Új Szó, 2000. január (53. évfolyam, 1-24. szám)
2000-01-07 / 4. szám, péntek
ÚJ SZÓ 2000. JANUÁR 7. Kultúra gj Képek és gondolatok. Varnus Xavér harmadik könyve. Faludy György örül az életnek, ha a zenéjét hallgatja Egy deviáns zenei karizmája „Harmincöt éves koromban már nem vagyok garanciális, és tartok tőle, hogy ehhez a típushoz alkatrészt sem gyártanak többé." (Dömötör Ede felvétele) Stílusosan fogalmazva: mint zeneszerző a művét, úgy komponálja az életét. De mint nagy zeneszerző a nagy lélegzetű művét. Szárnyaló dallamok, pazar zenei motívumok után matematikai pontossággal adagolt hatásszünetek. SZABÓ G. LÁSZLÓ A csönd után mindig valami újjal rukkol elő. Az utóbbi években, amióta visszajött Kanadából, és fészket rakott Budapesten, már megszokhattuk: nemcsak koncertjeivel - könyveivel is jókora köveket hajigái a kulturális élet sötét állóvizébe. Először pimaszul azt állította, hogy Isten majd megbocsát: az a mestersége. Meg is gyónt annak rendje és módja szerint ország-világ előtt. Papírra vetette, sőt fotókkal dokumentálta „bűneit”. Vallott, még mielőtt vallatásra fogták volna. Zenei ízléséről, élet- felfogásáról, gondolatairól, szerelmeiről. Magyar művész ilyen őszintén ezt megelőzően talán még sosem beszélt lelki és érzelmi világáról. Varnus Xaver úgy hitte: nincs vesztenivalója. A győztesnek, ezt bizonyára külföldön eltöltött évei során tanulta meg, többet szabad, mint annak, aki a középmezőnyben vagy valahol a sor végén fut. Isten pedig minden jel szerint megbocsátott neki, és azóta sem pártolt el tőle. 1996-ban megjelent vékony kis kötete valahol a tizenötödik ídadásnál tart, és furcsa mód, még ma is vad viharokat Sztárságának folytonos életben tartásához nem minden művész ért. kavar. Irodalmárok, egyházfik, politikusok és zeneművészek, bölcsek és kamaszok beszélnek róla pro és kontra. Van, aki dicséri, van, aki szapulja. A legtöbben persze elismeréssel nyilatkoznak róla. Varnus Xaver, a radikálisan humanista gondolkodó, a magyar zenei élet javíthatatlan fenegyereke, s szabadon élő és szabadon elmélkedő világhírű orgonaművész a toll- forgatáshoz is remekül ért, nemcsak a billentyűk nyomkodásához. Második könyve, a Folytatás atyai jóbarátja, Faludy György soraival végződik: „Gratuláció, hogy a másik mesterségben is ilyen kitűnő vagy. Teljesen példátlan. Minden jó, amiről csak írsz. Ha a könyv háromszor ilyen hosszú lenne, akkor is túl rövidnek tartanám.” Kilencvenöt oldal füzetnek sem sok. A kitakarózáshoz viszont épp elég. Ami az első kötetben még a megles petés varázsával, pontosabban az őszinte kitárulkozás megdöbbentő erejével hatott, az a másodikban már szinte természetes. Hangszerén játszva sem árult zsákbamacskát soha. Sztárságának folytonos életben tartásához nem minden művész ért. Ehhez külön érzék, sajátos adottság, egyfajta tehetség, s nem utolsósorban jó ízlés szükségeltetik. A rossz ugyanis pillanatok alatt megbosszulja magát. V. X. az utóbbi néhány hónap alatt nem sokat hallatott magáról. Két koncertje között egyre nagyobb szüneteket tartott, s mire óriásplakátjait lemosta az idő a nagykörút hirdetőoszlopairól, ő maga is eltűnt. Félrevonult, hogy helyzetet teremtsen újabb megszólalásához, amelyre széles rajongótábora bizonyára régóta várt már. Harmadik könyvének címe: Képek és gondolatok. Kevés szöveg sok fotóval. Album, amelyet néhai mestere és jóakarója, a nemrég elhunyt Kistétényi Melinda emlékének szentel. Ahogy ő maga írja: „Az ember és az igazság merőben eltér egymástól és lényegileg ösz- szebékítheteden. Néha azonban el kell szakadnunk a bennünket körülvevő világtól, hogy láthassuk, melyek azok a dolgok, amelyeket önként tolunk el magunktól, és melyek azok, amelyeket az igazság méltó társa, az idő tud csak feledtetni. Erről szól ez a könyv is.” Örkény egypercesei pár sorban elmesélt szellemes, megindító történetek. Varnus Xaver rövid megállapításai, kérdései, kurta feljegyzései magvas gondolatok. Például ilyenek: 1. Értelmünk csak akkor mondja nékünk: „így lesz!”, amikor az érzések már azt mondták: „így kell lennie!” 2. A nagy lelkek kétkedőek, maximalisták és gyakorta cinikusok, lelkiviláguk kevésbé alkalmas táptalaja a boldogságnak, mint a Szahara homokja egy esőerdőnek. 3. Lehetetlen dolog nincs. Legfeljebb a pillanat nem jött még el, amikor megvalósul. 4. Mifajta igazságosság alapjain állhat az a törvény, amely a koldusnak és az iparmágnásnak azonos szinten tiltja, hogy a boltban kenyeret lopjon? 5. Egy felkapott sztár és a párisi Notre-Dame között az a különbség, hogy amíg a híres ember távolról szemlélve a legnagyobb, ahogy közeledsz hozzá, ez a nagyság egyre inkább zsugorodik előtted. A Notre-Dame esetében ez pont fordítva van. Itt, ennél az észrevételnél akár meg is állhatnánk. V. X. híres ember. Ha úgy tetszik: felkapott sztár. Csaknem hetven fotó visz most közelebb hozzá. Kiskorát ugyanolyan gondosan dokumentálja, mint kamasz- és felnőtt éveit. Láthatjuk első hangversenyén, tizennégy évesen. Philadelphiában a világ legnagyobb orgonája mellett. Monet kertjében, Givemyben. A párisi Lu- xembourg-parkban. A montreali vidámparkban. Koncert után Füleken. Egy kávéház csendjében Qué- becben. Jirí Menzellel Budapesten. Álarcban és álarc nélkül. Szmokingban és neglizsében. Csónakban és repülőn. A katedrálisok nem zsugorodnak. Legfeljebb ledőlnek. V. X. jól áll a talapzatán. Sztárságának masinériája úgy működik, mint a svájci óra. De a masinériát is ő működteti. Csavaros ésszel, okosan, a legapróbb részleteket is jól megfontolva. „Nézeteim védelmi rendszeréhez tartozik a kígyó ravaszsága - írja -, vagyis ha neonáci verőlegények gumibotot pattogtatva kedélyesen érdeklődnének liberalizmusomról, vélhetően hazudoznék, s ők minden bizonnyal hinnének nekem. Egy fanatikus hulla kevesebbet ér az eszme számára, mint a ravasz hívő.” S ami ugyancsak tetszik: „Úgy hiszem, minden valamirevaló egyéniség deviáns, legalábbis a történelem ezt tanítja nekünk, s egy erős társadalomnak nem csak el kell viselnie ezt, de szüksége is van a devianciára. Az ál-forradalmár a társadalmat akarja átváltoztatni, ám az igazi, devianciájából született forradalmár az embert akarja emberibbé tenni.” Nemes cél, nemes szándék. Zenével együtt maga a gyönyörűség. Varnus Xaver függőhíd e kettő között. A magyar adás kétnapí kínálatából válogathatnak Hétvége a rádióban MŰSORAJÁNLÓ Szombaton reggel nyolckor kezdődik az adás a Hétről hétre című publicisztikai magazinnal, benne az elmúlt hét legfontosabb belpolitikai eseményei és egy új sorozat, melynek címe Az évezred állomása. Témája a magyar állam megalapítása. Rudolf Schuster szlovák államfő fogadta a történelmi egyházak képviselőit, közöttük Erdélyi Géza főtiszteletű püspököt is. A vele készült beszélgetést is meghallgathatják a műsorban. Egyik város csúnya, a másik szebb. Két beszélgetés, az egyik Királyhelmecen, a másik Somorján. A Hazai tükörben ezúttal Nagy- mácséd községbe látogat el a szerkesztő. A13 órakor kezdődő irodalmi mozaikban szó lesz Karel Capek- ről, megszólal Kozsár Zsuzsanna meseíró és a Nap Kiadó igazgatója, * Barak László. 13.30-kor jelentkezik a Tallózó. A14 órai hírek után a zenéé az éter, hiszen ekkor jelentkezik először a Slágermúzeum utódműsora, a Slágerhullám. 15 órakor hallható a Lazítani című rádiókabaré. Az adást a 17.40-kor kezdődő Napzárta zárja. Vasárnap a 8 órai híreket követően A héten történt című műsor jelentkezik. Ezt gyermekeknek szánt ismeretterjesztő műsor követi, melynek témája Szent István és kora. A 9-kor kezdődő Világosság a református egyház félórájával jelentkezik. Az Aki tudja, írja meg 9.30-kor kezdődik. 10 órakor hírek, majd a Randevúban Csenger Ferenc várja a fiatalokat és a lélekben fiatalokat. A műsorból megtudhatjuk, mitől félnek a gyerekek, milyen a jó tanár, hogyan készül a komáromi gimüap, a Kaktusz. A két órai híreket követően Lanstyák István olvassa fel nyelvművelő írását. A Nevelők fórumában megszólal a Szlovákiai Magyar Iskolákért Emlékéremmel kitüntetett Géczi Lajos. A műsor megemlékezik a nemrég elhunyt Comides Istvánról. Nyilatkozik Bertács János profeszszor a pozsonyi felnőttképzési tanszék vezetője is. Az adás a Napzártával ér véget, (levi) MTI-PANORÁMA München. Életének 81. évében elhunyt Bemhard Wicki rendező. Bemhard Wicki halálával a II. világháború utáni német filmművészet alighanem legnagyobb, nemzetközi síkon pedig mindenképpen legismertebb alakja távozott az élők sorából. Sokoldalú ember volt; bár nevét elsősorban rendezői munkássága tette ismertté, színészként évtizedeken át szerepelt színpadon és a filmvásznon egyaránt. Emellett művészettörténetet és fotográfiát is tanult, fényképeivel számos kiállításon találkozhattak az érdeklődők. Személyisége némileg rokona a háború utáni német írónemzedék egyik legmarkánsabb képviselőjének, Günter Grassnak. Mindkettőjük alapvető beállítottsága a humanizmus és a fasizmussal való szembenállás. A világhír is csaknem egyszerre, 1959-ben kapta szárnyra a nevüket: abban az évben jelent meg a 32 éves Grass nagy feltűnést keltő és szinte osztadan sikert arató könyve, A bádogdob, s ekkor forgatta máig legismertebb alkotását, A híd című filmet Wicki. Ennek sikerét, nemzetközi diadalmenetét későbbi filmjeivel nem tudta megismételni, noha több mesterművet is forgatott 1959 után. Kiemelkedik közülük a Mala- chiás csodája (1961), A leghosz- szabb nap (1962), a Dürrenmatt színdarabja nyomán készült Az öreg hölgy látogatása (1963). Előszeretettel nyúlt irodalmi művekhez, hogy a maga látásmódjával ültesse át őket a film nyelvére. Ezek közé tartozik Joseph Roth két regénye (A hamis súly, Pókháló), valamint A végső ok: Zanzibár, amelyet Alfred Andersch azonos című regénye alapján forgatott 1987-ben. A berlini filmfesztiválon többször is kitüntették; érdekesség, hogy A híd kétszer is meghozta neki az Arany Filmszalag elismerést. A pókháló volt az utolsó alkotása; ezt szintén Arany Filmszalaggal ismerte el a berlini zsűri 1990-ben. Turizmus 2000 - nemzetközi konferencia A Kult-Turist Kft. és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma 2000. november 6. és 8. között rendezi meg a Kultúra és Turizmus 2000 című nemzetközi konferenciát és szakmai vásárt. A rendezvény célja a kultúra és a turizmus együttes tevékenységének vizsgálata, az eddigi tapasztalatok értékelése, a további együttműködés lehetőségeinek vizsgálata, és a kulturális turizmussal foglalkozó szakemberek kapcsolatteremtésének biztosítása. Az Előkészítő Bizottság döntése alapján a 2000-es konferencián különös hangsúlyt kap az a kérdés, hogy a kulturális turizmusnak müyen új kihívásokkal kell szembenéznie az ezredfordulón. A konferencia tájékoztatója és a jelentkezési lap a Magyar Köztársaság pozsonyi Kulturális Intézetében elérhető az érdeklődők számára, (mi) SZÍNHÁZ ___________________POZSONY___________________ NE MZETI SZÍNHÁZ: Falstaff 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: A sirály 19 KIS SZÍNPAD: Kényes egyensúly 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: ítéletnap 15.30,18, 20.30 MLADOST: Egértanya 13.45 Két kéz 15.45,17.30, 20 YMCA: Stigmák 15.30,18, 20.30 TATRA: Ideglelés 15.30, 18, 20.30 ISTROPOLIS: A 13. harcos 17.30, 20 ítéletnap 15.30, 18, 20.30 CHARLIE CENTRUM: Mindenki, akit szeretek 17,18.45 Ámerikai pite 20.30 Tarzan 15.30,17 A Thomas Crown ügy 18.30, 20.30 Tic-tac 17.30 Országúton (18) Oscar Wilde szerelmei 20.30 KASSA DRUZBA: Egértanya 15.30 Fergeteges forgatás 17.45, 20 TATRA: ítéletnap 15.30, 17.45, 20 CAPITOL: ítéletnap 15.45, 18, 20.15 ÚSMEV: Stigmák 16,18, 20 D É L-SZLO VÁKIA ROZSNYÓ - PANORÁMA: Az átok 17, 19 GALÁNTA - VMK: Tarzan 15,17.30 LÉVA-JUNIOR: Tarzan 16.30,19 SLOVAN: Lola az életéért fut 19 Jeanne Moreau életművéért Arany Medve Díjat kap Összeállítás filmjeiből MTI-HÍR Berlin. A februárban nyíló, ötvenedik berlini filmfesztiválon Jeanne Moreau francia színésznő életművéért Arany Medve Díjat vehet át - közölte Moritz de Hadeln, a fesztivál igazgatója. A február kilencedikén nyíló filmszemlén a közönség megtekintheti az Oscar-díjas színésznő korábbi filmjeiből összeállított sorozatot, valamint egy életrajzfilmet is bemutatnak. A fesztivál igazgatója szerint Moreau népszerűsége ötven éve töretlen a mozirajongók és a filmrendezők körében. Az 1928-ban született művész 1949-ben debütált a filmvásznon, de az első igazi sikert a Louis Maile rendezte, Felvonó a vérpadra című thrillerben aratta. További híres filmjei: Jules és Jim (1962), Egy szobalány naplója (1964), A menyasszony feketéNépszerűsége ötven éve töretlen (Fotó: archív) ben volt (1968), Querelle (1982) és a A világ végéig (1991). A színésznő pályafutása alatt olyan hírességekkel forgatott, mint Francois Truffaut, Michelangelo Antonioni, Joseph Losey, Orson Welles, Jacques Demy és Luis Bunuel. Elhunyt Nicolás Müller magyar származású fotográfus Kertészhez hasonlítják MTI-HÍR Andrín. Asztúria egy kis falujában, Andrínban 86 éves korában elhunyt Nicolás Müller magyar származású fotóművész, akinek jelentőségét Capa, Brassai és André Kertész művészetéhez hasonlította a hírről beszámoló El País. Müller Miklós 1913-ban, Orosházán született, 1938-ban emigrált, és 1947-ben érkezett Spanyolországba. Már magyarországi tevékenysége során elkötelezte magát a társadalmi valóság bemutatására irányuló, most szociofotónak nevezett művészeti ágazatban, elsősorban a vidék, a tanyavilág hétköznapjainak bemutatásával. Ugyanakkor tájképeket és arcképeket is készített. „A fényképészet az én személyes módszerem arra, hogy formát adjak gondolataimnak” - vallotta ars poeticájában a jogi- és politológiai végzettségű művész. Müller a zsidóüldözés elől menekült el Magyarországról, először Párizsba, majd Portugáliába, röviddel később pedig a marokkói Tangerbe utazott. Spanyolországba ér- keztekor az akkori legfontosabb kulturális havüap, a Revista de Occidente kérte fel, hogy működjön közre a lap illusztrálásában. Ebből az időszakból származnak legkitűnőbb arcképei, amelyeket a korabeli kulturális élet kiemelkedő egyéniségeiről készített Madrid legelegánsabb utcájában, a Serrano utcában található műhelyében. A műhelyt néhány évtizede a művész leánya, Ana Müller vezeti. Müller Miklós művei több állandó kiállításon és múzeumban szerepelnek, és művészetét hét album is bemutatja. Müller - az El País kritikusának szavai szerint - azzal forradalmasította a fotóművészetet, hogy arcképeit nemcsak műterme falai közt, hanem szabad téren is készítette. Bernhard Wicki, egy sokoldalú német művész halála Irodalom mozgóképen
