Új Szó, 2000. január (53. évfolyam, 1-24. szám)
2000-01-05 / 3. szám, szerda
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. JANUÁR 5. KOMMENTÁR Visszatérő vándorlás SÓKI TIBOR Szlovákiának ismét szembe kell néznie azzal a problémával, amelyet egyes állampolgárainak csillapíthatatlan vándorlási kedve okoz. A romák újra útnak indultak, hogy menedékjogot kérjenek Finnországban, amely tavaly már kénytelen volt ideiglenes vízumkényszert bevezetni velünk szemben a migráció miatt. Most a kérelmezők számának ugrásszerű növekedése esetén megint ez a veszély fenyeget. Ismét szembe kell hát néznünk azzal a kockázattal, hogy több európai országba csak komplikált körülmények között utazunk. A vándorló romák azonban nem csupán nekünk, állampolgároknak, hanem az államnak is ártanak, hiszen rontják Szlovákia éppen hogy visszanyert jó hírnevét. Az állam pedig, úgy tűnik, képtelen megvédeni magát saját polgárai felelőtlenségének következményeitől. A külügyben ugyan kijelentették, keresik a megoldást, de aligha tehetnek sokat. A tehetetlenség jele Jaroslav Chlebo államtitkár rapszodikus ötlete is, hogy a kormány lépjen fel a romákat szállító cseh légitársasággal szemben. Ez aligha megvalósítható elgondolás. A külügy legfeljebb sürgetheti a potenciális célállamokat, hogy szigorítsanak menekültpolitikájukon, amely túl vonzó az itteni romák egy csoportja számára. A belügyi tárca talán többet tehetne, hiszen úgy tűnik, a vándorlás szervezett akció. Ha a rendőrségnek sikerülne megtalálnia a szervezőket, talán elejét vehetné a következő hullámnak. Olyan értesülések is elhangzottak már, hogy a szervezés mögött egyes ellenzéki csoportosulások állnak. Ez mindenesetre nem valószínűtlen, hiszen az 1998-ban megbukott garnitúrának jól jönne Szlovákia ismételt elszigetelése. Hiszen a nemzetközi elismerés a Dzurinda-kabinet azon kevés eredményeinek egyike, amelyeket egyéves kormányzás után felmutathat. Azt is érdemes megfigyelni, kik utaznak el. Nem a legszegényebbek, nem azok, akik esetleg valóban nehézségekkel küzdenek itthon. A módosabbak. Olyan romák, akik megengedhetik maguknak a nem éppen olcsó repülőjegyet Helsinkibe, s akik ráadásul ismerik a vándorlást lehetővé tevő joghézagokat. Ha ugyanis visszautasítják őket, másik indokot találnak ki, s azzal újra menedékjogért folyamodnak. JEGYZET ta zsebeit, őnála bizony nincs az én tárcám. Én is átkutattam őt, a tárcát nem találtam, de ma is meg vagyok győződve arról, hogy ő lopott meg, a pénzt eltette, a tárcát eldobta. Akkor eléggé felizgatott a dolog, és elképzeltem, hogyan hagynám helyben a fickót, ha sikerült volna rajtakapni. Az eset a minap jutott eszembe, egy trolibuszban. A jármű épphogy csak elindult, az utasok hangos női kiabálásra riadtak, a sofőr megállította buszt és kinyitotta az ajtókat. A magából kikelve „tolvaj”-t kiabáló nő kiszállt, és a megállón maradt tagbaszakadt fiatalembernek esett, hogy azonnal adja vissza a pénztárcáját, amit a válltáskájából emelt el. A fickó a legnagyobb lelki nyugalommal elővette belső zsebéből a tárcát, visszaadta, az asszony vissza- szállt, a troli pedig ment tovább. A tolvaj meg, mintha mi sem történt volna, ácsorgóit tovább a megállón, a következő áldozatra várva, a tucatnyi várakozó pedig szintén úgy tett, mintha mi sem történt volna. De mit is tehettek volna? Az embernek eszébe jut, hogy a középkorban ilyesmiért levágták a tolvaj kezét. Ez persze túlzás, de az a hozzáállás sincs rendjén, amely arra készteti a gazembereket, hogy csak az ne lopjon, aki nem akar. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Hona - mellékletek - (58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Ptievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vyvoz tlace, Kosická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-maü: redakcia@voxnova.sk Zsebtolvajok kora GAÁL LÁSZLÓ Ellopták a pénztárcámat. Ez nem hír, már csak azért sem, mert régen történt, de a minap egy másik lopás kapcsán jutott eszembe. Vagy két éve, így télvíz idején történt az egyik sajtóértekezlet alatt. Újságíró-kollégáimhoz hasonlóan a pártközpont zárt folyosóján hagytam a kabátomat, belső zsebében a pénztárcámmal. Amikor az értekezlet után kijöttünk, a kabátok között matatott az egyik „kolléga”, egy nyugdíjas újságíró, aki már sehová nem ír, de általában megjelenik ott, ahol üdítőt vagy legalább kávét kínálnak a toll- forgatóknak. Csak amikor az illető már lelépett, akkor tűnt fel, hogy már kabátban matatott a télikabátok között. Valami azt súgta, hogy nézzem meg a belső zsebemet, s valóban üres volt. Amikor valaki közölte, hogy a nyugdíjas kollégát már rajtakapták tolvajlá- son, utána eredtem. A szomszéd utcában utol is értem, és kérdőre vontam, hová tette a pénztárcámat. Az öreg ahelyett, hogy kikérte volna magának a gyanúsítást, készségesen megmutatta táskáját, kiforgatEkkorát fogytam. Monika Lewinsky a fogyókúrázás egyik élharcosa lett Amierikában. Éppen azt magyarázza a CNN nézőinek, hogy lehet karban tartani szervezetünket és megoldani emésztési problémáinkat. (TA SR/EPA-felvétel) Valójában ki az Amerikai Egyesült Államok külpolitikai stratégiájának igazi alakítója? Sandy és Madeleine Az izraeli-szír béketárgyalások megkezdése, az amerikai-kínai kapcsolatok felmelegedése óta az amerikai sajtóban különböző elemzések láttak napvilágot, ki is vajon az amerikai külpolitikai stratégia igazi alkotója: az energikus Madeleine Albright külügyminiszter, vagy Clinton elnök nemzet- biztonsági tanácsadója, Samui (Sandy) Berger. JARÁBIK BALÁZS A sajtóelemzések - számunkra talán - meglepő konklúzióval zárulnak: bizony az Európában kevésbé ismert Sandy az igazi góré az amerikai külpolitika alakításában. A 62 évvel ezelőtt Csehszlovákiában született Madeleine Albright - akit a New York Times politikai diplomatának nevez - fő területének elsősorban az emberi jogok védelme nevezhető. Az 1948-ban az USA-ba emigrált Korbei cseh diplomata lánya gyermekkorát Kelet-Európábán és a Balkánon töltötte, így érthető, hogy külügyminiszterként is ezeket a régiókat részesíti előnyben. Berger szándéka, hogy Kissinger és Brzezinsky nyomdokaiba lépjen. Albright legnagyobb fegyverténye az volt, hogy rávette Clintont és Bergert az amerikai részvételre, a NATO fegyveres beavatkozására Koszovóban. Azóta viszont fordult az amerikai külpolitika kereke, Koszovó után Oroszország, Kína, a Közel-Kelet, Írország foglalkoztatja a State Department hivatalnokait. Mondanom sem kell, hogy a fent említett régiókban Sandy Berger van igazán otthon, s kettejük vetélkedésében jókora előnyre tett szert. SandyClinton második elnöki ciklusában lett nemzetbiztonsági tanácsadó, de már régóta nagykutyának számít: nem titkolt szándéka, hogy Kissinger és Brzezinsky egykori nemzetbiztonsági tanácsadók nyomdokaiba lépjen. A krízismenedzsernek tartott Sandy azonban jóval inkább politikus típus: bár külpolitikai tanácsadóként már 1992-ben csatlakozott Clintonhoz, remek taktikai érzékkel hagyta, hogy Clinton első megválasztása után Anthony Lake legyen a nemzetbiztonsági tanácsadó. Lake-ről elég annyit tudni, hogy még barátai is „tengeralattjárónak” hívták, annyira kerülte a nyilvánosságot. Helyette a „kedves, barátságos és jó kapcsolatokkal rendelkező Sandy” kiváló csatornákat alakított ki a médiával, ráadásul ő számított az igazi bennfentesnek politikai körökben is. A koszovói beavatkozásban - amely Albright hanyatlásának kezdete is volt egyben - Sandy Bergernek kulcsfontosságú szerepe volt, csakúgy, mint az USA be- keményítésében az orosz-csecsen háború diplomáciai talaján, Clinton elnök 11 napos európai útjának előkészítésében, valamint az újabb kínai nyitásban. Furcsa módon az amerikai-kínai diplomáciai kapcsolatoknak, jót tett” a belgrádi kínai nagykövetség lebombázása, amely után beindulhatott az amerikai diplomáciai gőzhenger - a jóvátételek keresése. Persze, hozzátartozik aktív külpolitikai tevékenységéhez, hogy Sandy keresztülvitte a nemzetbiztonsági tanácsadó politikai aszszisztensei növelésének számát: a „megszokott” 70 helyett ő 99 tanácsadóval (ebből 35 hivatalosan nem kormányzati szervezet kötelékében) dolgozik. A főleg Kína- és Oroszország-szak- értőnek mondott Sandynek jócskán akad dolga mostanában. Munkatársai szerint állandó telefon-összeköttetésben vannak Igor Ivanov orosz külügyminiszterrel, és legendák keringenek arról, hogy a belgrádi kínai nagykövetség bombázása után az elnök egyik tanácsadója felvázolta Clintonnak a lehetőségeket: meg kell magyaráznia a bombázást, s el- küldhetné Sandyt Pekingbe. A belgrádi kínai nagy- követség lebombázása szinte kapóra jött. Az orosz és kínai kapcsolatok ismeretében mindenesetre már felvázolható egy esetleges új amerikai külpolitikai doktrína, amelynek kulcspontja - az emberi jogok általános védelme mellett - éppen Oroszország és Kína szerepe a globális politikában. Sejthető, hogy az amerikai diplomácia mindent megtesz annak érdekében, hogy a labilis Oroszországgal szemben Kínát szerezze meg partnernek, hogy megpróbálja megelőzni a két nagy keleti ország stratégiai szövetségét. Az amerikai diplomácia kiindulópontja, hogy az orosz nagynacionalizmus erősödése és az orosz gazdaságban egyre inkább eluralkodó káosz, valamint a maffia kiszámíthatatlanná teszi az óriási kiterjedésű országot. Innen nézve még mindig érvényesnek tűnhet Zdének Mlynar klasszikussá vált megállapítása: a Kreml felől jő a fagy. TALLÓZÓ NOVY CAS A Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS) hétfőn közzétett nyilatkozata szerint csak idő kérdése, hogy a hatalom mikor kerül olyan politikai erők kezébe, melyek mindig a nemzetállam érdekeinek védelmét tartották elsődlegesnek. A HZDS így ismét arról próbálja meggyőzni a lakosságot, hogy a kormánykoalíció pártjainak a nemzetállami érdekek nem fontosak. A mozgalom képviselőinek biztosan van elképzelésük arról, milyen irányt venne az ország, ha azt ismét Meciar kormányozná. Abban az esetben a HZDS tagjai és szimpatizánsai átvennék, a nemzeti vagyon feletti irányítást, folytatódna az óriásvállalatok szétlopása, véget érne a egykori titkosszolgálati tisztségviselők elleni büntetőeljárás. Az új év kezdetén sok politikus értékelt és fogalmazta meg kívánságát. A HZDS pedig nyilvánosságra hozta az újrakormányzásról megálmodott vízióját. Reméljük, Rudolf Schuster újévi beszédében nem a HZDS politikusainak ez álmával való megbékélésre gondolt. PRÁyo Václav Grulich cseh belügyminiszter elutasítja azt a nézetet, hogy a prágai kormányzat korrupcióellenes Tiszta kezek akciója eddig sikertelen lett volna, ahogy azt nemrégiben Milos Zeman kormányfő mondta. Grulich a cseh baloldali lapnak adott interjújában kijelentette: „Nagyon szerencsétlen dolog, ha a Tiszta kezek akciót egyszeri kampányként fogjuk fel. A bizottság elsősorban azért jött létre, hogy felfedje a vállalatok szétlopá- sát, és jogi kereteket teremtsen az ilyen jelenségek megakadályozásához”. Grulich szerint a korrupcióellenes bizottság 1999 végéig összesen 762 - állami intézményeket, vállalatokat és magánszemélyeket érintő - esetet tanulmányozott át, amelyekből 445-öt adott át a bűnügyi szerveknek további, részletesebb kivizsgálásra. Hat esetben már vádemelésre is sor került, tízet pedig egyelőre elnapoltak. A belügyminiszter megérti a közvélemény türelmetlenségét, de úgy véli, az elmúlt évek privatizációt érintő korrupciós botrányainak kivizsgálása egy hosszabb folyamat, és néhány hónap alatt nem lehet reális eredményeket várni. NEUE ZÜRICH A svájci lap szerint a magyar Független Kisgazda Párt egyre gyakrabban és kihívóan emlékeztet arra, hogy az Orbán Viktor vezette Fidesz egyedül nem rendelkezik többséggel. A cikk szerzője úgy látja, az FKGP magatartását részben az indokolja, hogy a fiatal demokraták érezhetően vesztettek népszerűségükből. A kisgazdák pedig egyre inkább igyekeznek kimutatni önállóságukat. A koalíciós megállapodásban a Fidesz átengedte az FKGP-nek a köztársasági elnök jelölésének jogát. „Ezt az 1998-as választási győzelem után olyan engedménynek tekintették, amellyel a Fidesz két évre megvásárolta, hogy koalíciós partnere nyugton maradjon” - írja a szerző, aki szerint ha nem Torgyán József lesz ajelölt, vagy netán a kisgazdák a jelölés jogáról is lemondanak, annak bizonyosan ára lesz. Az alkudozás nyilvánvalóan már meg is kezdődött. VISSZHANG Képviselői szelet vagy csalamádé Szeretnék pár sorban reagálni Jarábik Balázs 1999. december 29- ei cikkére. Nem tudom, miért kell a politikában jóslásokba bocsátkozni, és miért kell az MKP Országos Tanácsának megmagyarázni, hogy ki a jó fiú és ki az, aki parlamenti székre jogosult. Ez biztos nem függ össze azzal, hogy a szerző és Hájos Zoltán együtt nőttek fel Csallóköz fővárosában, ám ha valaki „mennybemenetelét” készítem elő, akkor legalább felkészülök. Az a része a kommentárnak, ahol a szerző Hájos úr párton belül végzett munkáját dicséri, nagyon sántít. Arról van szó ugyanis, hogy abban a megtisztelő bizalomban részesültem, hogy megválasztottak az MKP országos etikai bizottságának elnökévé, s műit ilyennek nincs tudomásom arról, hogy az említett képviselőjelölt úr akár tagja lenne a bizottságomnak. Úgyhogy ha ő a „párt etikai bizottságának az elnöke is”, akkor biztos egy másik pártról van szó, és akkor itt valami baj van. Pallya Gábor az MKP OEB elnöke Tisztelt Pallya úr! Pallya Gábornak igaza van, sajnálatos tévedés történt. Hájos Zoltán az MKP legutóbbi közgyűlése óta nem tagja az említett bizottságnak. Pallya úrnak pedig sok sikert kívánok a bizottság élén, érzékelhetően fontos számára a megbízatás. Ami viszont tény: nem nőttem fel Hájossal együtt, mivel nyolc év különbség van közöttünk. Senkinek a mennybemenetelét nem készítettem elő, csupán a lehetséges képviselő kiválasztásának módszereit próbáltam számba venni, s ezek alapján meghatározni, kinek lehet esélye. A valódi módszereket az MKP OT dönti el, és nem kizárt, hogy teljesen más szempontok alapján. Jarábik Balázs
