megelégszik a saját érzékenységével. Azt hiszi, ez minden. Az érzékenység fontos alkotóeleme a tehetségnek, de kell hozzá más is. A folyamatot, amely játék közben lezajlik bennünk, ellenőrizni kell. Aki erre képtelen, az nem tudja, mit csinál, és nem ura sem a helyzetnek, sem önmagának. Vasziljev csapata a test, a lélek, a hang, az érzékenység olyan birtokában van, hogy az egyszerűen ámulatba ejti az embert. Törőcsik Mari pedig már tudja mindezt. Mint egy huszárló, ha meghallja a kürtöt, ösztönösen „beindul”. Ha ő a huszárló, akkkor ön a huszárcsikó? Igen, annak kellene lenni. Különben nincs sok értelme. Aki nem erre vágyik, az csak úgy lébecol a pályán. Lovas hasonlattal élve: po- roszkál. De mi ebben az öröme? „Minden kapcsolatom a színházhoz kötött." (Kovács Zita felvétele) „A diplomát még nem kaptam meg.”
