Új Szó, 2000. január (53. évfolyam, 1-24. szám)

2000-01-05 / 3. szám, szerda

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. JANUÁR 5. KOMMENTÁR Visszatérő vándorlás SÓKI TIBOR Szlovákiának ismét szembe kell néznie azzal a problémával, ame­lyet egyes állampolgárainak csillapíthatatlan vándorlási kedve okoz. A romák újra útnak indultak, hogy menedékjogot kérjenek Finnországban, amely tavaly már kénytelen volt ideiglenes ví­zumkényszert bevezetni velünk szemben a migráció miatt. Most a kérelmezők számának ugrásszerű növekedése esetén megint ez a veszély fenyeget. Ismét szembe kell hát néznünk azzal a kocká­zattal, hogy több európai országba csak komplikált körülmények között utazunk. A vándorló romák azonban nem csupán nekünk, állampolgároknak, hanem az államnak is ártanak, hiszen rontják Szlovákia éppen hogy visszanyert jó hírnevét. Az állam pedig, úgy tűnik, képtelen megvédeni magát saját polgárai felelőtlen­ségének következményeitől. A külügyben ugyan kijelentették, keresik a megoldást, de aligha tehetnek sokat. A tehetetlenség jele Jaroslav Chlebo államtitkár rapszodikus ötle­te is, hogy a kormány lépjen fel a romákat szállító cseh légitársa­sággal szemben. Ez aligha megvalósítható elgondolás. A külügy legfeljebb sürgetheti a potenciális célállamokat, hogy szigorítsa­nak menekültpolitikájukon, amely túl vonzó az itteni romák egy csoportja számára. A belügyi tárca talán többet tehetne, hiszen úgy tűnik, a vándorlás szervezett akció. Ha a rendőrségnek sike­rülne megtalálnia a szervezőket, talán elejét vehetné a következő hullámnak. Olyan értesülések is elhangzottak már, hogy a szer­vezés mögött egyes ellenzéki csoportosulások állnak. Ez minden­esetre nem valószínűtlen, hiszen az 1998-ban megbukott garni­túrának jól jönne Szlovákia ismételt elszigetelése. Hiszen a nem­zetközi elismerés a Dzurinda-kabinet azon kevés eredményeinek egyike, amelyeket egyéves kormányzás után felmutathat. Azt is érdemes megfigyelni, kik utaznak el. Nem a legszegényebbek, nem azok, akik esetleg valóban nehézségekkel küzdenek itthon. A módosabbak. Olyan romák, akik megengedhetik maguknak a nem éppen olcsó repülőjegyet Helsinkibe, s akik ráadásul ismerik a vándorlást lehetővé tevő joghézagokat. Ha ugyanis visszauta­sítják őket, másik indokot találnak ki, s azzal újra menedékjogért folyamodnak. JEGYZET ta zsebeit, őnála bizony nincs az én tárcám. Én is átkutattam őt, a tárcát nem találtam, de ma is meg vagyok győződve ar­ról, hogy ő lopott meg, a pénzt eltette, a tárcát eldobta. Akkor eléggé felizgatott a dolog, és elképzeltem, hogyan hagynám helyben a fickót, ha sikerült volna rajtakapni. Az eset a mi­nap jutott eszembe, egy troli­buszban. A jármű épphogy csak elindult, az utasok hangos női kiabálásra riadtak, a sofőr megállította buszt és kinyitotta az ajtókat. A magából kikelve „tolvaj”-t kiabáló nő kiszállt, és a megállón maradt tagbasza­kadt fiatalembernek esett, hogy azonnal adja vissza a pénztárcáját, amit a válltáská­jából emelt el. A fickó a legna­gyobb lelki nyugalommal elő­vette belső zsebéből a tárcát, visszaadta, az asszony vissza- szállt, a troli pedig ment to­vább. A tolvaj meg, mintha mi sem történt volna, ácsorgóit tovább a megállón, a követke­ző áldozatra várva, a tucatnyi várakozó pedig szintén úgy tett, mintha mi sem történt volna. De mit is tehettek vol­na? Az embernek eszébe jut, hogy a középkorban ilyesmiért levágták a tolvaj kezét. Ez per­sze túlzás, de az a hozzáállás sincs rendjén, amely arra kész­teti a gazembereket, hogy csak az ne lopjon, aki nem akar. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Hona - mellékletek - (58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Ptievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vyvoz tlace, Kosická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-maü: redakcia@voxnova.sk Zsebtolvajok kora GAÁL LÁSZLÓ Ellopták a pénztárcámat. Ez nem hír, már csak azért sem, mert régen történt, de a minap egy másik lopás kap­csán jutott eszembe. Vagy két éve, így télvíz idején történt az egyik sajtóértekezlet alatt. Új­ságíró-kollégáimhoz hasonló­an a pártközpont zárt folyosó­ján hagytam a kabátomat, bel­ső zsebében a pénztárcámmal. Amikor az értekezlet után ki­jöttünk, a kabátok között ma­tatott az egyik „kolléga”, egy nyugdíjas újságíró, aki már se­hová nem ír, de általában meg­jelenik ott, ahol üdítőt vagy legalább kávét kínálnak a toll- forgatóknak. Csak amikor az il­lető már lelépett, akkor tűnt fel, hogy már kabátban mata­tott a télikabátok között. Vala­mi azt súgta, hogy nézzem meg a belső zsebemet, s való­ban üres volt. Amikor valaki közölte, hogy a nyugdíjas kol­légát már rajtakapták tolvajlá- son, utána eredtem. A szom­széd utcában utol is értem, és kérdőre vontam, hová tette a pénztárcámat. Az öreg ahe­lyett, hogy kikérte volna magá­nak a gyanúsítást, készségesen megmutatta táskáját, kiforgat­Ekkorát fogytam. Monika Lewinsky a fogyókúrázás egyik élharcosa lett Amierikában. Éppen azt magyarázza a CNN nézőinek, hogy lehet karban tartani szervezetünket és megoldani emésztési problémáinkat. (TA SR/EPA-felvétel) Valójában ki az Amerikai Egyesült Államok külpolitikai stratégiájának igazi alakítója? Sandy és Madeleine Az izraeli-szír béketárgya­lások megkezdése, az amerikai-kínai kapcsolatok felmelegedése óta az ameri­kai sajtóban különböző elemzések láttak napvilágot, ki is vajon az amerikai kül­politikai stratégia igazi alko­tója: az energikus Madeleine Albright külügyminiszter, vagy Clinton elnök nemzet- biztonsági tanácsadója, Samui (Sandy) Berger. JARÁBIK BALÁZS A sajtóelemzések - számunkra ta­lán - meglepő konklúzióval zárul­nak: bizony az Európában kevés­bé ismert Sandy az igazi góré az amerikai külpolitika alakításá­ban. A 62 évvel ezelőtt Csehszlo­vákiában született Madeleine Albright - akit a New York Times politikai diplomatának nevez - fő területének elsősorban az emberi jogok védelme nevezhető. Az 1948-ban az USA-ba emigrált Korbei cseh diplomata lánya gyer­mekkorát Kelet-Európábán és a Balkánon töltötte, így érthető, hogy külügyminiszterként is eze­ket a régiókat részesíti előnyben. Berger szándéka, hogy Kissinger és Brzezinsky nyomdokaiba lépjen. Albright legnagyobb fegyverté­nye az volt, hogy rávette Clintont és Bergert az amerikai részvétel­re, a NATO fegyveres beavatkozá­sára Koszovóban. Azóta viszont fordult az amerikai külpolitika kereke, Koszovó után Oroszor­szág, Kína, a Közel-Kelet, Írország foglalkoztatja a State Department hivatalnokait. Mondanom sem kell, hogy a fent említett régiók­ban Sandy Berger van igazán ott­hon, s kettejük vetélkedésében jó­kora előnyre tett szert. SandyClinton második elnöki cik­lusában lett nemzetbiztonsági ta­nácsadó, de már régóta nagyku­tyának számít: nem titkolt szándé­ka, hogy Kissinger és Brzezinsky egykori nemzetbiztonsági tanács­adók nyomdokaiba lépjen. A krí­zismenedzsernek tartott Sandy azonban jóval inkább politikus tí­pus: bár külpolitikai tanácsadó­ként már 1992-ben csatlakozott Clintonhoz, remek taktikai érzék­kel hagyta, hogy Clinton első meg­választása után Anthony Lake le­gyen a nemzetbiztonsági tanács­adó. Lake-ről elég annyit tudni, hogy még barátai is „tengeralatt­járónak” hívták, annyira kerülte a nyilvánosságot. Helyette a „ked­ves, barátságos és jó kapcsolatok­kal rendelkező Sandy” kiváló csa­tornákat alakított ki a médiával, ráadásul ő számított az igazi bennfentesnek politikai körökben is. A koszovói beavatkozásban - amely Albright hanyatlásának kezdete is volt egyben - Sandy Bergernek kulcsfontosságú szere­pe volt, csakúgy, mint az USA be- keményítésében az orosz-csecsen háború diplomáciai talaján, Clin­ton elnök 11 napos európai útjá­nak előkészítésében, valamint az újabb kínai nyitásban. Furcsa mó­don az amerikai-kínai diplomáci­ai kapcsolatoknak, jót tett” a belg­rádi kínai nagykövetség lebombá­zása, amely után beindulhatott az amerikai diplomáciai gőzhenger - a jóvátételek keresése. Persze, hozzátartozik aktív külpo­litikai tevékenységéhez, hogy Sandy keresztülvitte a nemzetbiz­tonsági tanácsadó politikai asz­szisztensei növelésének számát: a „megszokott” 70 helyett ő 99 ta­nácsadóval (ebből 35 hivatalosan nem kormányzati szervezet köte­lékében) dolgozik. A főleg Kína- és Oroszország-szak- értőnek mondott Sandynek jócs­kán akad dolga mostanában. Munkatársai szerint állandó tele­fon-összeköttetésben vannak Igor Ivanov orosz külügyminiszterrel, és legendák keringenek arról, hogy a belgrádi kínai nagykövet­ség bombázása után az elnök egyik tanácsadója felvázolta Clin­tonnak a lehetőségeket: meg kell magyaráznia a bombázást, s el- küldhetné Sandyt Pekingbe. A belgrádi kínai nagy- követség lebombázása szinte kapóra jött. Az orosz és kínai kapcsolatok is­meretében mindenesetre már fel­vázolható egy esetleges új ameri­kai külpolitikai doktrína, amely­nek kulcspontja - az emberi jogok általános védelme mellett - éppen Oroszország és Kína szerepe a glo­bális politikában. Sejthető, hogy az amerikai diplomácia mindent megtesz annak érdekében, hogy a labilis Oroszországgal szemben Kínát szerezze meg partnernek, hogy megpróbálja megelőzni a két nagy keleti ország stratégiai szö­vetségét. Az amerikai diplomácia kiindulópontja, hogy az orosz nagynacionalizmus erősödése és az orosz gazdaságban egyre in­kább eluralkodó káosz, valamint a maffia kiszámíthatatlanná teszi az óriási kiterjedésű országot. Innen nézve még mindig érvényesnek tűnhet Zdének Mlynar klasszikus­sá vált megállapítása: a Kreml fe­lől jő a fagy. TALLÓZÓ NOVY CAS A Demokratikus Szlovákiáért Moz­galom (HZDS) hétfőn közzétett nyilatkozata szerint csak idő kérdé­se, hogy a hatalom mikor kerül olyan politikai erők kezébe, melyek mindig a nemzetállam érdekeinek védelmét tartották elsődlegesnek. A HZDS így ismét arról próbálja meggyőzni a lakosságot, hogy a kormánykoalíció pártjainak a nem­zetállami érdekek nem fontosak. A mozgalom képviselőinek biztosan van elképzelésük arról, milyen irányt venne az ország, ha azt is­mét Meciar kormányozná. Abban az esetben a HZDS tagjai és szim­patizánsai átvennék, a nemzeti va­gyon feletti irányítást, folytatódna az óriásvállalatok szétlopása, véget érne a egykori titkosszolgálati tisztségviselők elleni büntetőeljá­rás. Az új év kezdetén sok politikus értékelt és fogalmazta meg kíván­ságát. A HZDS pedig nyilvánosság­ra hozta az újrakormányzásról megálmodott vízióját. Reméljük, Rudolf Schuster újévi beszédében nem a HZDS politikusainak ez ál­mával való megbékélésre gondolt. PRÁyo Václav Grulich cseh belügyminisz­ter elutasítja azt a nézetet, hogy a prágai kormányzat korrupcióelle­nes Tiszta kezek akciója eddig si­kertelen lett volna, ahogy azt nem­régiben Milos Zeman kormányfő mondta. Grulich a cseh baloldali lapnak adott interjújában kijelen­tette: „Nagyon szerencsétlen do­log, ha a Tiszta kezek akciót egy­szeri kampányként fogjuk fel. A bi­zottság elsősorban azért jött létre, hogy felfedje a vállalatok szétlopá- sát, és jogi kereteket teremtsen az ilyen jelenségek megakadályozá­sához”. Grulich szerint a korrup­cióellenes bizottság 1999 végéig összesen 762 - állami intézménye­ket, vállalatokat és magánszemé­lyeket érintő - esetet tanulmányo­zott át, amelyekből 445-öt adott át a bűnügyi szerveknek további, részletesebb kivizsgálásra. Hat esetben már vádemelésre is sor ke­rült, tízet pedig egyelőre elnapol­tak. A belügyminiszter megérti a közvélemény türelmetlenségét, de úgy véli, az elmúlt évek privatizá­ciót érintő korrupciós botrányai­nak kivizsgálása egy hosszabb fo­lyamat, és néhány hónap alatt nem lehet reális eredményeket várni. NEUE ZÜRICH A svájci lap szerint a magyar Függet­len Kisgazda Párt egyre gyakrabban és kihívóan emlékeztet arra, hogy az Orbán Viktor vezette Fidesz egyedül nem rendelkezik többség­gel. A cikk szerzője úgy látja, az FKGP magatartását részben az indo­kolja, hogy a fiatal demokraták érezhetően vesztettek népszerűség­ükből. A kisgazdák pedig egyre in­kább igyekeznek kimutatni önálló­ságukat. A koalíciós megállapodás­ban a Fidesz átengedte az FKGP-nek a köztársasági elnök jelölésének jo­gát. „Ezt az 1998-as választási győ­zelem után olyan engedménynek tekintették, amellyel a Fidesz két év­re megvásárolta, hogy koalíciós partnere nyugton maradjon” - írja a szerző, aki szerint ha nem Torgyán József lesz ajelölt, vagy netán a kis­gazdák a jelölés jogáról is lemonda­nak, annak bizonyosan ára lesz. Az alkudozás nyilvánvalóan már meg is kezdődött. VISSZHANG Képviselői szelet vagy csalamádé Szeretnék pár sorban reagálni Jarábik Balázs 1999. december 29- ei cikkére. Nem tudom, miért kell a politikában jóslásokba bocsátkozni, és miért kell az MKP Országos Ta­nácsának megmagyarázni, hogy ki a jó fiú és ki az, aki parlamenti székre jogosult. Ez biztos nem függ össze azzal, hogy a szerző és Hájos Zoltán együtt nőttek fel Csallóköz fővárosában, ám ha valaki „mennybemenetelét” készítem elő, akkor legalább felkészülök. Az a ré­sze a kommentárnak, ahol a szerző Hájos úr párton belül végzett mun­káját dicséri, nagyon sántít. Arról van szó ugyanis, hogy abban a megtisztelő bizalomban részesül­tem, hogy megválasztottak az MKP országos etikai bizottságának elnö­kévé, s műit ilyennek nincs tudo­másom arról, hogy az említett kép­viselőjelölt úr akár tagja lenne a bi­zottságomnak. Úgyhogy ha ő a „párt etikai bizottságának az elnöke is”, akkor biztos egy másik pártról van szó, és akkor itt valami baj van. Pallya Gábor az MKP OEB elnöke Tisztelt Pallya úr! Pallya Gábornak igaza van, sajná­latos tévedés történt. Hájos Zoltán az MKP legutóbbi közgyűlése óta nem tagja az említett bizottság­nak. Pallya úrnak pedig sok sikert kívánok a bizottság élén, érzékel­hetően fontos számára a megbíza­tás. Ami viszont tény: nem nőttem fel Hájossal együtt, mivel nyolc év különbség van közöttünk. Senki­nek a mennybemenetelét nem ké­szítettem elő, csupán a lehetséges képviselő kiválasztásának mód­szereit próbáltam számba venni, s ezek alapján meghatározni, kinek lehet esélye. A valódi módszere­ket az MKP OT dönti el, és nem ki­zárt, hogy teljesen más szempont­ok alapján. Jarábik Balázs

Next

/
Oldalképek
Tartalom