Új Szó, 2000. január (53. évfolyam, 1-24. szám)

2000-01-31 / 24. szám, hétfő

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2000. JANUÁR 31. Beatles-dalok az Új Színpadon Pozsony. Az Új Színpad február 11-én mutatja be a legendás Beades együttes történetét feldolgozó, Daniel Hevier szövegkönyve alapján készült musicalt. Az előadás zenei részét a rendező, Ján Zeman a kassai The Backwards együttesre bízta (a csapat tagjai 1998-ban New York-ban megnyerték a Beatles-imitátorok versenyét), a továb­bi főbb szerepekben Stefan Kozka, Dusán Szabó, Éva Rysová, Ján Mistrík, Dusán Kaprálik, Ivan Letko és Alfred Swan látható. (SITA) Film Körösi Csorna Sándor életéről Budapest. Magyar-indiai filmes együttműködésről írt alá megálla­podást Sára Sándor, a Duna Televízió Rt. elnöke a Moving Pictures Company India Ltd.-vei Indiában. A megállapodás értelmében já­tékfilmet készítenek Körösi Csorna Sándor életéről és koráról, vala­mint a Magyarországon született indiai festőművésznő, Amrita Sher Gil életéről és művészetéről. A filmeket Magyarországon és Indiában forgatják, a gyártásban részt vesznek mindkét országbeli színészek és filmes technikai szakemberek. (MTI) A primadonna kerek évfordulója Bécs. Tüneményes nemzetközi karrierjének 30. évfordulóját ün­nepli szombaton Edita Gruberová, aki ebből az alkalomból Bellini Puritánok című operájának Elviráját énekli a bécsi Staatsoperben. Az 1946-ban Pozsonyban született koloratúrszoprán 1970. február 7-én lépett fel először az osztrák főváros híres operaházában Mo­zart Varázsfuvolájának Éj királynőiéként, hatalmas sikert aratva. Ezután sorra következtek a parádés szerepek és a külföldi meghí­vások. A Staatsoperban 44 operahősnőt keltett életre. Egyik leghí­resebb szerepét, Donizetti Lammermoori Luciáját épp a Staats­operben énekelte a múlt héten hatszázadik (!) alkalommal. (MTI) SZÍNHÁZ _____________________POZSONY ,___________________ SZ LOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Othello 19 KASSA ÁLLAMI SZÍNHÁZ: Denevér 19 NYITRA ANDREJ BAGAR SZÍNHÁZ: Hegedűs a háztetőn 18.30 MOZI POZSONY HVIEZDA: Hatodik érzék (am.) 15.30, 18, 20.30 TATRA: A világ nem elég (am.) 15.30, 18, 20.30 ISTROPOLIS: Hatodik érzék (am.) 17.30, 20 Börtönpalota (am.) 15.30, 18, 20.30 CHARLIE CENTRUM: A hat mesterlövész (szí.-cseh) 21 Mindenki, akit szere­tek (cseh) 17,18.45 Tarzan (am.) 15.30, 17 ítéletnap (am.)17.15, 20.30 Amerikai história X (am.) 20.45 Véletlen találkozás (am.) 16, 18.30 A rajzoló szerződése (ang.) 20.30 KASSA TATRA: Szökőkút Zuzanának III. (am.) 15.30,17.45 Tic-tac (svéd) 20 CAPITOL: Hatodik érzék (am.) 15.45, 18, 20 ÚSMEV: A világ nem elég (am.) 16,18.15,20.30 DRUZBA: Hatodik érzék (am.) 16, 18, 20IMPULZ: Vad szív (am.) 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKIA ROZSNYÓ - PANORÁMA: A világ nem elég (am.) 17, 19.15 LÉVA - SLOVAN: Go (am.) 19 GÚTA- VMK: Dilisek vacsorája (fr.) 18.30 « GYŐR CINEMA CITY: Hippolyt, a lakáj (magy.) 14.15, 16.15, 18.15, 20.15 Harcosok klubja (am.) 14.15,17,19.45 Kicsikém - Sir Austin Powers 2. (am.) 14.30,16.30,18.30, 20.30 Asterix és Obelix (fra.) 13.45, 15.45, 17.45, 19.45 A napfény íze (magy.-ném.-kan.) 13.15.16.45.20.15 Amerikai pite (am.) 14.30,16.30,18.30, 20.30 Az orleans-i szűz (am.) 13.30,17, 20.30 ítéletnap (am.) 14,17.30, 20 IJatodik érzék (am.) 13,15.15,17.30, 20 A szerző saját műfajmegjelölése „látható rádiójáték" Eötvös darabja Párizsban MTI-HÍR Párizs. Teltház előtt mutatták be Eötvös Péter karmester-zeneszer­ző As I Crossed a Bridge of Dreams című monodrámáját január 27-én este a párizsi Cité de la Musique- ben. Az Ensemble InterContempo- rain szólistáinak játékát Vajda Gergely vezényelte. A zenei köz­pont kortárs zenét kedvelő hallga­tósága két darabot élvezhetett: Helmut Lachenmann német zene­szerző művét, és Eötvös alkotását, amelyet a szerző „látható rádiójá­ték” műfajmegjelöléssel illet. A negyvenperces darab egy ezer év­vel ezelőtt élt japán társalkodónő naplójából készült. Claire Bloom Shakespeare-színésznő olvasta fel a szöveget néhány hangszeres fő­szereplővel együtt az előtérben. Az InterContemporain (Pierre Boulez együttese), amely hagyo­mányos értelemben vett koncer­tekhez szokott, ezúttal operajelle- gű felállásban, a háttérben ját­szott. Vajda Gergelyt, a fiatal kar­mester-zeneszerzőt Eötvös hívta meg a franciaországi bemutatóra. Ő lesz egyébként szeptembertől az InterContemporain új zenei igazgatójának, Jonathan Nottnak az asszisztense. A Három nővér című darab lyoni bemutatása óta Franciaországban különösen népszerű Eötvös Péter tíz nap leforgása alatt három pári­zsi zenei programot bonyolít le, következő koncertjének színhelye a Chatelet. A Három nővér magyarországi be­mutatója áprilisban lesz a Magyar Állami Operaházban. A két elő­adás egyikét maga a szerző, a má­sikat Vajda Gergely vezényli. Árpád vezér Metóddal való társítása talán nem tetszett volna a Maticának, de vissza nem utasíthatta volna Szentek a fagylaltozó felett Cirill és Metód ábrázolása (az előtérben térdeplő két alak) a római San Clemente bazilika freskóján. „Cirill és Metód egy fagylal­tozó fölött foglal majd he­lyet, az Európa udvar Görög­országot és Ciprust jelképe­ző épülete homlokzatának mélyedésében. Nem ilyen megoldást vártunk, ezt nem fogadhatjuk el, mi méltó he­lyen kívánjuk elhelyezni a két szláv apostol szobrát.” VOJTEK KATALIN Az idézett mondatok a komáromi szlovákokat tömörítő polgári tár­sulás, a Comorra véleményét tük­rözik. A Comorra azt is nehezmé­nyezi, hogy míg a szoborkettős fel­állítását szorgalmazók hét éve hiá­ba ostromolták írásos beadvá­nyokkal, szakértői véleményekkel és ajánlásokkal Komárom önkor­mányzatát, az most bármiféle do­kumentáció nélkül is hajlandó volt áldását adni a magyar „ellentársu­lás”, a Palatínus fent vázolt elkép­zelésére. A Comorra tagjainak re­akciója várható volt, hisz ők nem a Palatínus ígérte 125 centiméteres, hanem a Ladislav Berák tervezte csaknem 4 méter magas szobor fel­állítására társultak, amely remek­műnek ugyan nem nevezhető, de van egy óriási előnye - már elké­szült. Á fait accompli-nak, a kész tények elé állításnak történelmi hagyományai vannak tájainkon. Aki ezt az utat választja, biztos le­het, hogy előbb-utóbb győzni fog, mert a már létezőt nem könnyű el­tüntetni. Különösen, ha az milliók­Most már kár firtatni a szoborállítás kiötlőinek mögöttes szándékait. ba került és olyan monstruózus, mint a Matica komáromi szerveze­te által készíttetett emlékmű. Most, hogy már megvan, kár firtat­ni a szoborállítás kiötlőinek mö­göttes szándékait, ahogy azt is fö­lösleges felemlegetni, hogy a bronzalakok roppant méreteinek megválasztása kizárólag egy célt szolgált - megakadályozni, hogy a szobrot az önkormányzat által (kissé késve) felajánlott helyen, az egykori katonatemplomban he­lyezhessék el. Közben a két eredeti főszereplő - a városi önkormányzat és a Matica helyi szervezete - szép csöndesen kihátrált a nemzetközi botránnyá dagasztott ügyből. A Matica oly­annyira, hogy még a szoborállítási kérvényét is visszavonta - helyette a Comorra adott be új kérvényt. A megoldáson pedig már nem az ön- kormányzat, hanem a Palatínus tö­ri a fejét. A két polgári társulás megegyezésre juthatna, ha már a valamennyi polgárt képviselő ön- kormányzat nem volt rá képes. Egyelőre azonban süketek párbe­széde folyik. Az Ústí nad Labem-i romanegyed csehországi és nyugati kedélyeket tavaly borzoló Maticná utcai vá­laszfalához hasonlóan a komáromi emlékmű is megszűnt egy város magánügye lenni. Ezt bizonyítja többek között, hogy az MKP EDU- ba való felvételét épp a komáromi szoborügyre hivatkozva torpedóz- ta meg másodszor is sikerrel a KDH. Már kétszer ütött vissza a ko­máromi városatyák makacssága, és ismerve a szlovák többségi érve­lések logikáját, nem kizárt, hogy még párszor vissza fog ütni. Egy ideig valószínűleg ez lesz a fő tromf a magyar követelések eluta­sítását indokló érvek között. Ami­nek persze az egész itthoni magyar közösség látja kárát. Pedig a szoborügy megoldásának a kulcsa ott van a Metód-legendá- ban. Az ugyanis elbeszéli, hogy 882-ben, amikor „a magyar (ugor) király a dunai részekre érkezett, látni akarta (Metódot). És midőn némelyek mondták és úgy vélték, hogy ezt nem éli túl kínszenvedé­sek nélkül, elment hozzá. Ó (a ki­rály) pedig, mint uralkodóhoz illik, azonképpen tisztességgel, fénye­sen és örömmel fogadta. És beszél­getve vele, miként ilyen férfiaknak beszélgetni illett, megszeretvén, megcsókolván és nagy ajándékok­kal elbocsátotta, mondván neki: emlékezzél meg mindig rólam, tiszteletes atya, szent imáidban.” (Metód-legenda XVI. 1-4) A legújabb kutatások kiderítették, hogy az az „ugor király”, akit saját kérésére Metód az imáiba foglalt, a magyarok fejedelme, Árpád volt. (Ennek legalább annyi, ha ugyan nem több a valószínűsége, mint an­nak, hogy a két szent épp Komá­romnál kelt át a Dunán. Minden­esetre a magyar fejedelemmel tör­tént találkozásról, ha Árpád neve nélkül is, írásos bizonyíték van.) De magyar vonatkozás szent Cirill le­gendájában is fellelhető. Amikor gyakran idézett velencei beszédé­ben a szlávok számára szerkesztett írást védelmezve más, saját írással rendelkező népekre hivatkozott, közéjük sorolta az akkor gyakran „türköknek” nevezett magyarokat is. Ha a komáromi döntéshozók rögtön a szoborállítás kérvényének kézhez jutása idején olyan szobor- kettős felállítását szorgalmazták volna, amelynek talapzati dombor­műve Metód és Árpád találkozását örökíti meg, az emlékmű már áll­hatna, a keresztény egyetemesség, a megbékélés, a felebaráti szeretet A szoborügy megoldásá­nak a kulcsa ott van a Metód-legendában. gondolatának hordozójaként, mint a két nép történelmi párhuzamai­nak pozitív mementója. Lehet, hogy a Matica nem lett volna túlsá­gosan elragadtatva ettől a megol­dástól, ám vissza nem utasíthatta volna a nacionalizmus vádja nél­kül. A szentek ugyanis nem sajátít­hatók ki egyetlen nemzet által, ez ellentmond a keresztény egyete­messég eszméjének. Úgy látszik, a komáromi önkor­mányzatnak még nincs elege a szobrokból. Állítólag már megren­delte V. László szobrát. Az Arany­balladából ismert uralkodó Komá­romban látta meg a napvilágot, s erre föl privilégiumokat adomá­nyozott a városnak. Más pozitívum aligha mondható el róla. Hunyadi László esküszegő lefejeztetése, Mátyás rabságban tartása nem so­rolható a szobrot érdemlő, dicső tettek sorába, ahogy a török invá­zió közeledtére történt sietős Bécs- be távozása sem. Eredetileg az Eu­rópa udvar tervezői vetették fel azt az ötletet, hogy egy V. László dom­borművével és címerével díszített kaput állítanak fel. De mivel az Eu­rópa udvar még csak készülőben van, Utószülött László születésé­nek viszont idén februárban lesz az 560. évfordulója, a polgármes­ter szerint célszerű lesz még ebben az évben felállítani a szobrot. Kó­sza hírek szerint legalább félmilli­óba kerül majd. Biztosat senki sem tud, decemberben az alpolgármes­ter még a kapus-domborműves változatról beszélt, cáfolva min­den más megoldást. Kíváncsi vol­tam, hogyan viszonyulnak a meg­örökítésre érdemesített uralkodó­hoz a komáromiak. Egy helyszíni, rögtönzött közvéleménykutatás keretében húsz járókelőtől kérdez­tem meg, mit szól ahhoz, hogy V. László szobrot kap Komáromban. A megkérdezettek közül senki sem tudta, kiről van szó. Egy fiatal pár azzal hárította el a kérdést, hogy fogalmuk sincs, ki lehet a nevezett uralkodó, ők ugyanis nem komá­romiak, hanem - budapestiek. De a legbájosabb az az idős hölgy volt, aki, miután elmagyaráztam, ki volt V. László, ellentmondást nem tűrő hangon kijelentette: „Ó, hát ilyen­nek biztosan nem lesz szobra Ko­máromban, erről a polgármester úr majd gondoskodik. Ő már azt is elintézte, hogy ne lehessen itt szobra Chilinek és Metódnak!” A miskolci egyetem magyar szakos hallgatójának versei előzőleg két hazai antológiában jelentek meg „Menjünk, ne habozzunk!” - Mizser Attila versei JUHÁSZ KATALIN Szacsvay László mondta ki e mon­datot a Csapd le csacsi! című film­ben, felejthetetlenül, egy szifonnyi szappanhabbal a fején. Aki látta, aki emlékszik még Tímár Péter a mostaninál reményteljesebb kor­szakára, annak elég, ha azt mon­dom: olyan ez a verseskötet (Mizser Attila: Hab nélkül) mint az a film. Olyan a hangulata, a tekerései-csa- varásai, az alapállása. Ennyivel per­sze nem intéztem el, hiszen örül a szívem minden egyes alkalommal, ha tájainkon magyar nyelvű verses­kötet jelenik meg, és ezt nem „ma­gyarkodásból” mondom, ez áll tő­lem a legtávolabb. Tényleg úgy va­gyok, hogy légyen az kicsi, magán­kiadásban napvilágot látott, gyen­gécske vagy izmosabb, minden­képp értékelni kell az elhatározást, hogy manapság valaki ezzel foglal­kozik kenyérkeresés helyett vagy mellett. Mizser Attilára a máig szeretettel emlegetett Pegazustalálkozók egyi­kén figyelt fel a szakma, valamikor a 90-es évek elején, amikor még volt, aki komolyan vette a gimnazisták versezményeit. Azóta érett, piroso­dott mint a paradicsom, és mostan­ra került leszüretelhető állapotba. Az AB-Art Kiadó gondozásában, a Start füzetkönyvek 8. darabjaként került a boltokba ez a vékony kötet, amely jóval több reményre ad okot, mint az a fenti cinikus sorokból ér­ződik. Elsősorban a nyelvi játék ízlik nagyon. A szavak egymásutánjának bizarr, humoros, elgondolkodtató vagy épp szimbolikus jelentése, a látszólagos hányavetiség, a gondo­Mizser Attila Hab nélkül san megkomponált spontaneitás, a rímek öncélúnak tűnő, ám ugyan­csak célra törő használata. Nemze­dékének leglazábbb szonettek úja Mizser, sőt azt is tudom róla, amit a kedves olvasó tán nem: nevezete­sen, hogy a rap-műfajt igyekszik beemelni a hazai irodalomba, ezt a nálunk mindmáig mostohán kezelt potenciális költészeti robbanószer­kezetet. Ez nincs a könyvben, csak úgy megjegyeztem, az viszont ben­ne van, hogy mit gondol egy mai hu­szonéves egytemista a világról, és benne önmagáról. A játékos csipke­lődés mögött keserűség bújik meg, a humor gondolkodóba ejt, a szaka­dozott mondatok befejezésre vár­nak az olvasó részéről. Egy tájkép­festő ceruzaskiccei ezek, amelyeket ki-ki tetszés szerint kiszínezhet, vér- mérséklete szerinti tónusokkal. Ta­lán mégsem veszítette értelmét a „hazai magyar irodalom ifjú nemze­déke” - meghatározás.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom