Új Szó, 2000. január (53. évfolyam, 1-24. szám)
2000-01-31 / 24. szám, hétfő
Sportvilág ÚJ SZÓ 2000. JANUÁR 31. Martin Brodeur gyerekként egy alkalommal szóba elegyedett Patrick Roy-val, majd családostul elhatározta, ha felnő, ő lesz az észak-amerikai profi liga legjobb kapusa Az ördögi hálóőr eddig 39-szer nem kapott gólt A New Jersey Devils (Ördögök) hokicsapata idén látványos és eredményes játékkal rukkolt elő. Az észak-amerikai profi liga alapszakaszának felénél az élen állt. Évek múltán végre rájöttek az Ördögök, hogy a támadó felfogás jobb eredményre vezet. MAREK SVÁTEK Azt senki sem meri kétségbe vonni, hogy a New Jersey ’90-es évekbeli sikersorozata mögött a csapat legnagyobb felfedezettje, Martin Brodeur kapus áll. Pályafutása során eddig 39 mérkőzést úszott meg gól nélkül. Jobb is lehetne az arány, ha nincs Mik Dunham, a cserekapus. Az ő szerződésében az állt: meghatározott számú mérkőzésen lehetőséget kell kapnia. Jacques Le- maire edző ezt úgy oldotta meg, hogy az utolsó harmad végefelé szokta lecserélni Brodeurt. Arra is volt már példa, hogy 2,6 másodperccel a végső dudaszó előtt cserélték le. Martin nem vette zokon a dolgot. Ennek megfelelően a méltó jutalomnak is el kellett jönnie - 1997. április 17-én meg is érkezett. Az NHL történetében Martin lett a harmadik kapus, aki gólt ütött az ellenfélnek. Az ördögi hálóőrnek ez a Montreal Canadiens ellen sikerült. Martin Brodeur 1972. május 6-án született Montrealban. Gyerekkorában gyakran összefutott híres játékosokkal, menedzserekkel, klubvezetőkkel. Édesapja ugyanis a Montreal Canadiens fotósa volt. Huszonöt percre lakott a Forum stadiontól, ezért szinte minden nap bejárt „körülnézni”. Gyakran segédkezett édesapja mellett. Egy alkalommal szóba elegyedet Patrick Roy-val. A beszélgetés után Martin apukája kijelentette: egy nap az ő fia lesz az NHL legjobb kapusa... A kis Brodeur gyerekszobája falát Ron Hextall, Patrick Roy, Sean Burke poszterei díszítették. Később más képek kerültek a családi albumba. Köztük az is, amely a New Jersey 1995-ös Stanley Kupa-győzelmét örökítette meg. Valamennyi felvételt Martin édesapja, Denis Brodeur készítette. Valamikor ő is kapus volt; 1956-ban bronzérmet is szerzett az olimpián a válogatottal. Ezért is támogatta fia sportpályafutását. Az 1989/1990-es idényben Martin a québeci ifjúsági bajnokságban szereplő St. Hyacinthe Lasers csapatában védett. Negyvenkét találkozón állt a kapuban, s úgy látszik, az NHL Ő a harmadik kapus az NHL-ben, aki gólt is tudott ütni Sokáig tartott Brodeurnek, amíg bekerült a csapatba, de amióta ő az első kapus, a New Jerseynek jobban megy a játék (TA SR-felvételek) menedzsereire jó benyomást tett. A New Jersey Devils a draftolás első fordulójában a 20. helyről választotta ki. Az 1991/’92-es szezonban mindössze négy alkalommal kapott lehetőséget. Tehetségét ismerve a 3,35-ös gólátlag nem volt a legkellemesebb meglepetés a klub vezetői számára. Az idény maradék részét megint a St. Hyacinthnél töltötte. A következő esztendőben sem tudta beverekedni magát az NHL-be. A Devilsnél a Christopher Terre- ri-Craig Billington kapuspáros volt a nyerő. Martinnak csak a fiókcsapatban jutott hely. Anagyáttörés az 1993/1994-es évadban következett. Negyvenhét mérkőzésen védte az Ördögök hálóját, a csapat mérlege óriásit javult: 27 győzelem, 8 döntetlen, 11 vereség. Az alapszakaszt Brodeur 2,4-es gólátlaggal zárta, de a rájátszásban ezen is javítani tudott, feljött 1,95-re. A New Jersey már-már megállíthatadan- nak tűnt (sokak szerint ez épp Brodeur érdeme volt), majd jött a Keleti Főcsoport döntője, melyben a későbbi Stanley Kupa-győztes New York Rangers volt eredményesebb. A szezon után Brodeur megkapta a Calder Trophyt és beválasztották az Év újoncválogatottjába. A legjobb kapusnak járó díjért is pályázott. Sikertelenül. A következő, rövidített idényben 48 találkozóból 40-szer szavazott neki bizalmat az edző. Teljesítménye megint a playoff idején tetőződött. Mind aló New Jersey győzelemnél ő állt a kapuban, ebből háromszor, a Boston Bruins ellen egy gólt sem kapott. A Keleti Főcsoport fináléjában a New Jersey a Philadelphiát győzte le. A Stanley Kupáért a Detroit Red Wings ellen szállt harcba. Mindenki kiegyenlített döntőt várt, egyik csapatot sem tartották kimondottan esélyesebbnek. Amit az Ördögök műveltek, arra senki nem számított. Két dologra építettek: a fegyelmezett védelemre, és arra, hogy a középső harmadban lekapcsolják a Detroit csatárait, majd ellentámadásba lendülnek. A New Jersey taktikája még Scotty Bowman edzőt is váratlanul érte, pedig ő aztán igazán érti a dolgát. Védencei tehetetlenül asszisztáltak az Ördögök négy győzelme mellett. Brodeur a döntősorozatban mindössze hétszer engedte a korongot a háta mögé, ami 1,65-ös gólátlagot jelentett. Bár a rájátszás leghasznosabb játékosának járó Conn Smythe Trophyt Claude Lemieux kapta meg, sokan egyetértettek abban, hogy Brodeur volt a playoff hőse. , Az 1995-ös kupagyőzelem pályafutásom legnagyobb élménye. De a legemlékezetesebb mérkőzést a Buffalo ellen játszottuk. Hasek remekül védte a Sabres kapuját, csak a negyedik hosszabbításban született döntés. Éjjel kettő is lehetett, mire lementünk a jégről” - emlékszik vissza Brodeur. A következő idény alapszakaszában Brodeur 77 találkozón védett. Két meccsel maradt el Grant Fuhr csúcsától, aki 79 összecsapáson őrködött. Martin Brodeur tehetségét ma sem vonja kétéségbe senki. Csapattársai közül többen babonások: meccs előtt elbeszélgetnek a hoki- botukkal, korcsolyájukkal. Martin ennyire nem hisz a mágiában, de bizonyos elvei neki is vannak. Először mindig a bal lábra való korcsolyát húzza fel. Edzés után első útja haza vezet. Amióta családja van, némileg másképp látja a világot. Már nem csak a jégkorongnak él. „Amíg egyedül éltem, másra sem gondoltam, csak a sportra. Ma más a helyzet. A fiam már korán reggel felver az ágyból és addig nem nyugszik meg, amíg nem ültetem a térdemre és nem nézek vele tévét. Otthon egy perc időm sincs a hokival foglalkozni.” Tegyük hozzá, elég az, ha a jégen arra összpontosít. Amíg így lesz, a New Jersey mindig komoly eséllyel pályázhat a bajnoki címre. Végéhez közeledik a szezon; a versenyzőknek már csak pár hetük van arra, hogy gazdagítsák éremgyűjteményüket - aki még nem állt a dobogóra, kezdhet beleerősíteni Tragikus baleset árnyékolta be a hódeszkások viadalát Fritz Strobl a kitzbüheli diadal után ANDREJ MIKLÁNEK Végéhez közeledik az idei síszezon. Már csak pár hetük van a versenyzőknek arra, hogy tovább gazdagítsák éremgyűjteményüket - akinek pedig még egyszer sem volt szerencséje a dobogra állni, most kell beleerősítenie. Az utóbbi napok legérdekesebb viadalainak értékelését Kitzbühellel kezdjük. Idén 60. alkalommal rendeztek lesikló viadalt Kitzbühelben. A jubileumi sívetélkedőre rengetegen volak kiváncsiak- hétköznapi és kevésbé hétköznapi emberek egyaránt. Utóbbi kategóriába tartozik Mika Häkkinen, Damon Hill, Niki Lauda és Björn Borg képtelenség volt nem észrevenni. A rendezvény elengedheteden tartozéka a viadal kabalafigurája: egy kakas. így aztán szezon közben Kitz- bühelt ellepik a kakasok. Kulcstartó, plüssállat és egyéb szuvenír „alapanyaga”. Fogy is belőle bőven, hiszen vásárlóból van elég: csak a múlt szombaton 40 ezren látogattak el a versenyre. A sportág Ausztriában óriási népszerűségnek örvend. A sajtó naponta tele van Hermann Maierrel és a többi hazai kedvenccel. Herminátor ennek ellenére kedves, közvetlen ember. Nem szállt a fejébe a dicsőség, nem nagy- képűsködik, autogramot bármikor, bárkinek szívesei; ad. A lesiklást idén Fritz Strobl nyerte. Az osztrák síelő csapata 18. győzelmét aratta - számára ez volt pályafutása negyedik győzelme. Az első helyet 1:46,54 perces idővel harcolta ki. Hatvanöt századdal előzte meg honfitársát, Jozef Stroblt, a bronzérmet az olasz Kristian Ghedi- na harcolta ki. A VK élén álló Hermann Maier egy hellyel lemaradt a dobogóról. Fritz Strobl mégsem volt igazán elégedett: „Már a verseny előtt rossz érzésem volt a látási viszonyok miatt. Sok hibát vétettem, a teljesítményem nem volt igazán figyelemre méltó.” Múlt vasárnap még egy síelővel gazdagodott az osztrák hősök névsora: a műlesiklást Mario Matt nyerte. Először indult a grans- lemnhangi pályán és azonnal maga mögött hagyta az egész mezőnyt. A szlovén Vrhivniknak jutott a második, az osztrák Benjamin Raichnak a harmadik hely. Mattot egyébként a szlovákiai közönség is láthatta már: januárban Krompachyban második volt az Európa Kupa-viadalon. Kombinációban a norvég Aamodt bizonyult a legjobbnak, de mivel a harmadik legjobb idővel Hermann Maier ért célba, összesítésben az osztrák síelő előnyéből nem sokat faragott le Aamodt. A hölgyek mezőnyében Regine Ca- vagnoud nyerte a lesiklást. Cortina d’Ampezzóban a 29 esztendős francia hajadon pályafutása negyedik elsőségét könyvelhette el. Idén másodszor végzett az élen. Pedig majdnem lefújták a viadalt. Az első 15 résztvevő rajtja után sűrű köd szállt a pálya fölé. A versenyzők innentől kezdve hibát hibára halmoztak, alig volt érvényes kísérlet. Majd jött Ca- vagnoud és simán leiskolázta a többieket. Kilencvenhárom százados lemaradással az osztrák Tanja Schneider lett a második, a dobogó legalacsonyabb fokára a szlovén Su- hadolc állhatott. A Világ Kupa összetett versenyének éllovasa, Michaela Dorfmeister megcsúszott és elesett a pályán. Komoly baja nem történt, de pontot így nem tudott szerezni. A vasárnapi óriás műlesiklás svéd sikerrel ért véget. Anna Ottoson élete első győzelmét aratta - 2:45,76 perces idejével esélyt sem adott az őt követő liechtensteini Brigit Heeb- nek és a kanadai Allison Forsythnek. Ottoson már az első forduló végén az élen állt. Eddigi két ezüstérme mellett végre az első aranynak is helyet szorított. A pálya egyébként elég jeges volt, több „látványos” bukást láthattak a nézők. Kiesett Anita Wächter és Niff is. A szám specialistája, Dorf meister a nyolcadik helyen végzett. Ennek ellenére a VK összetett versenyében ő áll az élen. A Világ Kupa-viadalok áttekintését egy szomorú eseménnyel kell zárnunk. A svájci Leysenben a hódeszkások rendeztek találkozót. Dániel Lötscher hazai versenyző olyan szerencsétlenül esett az egyik szaltó után, hogy nyakcsigolyatörést szenvedett. Életét az orvosok már nem tudták megmenteni. Jana Sedová is a résztvevők között volt. Rajthoz nem állt, mert a tragédia után a rendezők lefújták a versenyt. Lötscher a verseny előtti napon még vidáman ünnepelte barátaival a legjobb 16 közé jutást és áról beszélt, hogyan akarja megvédeni tavalyi harmadik helyét. Sajnos ezt már nem tudta megérni. Jana Sedová a selejtezők után a legjobb idővel vághatott volna neki a lejtőnek. „Örülök, hogy megszakították a versenyt. Ilyen tragédia után nem is lett volna erőm rajthoz állni” - mondta megrendültén a verseny után. Ebből is látszik, a sport nem csak a győzelemről, a vereségről, az érmekről, a gólokról szól. Néha elég egy apró figyelmetlenség, egy rossz mozdulat, egy elszámított lépés... Hermann Maier bedől a kanyarban
