Új Szó, 2000. január (53. évfolyam, 1-24. szám)

2000-01-27 / 21. szám, csütörtök

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2000. JANUÁR 27. KOMMENTÁR Megint a fanyíróelv TUBA LAJOS Érdekes újévi meglepetéssel szolgált a jövedelemadó-törvény módo­sítása a vállalkozóknak - ezúttal benzinköltségeik 15 százalékát nem számolhatják el kiadásként. Szakmai vita erről nem volt, a parlament elé gyorsított eljárásban beterjesztett javaslatban a képviselők észre sem vették ezt a kitételt (vagy aki igen, bölcsen hallgatott). Az intéz­kedés oka nyilvánvaló: a pénzügyminisztérium is tudja, hogy a leg­több érintett a szolgálati kocsiját különösebb lelknsmeret-furdalás nélkül magáncélokra is használja. A reakció azonban igazi kommu­nista válasz volt: a fűnyíróelv alkalmazásában igazán az a rettenetes, hogy eleve mindenkit bűnösnek tekint. Schmögnerováék meg sem próbálkoztak azzal, hogy az érintettek eseüeg bizonyítsák az adóhiva­talnak, hogy ők a leltárban levő kocsit üzleti célokra használják, a ma­gántulajdonban levővel pedig kirándulni járnak. Egy európainak te­kinthető megoldás során a vállalkozó maga dönthette volna el, hogy nem bíbelődik ilyesmivel, hanem inkább önként vállalja a 15 százalé­kos megkötést. Aki eseüeg komolyan gondolta a vállalkozások terhei­nek enyhítésével kapcsolatos választási ígéreteket, az eddig nagyokat csalódott. Nem csak arról van szó, ahogy Schmögnerováék elbliccel­ték az átalányadó bevezetését. A hangulatrontó bürokráciával a vál­lalkozó kezdettől rendszeresen szembesül. A kormányváltás óta hite­lesíteni kell a Szociális Biztosítóban a vállalkozói engedély fénymáso­latát (plusz száz korona és újabb utánjárás). A munkahivatalban szin­túgy, pedig amíg az illető nem rendelkezik a Szociális Biztosítóban az előbb említett tortúra után megszerzett nyilvántartási számmal, nem is érdemes benéznie ide (néhány éve nekik is elég volt az egyszerű fénymásolat). De ez műid semmi, hétfői sajtóértekezletén Schmög- nerová bevallotta, ő legszívesebben egyáltalán nem engedné költség­ként elszámolni a benzinszámlákat. Talán csak a rendelkezésére álló idő rövidsége miatt nem tette hozzá, hogy az adófizetők pénzéből számára fenntartott két luxus BMW költségeit példamutatás céljából ő már tavaly is az adózott jövedelméből fedezte (legalábbis ekkora el­szántság láttán joggal feltételezhetjük ezt). Jó lenne, ha a kormány- koalíció fennmaradó része ellenszegülne a vállalkozót közellenség­ként kezelő tendenciának. A problémákat kezelni kell, de ez nem je­lentheti az elrettentés elvének alkalmazását. Elszántságukat azzal is bizonyíthatják, hogy megszavazzák a Prokopovic-féle kisvállalkozói törvényjavaslatot. Ezzel ugyanis éppen az adóhivatalnokok leterhelt- ségse csökkenne, s így több idejük maradna az ügyeskedőkkel szem­beni fellépésre. JEGYZET Jégbe zárt nyomok MISLAY EDIT Jégbe zárt emberi lábnyomok, amerre csak nézek. Ha romanti­kus hangulatban lennék, talán azon törném a fejem, vajon kik azok, akik itt hagyták előttem lá­buk nyomát („lényük egy darab­ját”); egy irányba vitt-e az útjuk, vagy éppen egymás felé közeled­tek, netán egymástól távolodtak, a sors szeszélye folytán elváltak útjaik. Ha „statisztikai hajlama­im” tömének elő, akkor bizonyá­ra azzal foglalkoznék, hogy az ország legnagyobb lakótelepén egy négyzetméterre hány jégbe zárt emberi lábnyom jut, s ebből mire lehet következtetni a popu­láció átlagos lábnagyságát, illet­ve anyagi helyzetét illetően. Hogyha éppen rettentő játékos kedvem lenne, akkor esetleg rá­beszélhetnék egy ugyancsak vál­lalkozó szellemű egyént, játsszon velem, kövessünk egy-egy láb­nyomot. A végén kiderülhetne, összetalálkozunk-e valahol a pa- nelcsoda-rengetegben. De nem vagyok sem romantikus, sem játékos hangulatban, statisz­tikai hajlamoknak nyoma sincs. Inkább mérges vagyok. Nagyon. Egyszerű, földön (és gyalog) járó halandóként folyton azt kell les­nem, hová lépek. Mert e jégbe zárt, különböző mélységű és nagyságú lábnyomok természe­tesen a járdákon vannak. A le­hullott, több centis hótakaró előbb megfagyott, majd megol­vadt, aztán újra megfagyott, s mindennapi lótásaink-futásaink következtében egyes helyeken tükörsima, csúszós a járda, má­sutt az egymásba taposó nyomok miniatűr tiimbes-dombos vidéket alkotnak, amely szintén csúszik (méghozzá kiszámíthatatlanul), s amelyen biztonságosan talán csak hegymászócipőben lehetne közlekedni. Peches ember ne menjen a jégre, mondhatnánk erre. De a lakó- és munkahelyün­ket csak meg kell közelítem vala­hogy nap mint nap. Hát így: föld­re szegezett szemmel, lassan ara- szolgatva. Mert a buszmegállók környéke is holdbéli táj, csak egy kis szigetnyi hely csúszásveszélymentes. Vajon mi­ért jutnak eszembe olyan eretnek gondolatok, hogy a városatyák­nak, az illetékeseknek erre is kel­lene figyelniük? Mert az rendben van, hogy az utakat tisztítják, de talán a gyalogoshelyeken sem amiatt kellene reszketnünk üyenkor télvíz idején, hogy mi­kor töijük ki a nyakunkat. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma (58238338), P. Malik Éva-régió- (58238310), Kovács Ilona-mellékletek- (58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vyvoz tlace, Kosická 1,813 81 Bratislava. Újságkiildemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-maü: redakcia@voxnova.sk Mesic a nők kedvence. Legalábbis lányaié (TA SR/EPA) TALLÓZÓ SME Annak a ténynek, hogy Szlovákia európai viszonylatban a munkanél­küliség terén az élre ugrott, több végkicsengése lehet. Egyrészt akti­vizálhatja a szakszervezeteket járási szinten is, vagy kiválthatja a külföldi tőke átirányítását Kelet-, ületve Dél- Szlovákiába, esetleg általa előtérbe kerülhet az új munkahelyek létesí­tésének kérdése a munkanélküli-se­gély folyósítása helyett, és azt sem lehet kizárni, hogy a koalíciós politi­kusok, közgazdászok visszatérnek a százezer munkahelyről szóló vá­lasztási ígéretekhez. A 20,2 százalék tehát rendkívül provokáló szám, fel­ér egy kísértéssel, melynek nem könnyű ellenállni, és feltehetően az idő előtti választásokról szóló refe­rendum kiírására törekedő aláírás- gyűjtők erre nem is lesznek képe­sek. Tény, hogy a jelenlegi gazdasá­gi helyzet azok kezére játszik, akik előrehozott parlamenti választások után áhítoznak. És ha a kormány számára továbbra sem az országos problémák racionális megoldásá­nak keresése, hanem a Cirill és Me- tód-szoborcsoporthoz hasonló ügyek lesznek a fontosak, a lakosság elutasító véleménye sem lesz tartós. A volt Jugoszlávia semleges polgárai némi nosztalgiával gondolnak rá, hiszen ő lett az ország utolsó soros államfője Ismét Stipe Mesic lesz a befutó Külseje alapján inkább főva­dász vagy festőművész. Amúgy pragmatikus és ügyes politikus. SINKOVITS PÉTER Az egykori Jugoszlávia semleges polgárai némi nosztalgiával gon­dolnak vissza rá, hiszen - amint annak idején általános döbbenetre megjósolta - ő lett az ország utolsó soros államfője. Aztán kijelentette - s akkor még azt is kevesen hitték hogy Szlovéniában a háború rö­vid, Horvátországban véres, Bosz­niában brutális lesz, végezetül Szerbia vérben fog úszni. Legújabb jövendölése szerint Crna Gora bé­kés úton szakad el. A most 66 esztendős Stipe Mesic (kiejtés szerint Sztípe Meszics) tisztviselő családból származik, a zágrábi jogi egyetemen szerzett oklevelet. Községi bíró, majd válla- latigazgató; házasságából két lá­nya született, s már két unokája is van. Politikai pályafutása jóval ké­sőbb kezdődött. Tehát: a volt Ju­goszlávia utolsó államfője, majd az önállósuló Horvátország első kormányfője. 1994-ben szakított Tudjmannal, vezetőjévé válva a Horvát Néppártnak. A vasárnapi horvát elnökválasztáson ő kapta a legtöbb szavazatot, a finisben va­lószínűsíthetően ő lesz a befutó. Néhány szót, kifejezést magyarul is tud, hiszen unokatestvérének magyar volt a férje. A magyar- horvát kapcsolatokról szólva pedig Stipe Mesic nyitni szeretne. A horvátok szintén. fontosnak tartja megjegyezni, ha annak idején, Könyves Kálmán ko­rában nincs a Pacta Conventa, a horvátok már kivesztek volna erről a tájról; ez az egyezmény adott le­hetőséget mindkét nemzet felerő­södésére és megmaradására ebben a térségben. Ki tudja, hogyan ala­kul a történelem, ha nem állapod­nak meg akkor az együttélésben... Úgy véli, az Egyesült Európában az államokat meghúzó vonalak nem változnak, ám egyre nyitottabbá válnak, így valamennyi kisebbség együtt élhet anyanemzetével az országhatár mindkét oldalán. Kár - mojidja - hogy Horvátország ed­dig kizárta magát ebből a folya­matból. Mesic nyitni szeretne. A horvátok szintén. A szerző vajdasági munkatár­sunk. Azt a bizonyos mesebeli igazmondó tükröt kívánatos magunk elé tartani, még ha nem szívünk szerinti képet tükröz is Értelmiségi függetlenség és felelősség MÁTÉ LÁSZLÓ Nem tartom szükségesnek az értel­miség topográfiájának meghatáro­zását, mert mindenki számára nyil­vánvaló ennek a társadalmi réteg­nek mindenkori szerepe és felelős­sége a társadalom, esetünkben egy kisebbségi közösség életében. Egy véleményformáló értelmiségi né­zőpont a közélet és a napi politika kicsinyes útvesztőiben amolyan el­igazító, kristályosító irány, ha úgy tetszik: megingathatatlan archime­desi pont, melynek kritériumai: a nyitottság, kritikus szellem, tuda­tos eszmeiség és a közösség dolgai­ért vállalt önzetlen felelősség. Sok­ban hasonlatos egy ilyen értelmisé­gi szerepvállalás a bibliai próféták megszállottságához, amikor a köz­állapotok ostorozása nem öncélú, hanem a közösség érdekeinek és értékeinek szenvedélyes védelme. Mert azt a bizonyos mesebeli igaz­mondó tükröt mindenkor kívána­Égető szükség lenne egy közösségi konszenzus kimunkálására. tos magunk elé tartani, még akkor is, ha nem éppen szívünk szerinti képet tükröz. A pártpolitikai szer- vilizmus és a kliensrendszer nehe­zen visel mélyebb önvizsgálatot, természetéhez inkább áll közelebb egy levezényelt hozsannázás. Ez is azt igazolja, milyen nagy szükség van egy független értelmiségi tü­körre - tükörképre! A szlovákiai magyar politizálás egységesülése, kormányzati sze­repvállalása természetes igény­ként fogalmazza meg közösségi dolgaink elmélyült elemzését civil szervezetek, értelmiségi körök be­vonásával helyi, regionális és or­szágos szinten. De ezt sugallja a szlovákiai magyar közösség sorai­nak bomlása is, ami egyre aggasz­tóbb méreteket ölt. Akkor meg miért maradnak el a hasonló találkozók? Kitől félünk? Önmagunktól (?)... vagy a tükör­képtől?! Pedig égető szükség lenne egy kö­zösségi konszenzus kimunkálásá­ra, annak erősítésére; meghallgat­ni a reménytelen kiábrándultság közepette vergődő választópol­gárt, s ha még van képességünk az önkorrekcióra, akkor együtt, közö­sen munkálkodni a szlovákiai ma­gyar közösség belső mentális szoli­daritásának megtartásán és meg­erősítésén, megteremtve egy de­mokratikusabb, értelmesebb és közakaraton alapuló kisebbségi közéleti modellt. Az értelmiségi függetlenség első­sorban és nyüvánvalón a közösség érdekében vállalt független véle­ménynyilvánítást jelenti. Mintha kiveszőben lenne. Kár. Nagy kár! A szerző a kassai főpolgármeste­ri hivatal munkatársa. OLVASÓI LEVÉL Hiba lenne átnevezni Valamely építmény felújításakor nem okvetlen szükséges annak eredeti nevét elvetni. A történel­mi valóságot ezzel megváltoztatni nem lehet. Úgy gondolom, hogy mindenki örömmel vette a hírt, hogy a második világháborúban tönlaement hidat, mely Párkányt Esztergommal, illetve Esztergo­mot Párkánnyal kötötte össze, végre felújítják. Ennek főleg a párkányi régióban élők örülnek. A jóváhagyott tervdokumentációk alapján a munkálatokat már ez év áprilisában megkezdhetik. Az, hogy egy újszülött gyermeknek a szülők már előre megválasztották a saját ízlésüknek megfelelő ne­vet, természetes. Viszont az, hogy egy újjáépítendő híd, amely szü­letése óta a Mária Valéria nevet viselte, más nevet kapjon, egyál­talán nem indokolt. Az állítólagos ok: a mostani elnevezés már a történelemé, és nem mond sokat sem a szlovákoknak, sem a ma­gyaroknak... Magyarországot kö­zös történelmi kapcsolatok fűzik Ausztriához, bár a történelem több rosszat, mint jót örökített meg, Magyarország Ausztriával mégis igyekszik fenntartani a jó­szomszédi kapcsolatokat éppúgy, mint bármelyik szomszédos ál­lammal, így Szlovákiával is. Ami­kor a két Komáromot összekötő vashidat - amely a második világ­háborúban szintén tönkrement - újjáépítése után átadták a forga­lomnak, senkinek még csak meg sem fordult a fejében, hogy az Er­zsébet királynéról kapott elneve­zést mással pótolják, pedig ez jó­val a bársonyos forradalom előtt volt. Ez a híd 1892 óta az Erzsé­bet nevét viseli a körülötte elterü­lő Erzsébet-szigettel együtt, amely kedvenc nyaralási helye a komáromiaknak. Abban az idő­ben még az egyes szlovák napi­lapok is pozitívan nyilatkoztak a mindenki által kedvelt és nagyon népszerű Sissiről, ahogyan Erzsé­bet királynét magánéletében ne­vezték. Most arról a hídról van szó, ame­lyet megépítésekor Mária Valéria hídnak neveztek el Ferenc József és Erzsébet 1868-ban született le­ányáról. Erzsébet a magyarokat nagyon megszerette, sok időt töl­tött Magyarországon, gyermekét is Budapesten szülte meg. A Pár­kány és Esztergom közt megépülő hídnak miért ne maradhatna meg az eredeti neve úgy, mint megma­radt a két Komáromot összekötő híd esetében. Elnevezése lehetne a régi, azaz: Mária Valéria híd; felújítva a Szlovák-Magyar Baráti Társaság kezdeményezése alap­ján. Úgy gondolom, ha ezt a kér­dést a legelején nem tisztázzuk, akkor egy újabb kultúrpolitikai, történelmi vita támad belőle, amit senki sem szeretne. Özv. Petőcz Kálmánné Komárom

Next

/
Oldalképek
Tartalom