Új Szó, 2000. január (53. évfolyam, 1-24. szám)
2000-01-29 / 23. szám, szombat
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. JANUÁR 29. TÁRCA Újra ez a téma GRENDEL ÁGOTA Voltak évek, amikor nem vetődött fel, milyen iskolába menjen a csehszlovákiai magyar gyerek, mert magyar iskola nem volt. A kérdés nem létezett, nem okozott fejtörést, családi, baráti vitát. Aztán fölbukkant néhány szülő, akinek eszébe jutott, hogy ő még bizony magyarul kántálta az egyszeregyet, s nem elég, hogy gyereke - mondjuk - nem a miatyánkkal kezdi a napot az iskolában, még idegen nyelven is öntik fejébe a tudományt. Szervezkedtek, intézkedtek, és láss csodát, megnyíltak az első magyar iskolák. „Természetesen” nem mindenki élt a lehetőséggel, akadtak, akik nem is tudták, hogy vannak magyar iskolák; egyesek talán azért nem, mert gyerekük már szlovákba járt; mások abban reménykedtek, a szlovák iskolából márvánnyal kirakott, vörös szőnyeggel borított út vezet a miniszteri bársonyszékhez. Más kérdés, miért volt minden korban olyan vonzereje egy-egy kormányfunkciónak, s mondjuk húsz-harminc éve miért nem gondolkodtak pártban, állami vállalatban? Az pedig örök talány, miért nem a gyerek boldogságára és boldogulására gondoltak, ami nem csak azon múlik, milyen iskolát látogat. Illetve attól is függ, hiszen minden nemű és korú ember jobban érzi magát, ha nem idegen közegben tölti napja nagy részét, különösen, ahol teljesíteni is kell. Tárcavezetői posztra gondolni húszegynéhány éves távlatban pedig a legenyhébb kifejezéssel élve is naivitás, s az iskolaválasztás ilyen megfontolásból egyenlő a számítással. Szerencse, hogy ezek az álmok nem váltak, nem válnak valóra, Szlovákiát azóta ellepték volna a miniszterek. Milliószor leírták, elemezték az anyanyelven való tanulás jelentőségét, a magyar iskola előnyeit. Tudjuk, hogy csak itt tanulhatunk magyar irodalmat, történelmet, s a gyökértelenség müyen következményekkel jár -, most mégis újra ez a téma. Holott a magyar pedagógusokat ugyanott képezik, ahol a szlovákokat, most nem kell foggal-körömmel küzdeni a magyar iskolák megmaradásáért. Vagy éppen az befolyásolja a szülőket, hogy nem kell akkora ellenállást leküzdeni? Sejtem, a műveltségi előny nem kifejezetten fontos szempont. Most menedzsernek lenni divatos. Aki még nem próbálta, nem tudja, micsoda idegfeszítő munka és bizonytalan állás. Ott aztán nincs mosolyszünet. Akkor már jobb színésznek lenni, mert az, ha olyan szerepet kap, néha elsírhatja magát. S hogy egyszer ott lesz Szlovákia is valahol Európában? Ott igazán nem azt nézik, müyen nyelven íródott bizonyítványunk, ott az a bizonyítvány érvényes, amelyet mi magunk áüítunk ki munkánkkal, emberi (maga)tartásunkkal. JEGYZET olly Jokerek FARKAS OTTÓ Az MKP és a földművelési miniszter közti megbeszélésen a tárcavezető úgy vélte: a nevesí- teden földek ügyének rendezése anyagi probléma is. Pontosan erről van szó, csakhogy az ügynek más a vonzata fent, és ftiás lent. Ez a vita már nemcsak a politikusok körében zajlik, hanem a termelők között is, de lent jóval konkrétabb formában. Vidéken is pénzre váltották a különböző variánsokat, mert egyértelmű, hogy a nevesíteüen földek nagyban befolyásolhatják majd egy- egy vidék iparát, mezőgazdaságát. Műiden régiónak megvannak a maga Jolly Jokerei, akik feldolgozóipari üzem részvényeihez jutottak. Az élelmiszer-ipari termeléshez alapanyagra van szükség, amit Uyen-olyan áron megvásárolnak, de szeretnének önállósulni. Szándékukat nem titkolják: termőföldhöz akarnak jutni. Csakhogy hivatalosan ez már szinte leheteden, mivel minden nagyobb parcellának van már gazdája. Ezen a megoldha- tadan helyzeten segíthetne „valaki” a nevesíteden területek bérbeadásával. Mert ha az állam tulajdonába kerülnek, a tárcának nyüván nemcsak haszna lesz, hanem beleszólása is, kik részesedhetnek belőle. Koncosnak több kemény vitája volt már ebből adódóan a termelőkkel - egykori kollégáival is -, akik rávilágítottak az ügy árnyoldalára, de nem győzték meg. Az sem titok, hogy vidéken egyes vállalkozók már most nyeregben érzik magukat, és tervezgetnek - állítólag felhívták a tárcavezető figyelmét erre is. Felmérték, mennyi mezőgazdasági terület szabadul így fel, elég lesz-e tervük kivitelezéséhez. Nyüván az a hír sem alaptalan, hogy a merészebb cégtulajdonosok már most stratégiai lépéseket fontolgatnak. Mérlegelik, mennyi termelővel nem kötnek szerződést a termék átvételére, belekényszerítve őket idővel egy tisztességtelen kényszer- házasságba, így jutva újabb területekhez. Koncos kijelentette, lemond, ha a nevesíteden területek nem kerülnek áüami tulajdonba. Egyszerűen logikádan, amit mondott. Öreg róka, ő már tudja, hogy igazán csak akkor .kifizetődő” elhagyni a miniszteri széket, ha ezek a parcellák - az ő hadakozása révén - majd az államjogkörébe kerülnek. Akkor nyüván akad néhány váüalkozó, alti megköszöni áldásos munkáját, valaki meg is szánja, és hálából befogadja őt társulásába. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (58238312), Tallósi Béla -kultúra- (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Ilona - mellékletek - (58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel,, fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vyvoz dacé, Kosická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com Email: redakcia@voxnova.sk Nehéz eset. Fidel Castro jól tartja Diego Maradonát (TA SR/AP) TALLÓZÓ SME Ismét kínlódik az SDL. Amikor már mindenki biztosra vette, hogy a koalíciós partnerek támogatják majd az áremeléseket, a baloldal eldöntötte: eljátssza a szegények védelmezőjét, és nemmel szavazott a kormányban. Ezekután már jött is a párthatározat: a mégis keresztülvitt áremelésekről nem a törvény kidolgozója, Brigita Schmögnerová jött az újságírókat tájékoztatni. Az ok: a párt hatszázalékos támogatottsága - szögezi le a napilap jegyzete, megjegyezve, ha az SDE valóban szociális párt lenne, akkor nem az áremelések, hanem a munkanélküliség ellen harcolna. A számítások szerint a megszorító intézkedéseket kevésbé érzik meg azokban a családokban, ahol két felnőtt stabü munkahellyel rendelkezik, műit a munkanélküliek és a nyugdíjasok. Mit tesz az SDK? Nem támogatja az iskolából frissen kikerült vállalkozó kedvű fiatalokat adómentességgel, ezáltal sok ezer embert ítél munka- nélküliségre. Elsősorban a szlovák kereszténydemokratákon a sor, hogy igazolják: nem bort isznak, miközben vizet prédikálnak Példamutatás toleranciából Ugyan hosszas vajúdás után, ám végül bölcsen döntöttek a komáromi városatyák, amikor beleegyeztek abba a javaslatba, hogy a város központjában néhány hónap múlva átadásra kerülő Európa Udvarban helyezzék el Cirill és Metód szobrát. SZILVÁSSY JÓZSEF Képesek voltak felülemelkedni vélt vagy megalapozott kételyeiken és ezzel is példát mutattak türelmes- ségből. A csaknem nyolc éve tartó, jellemzően közép-európai szomorújátékban most már a másik térfélen pattog az a bizonyos politikai labda. Elsősorban a szlovák kereszténydemokratákon a sor, hogy igazolják: még véletlenül sem bort isznak, miközben vizet prédikálnak. Farizeusi magatartásukra, sajnos, tudunk példát. Gondoljunk csak Ján Camogur- skyra, aki vehemensen amellett kardoskodik, hogy a kisebbségnek - adott esetben a komáromi szlovákoknak - alapvető joga saját történelmi személyiségeinek szobrot állí- tani. A pártelnök azonban nem is olyan régen megfeledkezett ugyanerről a valóban méltányos elvről, amikor műiden eszközzel igyekezett megakadályozni azt, hogy a nagykaposiak saját városukban örökítsék meg a honfoglalás emlékét. Ezért talán mégsem nevezik teljesen alaptalanul egyesek Camogurskyt pánszláv európainak. Most újra itt az alkalom, hogy pártbeli társaival együtt megcáfolja ezeket a feltevéseket, ami itt és most annyit jelent, hogy tudomásul veszik az önkormányzat szuverén és nagyvonalú döntését. így igazolhatják, hogy nemcsak kinyilatkoztatásaikat, hanem a tetteiket is az európai értékrend határozza meg. S amit eddig a Magyar Koalíció Pártjától kértek számon, azt most maguk is megteszik. Vagyis értelmes párbeszéddel - nem pedig a demokratikus centralizmus rossz szellemét felidéző nyomással - igyekeznek meggyőzni komáromi híveiket, engedjenek ők is makacs magatartásukból. A komáromi szlovákság képviselői ezzel tehetik egyértelművé, hogy a két szláv hittérítő szellemiségének megfelelően valóban egymás anyanyelvének és a másság kölcsönös megbecsülésének, tehát a tényleges megbékélésnek a jelképeként kívánnak emlékművet áüítani Chilinek és Metódnak. S nem eszközként akarják őket is kihasználni nacionalista elmeszüleményeik és terveik erősítgetésére. Röviden megtudhatja hát mindenki Szlovákiában, valamint a konzervatív pártokat tömörítő EDU-ban, hogy ki az igazi európai, és akad-e önmagát demokratának és kereszténynek kikiáltó nacionalista Komáromban meg Pozsonyban. A szerző a Népszabadság munkatársa és a Csallóköz lapigazgatója Miért rossz, ha a határon túlról Magyarországon tanult szürkeállomány egy része ott is marad? Elmarad a hathatós problémakezelés BORDÁS SÁNDOR Olvasom a Gyarapítsák szülőföldjük magyar értelmiségét c. cikket a január 26-i Új Szóban, melyben Szabó Tibor, a HTMH elnöke kifejti, hogy a határon túli magyar diákok túlnyomó része nem tér vissza hazájába, és ezért az ösztöndíjrendszer átértékelése várható. Kifejti, a jelenlegi magyar kormány alapelve az, hogy a határon túli magyarok óvodától egyetemig abban az országban részesülhessenek anyanyelvi képzésben, amelyben adót fizetnek, és az esetleges magyarországi tanulmányok után is szülőföldjük magyar értelmiségének sorait gyarapítsák. Azzal teljesen egyet lehet érteni, hogy óvodától egyetemig anyanyelvükön és saját hazájukban művelődjenek a diákok, de miért rossz a jelenlegi magyar kormánynak, ha a határon túlról Magyarországon tanult szürkeáüomány egy része ott marad? Bennünket, itt maradt magyarokat féltenek az elszlováko- sítástól? Vagy nincs szükség a szegény rokonra? Ezt az alapelvet, hogy a határon túli magyar diák tanulmányai végeztével menjen oda, ahonnan jött, követheti-e a jelenlegi magyar kormány akkor, amikor a statisztikák szerint Magyarország lélekszáma évente 48 000-rel csökken, amikor a magyarországi szürkeállomány évente többezres nagyságrenddel lesz kevesebb a Nyugat elszívó hatása miatt? Újságíró ismerősöm mesélte, hogy Magyarországon a bevándorlási hivatalok előtt óriási sorok vannak, a sorakozók zöme nem Európában született. A határon túli magyarok bevándorlási kérelmének elbűálása viszont a törvényben megállapított 140 nap helyett évekig eltart, ami nem kevés anyagi terhet jelent a kérelmezők számára, akik reklamációsjoggal sehol sem élhetnek. A térségben Magyarország a legesélyesebb az EU-csatlakozásra, és belátható időn belül Szlovákiát is betuszkolják az EU-ba geopolitikai helyzete miatt. Az EU-n belül a polgárok mozgása semmilyen adminisztratív módszerekkel nincs korlátozva. Ott telepednek le, ott tanulnak, ott vállalnak munkát, ott vásárolnak ingatlant, ahol számukra a legmegfelelőbb. Nagyon reálisnak tartom, hogy pár év elteltével pl. egy galántai család felkerekedik, és leköltözik Pécsre, mert megragadja a Mecsek varázsa, vagy egy békéscsabai család Poprádra költözik a Tátra szépsége miatt. De mindig lesznek patrióták, akik a szülőföld üánt érzett szeretet miatt nem képesek azt elhagyni (és ők vannak többen). Ezért sem tartom helyesnek a jelenlegi magyar kormány olyan irányú adminisztratív lépéseit, melyeknek célja megakadályozni, nehezítem a határon túű magyarok Magyarországon történő tanulását, letelepedését. A Határon Túli Magyarok Hivatalának elsősorban nem politikai, hanem szakmai intézménynek kellene lennie. Olyannak, amely pontos adatokkal rendelkezik pl. a szlovákiai magyarság gazdasági helyzetéről, az egészségügy gondjaűól (pl. az öngyilkosság gyakorisága, a májcűhózis jelenléte, a daganatos megbetegedések aránya, szaporulat stb.), szociális helyzetéről, az iskolaügy helyzetéről, loiltúrálódási lehetőségéről stb. Az üyen információk bűtokában várható el hathatós problémakezelés a szlovákiai, a kárpátaljai, a romániai, a vajdasági, a horvátországi magyaroknak a mindenkori magyar kormány részéről. Mindaddig, amíg nincs kidolgozva a magyar kormány részéről egy koncepció a határon túli magyarság pontos „diagnosztizálásáról” és problémáinak „kezelési” lehetőségéből, a HTMH-t kirakatintézménynek lehet tekinteni, melynek legfontosabb célja a jelenlegi magyar kormány részéről azt prezentálni: tudjuk, vannak határon túli magyarok is. De semmi több. Szerencsétlen és etikátlan dolognak tartom a HTMH elnökének és munkatársainak a jelenlegi magyar kormány határon túli magyarokat ülető alapelvével történő azonosulását, mely szerint jobb, ha a határon túli magyar otthon marad, nem akar Magyarországon tanulni, és pláne nem akar oda áttelepülni. Ugyanis a HTMH munkatársainak nagy része (beleértve az elnök urat is) nem túl régen még szlovák, román, jugoszláv stb. állampolgárvolt. A szerző pszichológus OLVASÓI LEVÉL Megszüntetik a szemészetet Forródróton értesültem arról, hogy a komáromi kórház több osztályát megszüntetik, köztük a szemészetet. Nem akartam hinni a fülemnek! De belegondolva a mai helyzetbe, nagyon is lehetséges. Ha a nagy múltú hajógyárat tönkretették az „egyes” illetékesek, ez a legkevesebb - de csak egyeseknek. Az itt élő embereknek - nem beszélve Dunaszerdahelyről és környékéről - ez bizony nagyon fájó. Képzeljék el magukat esetleg vakon, műtétre várva, és utána, egy idegen, távoli helyen, ahol még látogatót is csak ritkán fogadhatnak. A Nyitrai kerületben csak két szemészet maradna. Lehet valakinek nagyon jó a köz- pontosítás, sokan gondolhatják, hogy nagyobb, jobb lenne a felszereltség. De kérdem én, az emberi lélekkel és közérzettel már nem kell törődni? A komáromi szemészetre a családias hangulat jellemző. A nővérek és az orvosok közvetlenek és kedvesek. Ez már magában fél gyógyulás egy betegnek. Nem beszélve az idős magyar emberekről. Milyen kiszolgáltatottság vár rájuk vakon és értetlenül? Ugye, abban mindenki egyetért, bármilyen nyelven beszél is, hogy a fájdalmat és panaszt csak az anyanyelvén tudja az ember legjobban kifejezni. Az illetékeseket és a járás polgármestereit is megkérném, Komárom és környéke lakosságának érdekében emeljék fel ez ügyben a hangjukat! Önök megtalálhatják a módját, hogy a fent írt dolog ne történjék meg. Talán még nem késő! Összefogással és az itt élő emberek aláírásával sok mindent el lehetne érni. Kérem Önöket, fogjanak össze az ügy és a betegek érdekében! Bakulár Helena, Nagykeszi
